Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-25 / 8. szám
(2) 8. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1912. Február 25. mozi olyan szükséges valami, ami hamarosan nagyon népszerűvé lett s hogy csakugyan helyes irányban halad, annak legjobb bizonysága maga a tisztes, válogatott közönség, mely kitartóan pártolja. A ref. egyházközség állapota. Az egyháztanács minden évben nyomtatott jelentést ad ki, amely a napokban megjelent az idén is. Örvendetes gyarapodásról tesz tanúságot. A lelki élet fölpezsdülése mellett az anyagiak is jól állanak. 25956 korona volt 1911-ben az egyházközség bevétele s 22785 korona a kiadása. Egyházfentartó alapja majdnem 57000 koronát tesz ki. Vannak ingatlanai is szépen. Maga a jelentés bevezető része sok érdekes adatot tartalmaz. Kiemeljük belőle a következőket: A vasárnapi istentiszteletbe bizonyos változatosságot hozott be az a körülmény, hogy a helybeli evangélikus egyház hívei régi templomuk lebontása óta állandóan a mi templomunkat látogatják s lelkészük az év második felében osztozott velünk az igehirdetés munkájában. Továbbá a szatmári egyház tudós ifjú lelkipásztora, dr. Kováts István két ízben prédikált templomunkban, viszont egy alkalommal alulírott végzett vasárnapi istentiszteletet a szatmári egyházban. Vajha e látogatások a hívek érdeklődésének fölkeltése mellett a két ősrégi egyházközség között a testvéri viszonyt minél szorosabbra fűznék. Örömmel és a megsegítő isteni kegyelem alázatos elösmerésével emlékezem itt vissza arra az eredményében országszerte kellemes feltűnést keltő ünnepélyre, melyet a református lelkészárvák otthonának (Kalvineum) javára május 7 edikén rendeztünk. A délelőtt tartott templomi istentiszteleten egyházi irodalmunk büszkesége, Jánosi Zoltán, a debreczeni egyháznak ez a tüzlelkü, bátorszavu pásztora prédikált s a debreczeni vén kollégium örökifjú énekkara zengedezett ékes énekeket. Az est folyamán tartott hangversenyt meg az országos Kalvineum-bizottság profétaihlettségü, apostoli buzgalmu elnöke, Kiss Ferenc püspökladányi lelkész nyitotta meg, a sziveket foglyul ejtő édesbus igékkel. Az ünnepély anyagi eredményeként 3013 K 50 fillért* küldöttünk be a Kalvineum pénztárába; oly összeg, melynél többet az ország különböző pontjain rendezett ünnepélyek között mind e mai napig csak a budai orgona-hangverseny jövedelmezett (3432 korona). Nagybánya város közönsége buzgó áldozatkészségének mindenesetre kiváló bizonyságát adta e felejthetetlen szép alkalommal. Egyházunk a nemes célra még januárius hó folyamán 1000 K alapítványt tett. Az áldozó Csütörtökön (máj. 25) tartott konfirmációi vizsgálaton 20 fi- és 14 leánynövendék tett vallást hitéről (közöttük 3 fi és 2 leány borpataki), kik pünköst első napján járultak az Ur asztalához. Az Ur által szerzett szent vacsorával ösz- szesen 725 egyházíag élt (ezek között 15 magánháznál). Betegeknek a rendes urvacsora- oszlás alkalmával visszük el — kívánatra — a szent jegyeket. A vallásos jellegű iratokban az 1910 évinél valamivel nagyobb forgalom mutatkozott, így a Protestáns Árvaházi Naptár 104, az O. R. L. E. kiadásában megjelent Magyar Naptár 35, a Téli Újság 72 példányban kelt el. Uj házasoknak 25 teljes Bibliát, konfirmáltaknak 34 Uj testamentomot adott emlékül egyházunk. Bibliavásárlásra 51 K 96 f-t fordítottunk ez évben. Szegényegyházunk egyetlen lakójának egy szekér fát (8 K), 4 más szegény asszonynak 56 K, 7 egyháznak 41 K segélyt adtunk; az orsz. ref. lelkészi gyámintézetnek 4 K 91 f, a Gusztáv Adolf-egyletnek 2 K 25 f, az orsz. ref. közalapnak 9 K 04 f, a Kalvineumnak 84 K 80 f perselypénzt küldött egyházunk pénztára. A debreczeni egyetem javára tett alapítványunk 6-odik részleteként 400 K-t fizettünk be a főiskola pénztáréba. Kegves adományok címén bevettünk 3554 K 60 f-t. • Az 1910—11. tanév folyamán a helybeli állami főgimnáziumban 39, az állami polgári leányiskolában 26, az állami elemi iskolában 213 növendékünk tanult, kiket lelkész (4), segédlelkész (4) és kántor-vallástanitó (13) heti 21 órán részesítettek vallásos oktatásban. Az * Jegyüket nagyobb összeggel váltották meg: Gr. Degenfeld Sándor iooo K, Turman Olivémé 200 K, Bay Lajos, Molcsány Gáborné, Moldován Lászlóné, Nagybánya város IOO— ioo K, Csaba Adorján, Helmeczy József, Hubay Zsigmond, dr. Makray Mihály, Ujfalussy Miklós 50—50 K. ismétlő iskola 25 növendékével segédlelkész foglalkozott heti 1 órán. A canonica visitatio alkalmával (jun. 8) Széli György esperes, Kálmán Sándor lelkész és Helmeczy József egyház- megyei gondnok tartottak vallás-vizsgát az említett tanintézetekben. A Gergely Károly-alapitvány kamatát 200 K-ra fölemelve, Csurai Károly VIII. o. tanulónak adta a presbyterium ösztöndíjul s ezzel lehetővé tette a jelesül érett, árva és vagyontalan ifjúra nézve, hogy joghallgatóul a debreczeni akadémiára beiratkozhasson Tankönyveket és zsoltárokat (Virág Bálint-alap kamata: 10 K) az elemi iskola szegény tanulói 29 K 76 fillér értékben kaptak. A karácsont felruházás céljára gyűlt 107 K 70 f-hez az egyház pénztára a Kovács Elek és Zalányi Tóth-alapból 10 K, a Mátéfy Ferencné alapból 11 K 25 f, a Dobi Ervin-alapból 12 K 50 f, a Beregszászi Sámuel alapból 20 K, a Zoltán Viola-alapból 50 K, összesen 103 K 75 fillérrel járult s ebből a 211 K 45 fillérből 30 leány és 42 fiúgyermek részesült ruhasegélyben. Az 1911. évben tartott 12 presbyteri és 1 választó gyűlésen összesan 72 határozatot hoztunk. Gondnok és pénztárnok 1911. évi számadását a kiküldött bizottság (Gálffy Pál, Bányai József, Székely Árpád) 1912. jan. 30. és febr. 2 napjain vizsgálta meg s az egyháztanács febr. 11-edikén tartott gyűlésében hagyta jóvá. E szerint bevétel 25956 K 04 f; kiadás 22785 K 01 f; különbözet, mint löbb bevétel: 3171 K 03 f. A pénzbeli vagyon 1911. év végén 1484 K 95 fillérrel több, mint volt 1910. év végén. Követelések: a) egyházi adóhátralék 2185 K 40 f (1910 ben 2882 K 30 f); b) kamathátralék 1456 K 09 f (1910 ben 1407 K 53 f). Adósság: a) a debreczeni egyetem javára tett alapítványból 1600 K; b) építkezési kölcsönből 54000 K; együtt 55600 K (1910-ben: 2000 + 55200 = 57200 K). Az aránylag csekély (1600 K) törlesztés magyarázatául szolgáljon, hogy a vízvezetéknek a parókhiális épületbe és a kántori lakásba bevezetése jelentékeny rendkívüli kiadást okozott az egyháznak; viszont a bel- hivatalnoki lakások után kivetendő vizdij fizetését lelkész és kántor magukra vállalták. A postaépületnél a postakincstárral kötött pótszerződés értelmében teljesítendő (részben már teljesített) újabb beruházások fedezésére enge* de ekkor tréfálkozva mondták neki, hogy csak verseléshez értő embert fogadhatnak be társaságukba : mondjon tehát rímet ő is azokra a sorokra, amelyeket hallani fog. Mind a három költő mondott egy-egy verssort s a negyediket rábízták Firduszra, aki azután meglepően gyönyörű sorral fejezte be a kis költeményt. Az udvari költők most már bevették a társaságukba s Mahmud sah is hamarosan megkedvelte, amikor felolvasta neki a Sáhnáme egyik kész epizódját. Annyira megtetszett Mahmudnak ez az epizód, hogy a »paradicsomi* — Firduszi — melléknevet adta a költőnek s rábízta a Sáhnáme megírását és elrendelte, hogy kincstárából mindegyik párverseért egy-egy aranyat adjanak neki. Régi vágya volt a költőnek, hogy Túszban levő kis szántóföldjén öntöző-csatornát csináltasson. Erre szánta azt a pénzt, amit a Sáhnámeért Ígért neki Mahmud s azt kívánta, hogy csak müvének befejezése után fizessék ki számára a jutalmat. Harmincöt esztendős volt, amikor hozzáfogott a Sáhnáme megírásához és hetvenöt éves korában fejezte be. A világ teremtésétől kezdődik a Sáhnáme s a régi perzsa királyok és hősök történetén át folyik addig az időig, amikor az arab hódítók rákényszeritették Mohamed vallását a perzsákra is. Csak az Ezeregyéjszaka regehalmaza hasonlítható a Sáhnáme dús tartalmához, melyben egymást érik a gyönyörű ősregék. S ebben a hatalmas költeményben a hatvanezer párversen át mindig egyformán nagy, tökéletes művészettel szövi sorait a költő s mindig megmarad elbeszélésének folyamán a költői lendületben, emelkedettségében. Elbeszélő müvésete majdnem páratlan az egész világirodalomban. Illusztrálásául az elbeszélő-művészetének ideforditom az eredeti versmértékben a Sáhnáme egyik hires epizódját. A hős Feridunról szól ez, aki a vállán nőtt kígyók miatt sárkány-testűnek nevezett zsarnok Dahák leigázására indul seregével. Vele van két testvére is, akik azonban irigykednek rá és el akarják pusztítani, mialatt lefeküdt aludni a hegy tövében. Istennek való lett az ő sorsa már S az éber szerencse nyomába’ jár; Látván ezt a bátyák, felpattannak ők, Hogy majd elveszítik, fejők abba’ főtt. Sziklával az ormán amott áll a hegy, Mindkettő a hadtól titkon arra megy. A hős jól aludt ott a hegytő alatt S az éj jócska része lomhán elhaladt Az a két gonosz pedig az oromra ment, Nem sejtette ezt meg senki odalent, S kidönték helyéből az orom kövét, Hogy azzal bezúzzák a hősnek fejét, S görgetvén a sziklát a mélységbe le, Hiszik, hogy megölték az alvót vele. A görgésre — ezt igy rendelé az ég — Felébredt a hős ám, idejébe’ még ; S történt a varázslat: a helyén maradt A nagy kő, tovább egy araszt sem haladt. Az ég müve! — látják; egyéb nem lehet, Hamisság, gonoszság ilyet nem tehet! Övét köt Feridun s megint útra kél, Ami véle történt arról nem beszél. Tovább száll hadával s átjut a hegyen — Elől Kahve mester, a kovács megyen, Lengetvén a zászlót a sereg felett, Azt a kávejáni hatalom-jelet. Haladtában Ervend folyamához ér Az a diadémot kereső vezér. (A pehlevi nyelv más, ha nem érted ezt Perzsául Ervendet Didslének nevezd) A másik megálló, mit elért a sah Didsle partja volt és Bagdád városa. Mikor eljutott már a vízpart elé: Köszöntése száll a révészek felé, Óhajtván, a parthoz hamarjába majd Hoznának elébe hajót, meg tutajt. »Hajót oldjatok most, arab emberek! Kiált a dicső sah — Tovább hadd megyek! Seregemmel együtt átszállítsatok, Senkit itt e parton ti ne hagyjatok !* A folyó hajósa hajót mégse old. Feridun számára biz’ ő nem hajolt, S megadván a választ, eképpen felelt: »Titokban a sáhnak e parancsa kelt: Senkit e hajóddal ne szállits te át, Ha jelt rá pecsété parancsom nem ád.« Feridun döhös lett e válasz miatt. A vészes haboktól ő meg nem riadt, Övét köt, királyit s pattan izibe’ Oroszláni szivü lova nyergibe. A folyóba szintén beugratni kész — S beugrik dicsőn, mint vitézhez való — Nyergéig merül mind a széllábu ló, S olyan gyors úszással tör a part felé, Hogy a hősi népség megszédül belé — lg» »a gMKgaap«sp IP Az általános közkedveltségnek ör- 0 A li VJ JKiCti A ClaVdlliyVlZi vendő és a legegészségesebbnek bizonyult S Z T 0 J K A I ásványvíz helyi forgalomba hozatalával a forráskezelőség Swarcis Sámli©! 3k©resk. ügfynölL nagybányai irodáját bízta meg. Mindennemű felvilágosítással készséggel szolgálunk. Sziojlc0ii ái$irái2iyifí^£ori?á«s keseS-öség*.
