Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-04 / 5. szám
1912. Február 4. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Tekintve a Jonathánnak ezen számos előnyét, azt mindazon helyeken, ahol életfeltételei meg vannak, a legmelegebben ajánlhatom, tekintve azonban azon körülményt, hogy hazánk számos vidékén szomorú tapasztalatokat szereznek e fajtával, ajánlatos azt előbb kipróbálni, mielőtt annak nagybani elszaporitásával foglalkoznánk. „ „ Korponay Kornél. Kérelem a Báró Bánffy Dezső szobra megalkotásához. Hazánk közönsége áldozatkészségéhez fordulunk, midőn kérjük, tegye lehetővé, hogy Báró Bánffy Dezső emléke megörökittessék. A nemzeti alapon álló magyar államférfi előtt évszázadokon át el volt zárva az ut, hogy állami életünknek tényleg irányt szabjon; ez okozza, hogy mai napig kevés olyan politikusunk támadt, aki bírja az államvezetés és igazgatás művészetét. Báró Bánffy Dezső pályájának összes mozzanata fényesen bizonyítja, hogy ezekkel a tehetségekkel nemcsak telje? mértékben rendelkezett, de mindeniket egyesíteni tudta a fajszeretet melegével és annak belső értekével. Eszményiesen önzetlen nemzeti cél, kitartó munkaszeretet, lankadatlan férfias erély vezette minden törekvését és az 0 szellemének minden idegszálat. Az erős, következetes jellem erejével ra- ga-zkodott elveihez; azoktól soha el nem tán- torodott, azokkal szemben soha meg nem ingott. Követendő példát nyújtott a parlamentá- rizmus egyik fontos tételére, mert meggyőződése kizárta azt is, hogy, midőn a miniszter- elnöki méltóságból eltávozott, támogassa azt a politikát, mely az övétől külömbözött férfias szilárdságban. Báró Bánffy Dezső szelleme átértette a magyar faj európai helyzetének azt a mozzanatát is, hogy nemzetünk létét az a szerep biztosítja, melyet mi magunknak kivívunk a nyugati civilizáció utjain és ha azzal együtt haladni akarunk, nem riadunk vissza azon áldozatoktól, melyeket az általános emberi törekvések menete megkövetel. A halál immár feltárta Báró Bánffy Dezső politikai pályájából azt, ami abban értékes, ami abban maradandó. Mert látjuk, hogy életének minden pillanatát a kimerithetlen munkavágy és az a magyar nemzeti érzés ereje fonta egybe, amely soha sem pihent meg, — Nem ismer? ... No nézze meg az ember I Én vagyok: a Muki I — A Muki? Bizony nem ismertem az urat. — Ej, ej, már mire való ez a tréfa ? Emlékezzék csak vissza. Két év előtt együtt mulattunk a »Sárga csikó«-ban. — A »Sárga csikó«-ban? Igaz biz a! — Oq fizette a bort, én meg a húsféléket. — A húsféléket ? Most már kezdek emlékezni. — Urambátyám jócskán berúgott s még én vezettem a szállására. A jámbor atyafi szemei felvillantak. — Ninini! Most már jól emlékszem az urra. Mikor hazafelé ballagtunk, belekötött egy rendőrbe. — Igen. — Az pedig följegyezte a nevét és azzal fenyegette, hogy a kapitányság elé czitáltatja. — Igen, igen. — Szervusz öcsém ! Krisztig ott 1 És megölelt, magához szorított, hogy minden csontom ropogott belé. Ezalatt ki akartam szakítani zsebéből az aranylánczot, de nem tudtam. Sohase voltam olyan ügyetlen, mint akkor. Bátyámuram megkinált valami durva szivarral, aztán annyit mondott, hogy sietős dolga van és ott hagyott a faképnél. A tervem tehát meghiúsult. Mivel pedig nagyon éhes voltam s mint említettem, egy árva garasom se volt, elhatároztam, hogy elzálogosítom az órámat. Szép duplafedelü arany órám volt, 15 rubinnal; a feleségemtől kaptam ajándékba. Már most tessék elképzelni rémületemet és bosszúságomat, midői a zsebembe nyúltam és azt üresen találtam. Az a gazember vidéki atyafi ellopta az arany órámat. Magam akartam lopni, de ő túljárt az eszemen s ő lopott meg engem. Amint magához ölelt, szépen kihúzta az én 5. szám. (3) amely soha sem változott. Életének homokóráján lepergő gránitszemek megteremtették azt a talajt, amelyre hisszük, reméljük, politikai barátainak épen úgy, mjnt ellenfeleinek áldozatkészsége ráhelyezi az O egyéniségéhez méltó, annak megfelelő elismerést: a maradandó és „szilárd ércemléket. Az O emlékének elhelyezésére annak a megyének a székhelye a legméltóbb, ahol 15 évre terjedő főispánsága alatt oly sok példáját adta a modern, demokratikus állam és közigazgatási élet megalapozására, a társadalmi erők kifejtésére; és annak a szellemnek megtestesítésére, melynek mind e mai napig egyetlen, következetes, rendületlen hive Ő volt. Szellemének és munkájának emlékét országos részvétel által az erdélyi részekben megörökíteni azért látnok szükségesnek, mert annak ereje és értéke épen itt: a nemzetiségi ellentétek és a részleges önkormányzati állami élet körében tör elő legméltóbban, mint előre vetett sugara Báró Bánffy Dezső országos politikájának és miniszterelnöki munkájának. Itt szükséges, nőért itt tanulságos az a látható jel, melyet egy vármegye hálája kezdeményez, de amelyet egy ország elismerése valósit meg. A befolyt adományokat Ilosvay Jenő kir. tanácsos, Dés r. tan. város polgármesteréhez, mint az emlékbizottság pénztárosához Désre méltóztassék beküldeni. A Báró Bánffy Dezső Emlékbizottság nevében : Gróf Bethlen Balázs Szolnok-Dobokamegye főispánja, mint az Emlékbizottság elnöke. Maiéter Zoltán udv. tan , a Szamosvölgyi vasút vezérigazgatója, biz alelnök. Voith Gergely kir. tan., nagybirt., biz. alelnök. Sterba Dezső a Szamosvölgyi vasút főfelügyelője, biz. alelnök. Dr. Torma Miklós biz. alelnök. Heti krónika. A színi kerület Nagybányára tűzte ki a gyűlését. Igazat adunk neki, mert kétségkívül itt van a legjobb vendéglő és abban a legjobb bor a kerületben. Állításomat igazolja, hogy a pezsgő árjánál csak a tósztok árja volt nagyobb. Denique a szinügy két évre alaposan el van intézve. Maradunk Neményi mellett és jobban fütjük a termet. A színi gyűlésnél nagyobb jelentőségű volt azonban a bányászati osztálygyülés, legalább tudományos szempontból nagyobb. Egész vasárnap egész Nagybánya a rádiumról beszélt s büszkeségemet, az én 15 rubinos aranyórámat! Gyakorlott zsebtolvajnak kellett lennie, mert nagyon ügyesen csinálta a dolgot. Ilyen nem eset rajtam soha tekintetes törvényszék. Elmentem a rendőrséghez, ahol szégyenkezve tettem följelentést. Ä nagyságos rendőr- tisztviselő ur először fenyegetett, hogy kiröpit a szobából, később jóízűen kinevetett. Lefestettem a tolvajt, elmondtam, hogy kövér nagybajuszu, borzasztóan jámbor arcza van és hatalmas óralánczot visel. A recdőrtisztviselő ráismert a leírásból Guk- ker Tóbiásra, aki egyike a legnotóriusabb zsebtolvajoknak. No hisz jó firmához adresszáltam magam. Az elnök; Gukker Tóbiás! Mit szól a panaszos előadásához ? A vádlott: Hogy már én mit szólok ? Hát mit is szólhatnék ? Nem is szólok semmit. Hazugság az elejétől végig. Az elnök : De hisz megtalálták önnél az órát. A vádlott: Már hogy én nálam ? Nálam bizony nem találták meg. Már hogy találták volna meg én nálam ? Amit én nálam találtak az az én tulajdonom, Bécsben vettem a kiállításon. A panaszos : Hazudik ! A vádlott: Bizonyítsa be, hogy hazudom. A panaszos (dühösen): Jól van: bebizonyítom ! Azt az órát három évvel ezelőtt a kecskeméti vásáron loptam egy Dulcz Izráel nevű kereskedőtől. Tekintetes törvényszék 1 Kérem beidézni Dulcz Izráelt 1 Nem bánom ha be is csuknak, de azt nem tűrhetem, hogy egy Gukker Tóbiás túljárjon egy Schweiner Mór eszén. Igen, Gukker uram : mind a ketten hüsölni fogunk. Szégyen, gyalázat, hogy nincs köztünk összetartás ! A törvényszék rövid tanácskozás után pótvizsgálatot rendelt el és a tárgyalást elnapolta. Janka. olyan örömünk volt, hogy a rádium tulajdonképpen nem egyéb, mint ólom, abból pedig a mi hegyeinkben terem vaggonszámra elég, milyen jó dolgunk lesz, ha rádiumárakon adhatjuk majd el. Csimborasszóként emelkedett ki azonban az egész nevezetes hétből február 1-sője, a vadászok bufelejtő napja, amikor beáll a vadász tilalom. Nosza szerdán is, meg csütörtökön is, sőt pénteken is (miniszteri engedélylyel) nagy városi és kincstári hajtás tartatott, Került puskahegyre nyúl is, róka is, héja is, meg három szarvas is, láttak tömérdek farkasnyomot, találtak két mérgezett farkast, ráakadtak egy félig megevett szarvasra. Felsőbányán meg vaddisznót lőttek. Szóval olyan bucsuünnep- sége kerekedett itt az idén a vadászévadnak, amilyenre a legfogatlanabb emberek se emlékeznek már, legfelebb csak úgy homályosan. Záradékul ma városi mérnököt kellett volna választani, az alispán ur vagy helyettese azonban nem érkezett meg, sőt még csak az iratokat sem küldte el s igy a gyűlés nem volt megtartható. Gyönyörű érdeklődéssel gyűltek össze a városatyák mintegy 80-an, 100-an s bárány - ! türelemmel vártak is féltizenkettőig, de hiába vártak. Bizony a sürgöny és telefon korszakában legalább egy udvarias értesítést küldhetett volna a tekintetes vármegye, mert mégis csak ; mi is vagyunk valakik, minket se agólyaköl- | tött. Egy a vigaszunk, hogy nem először tör- ; tént, más ilyen esetre is emlékszik a krónikás. Az esedékes előfizetési dijak szives beküldését kéri a kiadóhivatal. Lapkihordó változás miatt a t. előfizetők szives elnézését kérjük, ha a kézhezadásban némi akadályok merülnének föl. Áthelyezés. A pénzügyminiszter Muntyán Izidor beszterczebányai bányabiztost Nagybányára helyezte át. Ocsárd Károly kir. erdőtanácsos e hó 12-én szándékszik uj állomás helyére, Gödöllőre utazni. A kir. erdészeti tisztikar és a távozó főtisztviselőnek barátai bucsuestélyt szándékoznak rendezni a tiszteletére. A búcsú bankett értesülésünk szerint február 10 én lesz, 8 órakor a kaszinóban. Csaba adorján főispán hivatalos ügyekben Budapestre utazott s csak febr. 6-án tér vissza a vármegyébe. Az evang. templomra Mórágyi István és neje ötven K, dr. Gondos Mór (II-ik adomány) 10 K, Olasz István 5 K, adományozott. Fogadják a nemesszivü jóltevők az elüljáróság hálás köszönetét. Szükséglet még 21735 korona. Boromissza Tibor püspök két heti tartózkodásra a héten Budapestre a Császárfürdőbe utazott. Az ideiglenes kölcsön. Dr. Makray Mihály polgármester a félmilliós ideiglenes kölcsön ügyében jan 27-én délután elutazott s 29-én a pénzt föl is vette a »Magyar takarékpénztárak központi I jelzálog bankjától«. S többek közt a Bründl cég részére esedékes 250 ezer koronás összeget : azonnal el is intézte Budapesten, az uj kölcsön többi részét ide utalta át Nagybánya város takarékpénztárához. Makray 31-én érkezett haza : városunkba. Kaszinóestéiy. Jan. 31-én megtartották ismét a szokásos szerdai kaszinó-estélyt. Ez alkalommal is szép közönség gyűlt össze s a jelen- ! voltak kitünően mulattak egész az éjféli órákig. Esküdtek. A február havi esküdtszéki ülésekre városunkból kisorsolták a következőket: Dr. Homola László ügyvéd, Harácsek Vilmos kereskedő, Platthy Géza kereskedő, Rumpold Gyula vendéglős. Szatmár egészségügye. Az enyhe időjárás következtében legutóbb kanyaró lépett föl s mivel a vasúti internátusbán többen megbetegedtek, az internátust 14 napra bezárták. Drágasági pótlék. Említettük már, hogy a gazd. és pénzügyi bizottság a beküldött 4500 korona államsegélyből 22 rendszeresített városi tisztviselőnek 200 — 200 korona drágasági pótlékot javasol adni. Most a napdijasok is kérvényeztek a tanácsnál drágasági pótlék iránt, akik összesen 10 en vannak. Ha valaki, akkor valóban a napdijas szorul rá a segítségre mai időben, akinek napszámosi fizetése van
