Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-30 / 26. szám

(2) 26. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1912. Junius 30.

A városi közgyűléseknek hűséges látogatója volt Mikó s a szakbizottságokban is tevékeny részt vett.

1843 jun. 1-én született Zalatnán, tehát 69 éves volt. Mint kis gyermeket alig tudták őt a zalatnai 1849-es vérfürdőből megmenteni.

Bányavidék szülötte lévén, a bányászati pályára ment. Selmeczen elvégezte az akadémiát s 1874-ben tette le az első eíküt Nagybányán.

Bejárta a külföldet, Német , Frauczia-, Olasz-, Csehországot s kisegítő akadémiai tanárként is működött Selmeczbányán. Nyelvészeti ismeretei különösen értékesek voltak.

1869-ben segédfogalmazó lett a pénzügyminisztériumban. 1870-ben Rézbányára nevezték ki kohótiszlnek s 1877-ben került megint Nagybányára, tehát 35 év előtt. Vegyelemző volt itt a kir. vegyelemző hivatalnál s a mellett tanára a fémkohászatnak, bányajognak és számvitelnek a felsőbányái bányaiskolánál.

Főmérnökké 1894 ben léptették elő s mikor 1908 ban nyugalomba vonult, akkor lett kir. bányatanácsos A 65 éves férfiú pihenni akkor sem tudott, Aradra ment, majd Panko- tára s bányászati és kohászati ügyekkel foglalkozott. Pankolán halt meg szombatról vasárnapra virradó éjjel rövid szenvedés után, hova a család tagjai temetésére 23 án elutazlak. A temetés 24-én volt ugyanott.

Leánya: Pálma Nagybányán lakik, neje dr Vass Gyula helyb.li ügyvédnek s neje Péchy Mária révén is kiterjedt rokonság gyászolja a boldogultat, akinek pihenése legyen csendes a sok évtizednek becsületes munkája után!

A család által kiadott gyászjelentés igy hangzik:

Alólirottak fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a szerető férj, édesapa, testvér és rokon bölöni Mikó Béla ny m. kir. bányatanácsos f hó

23- án éjjel 12 órakor, élte 70 ik, bcldog házasságának 55 évében rövid szenvedés után az Urban elhunyt. A megboldogult hült teteme junius

24- én délután 4 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Pankota, 1912 évi junius hó 23-án. Nyu galma legyen csendes, emléke áldott! Ozv. bölöni Mikó Béláné szül. péchujfaiusi Péchy Mária mint hitves, bölöni Mikó Dezső, bölöni Mikó Matild mint testvérei. lovag Arlow Vik törné szül. szentgericzei Nagy Mariska, Mikó Lajos, Gyula, Juliska és Miklós unokahugai és unokaöccsei, szigethi Vass Gyuláné szül. bölöni Mikó Pálma mint leánya. Leuba Valéria mint fogadott leánya, szigethi Vass Gyula mint veje. Vass Pálmika mint unoka, péchujfaiusi Péchy Imre, tolcsvai pacséri Kászonyi Lajos mint sógorok, péchujfaiusi Péchy Imréné, borsodi Latinovits Emma, Kászonyi Lajosné szül. Péchujfaiusi Péchy Iréné, bölöni Mikó Dezsőné szül. Színik Róza mint sógornők.

Az áll. főgimnázium rajzkiállitása.

Néhány napig feltűnő plakát hirdette a főgimnázium kapuján, hogy a növendékek ez idei munkássága a rajzkiállitás keretében tart beszámolót.

Aki modern rajzoktatásunk iránt érdeklődik, azt bizonyára örömmel tölti el ennek a kiállításnak a megtekintése, mert meggyőződik arról hogy helyes és szakszerű vezetés mellett az ifjúságban természetesen rejlő művészi hajlamok felébresztésével, ápolásával, fejlesztésével milyen szép eredményt lehet elérni Ez az eredmény a legbeszédesebb tanúja annak, hogy a vezetés, irányítás igazán jó kezekben van, Balezer Györgynek, a főgimnázium művésztanárának kezében.

Évről évre figyelemmel kiséltük a rajz- kiállitásokat s örömmel tapasztaljuk, hogy határozott haladás állapítható meg az eredményben. Egész festőnemzedéket nevel ez a művész- j tanár s különös érdeméül tudjuk be, hogy a ; szabad mozgásban, a tárgyak választásában nem korlátozza növendékeit, sőt éppen ott, ahol j eredetiséget bizonyos fokú önállóságra törekvést fedez fel, ott irányit, segít legszivesebben S fáradságának, buzgóságának meg is van az eredménye.

A kiállítás - - már természeténél fogva — j a mértani és szabadkézi rajzolás eredményét nyújtja, bemutatva a modern rajzoktatás állapotát. A mértani rajzok az 1. o. tanulók munkáiban a magyaros geometriai ornamentika, népies szövés- és himzésminták helyes felkaro- I lását mutatják. A II. o. rajzok tárgya a testcsoportok axonometrikus ábrázolása, különös tekintettel a gyakorlati életben előforduló csoportosításra. A III—IV. o. tanulók gondos munkája a konstruktiv pianimetriai rajzok.

Jellemzőbb azonban a szabadkézi rajzolás eredménye. E téren a vezető tanár a természeti formák visszaadásába valamennyi technikai eljárást gyakorolta növendékeivel, nevezetesen a ceruza és szénrajzot, sepia-, tus-, tollrajzot, az aquarell és olajfestést. Már a kezdő fokon nagy súlyt helyezett a természeti formák megfigyelésére s ennek alapján a lehető legegysze rübb eszközökkel való megérzékitésére. A rajzsorozat tanulságosan mutatja, mennyire fejlődött az egyre inkább rézletekbe ható meglátás megfigyelés

A természeti formák ábrázolásán kívül a tanterv előírta különböző stilű omamentális motimuvokat is rajzolták, de ebben is nagy gondot fordított a vezető tanár a magyar ornamentika megértésére Megértették, hogy a legegyszerűbb virág- és levélformákból, hogyan alakult ki az iparművészeti célra alkalmas motívum. A megértés jelét adja az, hogy a tanulók e formákat önállóan is föl tudták használni

fővárosba, de lelkem itt maradt. Hiába kaptam a legfényesebb szerepet, nem tudtam a közepesen felülemelkedni. A közönség, a sajtó megdöbbent, de legjobban a direktorom, aki maga ajánlotta, hogy menjek el vidékre vendégszerepelni. Egész véletlenül a szomszédos városkát választottam. Ott hallottam meg, hogy a méitó- ságos asszonyék még künn laknak a hegyek között. Elvesztettem egészen az eszem. Kora reggel kocsiba ültem és most itt vagyok. Egyszerre elhalgatott s nagy tűzben égő fekete szemét könyörögve függesztette az asszonyra, aki rosszalólag rázta meg a fejét.

— Nagy bolondot tett Gáthy, mert bizonyára azt is hallotta, hogy a házigazda, az uram nincs idehaza; s napok óta kergeti a medvéket fenn a havason. Vagy csak uj tápot akar adni a környékbeli pletykának, mely a nyáron a maga nevét olyan élvezettel fűzte az enyémhez ?

A fiatal ember összekulcsolta a kezét.

— Pusztuljak el inkább százszor, mintsem egy kellemetlen percet is okozzak annak, akit istenként imádok. Valami súgja nekem, hogy a méltóságos asszony nem lehet boldog, elégedett és hogy a sors még adósa az életnek sok örömével.

A báróné megrázta fejét, de nem volt egy tagadó szava sem. Gáthy most már bátrabban folytatta:

— Nincsen címem, nincsen rangom, de van tehetségem, becsületes szivem és előretörő ifjúságom. Jöjjön velem, vezessen a dicsőség útjára, meghódítom az egész világot, dicsőséges boldog jövő vár reánk.

Elza báróné alig bírta palástolni az izgalmát. Nagy zavarában ismét a tréfához fordult:

— Mint édesanyja talán sok bolondságtól vissza tudnám tartani. Mert látja én már ott vagyok, ahol az asszonynak alkonyodni kezd: túl a harmincon, valamivel innen a negyvenen. Ha jól megnézi, ősz szálat is lát a sokak által irigyelt araoy koronában.

Gáthyban felülkerekedett a színész s patetikus hangba csapott át:

— Tündérkirálynöm! nézze ezt a ragyogó szép őszi tájat. Elmúlt a nyár s mégis aranyos fényben úszik a mindenség. A természet nagy törvényét a hervadást is meglehet állítani az útjában, csak a másik nagyobb törvényt nem, a szerelmet.

Az asszony elgondolkozva nézett maga elé, mintha csakugyan kémlelné, hogy megállapit- hatja-e útjában a napfény, az ifjúság a hervadást. Szokatlan meleg érzések tódultak a szive felé és közlékenynyé tették:

— Gáthy maga igen nagy művész, de rettenetesen rossz lélekismerő. Elmondom magának röviden az életem folyását, hadd lássa milyen önzetlen az én gondolkodásom.

A művész heves mozdulattal tiltakozni próbált, de az asszony leintette s belékezdett a vallomásba :

— Magas állású hivatalnok volt az édesapám, akinek fizetése volt a mindene, engem rangjához mérten nevelt s nem úgy, mint akinek nincsen egy fillér hozománya. Házunknál megfordult az úgynevezett jó társaság. Huszártisztek, a vármegyei előkelő családok gyermekei, egytől- I

adott terü'etnek díszítésére (tervezések: könyvtábla, sarokdisz, szallagdiszités stb.)

A felső osztályokban a használati tárgyaknak látszati rajzolásából kiindulva egész a természeti formák színes á'orozálásáig jutnak el.

A vizfestmények mellett szép számmal van olajjal festett tanulmány is; ezeket a vezetőtanár — úgy látszik — különös kedvvel gyakoroltatja, bizonyára abból az elvből indulva ki, hogy az aquarell festés kezdő fokon sokkal nehezebb technika, mint az olajfestés.

Csak nagy elismeréssel szólhatunk a vezetőtanár munkájáról, valamint csak biztatással a növendékek törekvéseiről- Ki kell emelnünk névszerint is Szerencsy Zoltán V, Beregszászy Kálmán IV. o. t. tájkép tanulmányait Dergáts Sándor VIII. o. t sirályát, tanulmányfejét, Szőnyi Sándor VIII o. o. t. túzok és vadkacsa tárgyú képeit, valamint öregasszony tanulmányfejét, Varga Andor IV. o. t. madártanulmányait, Silberberger Mór VII. o. t csendéletét; sok jó rajzzal szerepel még a többi között Bálint László VII. Kuhajda, Sándor VI, Keresztesy Ernő VIII. o. tan. A'talában véve meglepő az eredmény.

Ezek közöl a fiuk közül kevés lesz talán hivatásos festőművész. De nem is ez a cél. »Kit erre, kit arra hordanak a szelek«, de annyi bizonyos, hogy magukkal viszik majd az életbe, mint leikük szép kincsét, a művészet iránti fogékonyságot, lelkesedést s hozzá meglehetős ízlést és készséget ahhoz, hogy életük pihenő percein saját kedvtelésükre szépet alkothassanak. S ha csak ezt vesszük figyelembe, hogy lelkűk gazdagodott, tartalmasabb lett, hogy az anyagiakon kivül ismernek és szeretnek egyéb, magasabb rendű értékeket, máris örvendetesnek kell tartanunk az eredményt. A hazai kultúra mindenesetre nyer velük. S keil-e ennél szebb eredmény? Ez az eredmény a legszebb dicsérete a mesternek!

Heti krónika.

Ó mily boldog ember lehet az, aki el- I mondhatja magáról, hogy rendben van a szénája! De mily kevés akadhat ilyen Nagybányán! A szeszélyes áprilisi időjárás miatt a gazdák a dühöngésig meg voltak és meg vannak akadva a rétek drága termékeivel, mert a gazdának »a teknőtől a koporsóig«, vagyis neki mig a | sir rá nem lehel, mindig zúgni és kínlódni kell.

A szénaaratással egyidejűleg folyt le a szellemi aratás. Most már bezárultak a tudó • mány csarnokai, lezajlottak a vizsgálatok. De a mai korban a vizsgálatok mellett egy más érdekes közmivelődési jelenséget is konstatálunk, mely magára vonta figyelmünket, t. i. azt, hogy az iskolák mostanában pompás kiálegyilc jó fiuk, akik kedvesen bókoltak, táncoltak, udvaroltak, de egyik sem kívánt feleségül. A vége az lett, hogy menekülve a fenyegető nyomor elől, hozzámentem az öreg, kövér fürészgyároshoz, aki egy évi csöndes együttélés után az óriási vagyonban egyedül hagyott. Még a gyász napjaiban nyakamba zudult az egész bü3zke rokonság, hogy most már köszörüljem ki a csorbát, amit családunk nevén a boldogult fürészgyáros ütött s rangosán menjek férjhez. Akkor került utamba a báró. Szép, délceg katonatiszt voit, de a kardján kivül semmije. Nem voltam szerelmes belé, de láttam, hogy talpig úriember, velem egykorú s egész jól leélhetjük az életet az úgynevezett nagy érzések nélkül is. Abban biztos vagyok, hogy a báró hűségesen szeret, lehet, hogy hálából a kapott jólétért, lehet, hogy , . .

Gáthy már nem bírt uralkodni indulatain, szenvedélyesen vágott közbe:

— De a szive, nem szólalt meg még soha a szive?

Elza báróné már nem felelhetett. Hirtelen kinyílt a veranda ajtaja s berontott azon egy zokogó parasztleány. Gyönyörű szép, karcsú terem - tés volt. Tűzben égő, bársonyos arcán hosszú barázdákban ömlött a könypatak. Odaomlott a báróné elé s kezét tördelve folyton sikongott:

— Jaj nekem! Jaj nekem! Nagy időbe került mig a báróné vigasztaló szelíd szavaitól bátorítva beszélni kezdett. A sírástól meg-megcsuk!ó hangon jajongta el, hogy ó Jüliska, az erdőkerülő lánya a havasból. Van egy vőlegénye a Gyuri és épen e miatt van a nagy baj. A méltóságos báró ur vadászat után ott hál az ö kunyhójuk-