Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
Nagybánya, 1912. Május 12. — 19. szám. XXXVIII. évfolyam. 'S* TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS MEGKnST^IEISriE:. IVIIINTIDIETSI VASÁÉN ' VE Előfizetési árak : Egés^ ívre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. —: Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ tAüSTOS. Tek. Kir. ügyész., 9,1 : ilatt. M. = Meghívó A Teleki-Társaságnak 1912. május 18-án este 8 órakor Révay Károly 40 éves írói jubileuma alkalmából tartandó ünnepi ülésére. Sorrend: 1. Megnyitó. Pásztor István aleinök. 2. Németh Béla. Révay költészetéről. 3. Vogrich. Staccato Caprice. Zongorán előadja Almer Annuska. 4. Zempléni Árpád. Költemények. 5 Révész János üdvözli Révai Károly elnököt. 6. Révay válasza. Uj vasutak. A vármegyének május 9-én rendes közgyűlése volt, amelyen 213 tárgy közölt napirenden volt a vármegyében létesítendő uj vasutak ügye is. Ezek pedig a következők: a Halmi —Bikszádi, a Láposvölgyi, a Nagykároly—Fehérgyarmati és a Nagykároly—Peéri. Kétségkívül szükség van mindegyikre, mert hiszen, tulajdonképpen, minden újabb vasúti összeköttetés a köznek javára szolgál, de minket legközelebbről érdekel a láposvölgyi, mely 80 kilométer hosszú, mely terményekben gazdag vidéket tár föl, érdekli a bányászatot, az erdészetet, a mezőgazdaságot, amennyiben szénatermelésben, állattenyésztésben gazdag vidék tárul fel, sőt a munkáskérdés megoldására is kedvező hatást fog gyakorolni ez az uj vasút. Elismeréssel kell fölemlítenünk, hogy úgy a főispán, mint az alispán, valamint a vármegye körei a legjobb indulattal kezelték ezt a kérdést. És noha a szerdai állandó választmányban több hang is emelkedett az uj pótadó ellen, a láposvölgyi vasutat mindenki szívesen megszavazta volna. A közgyűlés egyhangúlag hozta meg a maga határozatát, mind a négy vasutat támogatja összesen egy millió koronával s erre 3°/0 pótadót vet ki. Az uj kivetés jóváhagyásáért a törvényhozáshoz folyamodik. Nem volt a közgyűlésen egyetlen hang sem a vasutak ellen, bár a főispán felhívta a tagokat, hogy szóljanak a kérdéshez, mindenki azt kiáltotta „megadjuk“, „elfogadjuk“, nincs tárgyalásra szükség. Nagybánya impozáns módon jelent meg a nagybányai tagot L— ___________ égyen mara dtak mindössze idehaza. Maga ez a tömeges érdeklődés is mutatta, mennyire nagy közérdekről van itt szó, mikor megmozdul mindenki, a ki csak megmozdulhat. A többi ügyek gyorsan leperegtek Egy óra alatt be volt fejezve minden. Makraynak a vasúti vámra vonatkozó indítványát egyhangúlag elfogadták. Az uj kormányt üdvözölték. A nagybányai városi illeték kérdését jóváhagyták, valamint lüzrendészeti szabályrendeletét is. Az általános titkos szavazati jogban véleményét akkor fogja a vármegye nyil- vánitani, mikor konkrét javaslattal lesz dolga. Vass Gyula a kézbesítések nehézkessége ügyében interpellált. Panyolának 1000 K segélyt szavazlak meg. Felsőbánya lüzrendészeti szabályrendeletét jóváhagyták. A Széchenyi társulat választmányát megalakították stb. stb. A gyűlés nem volt nagyon népes, de nyugodt és emelkedett hangulatú. A nagybányai biz. tagok csütörtökön 5 órakor érkeztek vissza. A háború veszedelmei. — Irta: Charles Richet. Fordította; Színik Antal. — Talán különösnek fogják tartani, hogy a háború okozta csapásokat akarjuk részletezni, amikor azok úgyis annyira ismeretesek, hogy felsorolásuk hiábavaló munkának látszik. De any- nyira közönyösek és könnyelműek vagyunk, hogy alig törődünk ezzel a nagy nyomorúsággal, melyet pedig a maga teljes nagyságában eléggé ismerünk. Olyan szenvedések ezek, amelyeket az idő folyamán megszoktunk. És az olyan bajok, a melyeket megszoktunk, már nem is igen látszanak bajoknak. Gyakran találkozunk az utcán szerencsétlen emberekkel, kiknek arca vérző sebbel, daganattal van tele. És ők bejárják a falvakat, közszemlére bocsájtják undort és iszonyatot keltő külsejüket ; teljesen közönyösek a rémület iránt, amelyet keltenek és maguk is már alig birnak állapotuknak tudatával. A szenvedést megszokták, eltompultak és a végén már nem is tudják, mily rémes sebek torzitják el őket. így szokta meg a társadalom is a háhoru rémeit és végül már érzéketlenné lett azokkal szemben. Nem tudja vagy nem akarja tudni, milyen kórságban él. Csak fejlődik tovább és vonszolja magával az átöröklött kegyetlenség szomorú maradványát és éppen csak annyit tesz, hogy még sulyosbbitja. A háború első legnagyobb csapása a halál ; fiatal, ártatlau emberek halála, akiket más fiatal, ártatlan emberek gyilkoltak le. Itt álljunk meg. Bár annak teszem ki magamat, hogy filantrópnak mondanak, mégis kimondom, hogy egy embernek a halála súlyos dolog. Az egész világon bevett szokás, hogy az érvényes törvényformák szerint évenkint átlag száz gonosztevőt végeznek ki kötéllel, golyóval, nyaktilóval vagy villamossággal — a különböző országok különböző kivégzési módja szerint. Ezek a gonosztevők öltek, fojtogattak, gyilkoltak. Miután megadtak nekik minden elképzelhető módot a védekezésre ; miután a legnagyobb óvatossággal jártak el, nehogy bármi tévedés történhessék és a bűnösségük már a napnál is tisztábban bebizonyult : a társadalom minél gyorsabb és minél kevésbbé fájdalmas halált szán nekik, erre a szomorú lépésre pedig csak akkor határozza el magát, ha a legnagyobb bizonyossággal meg tudja állapítani a gonosztevők bűnösségét. Ennek ellenére mégis felszólalnak a halálbüntetés ellen. A társadalomtól el akarják vitatni a halálosztás jogát és embertelenséggel vádolják. Évenkint száz kivégzés az egész civilizált világon! Ez a XIX. században összesen tízezer gonosztevőt jelent, akiket feláldoztak a közbiztonságnak. Nos, ezeknek a gonosztevőknek a halála felett szánakoznak, de se szégyent, se felháboro- rodást, se szánalmat nem éreznek a csatatéren elesett katonáik miatt. Pedig ezek se nem rablók, se nem gyilkosok. Derék fiuk, tele életerővel, hazaszeretettel és egészséggel; nem követtek el semmiféle gonosztettet; egyszerűen az ágyú elé Aállitották őket és kiadták a vezényszót: Indulj! És miután meggyőzték őket arról, hogy uralkodójuk dicsősége az ő hősiességüktől függ, előre rohantak és elestek. Ez is halálbüntetés, de sokkal igazságtalanabb és kegyetlenebb annál, amelyet a törvény ítélete folytán hajtanak végre. Ugyanebben a XIX. században, amelyben az igazságszolgáltatás nevében tízezer gonosztevőn hajtottak végre halálos ítéletet, tizenöt millió derék fiú lelte halálát a csatatéren. Más szóval: minden törvényesen kivégzett gonosztevőre kétezer ártatlanul lemészárolt egyén esik a háború áldozataként. Vannak résztvevő gyermeteg lelkek, akik a halálbüntetés kinját eltöröltetni kívánják. Nos hát, az igazi halálbüntetés ott van a borzalmas, kegyetlen, rémes háborúban és a vele járó mészárlásokban! UfEMC Hazai gyártmányú ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák S&jT nagy választékban, szolid árak mellett KALAPOK, MAYERNÉLc, b 4. szám b b
