Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

(2) 51. szám.

NAGYBANYA ÉS VIDÉKE

1912. December 22.

korlátozása tárgyában interpelláltak s ez irányban sürgős intézkedéseket kértek.

Hoszas tárgyalások után a közgyűlés dr. Makray polgármester és Bálint Imre erdőtanácsosnak, az interpsllációra adott válaszát tudomásul vette s utasította a tanácsot, hogy a fainség megszüntetése iránt minden lehető intézkedést tegyen meg.

1. A villamos mű kibővítésére szükséges 700 ezer koronás kölcsön kötvényt a város tanácsa elfogadás végett beterjeszti.

A kötvényt teljes szövegében felolvasták s a polgármester név szerint való szavazást rendelt el. 39-en szavaztak igennel. 4-en nemmel s igy a nagy többség a kötvényt elfogadta, amelyet jóváhagyás végett a belügyminiszterhez terjesztenek föl. A kölcsön felvételével a polgármestert és a tiszti ügyészt bízták meg.

2. Az erdészeti bizottság javasolja, hogy az erdei iparvasutat ajánlják föl megvételre az erdészet' kincstárnak.

A javaslatot a közgyűlés elfogadta elvileg s megbízta a tanácsot a további lépések megtételére. Kimondta azonban a közgyűlés, hogy ebben a tárgyban véglegesen csak akkor fog határozni, amikor a vételre vonatkozó tárgyalások befejezést nyernek s arra nézve az összes iratok a közgyűlés asztalán feküsznek majd:

3. A Klas!rom-rét árának kifizetésére nézve a tanács azt javasolja, hogy a 21476 koronát a város a ref. egyháznak a »tömegesitett házi pénztári betétkönyvből« fizesse ki január 5-én.

A képviselet névszerint való szavazással 41 szóval egyhangúlag elfogadta a javaslatot. Tekintettel arra, hogy törzsvagyon átalakításáról van szó, a határozatot föllerjesztik kormányhatósági jóváhagyás végett. Egyben kimondta a dolog sürgősségénél fogva a képviselet, hogy ez a határozat jóváhagyás előtt végrehajtandó.

4. Magurán (Alexa) Elek illetőségét a közgyűlés nem ismerte el.

Gyűlés vége 12 órakor.

Városi képviselők választása.

— 1912. december 17-én. —

Kedden ment végbe a városi képviselet 24 tagjának a megválasztása. A választás reggel 9 órakor kezdődött s szakadatlanul tartott d. u. 4 óráig.

A keleti kerület elnöke volt dr. Yass Gyula, egyszersmind a vármegye által kiküldött választási elnök, a nyugati kerület elnöke dr. Kádár Antal. Jegyző a keletiben Smaregla János városi aljegyző, a nyugatiban dr. Homolá László ügyvéd. A keletiek a városházán, a nyugatiak az István Király külön termében szavaztak.

Csak árnyéka megyen vele.

. . . Tán attól fut, tán attól rohan Ahasver, a kín embere?

. . . És Jeruzsálem ném csendjét Harang szava szakítja meg.

. . . A vándor mint felveti szemét, Templomban áll, oltár mellett.

Körötte ismeretlen arcok,

Amerre néz, mindenfelé.

Vad lelkében titáni harcok,

Mert átkozóját felleié . . .

Hisz arról szól, hisz arról tanít Oly szépen, olyan lelkesen,

Ki ott áll véle szemben:

»Imádjátok, mert Isten fia,

Ki megbocsájtja vétketek,

. . . Hisz azért kellett meghalnia,

Hogy igazak lehessetek.«

Hallgat a vándor, s észrevétlen Rezgnek lelkében a húrok,

Szivét elfogja az új érzés,

Mit szóba öntni nem tudok . . .

Hallgat a vándor és érzi, mint Szeméből köny pereg alá . . .

A szíve könnyű lett, hisz a kín,

Mely oly rég Űzi, elhagyá . . .

Másnap a templomnak szolgái Egy agg embert találtak ott.

Az arcon tulvilági mosolyt,

De szive nem ver, már halott.

. . . Senki se tudta, hogy ki volt.

Dobi Andor.

Karácsonfák.

A hóharmat ezüstös fátyollal borította az óriás bérkaszárnyák kormos tetőit. Szegény, elöregedett napnak nem volt ereje áttörni a lompos, szürke felhőket s még most is — mikor már

Bizalmi férfiúk az első kerületben Jancso- vics József, Sólyom Ferenc, Csiszár József, Bay József, a második kerületben Muzsnay Ferenc, Bányay Jószef, Thorma János, dr. Katz Izsó, a kiket a szavazók választottak meg a szavazás megkezdése előtt.

A keleti kerületben 14 rendes és 8 póttagra, a nyugatiban 10 rendes és 6 póttagra kellett szavazni.

A szavazás megindult a törvény által előirt időben s d. u. 4 óráig leszavaztak a keleti kerületben 167-en, a nyugatiban 190-en.

A választás eredménye következő;

I A keleti kerületben:

a) Rendes tagok:

Bónis István 153,

Sólyom Ferenc 149,

Bertalan Miklós 146,

Farkas Sándor 146,

Rozsos István 146,

Kovács Gyula könyvkereskedő 145, Jancsovics József 143,

Dr. Rencz János 143 (uj),

Réti István 142,

Boda Gyu’a 141,

Szentmiklósy József 137 (uj),

Hanzulovits Kristóf 135,

Jég János 128,

Lázár Bertalan 125 szavazattal (uj).

b) Póttagok:

Takács Károly 148,

Rusorán József 144,

Kupsán jános 142,

Szentiványi Sándor 141,

Beregszászi János'^141,

Dr. Winkler Jenő 135,

Szabó Sándor 133,

Tréger János 131 szavazattal.

II. A nyugati kerületben:

a) Rendes tagok:

Fuchs Beniamin 171 (uj),

Dr. ajtai Nagy Gábor 122,

Virágh István 122,

Kovács István 118,

Szerencsy István 117,

Csepey Ferencz 116,

Bányay József 112,

Langer Sándor 111 (uj),

Spineti Károly 110,

Kiss Lajos 107 szavazattal.

b ) Póttagok:

Id. Gyalay Gyula 119, ajtai Nagy János 117,

Sziklai András 115,

Dobricsán János 115,

Petrován János 109,

Dr. Barna Samu 98 szavazattal.

az alkony bontogatja fáradt szárnyait — megmegcsillannak a hajnali dér apró pihéi.

Máskor szerette elnézni a hideg, de tiszta Tél fehér hírnökét, szótlan kérdeni: «Merre mégy, honnan jösz ide, ebbe a szomorú világba, hol nem csupán a házak feketék, de olykor-olykor a lelkek is ? ma nem gyönyörködött bennük, karcsú fenyő zöldéit szobájában, azt diszitgette meleg szeretettel.

Zongoráján cifra dobozokban csillogott az »angyalhaj«, csillagszóró, arany dió, ezüst lánc, tarkállott a sok »kugler« cukerli s minden, mi egy modern karácsonfát megillet s még kicsi kezei fürgén dolgoztak, addig gondolatai a múltba révedeztek el, visszahiva az eltemetett, de nem feledett kedves esték, karácsoni esték emlékeit.

Maga előtt látta az utolsó karácsonfát, mit a »Jézuska hozott«.

Akkor is ilyen ólmos Idő volt, mint most, de a hátulsó szobában vígan pattogott a kályha tüze, s a nagy diófa-asztalnál ketten dominóztak Bermann Gyulával, a kis szomszéd fiúcskával . , .

Mama nagy-nagy darab »mákost« adott nekik s megtiltotta, hogy az első szobába menjenek, mert ott az ő nagy testvérei »pénzre kártyáznak durákot« s ha magtudná a főkapitány, abból baj lenne, be is van csukva az ajtó, nehogy véletlenül meglepje őket.

Meghatva, egy nagyszerű titok birtokában majszolták a kalácsot s a csendet csak Gyulának egy-egy »blanche« kiáltása zavarta meg.

tr

O nem igen birt hangosan szólni, izgatottan leste, ha jön-e már az est sötét paripája a

A választás élénk volt, az u. n. polgári párt, mely már napok előtt gyülésezett, a listáit teljesen keresztülvitte. Ezzel szemben a »Népotthon« próbált mozgalmat csinálni s erősen szervezkedett is, jelöltjei közül pl. Katz Izsó dr. 75, Barna Samu 75, Radó Dezső 63, Izsák Ferenc 50 szavazatot kaptak s igy kisebbségben maradtak.

Kimaradtak: Hefler Ignác, Morvay Gyula, ajtai Nagy János (mint rendes tag), Element Károly és Steinfeld Béla (értékképviselölévén).

A választás nem vert föl nagyobb izgalmakat, általában azt hisszük, az igazoló választmánynak nem is lesz dolga.

Hírlik, hogy Fuchs Beniamin rabbinak a választását a kisebbség meg fogja felebbezni, mivel nem volt bent a neve a választók jegyzékében. Ez azonban nem ok a megsemmisítésre, mert az 1886 XXII. t.-cz. osak kis és nayy községekben kívánja meg, hogy az illető választási joggal is bírjon, »rendezett tanácsú városokban választható minden városi lakos, aki 24 éves, nagykorú,« s aki nem tényleges katona, bűntett miatt vizsgálati fogságban nincs, vád alatt vagy elitélve nincs, aki csőd alatt, nem áll, s ha állami vagy megyei tisztviselő akkor ha kereseti adóján kívül egyéb adója is van, és ha az 1874: XXXIII. t.-c. §-ai szerint való minősítéssel bir, Ennek pedig a 7. §-a azt mondja, hogy a lelkészek választó jogának gyakorlatában az kívántatik meg, hogy mint ilyenek valamely egyházközségben hivatalos alkalmazásban legyenek.

Szóval semmi ok sincs arra, hogy egyik itt iétező felekezetnek a papja, aki különben is rokonszenves, müveit ember, többek közölt kitűnő magyar szónok is, ne lehessen tagja Nagybánya képviselő testületének.

Mi hisszük és reméljük is, hogy ez a választási hullám is szépen le fog csendesedni.

Heti krónika.

A famizéria rendületlenül tart. Igazán azt hinné az ember, hogy ilyesmi Nagybányán a lehetetlenségek közzé tartozik, de ebben az esztendőben csupa ilyen lehetetlenségek történnek.

Ki hitte volna például, hogy a szilva meghasad a fáján és kifordul úgy, mint a dió, mikor megérik. A hogy a találós mese mondja:

A zöld burok kifeslett És az urfi kiesett.

És mégis megtörtént ez is, ki hittte volna, hogy a művelt XX században háborút indít valaki, és ime, a Balkán rácáfolt erre a hiedelemre is.

Ki hitte volna, hogy a város lakói 17000 hold erdő mellett fainségben lesznek és csak bekövetkezett mégis. A héten is szünetelt egykis Jézuskát s tündöklő fényes terhét hozva magával.

Már egy hete számitgatja, hányszor alszik addig, mig megérkezik a gyermekek mennyei barátja s most, mikor csak percek választják el örömétől, szánakozva nézte kis pajtását, ki nem várta sohasem a Jézuska kicsi gyertyás fáját, nálok nagyok szoktak égni péntek este, ha a csillag feljön . . .

Viszont Gyuluska igen furcsán nézegette őt és olyasfélét emlegetett, hogy nem mindenkor mennyből jön az a »fenyőfa«, látott a piacon eleget, árulták; de ő csak mosolyogva hallgatta, irigyli, azért beszél.

Csilingelő-csengő édes szava szólott az utcai szobából. Repeső szívvel szaladtak be s ámulva állottak a nagy fa előtt.

Ó, milyen szép volt I Milyen nagyon szép 1 És aszalt szilva is volt rajta I Tudja a kis Jézus, hogy ő azt nagyon szereti, meg a datolyát is. Azt is hozott! Pedig ez ritka csemege a kis vidéki városban, legtöbbnyire csak a Jézuska hozza karácsonkor, mert ember azt alig is veheti, olyan drágán adja Hájfel, a fűszeres.

Gyula is meghatva nézte a írnom csemegét s e percben elfeledte a végről előre törő betűk tanítását: hitt s a viaszgyertyácskák halvány fénye kipirult boldog gyermekarcokat világított meg.

Még újév reggelén is eljött az »angyal« apró tömzsi kezével újból teli tette a fácskát mézes bábbal, minden jóval, mintha búcsúzott volna; talán érezte, hogy többet nem jön el s hogy az első nagy csalódást ö hozza a szomorú szemű, fekete gyermeknek . . .