Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
(2) 36. szám. 1912. Szeptember 8, alacsony járadékfolyamaink nem engednek kétséget aziránt, hogy egész gazdasági életünk, szemben más államokéval, bizonyos lanyhaságra vall és egész gazdaságunk nagyarányú javításokra szorul, nem lévén szabad a gazdasági fejlődésnek sohasem holt pontra jutnia. Ha nem akarjuk, hogy iparunk, kivitelünk és pénzügyünk megrekedjen, úgy szakítanunk kell azzal a tévhittel, hogy kivitelünk a vámkülföldet, különösen pedig Délamerika összes latin államait nélkülözheti. Saját piacunk az adófizetők tulfeszi- tésének veszélye nélkül már nem szolgáltathatja az állam szükségleteit. Ha Ausztria-Magyarország nagyhatalom akar lenni és maradni, akkor fejlesztenünk kell iparunkat és kereskedelmünket és egyre újabb ke- lendöségi piacokat kell keresnünk tengerentúli országokban, amire, tekintettel nagyméretű kivándorlásunkra, a legjobb esélyeink volnának. Ebben az irányban is példát vehetünk Olaszországtól, mely még húsz év előtt is kinyilvánította, hogy nem nélkülözheti az adók legterhe- sebbjét: az őrlési adót és most már anélkül és sok más nyomasztó adó nélkül is fényes pénzügyi helyzetbe jutott. Bank- és pénzügyi köreink, melyek önmaguk nevezik magukat a közgazdaság apostolainak, a nekik nyújtott kiváltságokért tulajdonképpen kötelesek volnának oly vállalatokban résztvenni, melyek államunknak hasznot hajtanak. Ezzel nemcsak intézeteik érdekeit szolgálnák, hanem nagy hazafiui érdemeket szereznének azon a réven, hogy kivándorlóinkat nem engednék át továbbra is teljesen a külföldi tökének, mely muakásfiatalságunkat valósággal kiszipolyozza. Szolgáljanak ezek a fejtegetések figyelmeztetésül monarchiánk minden mértékadó tényező jének, még pedig nyomós figyelmeztetésül arra, hogy fáradozásaikat hazánk gazdaságpolitikai érdekeinek szenteijék. A kissármási és budatelki földgázról. — Dr. Flórig Árontól. — A világ milliomosainak, dúsgazdag gyárosainak figyelme a kissármási, de különösen leg újabban a budatelki földgázra terelődik, de ök már a tőkebefektetés dolgában igen fontoskodnak, begombolódzkodnak. A méltán remélt lázas építkezésnek semmi nyoma sincs ott, a gomba módra keletkező gyáraknak, vasúti nagy forgalomnak se hire, se hamva. Ennek oka nem másban, mint a hazánkban dúló áldatlan viszonyokban rejlik, mert bennünket magyarokat a külföld mindig barbár népnek, Ausztria játékszerének, gyarmatjának tekint, azért a komolyan érdeklődő idegen tőkepénzesek egyelőre csak tapogatódznak. A komoly cselekvéssel Nyugatra. Mért kellett nékem itt születnem? Miért nem — nyugat gyermekének ! A dal itt elsorvad szivemben . . . Hitemtől is megfoszt ez élet. Sivár szellem fojtó nyomása Nehezül a lelkemre rá itt . .. Dermedt álmok lankadó szárnya Életgazdag nyugatra vágyik! Ha születtem volna nyugaton Az élet tündér városába ... Tán nékem is nyílna utamon A gall méltánylás pálma-ága. Ott szállna szárnyam nagyra nőtten ; Szabaddá itt már nem lesz soha. Szivembe vissza hull sek könnyem Szárnya-szegett álmok, dalokra. Mindenkinek ott a hazája, Hol engedik a lelkét élni .. . Hol büszke cél felé futtába Kietlen szellem szét nem lépi. Magyar szellemnek van rá gondja, Hogy a mit le-bir, — összetörjön ; Hogy szárnya-szegett lelkek sora Ki ne fogyjon a magyar földön. Niola. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE pedig azért késnek, mert felnek a hirtelen bekövetkező politikai fordulattól. Ki akarják bőjtölni a magyar nemzet jelenlegi válságos helyzetét. Ennek a jobb sorsra érdemes szegény országnak az volna a legbölcsebb teendője, hogy a magas kormányra nem támaszkodva, előzze meg a kapzsi idegenek telepedését. Tegye össze az ország összes takarékpénztára a filléreket, mert ennél kedvezőbb alkalom a gyümölcsöző tőkebefektetésre egy évezredben csak egy-kétszer kínálkozik. Itt nincs sem helye, sem oka a tétovázásnak. Ez a vállalat legkevésbbé sem koczkázatos. Van elég munkaerő. Az oláhok, ruthének, tótok, sőt a magyarok is elég nagy számmal vándorolnak idegenbe. Van itt munkaerő fölösszámban, csak egy kis emberbaráti szeretet és hazafias érzület, no meg egy csekély üzleti szellem ke'l és ezzel a kivándorlás ilyeténképpen való megszüntetésével egyszersmind a lengyel és oroszországi bevándorlást a legkönnyebb módon megakadályozhatnék, mely eddigelé máris elég pregnánsul jelentkezik és hovatovább ijesztő mérveket ölt. Juttassunk most egyszer a saját honfitársunknak biztos megélhetést a korai intézkedéssel. A kissármási földgáz az amerikait túlszárnyalja. Mindezideig a külföldi földtani tudósok azt tartották, hogy a kissármási földgázforrás bőség tekintetében az egész világon a második helyütt áll, de a legutóbbi fúrások és tereptanulmányozások után azt sejtik, hogy a kissármási, a búd;s- telkivel együtt az amerikait egynéhány próbafúrás után csakhamar túl fogja szárnyalni. Ugyanis ezek a küTöldiek nem elégszenek meg csupán a szűkös helyszínek tanulmányozásával, hanem az egész környéket bebarangolják. Csak úgy suttyomban, titokban, lopva, üres vas rudakat, arra alkalmas vas csöveket vernek le itt-ott a mélyebb, süppedékesebb helyeken, a belőle kiáramló levegőt szagolgatják, majd fölötte gyufát gyújtanak s a megvizsgált és értékesnek ígérkező fúrási helyeket primitiv méretekkel és jelekkel maguknak megjegyzik. Előszeretettel a kissármási földgáztelep és a vasútállomás után következő »Budatelke« nevű falu határát kutatják át, legsűrűbben azt a lapályt barangolják be, ahol ferenozy Géza föidbirtokos- nak 2000 holdnyi birtokán mintagazdasága, kisebb szabású gőzmalma, gyapjumosó és gerebenyező gyára van. Megtekintik azt is, mint valami ritkaságot Erdélyben. Mert bizony ott a gyár még ritka fehér holló. Ennek a Ferenczy Géza-fele birtoknak javarésze éppen oly földtani fekvésű, mint a 3—4 kilométernyire levő kissármási gázforrástelep. Ez a körülmény, t. i. a teljesen azonos telep vezette az élelmes kutatókat Feréuczy Géza birtokára, mely helyütt a babonás oláhság réges rég óta egész hideg közönnyel veszi, ha melegebb őszi éjjeleken itt-ott az ingovány fölött lidércz lángot lát ide s tova mozogni, mely tudvalevőleg a metángáz leggyulékonyabb fajtája, mely mint a foszfor, magától is meggyulad. Ferenczy földbirtokos udvara végén, a patak közelében van egy ötven négyszögméternyi ingovány, melyet a gulya, sőt még a disznócsorda is nagy félve kikerül. Ha a vadul száguldó tapasztalatlan bikaborju véletlenül ez ingoványba kecmereg, onnét csak úgy menekül meg, ha a béresek a derekát kötéllel átkötik és egy erős igavonó álattal a lápból kivontatják, máskülönben a gyors kapálódzás folytán lejebb-lejebb süppedne és odavész. Ha az ember ennek 8z ingoványoak partján lábbelije talpával gyors ütemben tapossa, rugdossa, az egész térség úgy reng, úgy hullámzik, mint a lefölözött aludtej a köcsög megrázásakor. A béresek ünnepnap délután unalmukban 6—8—10 méter hosszú póznát dugnak az ingovány közepébe és az ott fellóduló, bugyborékoló gázt akként lobbantják lángra, hogy oda egy nyaláb szalmát dobnak és azt meggyujfják. A gyors ütemben fel-felbuggyanó gáz az égő szalma lángját kétszerte oly hosszúra növeszti. Ebben ott gyönyörködnek az oláhok. Naponta kerek egy millió köbméter gáz. Minapaban egv frankfurti gyáros alkudozott Ferenczy Géza. birtokára. De ő, mint régi erdélyi család »lófő« sarja, hazafiatlanságnak tartja a birtokot idegen kézre juttatni, inkább szükebb kilátás melleit, a hazai tőkések bevonásával óhajtana alakítani részvénytársaságot, mely majd annak idején villamos erőátvitellel (a közeli 10—12 kilométer hosszúságú nagy halastó mellett) cement és vasbeton gyárat, magyarstylu patron és tapétagyárat, posztó gyárai, szántóföldi öntözőgépet, (salétrom) müfrágya gyárat, cukorrépa gyárat akar létesíteni így ez utóbbi gyárakkal egy csapással, rövid pár év alatt Kissármás és Budateike környékét Ferenczy Géza gazdag termő földdé óhajtja, reméli átalakítani, mert — úgymond — rossz termőföld nincs, ha a gondos, szakértő, vasakarafu ember kezeli; csak trágya, víz és napsugár legyen bőven. A budatelki földalakulatokból és az ott észlelt jelenségekből szimatoló, külföldi szakemberek azt következtetik, hogy Budatelkén sokkalta bővebb forrásra fognak bukkani, mint Kissár- máson. Pedig ma már Kissármás az összes, eddig fúrt kutakból naponta kerek egy millió köbméter gázt képes szolgáltatni, melynek nyers értéke évente Budapesten 73 millió korona. Ámbár az eddigelé szabadjára elillanó gázforrás nyílásait ulászkatonák gondosan betemették elzárták, mindazonáltal az egész határ levegőjének szaga olyan mint a poshadni kezdő hordóbeli savanyuká- posztáé, avagy mint a ezukorrépa gyárból kikerült répa-törek különös édeskés, émelygős szaga. (Ez a törek kitűnő marhahizlaló tápszer.) A leggondosabb elzárás mellett is elég nagy tatlan életbölcselet; ez az érzelmek meghatározásának alapköve, amelynek igazságát minden nemesen gondolkodó ember tiszteletben tartja és törvényként elfogadja. Ennek a varázsigének feltétlenül elkeli ismerni megdönthetien igazságát az élet oly sok ravasz hazugságaival szemben s aki ezt elfogadta meg is találja ami szép mindabban, amiben megtalálni óhajtja. Mert a léleknek a szívnek hangulata van — ez irányítja sorsunkat, mert befolyásolja tetteinket! * * * — Nini, milyen egy szép pók ! mondta egyszer elragadtatással magyar szinmüvészelünk egyik halhatatlan papnője, amint épen a portól takarítottuk a koszorúkat és csokrokat, melyek a soha el nem enyésző dicsőség hirdetőiként ezerszámra felgyülekeztek. A szép kis pók ott húzta mpg magát egy fehér szallag arany rojtja között s nagy hideg vérrel szőtte a hálóját. Tehát kezdjük mindjárt a póknál! Egy boldog naiv lelkű asszony szemében már egy igénytelen kis pók is szép lehet — még Néró talán Róma égésére — Csej'he vár bet<-lg lelkű asszonya az ártatlan leánykák halálos vo- naglásaira mondhatta (alán, hogy szép! Óh ez mind a hangulat müve! — és nem mondok hihetetlent akkor, ha azt merem állítani, hogy nemzetek sorsát, birodalmak térképeit vál- loztatta mpg már egy asszonynak vagy férfinak a hangulatai Tárca. Irta: Papolczyné Bartók lüa. Asszonyom! Köszönöm szépen a parfümös levelét, a melyikben arra kér, hogy Írjak önnek valami szépet. Szerény csekélységemre nézve ez igen nagy megtiszteltetés — mert feltételezi rólam, hogy tudok a szépről szépet írni — tehát szoktam gondolkozni is arról — ami szép ! A szépet imádni, csodálni és főképpen elsa- jálitani kell — de bölcselkedni felette nem lehet. A szép körül veszi az egész világot, fölöttünk, alattunk, körülöttünk van, beszivjuk a lelkűnkkel és átérezzük a szivünkkel. Akinek a lelke nemes, tiszta — akinek a szivében szeretet és könyörüiet lakik, aki az élet nyüzsgő sokadadalmában egy szent, egy biztos czél felé törekszik, aki illúzióit — idealizmusát érintetlenül megőrzi e kétségbeejlőn önző, számiló világban — az feltudja találni mindenben azt ami szép. Az a leikével lát először és annak világitó fényén keresztül akad reá az élet szépségeire, mint a szakértő a nemes kőre a sok értéktelen kavics között. A tényező pedig ebben a hangulat! Volt egy nagy poétánk, aki talán megsem siratott — csak elfeledett a vi'ág. Ez a sokat szenvedett költő a legnagyobb élet igazságot — hideg, nyomorult cellához hasonló — szobájának falára irta fel: A világ csak hangulat! — Ez volt a varázsige, ami a haláltól megérintett reszkető kéz által betűt öltött — ez az elvitázha-
