Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

1912. Október 20 42. szám. (3) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE ». . . Van-e tudomása a magyar nótának (nemcsak a népdalt értem) egy különös, páratlan tulajdonságáról. Ezt akarom még elmondani. Hires nótáinkat bizonyosan ismeri. Csak egy példát akarok felhozni: Bihdri hires *Pri- mioziálÍ8át«. Ismerem vagy négy-öt féle letétét, de hallottam sok kitűnő prímástól is, s meg vagyok győződve róla, hogy egy sem az, ahogy Bihari elhúzta, sót azt merem állítani, hogy maga Bihari sem húzta el soha hétszer egyformán, ugyanazokkal a hangváltozatokkal. Ha létekből játsza el valaki (és nem kótá- ból) a magyar nótát (a népdalt is ide értve) a hangulat szerint mindig más és más változatban játsza el és minden változatban mégis mindig ugyanaz marad a nóta. Ez a magyar nóta bubája, de egyszersmind ez a tragikuma is, mert a ma­gyar nótát nem lehet kótából játszani, ahhoz lélek kell, nem kóta. (Lekótázása csak arra való, hogy a távol­levővel is közölhessük, másrészt, hogy a feledés­től megőrizzük. Aki még nem ismeri, igy meg­tanulhatja, de mihelyt magáévá tette, félre kell dobni a kótát, hozzá pezsdül a magyar vér, hangjai szivünkből jönnek elő, úgy elevened­nek meg.) A hangjegyekkel leirt zene, a zene meg- jegeczesedése, amibe maga a zene élő lelke bele­fagyott, amiben az élő zene megdermedt. Csak egyetlen egy zene van a világon a magyar nóta, amely nem engedi magát igy meg- dermeszteni« ... . . .«Mikor a magyar nóta megszólal a tér- j mészet szive dobogását hallom« . . . . . .«A magyar nótát azért a sajátságáért, hogy minden eljátszáskor más és más színezéssel kerül elő egy zeneszakértő ötletes zenének ne­vezi, a magyar nóta rovására, különösen a cigány muzsikából megítélve. Haragosan kiállt föl: »Megöl minket a czigány!« t. i. megöli a magyar zenét, mert mint sajnálattal mondja, a czigány miatt nem állandósulhat egy magyar zenedarab egy és ugyanazon formában. Ez más szóval anoyit tesz, hogy nem kristaiizálódhatik meg hangjegyekben. Tehát éppen azt kárhoztatja a magyar nóta elő­adásában, ami annak tulajdonképeni charakterét, utólérhetetlen bübáját képezi, t. i hajlékonyságát, azt, hogy képes az egyéniság hangulatával telje­sen egygyé válni a nélkül, hogy alkotó lényegét elveszítené. Felelek rá, de nem neki, hanem magácskának. Minden fejlődés a természet törvényei szerint megy végbe, szükségtelen, felesleges elemek abba nem kapcsolódhatnak bele, mert a fejlődés azokat kilöki magából. Hogy a magyar zene a cigányt kapta meg előadónak, az éppen a fejlődés szük­ségszerűségét mutatja. Ilyen muzsika való a ci­gánynak s viszont ennek a muzsikának ilyen előadó. Megtalálták egymást, azért forrtak össze. Miért nincs más népnek muzsikus cigánya ? Mert minden más nemzet népdala chablon­szerü, monoton taktusu. Száz, meg száz egyén mind egyformán dalolja, huzza, trombitálja és czinczogja. Nincs sehol az előadásnak egyéni Charaktere. Azért van a magyar nótának cigánya, mert a hangulat rögtönzése felel meg neki legjobban, amire a cigáoy a legalkalmasabb. A magyar nóta teremtette meg a cigánybandákat s azoknak kitűnő prímásait. Liszt Ferencznek az volt óriási tévedése, hogy ezt nem ismerte fel s a magyar nótát ci­gány zenének, vagyis czigány származású zenének gondolta. Pedig éppen megfordítva van a dolog : nem a cigány teremtette meg a magyar zenét, hanem a magyar zene teremtette meg a maga zenészeit abból a bevándorolt népfajoól, mely egyedül volt alkalmas a haugulat rögtönzését muzsikával kifejezni...» Gyönyörű mondatok ezek, három ember szól belőlük: a tudós, a poéta és a zenész; pazar kézzel állottak bölcsőjénél a nemtők! Mikor e sorok napvilágot látnak, akkor már otthonában — Eperjesen — gyulnak ki a szeretet fáklyái tiszteletére, mi pedig, aki e lap hasábjain is gyönyörködtünk lelkének kincseiben, azt hiszem, mindnyájan óhajtjuk, hogy az Ur még soká-soká engedje friss erőben, egészségben szántogatni a kis »vas ekével« a »fehér mező­kön« mindnyájunk örömére s kérjük irányítsa Pegazusát mentül előbb Nagybánya felé is. Ike. Heti krónika. Legelső és legfőbb hire volt a mi saját külön nagybányai hetünknek, hogy a m. kir. bányászathoz egyszerre három főbányataná­csost neveztek ki. Sok esztendei évtizedes, hű­séges szolgálatnak a jutalma ez s bizony sokkal népszerűbb dolog volna, ha a magyar kormány I gyakornok korában nevezné ki az embert erre a magas tisztségre, akkor talán egy kis vagyont is tudna gyűjteni a tisztviselő, igy nagyobb a megtiszteltetés, de amúgy nagyobb volna a gyakorlati haszon. Másik örömhírnek érkezett, hogy Nemé- nyiék hűtlen csalfák lettek. Bizony, ha csak olyan műsort tudnak produkálni, mint a nyáron, amikor rendületlenül kifogyhatatlanok és az eszméletlenségig következetesek voltak a leg­ócskább dolgok föltálalásában, akkor nagyon jól tették, hogy elmaradnak a farsang után bőjtött élvező Nagybányáról, de viszont a szatmáriak heti kétszeri kirándulását nem tart­juk a színi szezon megoldásának. Nekünk nem kell iskolai órarend, hogy földrajz, számtan, mértan, latin, nem kell hétfőn színészet, kedden heti vásár, szerdán estély, csütörtökön mozi, pénteken színészet, szombaton mozi, vasárnap mozi stb. Éhez bajosan tudnánk alkalmazkodni, hátha én szombaton akarok menni színházba, a komám meg vasárnap? A jövedelmezőség és népszerűség nem igen biztosítható a szórványos kirándulásokkal, még meg se ismerhetjük jóformán egymást. Pedig bizony elég unalmas lesz a tél szí­nészek nélkül. Lám most is csütörtökön egy kis vak tűzi lárma hogy allarmirozta az egész várost, mert nincs semmi látnivaló. Egész se­regek rohantak a Felsőbánvai-utcán, kifelé majdnem Fernezelyig, mintha a Balkán-mozgó- sitást láttuk volna szemünk előtt megelevenedni s kisült, hogy egész más irányban volt csendes kéménytüz. A közönség szenzációra vágyik, hogy megcukrozza valaki az életét, mint a busuló gazda az idei bort miniszteri engedélylyel. Milyen furcsa ez is, ha én a mákos laskát akarom megcukrozni vagy a túrós bélest, ahoz nem kell paxus, de ha a saját magam borát óhajtom megédesíteni, azért becsuknak és 1000 koronáig büntetnek. Igazán a mai világ szövevényes sorját ba­josan tudja megérteni Ä brAnibÄa Kinevezések. Őfelsége, a király Oblatek Béla, Weisz György, Bradofka Frigyes kir. bányatanácsosokat főbányatanácsosokká ne­vezte ki. Kirendelő-. Az igazságügyminiszter Ilyko- vics Endre dr. nagybányai kir. járásbirósági betétszerkesztő-birót a nagytapolcsányi járás­bírósághoz rendelte ki. Az evang templomra Nánásy István és neje 30 koronát adományozott. Az egyház elü'járósága a kegyes adományért hálás közönetét fejezi ki. Szükséglet még 15972 korona 61 fillér. Szatmáron, Biki Károly utódjául Baja Mi­hály mikeesporti lelkész és Boros Jenő szatmári volt ref. s. lelkész nevét emlegetik. Az espe- resi állás betöltésénél a szatmári egyház Ko­vács Lajosra adta szavazatát. A vármegyei gazdasági egyesület őszi állat- dijjazásai. A szatmármegyei Gazdasági Egyesü­let ez évi üsző és borjas tehén dijjazásait a kö­vetkező községekben és időben tartja. Csenger- ben f. hó 18 án, Remetemezőn 21 én, Erdő- szádán 24-én, Mezőteremen 25-én, Erdődön 28-án. Kiosztás alá kerül 2000 K. Felhajthatók a csengeri, remetemezői, erdődi díjazásokra magyar fajta, mig az erdőszádai és mezőteremire magyar és nyugati fajta 2—3 éves üszők és borjutehenek. — Díjazva csak szatmármegyei kisgazdák állatjai lesznek. A díjazások az egyes községekben d e. 9—10 óra között lesznek megtartva. — Mint értesülünk, ezeken kívül még ez ősz folyamán gazdasági egyesületünk Mátészalkán és Csengerben is fog lódijazásokat tartani. Szüreti szünidők. Az áll. főgimnáziumban okt. 21-én, az áll. polgári leányiskolában okt. 21, 22 , 23., napjain. Kovács János azt hitte, hogy leesik a XVI. Lajos korabeli székről, amelyen ült és a cipője orráról hirtelen a menyezetre szaladt fel a tekin­tete. Vájjon nem álmodik? Nem álmodott. Krizsóczyné felállt, megfogta a kezét és meghatottan mondta: — Azt hiszem, világhírű férjet választottam magamnak. . . IV. A zenei körökben újabban egy igénytelen egyszerű nevet adogattak szájról-szájra a leg­nagyobb bámulat hangján, a Kovács János nevét. Egy-két csodálatos, uj, forradalmi zene-kompo- náció jelent meg e név alatt s a szakértők zenei fenoménről kezdtek beszélni. A legújabb zene­művészeti nagyságokat emlegették vele egy sor­ban Röpködtek a csillogó nevek, Strausz Richárd, Debussy. A zseni felesége, a müvészlelkü asszony mintha álomvilágban járt volna. Elmámorositotta a férje dicsősége, hírneve, ünnepeltetése s a lelkében diadalmas himnuszokban tört ki az önmagával való megelégedés. Elvégre ő ajándékozta meg a vilá­got ezzel a csodálatos tehetséggel. Nélküle, az ő fölfedezése nélkül ez az ember sohase került volna ki a kis falusi templom kórusából, isteni tehetsége elsenyvedt volna s a melódiák, hang- zuhatagok szent forrása kiapadt volna a lelkében. Kiölte volna belőle a zsenit az öreg pap, Verzár Demeter, a sánta Balloné litániás világa. A .müvészlelkü feleség boldogan hordozta körül férjét a földkerekség koncerttermein. Azt akarta, hogy a dicsőség fénye közvetlenül sugá­rozzák az ö teremtményére, a tanitócskára, aki immár híresség lett a kultúra legnemzetközibb világvárosaiban. Voltaképen hazárdjátékot folytatott a má­moros asszony. Mert a zseni igazán nem volt al­kalmas médium az ilyen körüíhordoztatásra. A falusi kántor sehogyse akart kiveszni belőle. A régi félszeg, szótalan paraszti ifjú maradt az uj viszonyok között is s a fiuomlelkü asszonynak igazán minden művészetére szükség volt, hogy ezt az alakot esetről-esetre elfogadható beállítás­ban vigye a nyilvánosság elé. Sokszor már türelme veszett az asszonynak s ilyenkor kifakadt a zseni előtt : — Nem értem magát, János, hát nincs ma­gában egy csöpp ambíció sem ? A zseni lehorgasztotta fejét és bűnbánóan az elegáns lakcipője orrát bámulta. — De hát ez nem jói van igy 1 — panasz­kodott az asszony. Maga a világ egyik neveze­tessége. Uralkodók rendjelei ékesítik a kabátját, a világ legnagyobb szellemeivel egy sorban em­legetik, az arcképe nap-nap után megjelenik a lapokban. Tengereken túl is ismerik a nevét. Hát nem érzi, hogy milyen nagy dolog ez ? Maga a halhatatlanságé. Legyen gőgös, büszke, öntuda­tos 1 Maga rendkivüii lény! Emelje fel hát már egyszer a fejét! Modernül berendezett étterem és sörcsarnok a Debreczeni Első i'akcirék- ■ pénztár palotájában. ■ Figyelme«, pontos és előzékeny kiszolgálás! PlliSEHISORHÁZ Debreczen, sarkán. Vidékiek találkozó ■■ h helye! ■■ ■■ Kitűnő magyar és ■ francia konyha. ■ Tisztán telt lífllcü. üaláúi pilsoni sör. Előre megrendelt tár- «jiAipfnr. sas ebéd, vacsora mér- A®*fí.on sékelt áron. 958.

Next

/
Oldalképek
Tartalom