Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

1- 11 i í Nagybánya, 1812. ^Wv3^9Január 7- — 1- szám. Ji 3£G:? XXXVIII. évfolyam. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATAL ÖNYE Is^EG'J'IEZ-.IBI^XIK: MIjVÍTDETsT VASÁRTS:ek Kir- ügyé-^s /,Nv:: JEl6ür.fítéfii árak : évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő t> laptulajdonos: eévész j-Ansros. adóhivatal : ). szám alatt. V7A 18. SZÁM. ■■ őfizetésre való felhívás. jlme, meglepetést szereztünk t. olva­sóinknak. Lapunk a mai naptól kezdve kis alakban jelenik meg, mint a többi modern lapok. Sokáig haboztunk a változtatás fölött, végre is be kellett látnunk annak célszerű­ségét s engednünk a közönség többször kifejezett óhajának. A Nagybánya és Vidéke tehát ezután jelen alakjában, 8 oldalon fog megjelenni mindig. Megjegyezzük, hogy mikor a lap megindult, 1875-ben is ez volt a formája s csakis 1880-től kezdve hozta be Nyirő Sándor azt a nagyobb ív-alakot, amely egész a múlt év végéig már megszokottá vált nálunk. Régi köntösben köszöntünk tehát be, s szivünk, lelkünk is a régi marad, vagyis belsőleg a lap ugyanaz, ami eddig volt. A »Nagybánya és Vidéke« a XXXVIII-ik évfolyamába lépett, ez alkalomból uj elő­fizetést hirdetünk. Lapunk Nagybánya város közmivelő- dési, ipari, kereskedelmi fejlődésével any- nyira összeforrott, hogy azok, akik érdek­lődnek e küzdő végvidéki város sorsa iránt, régi jó, nélkülözhetlen barátjuknak tekintik. Részünkről igyekszünk is ezt megér­demelni. Majdnem minden héten teljes két ivén jelentettük meg lapunkat, bő tartalom­mal s igyekeztünk lehetőleg érdekeset, min­denekfölött pedig hasznosat hozni, mert azt tartjuk, hogy a vidéki hetilapoknak hivatása nem lehet egyéb, mint a város és a vidék közérdekeinek előmozdítása, a politika ál­datlan dolog, a hetilapok politizálásától ugyanis eredmény alig várható, mig a köz­ügyek komoly megvitatása, megbeszélése, a közállapotok jóindulatú bírálata csak üdvös hatással lehet. A lap beosztása megmarad, a rovatok ugyanazok lesznek, munkatársaink szintén a régiek. A krónikát és a telefon-híreket továbbra is fenntartjuk, noha ez utóbbi tetemes áldozatunkba kerül, de több ízben kifejezést adott a m. t. közönség annak, hogy e rovatot különösen kedveli. Megjegyezzük, hogy akik a budapesti telefon-hirek iránt jobban érdeklődnek, azok már szombaton este Kovács Gyula könyv- kereskedésében megvehetik a friss lapot s igy úgyszólván 2—3 óra múlva értesülnek a pesti legújabb hirclírol; A kihordást és a vidéki expediálást ezután is vasárnap kora reggel teljesitik. A lap tiszta nyomását s általában csinos külső kiállítását Nánásy István messze föl­dön ismert elsőrendű nyomdája eszközli. Szabad legyen reménylenünk, hogy szives jóindulatú pártfogásukat ezután is sikerülni fog kiérdemelnünk. A »Nagybánya és Vidéke« dijai ház­hoz hordva, vagy postai szétküldéssel: Nem lesz pótadó. Az utóbbi időben egyesek, nem tudni mi okból, annyira telekürtölték a várost és a vár­megyét a mi leendő rettenetes pófadónkkal, hogy némelyek már talán a kiköltözésre is gondoltak, noha a magyar városok 99°/0-ában megvan a pótadó és mégis szaporodik mindig a lakosságuk. Azt mondták, hogy az ingatlan értéke le fog száilani. sok lakás üres marad stb. stb. Nos tehát vegyék tudomásul a vészhirnökök, hogy még mindig nem lesz pőíadó. A gazd. és. pénzügyi bizottság jan. 2-án és 3-án tárgyalta a költségelőirányzatot kellő részletességgel, meg­beszélve mindent s noha a polgármester és szám­vevő dicséretre méltó realitással igyekeztek ke­zelni a kérdést, mégis záradékul 559 korona plus« maradt, azaz ötszázölvenkilenc korona többlet. A vízvezeték, villámvilágitás, vendéglő tör­lesztik, födözik önmagukat, a takarékpénztár, erdő, fogyasztás, értékpapír stb megadja a kellő jövedelmet s dacára annak, hogy több mint egy­A mendikás. — Irta: Zempléni Árpád. — Tudják is azt Budapesten vagy akár Nagy­bányán is: mi a diák-élet! Elegáns szalonjainkban épp úgy nem sejtik: melyik tejből lesz túró, mint azt, hogy miből lesz például a kálvinista pap. Az egész világ föl van már fedezve. A daho- meji viszonyokat az unalomig ösmerjük, Ázsia a kisujjunkban van. Ha a Szahara sivatagján valaki egy oroszlánnak a farkára hág s az elbődül, hol­nap részletes tudósítók számolnak be nekünk róla. Tudjuk, milyen távol esik az a pont az egyenlí­tői s mennyi kvarcpor van ott a helyszínén a puszta homokjában s milyen kaliberű szomjúság­nak felelne az meg Czinkotán. Szóval tudunk mindent; nincs semmi uj a nap alatt. Hiába kel­nék tehát világkörutra, tapasztalatok és thémák gyűjtése végett. Mindenütt megelőztek, mindent megírtak már s a páratlan szorgalmú magyar közönség mind el is olvasta már. így még csak »kisajátításokkal« se merek segíteni magamon. De mégis! Van még valami fölfedezetlen: Magyarország. Van még valami ösmeretlen: a tokaji bor termőfölde. Van még valami megirat- lan: a sárospataki diákélet. A »mendikás« olyan specialitása Sáros­pataknak, mint Pozsonynak a patkója, Debreczen- nek a kolbásza, Kolozsvárnak a szalonnája, Sel- mecznek a pipája, Budapestnek a pora, Pécsnek bora és Bécsnek (volt!) a polgármestere. Egyetlenegy református kollégiumban sincs annyi szegény tanuló, annyi »koldusdiák*, in­gyenes, mint Lorántffy Zsuzsánna múzsa-hajlé­kában. Egy csomó jófolfogásu falusi gyerek minden ősszel beesődül az egyházkerületből, azzal a praeíenzióval eltelve, hogy őket tanítsák ki in­gyen, mert ők — szegények. S az áldott »Alma Mater« nem zavarja őket haza, hogy: ha szegény vagy, ne táncolj, hanem szánts, vess és kapálj! Dehogy teszi! A szegény jegyzők, tanítók, bére­sek és özvegyek fiacskái ott maradnak szépen; megélnek és kitanulnak lassacskán olcsón, ingyen, közköltségen. Ha panasz tárgya lehet még mai nap is a kálvinisták uralma a magyar közműve­lődésben: azért is csak ezt a mendikás-rendszert tessenek okolni, mely a lappangó paraszt-tehet­ségekből nevel intelligenciát a felekezetnek. Ál­dott legyen még a pora is annak, aki ezt a rendszert valaha kitalálta. A »mendikás« vagy »dárdás« tulajdon­képpen a nagy diákok inasa. Csizmát, ruhát ta­karít, ágyat vet, vizet hord, rendben tartja a lámpást s befűt a kályhába. Ezért kap lakást, (esetleg kosztot is) meg a — »mendikációt«. De ez már megint ösmeretlen fogalom, akárcsak a — »legdció«, a .futás* meg az »elek- oió.* No majd sorra magyarázom, ha kötet lesz is ebből a tárcából. A mendikás vagy dárdás, ki »lenosés*-nek is neveztetik, a négy alsó gimnázialis osztályból kerül ki s a társadalmi cime: »nagyreményű.« A »konviktm«-ban vagy neolog nevén: »táp- iutézet«-ben ingyenes, azonfelül tandíjmentes és minden tantárgyból jeles, ha nem — elégséges. Magaviseleté többnyire jó és cipészinasos; havaz- kodás, verekedés, fej-betörés, ablak-beverés nem eshetik meg nélküle. A mendikás.vagy »mendur« fürgébb a macskánál, leleményesebb a csirkefogó­nál s vigabb a humornál, »Pajkosság! — dárdás a neved.« Pénzforrásai különbözők. Részint bizonytala­nok, részint nincsenek. Ha tilos cigarettázásra vetemedik, csen egy marékkai a diákja pipa­dohányából, a selyempapirt meg a rajzfüzetből szerzi be hozzá. Kenyeret ritkán eszik, mert a konviktusi »brugó« becses árucikk, néha tizenöt krajcárra is fölverik árfolyamát a »hustáciak.« Ebből a pénzből vásárolja a dárdás irkáit, ceru­ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák nagy választékban, szolid árak mellett MAYERNEL, B a 4. szám. a b IEEE a. s; a. i gyártmányú KALAPOK, ~W& Felsőbányái-utcza Negyed évre . r* . . 2 K Fél évre ....................4 K Egész évr e .... 8 K. Ausztriában ugyanezek az árak érvé­nyesek. Amerika, Románia, Németország, Itália lakói részére az előfizetési dij fél évre 5 K. A SZGrHGSZtGSQO ÉS ÉÉM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom