Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-01 / 35. szám
Nagybánya, 1912. Szeptember 1. — 35. szám. XXXVIII. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE XT TÁRSADALMI HETILAP. & W A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE \* m MEGS-jBiL-jBisrxK: 3vix3srx3Basr vasArnap Szerkesztőség s kiadóhivatal :------Pelsőbányai-utca SO. szám alatt. —■ TELEFON: NAGYBÁNYA IS. SZÁM. = nálom, hogy megzavartam vasárnap délutáni programmjukat, de Ígérem, hogy ez többé nem fog előfordulni. Egyes lapok téves közleményei ^ „ rosszul estek, de nem bántanak, mert tudÓtóL^-'"'’ hogy jóhiszemüek. Nagybánya város közönségét szeretném magamhoz ölelni) oly elragadóan bájos itt mindenki. bogom keresni az alkalmat, hogy megzöri gessem a bodonkuti faleveleket, ha fog is fújni a rozsályi szél. Prodam Ouidó. r t »_4\ Egész évre 8 ’ K. Röpülés i,a^yDányán. Holnap délután a szeptemberi tiszta, por- és csapadékmentes levegőbe föl fog emelkedni Kvasz András magyar pilóta, aki 17 városban repült már s aki sokszor volt nehéz helyzetben merész vállalkozásában, de mindig megmenekült ép bőrrel s egészséges, erős, edzett, mint a makk. Szegény Prodam szerencsétlenül járt a minap. Ám mégis övé a dicsőség Nagybányán, hogy ez ősi lakott földről ő emelkedett föl először gépen a levegő-égbe s futott másfél kilométert. Fájdalom! Gépe deformálódott az eső miatt, hirtelen szél kapta oldalba s majdnem áldozata lett merészségének. Blériot idejében, három év előtt még nem volt igazi magyar pilóta. A röghöz tapadtak, főiemelkedni nem tudtak s ime ma már a magyarok is fölcsapnak akár 1600 méterre, mint nemrégen Kvasz. Ma már a mi honfitársaink is: Prodam, Székely a gép hatalmával keresztülhasitják az eddig fékezhetetlennek tartott elemet. Megható, tiszteletreméltó dolog, hogy a lezuhant, sebesült aviatikusnak segítségére jön kollegája s kisegíti a bajban. A rendező társaság lemondott a jövedelemről, a tiszta haszon a két aviatikusé lesz a holnapi repülésből. Prodam is, Kvasz is megérdemli, hogy a közönség támogassa őket, menjünk el hát holnap a nevezetes látványossághoz s lelkesüljünk a bátor raaFelelős szerkesztő és laptulajdonos: EÉ VÉSZ JÁNOS 'ar pilótákért, akik egy egészen uj korszak kezdetét hirdetik nekünk. Kvasz András tegnap reggel érkezett meg, gépét tegnap délután hozták be a pályaudvarról, a hangár, a tér berendezése készen áll, az idő, úgy látszik, kedvező lesz. Semmi kétség benne, hogy Nagybánya város közönsége holnap sürü csapatokban szállja meg a bodonkuti mezőt s pénzbeli áldozatát nem fogja sajnálni azoktól, akik az emberiség fényes jövőjéért mennek minden fölszálláskor a halálba ! A röpülésj-j^vonatkozólag vettük a kővetkező fölhívást saL Polgám&pufi! Számtalan, kemény harcot küzdött végig a levegő bátor hőse: Prodam Guidó, a hóditó Robur, de sebet sohasem kapott. A szó nemes értelmében magasratörő vágyai voltak és vannak ma is, bár legutóbbi iégi csatáját — nem saját hibájából — elvesztette. Bár sajognak a sebek, fáj a láthatatlan elielfél okozta csapás, mégis az iránta érző közönjére gondol Jövő vasárnap hü bajtársál Kvasz rWh'rást küldi maga helyett légbe, hogy addig is, mig ő ismét harczképes lesz, küzdjön helyette. Kvasz András nem küzdhet másként, csak mint egy Titán mindkettőjük ellenfelével: a levegővel, ha megsebesült bajtársának enyhülést akar szerezni. Mer/ Prodam Guidó sebeit csakis ez heggesztheli be. E csatában mindenki ott legyen! Nagybánya polgárai. Prodam, a szerencsétlenül járt aviatikus a következő köszönő levél közlésére kért föl minket. Hálásan, szivem egész melegével köszönöm a nemes nagybányaiak kedves részvétét. SajMozgalmas napok. Az orsz. bányászati és kohászati egyesület közgyűlésére már e hó 24 én számosán érkeztek városunkba különösen a d. u. 5 órai vonattal. Az esős időt mibe sem vette a közönség s nagy csapatokhan vonult ki a vasúti állomáshoz, ahol bányászzenekar és hivatalos küldöttség várta az érkezőket. Ekkor érkezett meg Teleki Géza v. b. t. t. elnök, Madarassy Gábor államtitkár, Farbaky István és velük számos egyesületi tag. Makray Mihály polgármester rövid beszéddel üdvözölte a kedves vendégeket s Teleki Géza szívélyesen válaszolt. Este 8 órakor ismerkedési estély volt az István Királyban 300 terítékkel. Vasárnap érkezett a legtöbb vendég városunkba, akik a Prodam repülésének megnézésére és a kiállításokra jöttek. 9 óra 12 perckor a Szatmár felöl jövő rendes reggeli vonat 15 kocsival, 9 óra 42 perckor a zsibói 5 kocsival, 10 órakor a szatmári különvonat 18 kocsival érkezett, vagyis összesen 38, vendégekkel telistele zsúfolt vaggont hozott. El lehet képzelni, hogy a közeli vidékről szekereken, kocsikon, és gyalog hány ezer ember Takarodó. Nyáresti vágyás hangulat Kószálni vont a hüs mezőkre. Sugárzó, hamvas ég alatt Járok tűnődve. A nap lángölelésitől Piheg a táj, áléivá, halkat; Hangos tücsök-raj altatón Bezengi dallal. Langy fúvalom csapongva jár, Csókot lehel minden bokorra. Anya a kicsiny ágyakat Így járja sorra. Milyen jó itt ledőlni most, A jószagú gyepen pihenni, Unt arcok, utcák képitől Jó messze lenni! Árnyék-hű társam is, a gond, Elhagy most, mint a hanyag dajka; S én — magamra hagyott gyerek — Kifogok rajta. Most megszököm . . . békóimat Leoldozom sebtébe’ rendre — S kiszállok vig pacsirtaként A végtelenbe! A menny kék-bársony útait, Isten csodakerljét bejárom, A csillagok — szép estikék — Kelyhét csodálom. Tejuton gyémánt kavicsot Két kezem marokszám rabolgat, S meghajigálom csintalan’ A furcsa holdat! Hallga ! mi bűvös dal kel ott, Lágy-halkan, mint nyáréji permet. Az angyalok andalgnak ott Dal, hárfa mellett. Óh, végtelen hármónia! Úgy permetez rám, mint a balzsam.,. Mi ez? Egy durva trombita Recsegve harsanl Korbácsként csap le rám szava, Ah, oda van a bűvös óra! A kaszárnyábul szól a kürt Takaródéra! Árnyék-hü társam is, a gond, Jön már ijjedten, lóhalálba; Karon fog s haza ráncigái A kaszárnyába . . . Kulcsár Ferenc. A képkiállitásról. Még egy cikket szabad legyen elkövetnem. Megengedi nekem ezt, a jó nagybányai közönség. A kiállítás annyira gazdag volt, hogy a műtermek nem tudták befogadni a sok képet, ezért (xpoziturát is köllött rendezni a Kossuth- u'cai áll. elemi iskolában, ahol három termet foglalt el a festőművészet. Sokan azt mondták, hogy ez a »künnrekedtek« csoportja, meg a »gyenge majoránnák« veteményes kertje, hogy nem érdemes odamenni, csak a festőmütermekhez. Ez azonban egyszerűen nem igaz, volt sok modern irányú vázlatos mű ezekben az iskolai termekben, de volt igen sok pompás, alapos alkotás. Ez a három csoport is arról a nagy ős erőről tett tanulságot, ami bámulatraméltóan forr a nagybányai kolónia és iskola tagjaiban. A VI. leányosztályban az emeleten volt a IX terem 51 képpel. Itt is kiváltak Hollóssy illusztrációi, s a többi mesterek munkái pl, Iványi Grüwald Béla, »Havasi tája«, egy lehellet szerűen finom, andalító hegyi részlet. Horthy Béla búcsúja, Papp Gábor csolnakázása, nagy kép, egyszerű téma, de gyönyörűen megföstve. Kádár Géza Cineráriái föltünőek s magukra kényszerítik figyelmünket. Komoróczy Iván férfiarcképe, Krizsanov- szky ökrös szekere, Börtsök Samu kertrészlete meghódították a közönséget, Börtsök egyik legszebb müve ez, telve élettel, levegővel, bájjal. Ferkai hatalmas tehetsége sugárzik le »egy öreg- aszony« c. portraitről, s tetszik nekünk Katona Margit, Litteczky, Várallyai képe is. Hát Kuczka, hát Frischauf? 1 Csupán azért soroltam föl ezeket, hogy megcáfoljam azt a téves állítást, mint ha a Kos- suth-utcába nem lett volna érdemes elfáradni. Mondhatnék többet is, nincs kimerítve e terem jó képeinek sorozata, de elég a példákból ennyi, ki ott volt igazat fog nekem adni, hogy bizony az itt fölsoroltak nem szorulnak senkinek kegyére, elnézésére.
