Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

(2) 44. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1912. November 3. 16. özv. Nyirő Sándorné tüzifasegély iránt kérelmezett. Részére 42 köbméter fát utalványozott a közgyűlés, mint azt eddig is évről-évre megtette. 17. Az iparos- és kereskedő-tanulók iskolá­jának felügyelő-bizottságát külön megalakították következőleg: a) Iparos bizottság: Gsepey Ferenc, Csiszár József, Demeter Dezső, Égly Mihály, Galló Antal, Harasztkó István, Jancsovits József, Kazamőr Já­nos, Kovács István, Kovács Lajos, Kupás Mihály, Kupsán János, Nánásy' István, Smaregla János, Sólyom Ferenc, Spiczuli Károly, Stoll Béla, Szabó Sándor, Szász József. b) Kereskedő bizottság: Almer Lajos, Almer Károly, Boda Gyula, Benedek Vilmos, Égly Mi­hály, Glavitzky Károly, Hoffmann Árpád, Hará- csek Károly, Kovács Gyula, Kupás Mihály,’ Mol- dován László, Kassay Kálmán, Radó Dezső, Ru- során József, Stoll Béla, Steinfeld Béla, Székely Árpád, Vajda Márton. 18 Csernyestyán Gábor Gavrilla illetőségé­nek elismerését kéri. A képviselet kérelmező nagybányai ille­tőségét nem ismerte el. Gyűlés vége 11 órakor. Halottak estéje. Irta: Papp Lajos felsőíernezelyi g. kath. lelkész. Öröm és bánat, vigság, fájdalom és keserű­ség egyaránt váltakoznak az életben. Vannak szüleid, testvéreid s te szereted őket. óh csak siess szeretni őket, élvezd jelenlétöket, mert az idő gyorsan halad, apádnak, anyádnak őszülő hajszálai figyelmeztetnek téged, hogy nem sokáig örülhetsz nékiek. Egészséges vagy ? teljes erődben örvendesz az életnek, tele marokkal téped viruló rózsáit. Vájjon meddig? Csak egy kis vigyázatlanság... hülés... és holnapután már te is fogsz pihenni a mély hantok alatt. Talán gazdag és hatalmas vagy és elbiza­kodva gőgös kevélységgel méred végig ember­társadat, ki a porba alázódik előtted ; talán el­kergeted a szegényt, ki ajtód küszöbén irgalmas­ságért rimánkodik ! Óh vigyázz, mert ember vagy, a halált nem kerülöd el. Sok ilyen gőgös embert látott a kelő nap hatalmának delelőjén, s a lenyugvó pedig bol­dogsága romjain találta őt. .. Kincs és gazdagság eltűnik mint a köd és pára; a hatalom pedig bizonytalan, mint a nép­Apa és fiú, jó pajtások, az édes anya pe­dig jó szellemök volt mindkettőjöknek. Ápolójok. Csupa erő és gondosság. A korán érett jeles eszü fiú gyönyörködött bennök, mennyire szere­tik őt, húgát meg egymást. Szeretőbb, gondosabb környezetbe, akármiféle csillagról csöppent is ide, nem igen kerülhetett volna e földön, mint Sárosyékhoz. Szegénység és szeretet vette körül, de a szeretet eltakarta előle a szegénységet, a tehetség a jövő borulatait, jeles tanuló volt vé­gig. Apja-anyja reménye, jobbik nyugdíjalapja. Mikor ez év nyarán végét érezte közelgetni a fiú, csak azt fájlalta, hogy nem lesz módjában meghálálni, viszonozni szüleinek reá, neveltetésére fordított áldozatait. Bátran nézett a gödörbe, mint Dugovics Titusz a bástya-árok mélységébe és ha módjában lett volna, szegény fiúnak, az ínséget (hogy szüleit többé ne látogathassa!) magával rántani sírjába, bizonynyal megtette volna, hogy apjának, legjobb barátjának, szegény tiszt, rendőrkapitánynak ne legyen baja vele. Nem első ember Sárossy, akin ily veszteség te­lik be. Nem is utolsó. De néki, aki mély érzésű költő, kétszeresen fájhat . . . százszorosán fáj­hat . . . Talán a múzsa, ifjú és férfikora vigasz­talója nem fogja elhagyni még és apai bánata költői alkotásokban nyer majd enyhülést. Bár úgy lenne 1 Zempléni Árpád. szerűség, amely megalkotta. Ma égbe emel, holnap porba dönt; ma hosanát kiált, holnap feszítsd meget és a kálváriára hurczol. A mai estén üres a város, a falu! A nyüzsgő zajból kimegyünk mindnyájan a temetőbe, a hol­tak néma otthonába, s az est méla csöndjében elborult lélekkel, dobogó szívvel járunk a sir- halmok közt, hol egykor talán a mi hamvaink is pihenni fognak. Kimegyünk a temetőbe ünnepelni, fényesen tiltakozni a megsemmisülés tana elleni Kimegyünk a temetőbe, mert ma halottak estéje van; szent találkozása az élőknek a hol­takkal: ma — a még dobogó s a már porladó szivek ünnepe .. . Kimegyünk a temetőbe, hogy fölkeressük a sirt, melyben kedveseink alusznak, hogy föléke- sitsűk azt a hervadó ősz utolsó virágaival, fel­gyújtsuk a kegyelet mécseit, s kedves emlékök- nek a mélyen érző s feledni nem tudó szív há­lájával áldozzunk 1 . .. Nézzetek csak körül: az édes anya gyer­mekét, a gyermek feledhetetlen édes jó anyját, a férj szeretett hitvesét, a nő élte támaszát, a barát elvesztett barátját siratja itt. A sirok közt bolyongó ifjú arcán megfagy a mosoly, az aggas­tyán roskadozva lép egyik sirhalomtól a másikig, hiszen neki talán mindenik sir egy eltemetett édes emléke 1 ... Oh, de beszédes a sirhalom ma este, a szép alakot oly hamar utált vázzá változtatta mélyében. Nem szánja a siró csecsemőt anyja karjai közül kiragadni, nem törődik a remegő öreggel, nem látja az özvegyek könnyeit, nem hallja az árvák kétségbeesett jajjait 1 . . . Óh te heszédes sirhalom, beszélj, oktass minket, hogy megtanuljuk tőled a halál bölcses­ségét, s hogy tudjuk azt, hogy a halált senki sem kerülheti el 1 . . . Beszélj te sirhalom, hogy a dúsgazdag mel­lett ott pihen a szegény ko’dus; a nagy tudós mellett ott a gyermek, ki még csak az angyal­álmok birodalmát ismerte; az erőteljes férfi mel­lett pihen a betegségtől sorvadt nő; a hires szépség mellett a másik, kitől a természet min­den szépet megtagadott; itt egy világhódító császár, ott a nyomorult zsellér, aki arca verej­tékével kereste mindennapi kenyerét soktagu csaladja számára; ott a halálos ellenségek, akik életükben vetélytársak voltak, most csendben, békességben pihennek egymás mellett . . . Beszélj, beszélj te sirhalom, mondd, hogy itt az egyenlőség hazája, mondd, hogy a halált senki sem kerülheti el! . . . Heti krónika. Mi tagadás benne, Nagybánya nagyon félreesik a világtól. Ha délen volnánk, már mi is a Balkán államokhoz tartoznánk, annyira messze esünk az ország szivétől. Ám azért cso­dálatos módon fölkeresnek minket is gyakran a híres-nevezetes emberek s szeretnek idejönni. A héten a prot. irodalmi társasághoz volt szerencsénk. Többen jöttek, mint gondoltam, csak az ment haza Szatmárról, akinek nagy ruha­mosása, váltólejárata, vagy egyéb halaszthatat­lan teendője volt, a többség beérkezett szépen hétfőn reggel s délután megtartották pontosan a hirdetett »Matinét«, mint azt egyik kollegánk elnevezni méltóztatott. Reggély ugyan nem lehetett, de estély sem délután; aki tud jó magyar szót az ilyen délutáni koncertekre, az sziveskedjék a szer­kesztőségbe beküldeni, vagy forduljon a leg­első könyvárushoz. Azóta sokat beszélnek Nagybányán a gyöngykagylóról és minden háznál énekelik a »csend legyen«-t. (Részletes tudósításunk kü­lönben más rovatban olvasható) Az ünnepségekből volt több is. így csü­törtökön a reformáció emléke, hol megint egy csinos kis programmot élveztünk végig. Pénteken, szombaton halottak estéje a szokásos kivilágításokkal. A sirok fölött vilá­gosság támadt s megelevenedett a szomorú kert, ahol máskor olyan megdöbbentő csen­desség uralkodik. Láttunk uj sírokat is, sok a halottja ennek az esztendőnek, hányán gyúj­tottak világot most, akiknek tavaly még nem volt mit kidisziteniök, megvilágitaniok! Bizonyos az, hogy ez a legszomorubb el­seje az egész esztendőben, pedig az ég kiderült ma, azúrkék felhőtlen boltozat simul a röghöz, a gyászt, a bánatot feledtetni azonban még ez sem képes. De hagyjuk az elegikus húrokat, beszél­jünk vidámabb dolgokról. Nos, tehát az evan­gélikus koncertre nagy érdeklődéssel készülnek. Á páholyjegyek szokás szerint elfogytak, sőt már a földszinti ülőhelyeket is erősen kikezdték. A zenészek, tablósok, szavalók mind ko­moly tanulmányokba mélyedtek s a rendező­ség egész héten át osztogatta a címet és ran­got a meghívókon. Már csak két hét választ el tőle, akkorra a templomnak szintén készen kell lennie, dol­goznak is már rajta lámpafény mellett épp úgy, mint nappal. Szorul az idő s a közvélemény erősen követeli, hogy befejeződjék a nagybá­nyai bazilika, mint amiképpen lefejezi magát minden héten a krónikás. Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Fizély Sándor, Hullán János és György Gusztáv főmérnököket bányatanácsosokká, Fischer Károly, Altnéder Ferencz, Alföldy Zoltán és Jamnik Viktor mérnököket főmérnökökké, Pethe Lajos, Kahle Frigyes, Ponner János, Lehóczky Aurél és Posch Adolf segédmérnököket mérnökökké, dr Incze Bélát pedig kerületi főorvossá nevezte ki. Dr Horváth József helybeli kir. járásbiró az ügyvédi vizsgálatot letette s igy ügyvédi ok­levelet nyert. Himenhirek. Csordás József helybeli Máv. állomásfónök okt. 29-én tartotta esküvőjét Né­meth Margittal, Németh Ödön kultuszminiszteri irodaigazgató leányával. — Dr Troplovits Imre ügyvéd szintén okt. 29-én lépett házasságra Mis- kolczon Weinberger Idával. Dr Olsavszky Viktor nagysomkuti járásor­vost a főispán tiszteletbeli vármegyei főorvossá nevezte ki. Az evang. templomra az evang. egyetemes egyház adócsökkentő alapja háromezer koronát adományozott; Szintynis Raimund, Moisjánosné 5—5 koronát, H. M. 2 koronát. Az adomá­nyokért hálás köszönetét mond az elüljáróság. A szükséges összeg még 12955 K 61 f. Halottak napja. Halottak emlékét ünne­pelte a keresztyén világ. Tegnap a protestáns temetőben világítottak, ma a r. katholikusok- nál. Ilyenkor megemlékeznek porladó övéikről a küzdő utódok s kigyul a sirok világa. Az eső tegnap megzavarta a gyertyagyújtást, de a kegyelet nem engedett a szokássá vált kivilá­gításból; azért tömegesen diszitgették föl a sírokat az emberek. Szép, szép a kegyelet, de elhunyt kedveseink sírját állandóan rendben kell tartani, nemcsak ezen a napon! Reformáció emiéko. A helybeli két prot. egyház együttesen szokta megünnepelni a re­formáció emlékét. Ez alkalomból a ref. tem­plomban istentisztelet volt, hol az összes iskolai növendékek részt vettek tanítóik, tanáraik kísé­retében. 9 órakor ünnepély következett az egy­háztanács termében ezzel a sorrenddel: 1. Köz­ének. 2. Soltész Elemér lelkész az ünnepélyt megnyitotta. 3. Smaregla Sarolta szavalta Sza- bolcska Mihálynak »Hiszek egy . . .« c. költe­ményét. 4. Jég Gyula fölolvasta Dévai Biró Mátyás élettajzát, Budai Jánostól. 5. Bay Etel szavalta Szabolcska Mihálynak »Dicséret« c. költeményét. 6. Révész Zoltán fölolvasta Pálmai Lajosnak »A lelkiismereti szabadság ünnepe« c. BB BB BB BB BB BB Modernül berendezett BB BB BB BB étterem és sörcsarnok B B GB !i §» a Debreczeni Első Takarék­GG GB ■■ HB b pénztár palotájában, a BB BB ■B BB BB BB M B22H Figyelmes, pontos és BB BB BB BB előzékeny kiszolgálás! PILSEN!SORHÁZ Debreozen, ££££,*£ sarkán. Vidékiek találkozó bb bb helye! bb bb Kitűnő magyar és a francia konyha, a lisztán hezelt itaioh. Uaiódi pilseni sör. lilore megrendelt tár- - . . sas ebéd, vacsora mér­sékelt áron. 958. BB BB BB BB BB BB BB BB 39 BB ms be BB BB mm bb bb sa BB BB BB BB bb ar SS SS

Next

/
Oldalképek
Tartalom