Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

1912. Január 7. nagybánya és vidéke 1. szám. (8) Ikerszülés volt 8 esetben, most 5, keve­sebb 3-mal. Törvénytelen gyermek volt 61, most 36, kevesebb 25-tel. Halvaszületett 20, most 18, kevesebb 2-vel. A halálozások száma volt 354, most 423, több 69-cel. A házasságkötések száma volt 113, most 144, több 31-gyel. Gyermekek vallása iránt kötött egyezség száma volt 9, most 15, több 6-tal. Házassági kihirdetés foganatosiltatott 119, most 144, több 25-tel. Kivételes nősülési engedélylyel nősült 5, most 10, több 5-tel. Várakozási idő alól felmentést nyert 1, je­lenben is 1. Fejletlen kor alól felmentést nyert 2, je­lenben is 2. Heti krónika. A »boldog uj-évet« a hagyomány szerint német kéményseprők hozták be az országba ki­fúrt botokban, az ötvenes években, amikor sok egyéb német szokás is meghonosodott nálunk. Megérdemelnék érte, hogy uj-évkor ingyen kotor­janak, vagy hogy valaki fölfedezze a kémények nélkülözhetősógét. Ez ugyan egyenlő volna a kör négyszögitésével, de azért nincs kizárva, hogy Edison ezt is föl fogja valamikor fedezni. Hála a papnak, a buékon is túlestünk hát, mint az egyszeri zsidó a fürdésen s éppen úgy morzsoljuk immár a köznapokat, mint más becsü­letes esztendőben morzsoltuk. Valami meglepetést akartunk szerezni olva­sóinknak az évforduló alkalmából, ami nem sokba kerül és mégis igazán meglepő. íme tehát itt a hét legrosszabb vicce, a kis alakba öntött Nagy­bánya és Vidéke, melyről bajos elmondani, hogy most már uj-e a formája, vagy régi. A közönség azt hiszi, uj, de ha a levéltárban megnézi a régi »Vidéké«-ket, rájön, hogy néhai való jó Pap Sán­dor de Törökfalva, meg Maár József és Szabó Péter is ilyen alakban izzadták ki a drágagyön­gyöt, t. i. a lapot. Tehát régi. Őszintén óhajtom, hogy ez a régi-uj forma hozzon szerencsét a házhoz s legalább is addig élvezhesse a nyájas olvasó, mint ameddig a nagy lapokat is élvezte. A régi jó vasuttalan világban, mikor még a legátus gyalog járt s az emberek hexameterben beszéltek a sok faluból álló legáció, pláne igy karácsonkor, keményen kipróbálta a diákot s mendikását. Odáig is gyalog, ott is faluról-falura gyalog menni, hóban, ködben, förgetegben: biz ez spártai föladat volt nagyon. Egyik ilyen klasz- szikus legáció volt Abaujban : »Büd-Pere-Szentandrás-Al-Felfüged, Encs- csel, Ináncscsal«. Hét község együtt, mint a hexameter mu­tatja. Ma is megvan azon módon, csakhogy Encs már vasúti állomás lett, faluról-fulura pedig a hivek viszik kocsin a diákot. Mindamellett, azt hiszem, most se jut több két nap alatt másfél prédikációnál egy-egy falura. A dárdás meg elin­dul első nap reggel faluzni s ahol a dél éri, megebédel, ahol az este éri, meghál a papnál vagy a kurátornál. A legátus visz magával »pátens«-et is. Nyom­tatott körlevél az, melyben a főiskola igazgatója a hivek jóindulatába ajánlja az ünnepi diákot. Az egyház előkelő tagjainak személyesen visz a »követ ur« egyet-egyet megcimezve, lehető­leg még ünnep szombatján. A mendikás minde­nüvé kiséri. Mily szívesen látják azok az egyszerű gazdák a bemutatkozó fiatal jövevényeket. Van-e olyan földi jó, amivel ne tömnék ? az a szives szó, amivel ne marasztanák őket ? Édes szüléik házánál se fogadhatná több szívesség, nagyobb szeretet az istenadtákat. De menniök kell; so­kan vannak még hátra »requirendusok« (föl­keresendő hivek) s az idő halad. Beh nehéz meg­válni! . . . A legátust a falusi kisasszonyok várják leg­jobban, mert ö viszi az uj nótákat. A mendi- kást meg olyan családok látják legszívesebben, akiknek maguknak is van tanuló kisfiúk, aki Egyébiránt krónikánk tárgyát képező hetünk főeseménye az, hogy nem lesz pótadó, a tanács meg a pénzügyi bizottság tagjai addig csürték- csavarták a dolgot, mig végre kiszorítottak egy kis pluszt a numerusok tömkelegéből. Váratlan újságként hat ez, mert már a legfösvényebb em­berek is el voltak készülve egy kis parázs pót­adóra, sokan el sem hiszik nekem, hogy ennek elkerülése egyáltalán lehetséges. Ez az újév öröme, de mondják későbbre jön vele a bánat is, t. i. hogy a nagy kölcsön megint valami nagy kőbe botlott meg ; jóvá van hagyva, megsózva, megpaprikázva, megsütve min­den irányban, csak az a kis baj érkezett, hogy nehezek a pénzügyi viszonyok. A kamat a lábát szinte illetlenül fölemelte már. De reméljük a legjobbat, az irányadó, körök majd csak megbir­kóznak a nehézségekkel és mi kitünően, gondta­lanul mulatunk a farsangon, zsebünkben a szét­osztandó ezres bankókkal. Azaz hogy valami sok mulatság nem nagyon készül, még jó hogy meglesz legalább a kálvi­nista-bál a szokásos batyuval, meg holnap a polgári kör vizkereszti estélye, mert ezek nélkül csakugyan nem ismerne Nagybányára a krónikás. Személyi hir. Moldován László takarék- pénztári igazgató és Makray Mihály dr. polgár- mester a héten Budapestre utaztak a városi nagy kölcsön ügyében. Uj főrend. Őfelsége a király a mi ezrede­sünknek, néh. Teleki Sándornak egyik fiát, Teleki Sándor gróf volt képviselőt és föld- birtokost a minisztertanács előterjesztésére örö­kös főrendiházi taggá nevezte ki. Uj hadnagyok. Ötömösy Zoltán drt. a kö­zös állományban, Varga Sándor drt. a honvéd­séghez tartalékos hadnagyokká nevezték ki. Az ev. templomra dr. Meskó László egy­házmegyei felügyelő ötven koronát, a nyíregy­házi takarékpénztár 20 koronát, Sesták János 10 koronát, Varga Sándor újévi megváltás cí­mén 5 koronát adományozott. Ezenkívül Varga Sándor dr. tanár 50 koronás adományát 100 koronára emelte föl. Szőllőssy Ferenc a ha­rangra 5 koronát adományozott. Bernhardt Adolf presbyter az oltárra 100 koronát, Pista fia nevében 50 koronát, Imre fia nevében szintén 50 koronát, összesen tehát kétszáz koronát adományozott. Dr. Drágos Theofil ügyvéd a éppen igy barangol most idegen földön ; valahol a szomszéd vármegyében mendikáskodik, fagyos- kodik és tapasztal. Kikérdezgetik a kis j>inast« a fiuk felől: hogy tanul a Pistink ? a konvik- tus felől: hogyan ízlik? Zsizsikes-e nagyon a lencse ? Igaz-e, hogy tejbekását sohse adnak ottan ? Se turósderelyét í Pedig Pisti nagyon szereti. És eközben unszolják egyre: Egyél öcsém ! igyál fiam! Ami szegény Pistikánknak is jól esnék ez most. De nem akart itthon maradni. Pedig azért a pár forintért kár volt elrontania az ünnepét . . . És igy tovább. De vannak elkeseredett, rosszkedvű, fösvény emberek is, akik kizavarják a házukból a kis kéregetőt, mintha koldus volna. — Magunknak sincs! — Hogy is ne I — dörmög a gazda, — nem adok. Majdl hogy urakat neveljenek belőle a nyakunkra. Elég nyúzó van már úgy is. A másik meg letagadja kálvinista voltát. Már az apja kitért. Es erősitgeti, még a vezető- gyereket is felhívja bizonyságul. Mikor aztán az szemébe mondja, hogy füllent, fölcsattan a gazda, kurjant egyet s kikergeti őket. Az ilyesmit azonban nem kell nagyon szi­vére venni ügyes mendikásnak. Amit ilyeneken elveszit, bőven megtérül más vallásuak házánál. Némely faluban házról-házra megy a kis mendur: pápista, orosz, zsidó egyiránt megkívánja azt a tisztességet, hogy a »fcrs diák« felköszöntse. Mikor beállít a gyerek, szabadkoznak ugyan, hogy ők nem kálvinisták, de ha már itt van az urfi, hát csak mondja el a verset. S a kis apostol Áron zsidóéknál ép oly fesztelenül hirdeti: »Ma született a Megváltó!« mint az orosz gazda há­zánál, akinek majd csak két hét múlva jön el — ez a ma. Az oroszokat titkon kegyeli is a kis ravasz, mert azok olajban sült máiéval meg templom építésre 20 koronát adományozott. Fogadják az elöljáróság hálás köszönetét. Szük­séglet még 22020 korona. Uj gyakornok. Becht Rezsőt, a veresvizi m. kir. bányaműhöz gyakornokká nevezték ki. Becht uj állomáshelyét tegnapelőtt foglalta el. Eljegyzések. Kolozsvári Kiss Ferenc föld- birtokos eljegyezte Pázsit Irént. — Haltenbeyer János eljegyezte Budapesten Ludinszky Lajos min tanácsos leányát: Margitkát. Újévi üdvözletét azevang. templom javára megváltotta dr. Varga Sándor 5 koronával. Gyászhir. Kováts Elek kir. számtanácsos fia, Kováts Arthur helybeli kincstári tisztviselő testvére, Kováts Pál Rákosligeten, 11 éves korában, dec. 30-án elhunyt hosszas beteges­kedés után. Jan. l én d. u. 3 órakor temették. Nyugodjék békében! A ref. batyubál február 3-án, szombaton lesz. Ez a nap kiválóan alkalmas a mulatságra, mert előtte is utána is közvetlenül ünnepnap van. A rendezés vezetését Torday Imre vette kezébe, aki ezen a téren kipróbált elsőrendű erő, mát csak azért is, mert ez lesz a XXVI-ik batyubál a ref. egyház javára, amelynek ren­dezésében részt vesz. Értékes természetrajzi adomány. A nemzeti muzeum a helybeli áll. főgimnáziumnak 15 ezer darab csigából és kagylóból álló értékes gyűj­teményt adományozott. Nagybánya város takarékpénztárának tiszti­kara, felügyelő bizottsága, napibiztosi kara és igazgatósága az újév alkalmából tisztelgett Moldován László igazgatónál, hol Csüdör L. aligazgató tolmácsolta a megjelentek érzelmeit, mire az igazgató igen szép tartalmas beszédet mondott rajzolva az 1912. év munkaprogram­ját is. Gyászhir. Witt Béla helybeli járásbirósági irodatisztnek édesanyja, özv. Witt Károlyné Serly Mária 78 éves korában, dec. 28-án, Nagykároly­ban elhunyt. 30-án temették r. kath. szertartás szerint. Béke poraira ! Villamos színház. Az Isván király szálló­bérlő részvénytársaság holnap, vasárnap, két elő­adást tart a következő rendkívül érdekes mű­sorral: 1. Londoni állatkert (természetes kép). 2. A zászló becsülete (színes dráma). 3. Uj szol­gák (komikus kép). 4. Kaszagyártás (természetes kép). Hóhekop találmánya (komikus kép). 6. Iker­testvér (színes dráma). 7. Fiúnak nevelt leány (Komikus kép). Köbányatelepen skárlátjárvány ütött ki. Az iskolákat bezárták s a városi tisztiorvos a to­vábbi intézkedéseket is megtette. mézes pálinkával kinálgatják. Pompás dolog a gyerek-inynek mind a kettő. így lát a mendikás embert és világot, jó módot és szegénységet. Nem azok a legszegé­nyebbek, akik elutasítják, hanem akik elzárkóz­nak előle: szegény özvegyek, elpusztult öregek, kiknek házában karácson ünnepén nemhogy kalács és pénz volna, de talán egy falat kenyér sincs. Szégyenkezve búsulnak rozzant viskójukban, hogy még az ünnep is gyász és keserűség. A legtöbb mendikás, mikor a vezetője megsúgja neki az utcán: — tovább ballag megilletődés nélkül De akad olyan mendur is, aki ünnep másodnapjáa, mikor már mindent bejárt, estefelé sorra veszi a falu szegényeit, bekéredzik a zárt viskókba s jótékony célra ingyen elmondja üd­vözlő versikéjét s ami kalácsot itt-amott kapott, kiosztja a közöttük, rájuk disputálja erővel. Le­gyen nekik is ünnepjök szegényeknek 1 Mennyi áldás, hálálkodás kiséri ki az ajtón, a düledezö kis kapuig! még a kezét is megcsókolnák, ha engedné. Szóval nem rossz gyerek ez a »nagyre­ményű« kis mendikás. Azért hát, tisztelt olvasók, ha bekopogtat úri házukhoz egy olyan kis buksi kálomista diák, fogadják szivesen s még ha belesül is a versiké­jébe, akkor se sajnálják szegénykétől Wekerle Sándor apró nikkelérmeit. Ki tudja? nem valami jövendőbeli püspök, honatya, kúriai biró vagy egyéb nagy ember jár-e épp önöknél, aki majd egykor azért a kis előlegért hálás szívvel s ki­művelt tehetségének szinaranyával fog megfizetni mindnyájuknak, a hazának. így volt ez akkoriban, mikor én kezdtem iskolába járni Patakon; hogy azóta változott-e, nem tudom ? Belőlem még igy lett ember.

Next

/
Oldalképek
Tartalom