Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-27 / 43. szám
(2) 43. szám. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ 1912. Október 27. Egy régi bűvös-bájos világnak, ifjú korunk legszebb időszakának aranyos perspectiváját tárja elénk e kis verses könyv; annak a páratlan testvéresülésnek, annak az egyedül álló testületi szellemnek, hol komoly, hol enyelgő, majd pajkos megnyilatkozása csillámlik elénk, amely a selmeczi Alma Mater hallgatóit, mint egy család szerető tagjait, annyi bensőséggel, szeretettel összefoglalta s a hagyományok ápolásábaü, a testületi szellem fönntartásában egyesítette. Hol termettek e dalok ? Ki tudná megmondani? írójuk — egy, kettő kivételével — ismeretlen ; úgy születtek, mint népdalaink a pusztán, az erdő mélyén 1 a »Neu schacht« kecske- lábú asztalainál, a bányák rejtekében; egy némelyike remek mű, másika naiv együgyiiség, de mindegyike kedves nekünk, mert hisz a miénk volt, a mi szivünkből fakadt. Hálásak vagyunk Révainak, hogy a régi kincset kiásta az enyészetből; a feledéstől megmentette és édes anyanyelvűnkön átadta az uj nemzedéknek, hogy azt fönntartsa, uj életre hozza s annak nyomán tartsa fönn azt a benső, szeretetteljes szellemet, melynek ápolásában mi immár megöregedtünk s melyet hagyatékképen az ifjú nemzedékre ruháztunk át. Melegen ajánlom kedves pályatársaimnak | s ifjú barátaimnak e kis füzetet, fogadják azt oly szeretettel, aminővel azt én fogadtam. Jő szerencsét/ Nagybánya, 1912. október havában. Neubauer Ferenc. A Bursch-dalok sok mindenféle kérdést ölelnek föl, különösen szeretik kikezdeni és karrikirozni a nagy embereket, meg azoknak dolgait. Milyen érdekes pl. »A pápa és a szultán« czimü dal: A pápa és a szultán. A pápa úri módon él, Sok Péterfillért elfecsél; A legjobb bor van asztalán. Én lennék pápa igazán! De mégse’! Ö egy árva lény, Lánycsókot nem kap a szegény: Úgy alszik, mint egy murmutér, Nem lennék pápa semmiér’! A szultán cécók embere, Szép palota a lakhelye; Sok édes lány van a kezén. Szultán szeretnék lenni én! De mégse'! Ö egy vén falánk, Ki követi az Alkoránt És nem iszik egy csöppnyi kort. Szultán se’ lennék semmi mód! E két ur külön gyönge báb, Inkább maradok hát diák. Ám belemennék örömest, Hogy mindkettő legyek vegyest. Leányok! ajkat nyújtsatok! Török szultánná tesz a csók. Fiuk ! ti pedig töltsétek, Hogy kissé pápa is legyek! Az »Ének a sörről« cimü meg Luther Mártont gúnyolja pajzánul: Ének a sörről. Ki szomjas, az tetszés szerint Választ italt magának. Bachusországban az ivók Szabadságot találnak. De leginkább van — annyi közt, — Keletje árpalének: Ha nem igy vón, — elégiát Zokogna most ez énes. A sört, a sört és nem a bort Becsülöm én kiválón S nern csak egy asztaltársaság Szent üdvének találom. Kétségtelen példák sora Nyomósán bizonyitja, Hogy a világon csak a sör Volt sok dolognak nyitja. lm Luther Mártont sohase Ijeszté meg a pápa; Rettenthetlenül sorozott A léviták sorába. És hogy a wormszi tárgyalás Jó kedvét nem lohasztá, Oka az volt, hogy »früstökre« Csakis a sört fogyasztá. Majd Napóleont kezdi ki pompás humorral Napoleon, a harmadik A bort s a pezsgőt nyalta; Ezektől esze nagyra nyúlt, S egy gömb lett a pocakja. Szedánnál vérre szomjazott, A szőlő vérlevére; S mert bort ivott és sört seha, — Tudjuk mi lett a bére ! Ilyen jó dolog a »Hamis próféta« melyben szidják Mohamedet, hogy eltiltotta a bort. Ez a kővetkező: A hamis próféta. Nem becsapott-e Mahomed minket, Mikor a borivást tilalmazá? Nem hazudott-e ős eleinknek, Amikor vetette átok alá? Azért, ki nem iszik üdítő bort, Bárgyú lesz holtig, mint Mahomed volt. Egy hájfejü, Mint Mahomed! Mint Mahomed! Kar: Azért, ki nem iszik üdítő bort, Bárgyú lesz holtig, mint Mahomed volt! Valamiképen kdllene vissza Szívni a tilalmi rendeletet, Mert ba van em^sr, — aki nem issza — Nem bugyog abióan a szeretet. Azért, ki nem iszik üdítő bort, Bárgyú lesz holtig, mint Mahomed volt! Egy hájfejü! Mint Mahomed! Mint Mahomed! Kar; Azért, ki nem iszik üdítő bort: Bárgyú lesz holtig,mint Mahomed volt! Nagyon szép, mélyen járó kis költemény a »Eelköszöntő« cimü: Felköszöntő. Először is barátom Jólétedre kívánom Űritni e pohárt! De éljünk mind a ketten És igyunk ismételten: Sokáig élj barát! A másodiknak vére Szerelmesed nevére, Folyjon le torkomon ! Elmerengek a lányon És néki azt kívánom : Boldog legyen nagyon ! És most, hogy útra keltek, Legyen szentelve ennek A harmadik kehely! Ha visszatértek újra, Ez lesz az Alleluja: »Fiúk ! Szerencse fel !< És rendkívül sikerült pl. a »Barna sör« fordítása. Akik a »das schwarz traune Bier das trink ich so gern« cimü Bursch-dalt valaha dalolták, azok fogják tudni becsülni ennek a fordításnak szép magyarságát és gyönyörű ritmusát. A barna sör A barna sörnek párja nincs, A barna leány csókja kincs. Halli, halló! Ej, csintalan kis kedvesem, Nem hagysz békét nekem ! A lány szemei olyanok, Akárcsak fent a csillagok. Halli, halló! Ej, csintalan kis kedvesem, Nem hagysz békét nekem ! A lányka ajkán rózsa nyit, Ha megcsókolod, — jól esik. Halli, halló! Ej, csintalan kis kedvesem, Nem hagysz békét nekem! A lányka kedve isteni, Szivem kezd érte szökni ki. Halli, halló! Ej. csintalan kis kedvesem, Nem hagysz békét nekem! Pompás dolog »Noé« is és nem kevésbbé sikerült a fordítása. Nőé. Amikor Nóé kikötött, Az Ur meglátogatta őt, Ki átallátott a szitán. S igy szólt: »Ma kegyet osztok ám! Mivel ember vagy a talpadon, Ha kérsz valamit, — megadom !« S igy szólt Nóé: »Ez már beszéd!« Már unom a felhők levét, Mert abba sok szedett-vedett Gonosz népség, beléveszett. Azért szegény öreg fiad, Kívánna más, egyéb italt!« S ekkor az Édenkertbe nyúl S egy borágat letép az Ur; Sok jó tanácscsal nyújtja át. S igy szól: »Ápold e kis csirái!« Nóénak, — a mily léha volt, Bolondos kedve támadott. Kiáltja nőjét, gyermekét, Tódul a házi csőcselék S elültetik ide-oda, Mert Nóé nem volt ostoba. »Hej, pincét, sajtót gyermekek S hordókat borral töltsétek ! Nóé egy vig legény vala, Sok hordót sorba állita S mig egymásután itta ki; Nem voltak aggodalmai, Jól hajtogatta a kupát Háromszázötven éven át. Láthatja ebből sok okos, Hogy nincs a borban semmi rossz ; S hogy végül —ha csak nem pogány, — Nem vizezi meg ostobán. A vízbe sok szedett-vetett Gonosz népség beléveszett. A szerencse fel nóta (45 lap) közismert, van már régen magyar szövege is. de szörnyen ; pongyola, itt mesteri dolgot kapunk: S ha majd a bánya mély ölén Elér a végső óra; Az Isten nyújt kezet felénk, Ki lelkünket megóvja. Ne sírj babám, Isten veled! Bányász halál csak szép lehet, Mert ég felé emel. Szerencse fel! Szerencse fel! Ill-olt egy kis eredeti is vegyül a köletbe csinál Révai maga is bányász dalt, amilyen pl. Kapható mindenhol! / Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes gyógyásvány- viz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógy- hatása felülmúlja a hason összetételű külföldi ásvány- p __vizeket. Ka pható j mindenhol!
