Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-05 / 10. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1911. Március 5. (2) 10. szám. denberg Lajos, Gyöngyössy Gyula, cukrász, Dr. Her- czinger Ferenc, városi főorvos, Jancsovits József, Dr. Kádár Antal, kincstári kerületi főorvos, Ketney Mihály, bányaigazgató, Kiss Béla, mérnök, Kisbányai perselyszövetkezet, Kovács Gyula, Kupás Mihály, iparos, Lukácsy György, nyug. főgimn. tanár, Marosán Viktor, Dr. Makray Mihály, polgármester, Mikié Pál, tanító, Moldován László, bankigazgató, Dr. A. Nagy Gábor, Nánásy István, Neuberger István, főgimn. tanár, Névtelen, Dr. Olsavszky Viktor, orvos, Papp Endre, főgimn. gk. hittanár, Papp János, Péter Pál, Platthy Géza, kereskedő, Rácz Miklós, főgimn. tanár, Rónay Géza, közgyám, Rumpold Gyula, Néh. Spinetti Sándor, kereskedő, Sfeinfeld Móric, kereskedő, Steinfeld Sámuel, kereskedő, S-vajczer István, Újhelyi Hugó, jogügyi tanácsos, Uj Gyula, Weisz György, bányatanácsos, Weisz Lajos, bányakapitány. Ez évben is tankönyv- és pénzbeli segélyben részesítette egyesületünk a tanulókat. Pénzbeli segélyben részesültek: Barkóczi Ernő I. b. 20 K, Hubert Sándor I. b. 20 K, Krizsán György I. a. 20 K, Lőrincz György I. a. 20 K, Mazgon Sándor I. a. 20 K, Papp Viktor I. b. 20 K, Somai Rezső II. 20 K, Suta József II. 30 K, Szabó Sándor, II. 20 K, Daubner József III. 30 K, Tömöri Bálint III. 30 K, Deák Lajos IV. 30 K, Herskovits Farkas IV. 20 K, Kuhajda Sándor IV. 40 K, Szegedi János IV. 30 K, Buttyán János V. 20 K, Zichermann Vilmos V. 20 K, Herman László VI. 20 K, Keresztesy Ernő VI. 30 K, Lövi Lajos VI. 20 K, Török Árpád VI. 20 K, Csuray Károly VII. 40 K, Fiktusz Gábor VIII. 50 K, Róth Ernő VIII. 30 K, Szőke Albert VIII. 30 K. Tehát 25 tanuló 650 kor. segélyben részesült. A jelenlegi vagyoni állapotot a következő számadatok mutatják. A múlt évrőt maradt 719 77 K forgótőke. Az alaptőkéhez csatolandó összeg gyanánt befolyt: 1. Alapító tagsági díjakból 100 K. 2. Az ifj. hangverseny jövedelme 345 57 K. 3. A Halmai-alapra befolyt 169 92 R. 4. Egyéb jövedelmek 20%-a 188 04 K. — Az alaptőke jelenleg 9373 81 K. Tehát gyarapodott az alaptőke 803 50 R-val. Az alaptőkét levonva a tanévvégi pénztári maradványból, marad a jövő tanévi segélyezésre 750 06 K forgótőke. Az egyesület pénztárának állapotáról az itt következő zárszámadás nyújt részletesebb felvilágosítást. Fülep Imre, titkár. Zárószámadás az 1909 - 10. pénztári kezelésről Bevétel: Pénztári maradvány az 1908 — 9. évről 9290 08 K, Alapitó tagoktól befoly 100 K. Rendes tagokból befolyt 225 K. A m. kir. bányaigazg. 1909. évi segélye 200 K. Az ifj. hangverseny tiszta jövedelme adományképen 345 57 K A »Halmai-alap« címén befolyt adományok 169 92 K, Egyéb adományok 67 68 K. Tőkéskamat fejében befolyt 445 71 K. Összesen: 10843 96 K. Kiadások: 25 tanuló segélyezése 650 K. Szolgának 20 K. Egy Vili. o. tanulónak jutalomképen 10 K. Magyar nyelvű g. k. hittani könyvek beszerzésére 2243 K. Levélbélyegek 3 K. Nyugtabélyeg 64 fillér. Összesen: 706 07 K. Pénztári maradvány az 1998-10. év végén 10137 89 K. Nagybánya, 1910. évi junius hó 16-án. Deli Géza, helyettes pénztáros. Előfizetőink szives figyelmébe! A beállott elseje alkalmából az előfizetések és hirdetési dijak szives beküldését kéri a Kiadóhivatal. Megjelent és a szerzőnél, Révész János nagybányai ev. lelkésznél kapható: Köznapi imák, Százötven reggeli imádság, Miatyánkkal, betegekért, időjárásért mondandó imákkal és bérekesztő áldásokkal kiegészítve, az imák tartalmát feltáró betűrendes tartalomjegyzékkel, díszes, kemény vászonkötésben, aranyozással. Ára 6 korona. íme, a Révész János uj könyve. Százötven imádság, szent Dávid király százötven zsoltára nyomán. A legkiválóbb magyar imádságirónak kétségen kívül a néhai debreczeni ref. püspököt, Révész Bálintot tartja az irodalom. A nagy imádkozó, amint nevezik. Nos, a Révész Bálint imádságainak szépsége és ereje éppen abban áll, hogy át- meg átszőtte azokat bibliai gondolatokkal s tömérdeket idéz különösen a Zsoltárok könyvéből. Révész János meg uj könyvében egyenesen a zsoltárokat öltözteti imádságos ruhába. Szent Dávid király gondolatait ruházza fel a maga áhitatos érzéseinek ékes köntösével. Kolu-nbusi gondolat 1 Megvalósításával Révész János olyan könyvet irt, aminö míg eddig nem volt a magyar ima irodalomban. Sőt a magyar evangélikus egyházban hétköznapokra való templomi imakönyv mindeddig egyáltalában nem is volt. így a Révész müve úttörő is, páratlan is a maga nemében. Részletes kritikát én itt róla nem akarok Írni. Azt majd elvégezik szaklapokban a nagyfejüek. Nem kételkedem benne: az elismerés nyomon követi a derék munkát. Kövesse is! Az országos hirü debreczeni könyvkötő mester, Dávidházy Kálmáu, művészi fedelet tervezett és adott a könyvhöz, amely a mi kitűnő és kiadványai révén immár szintén országszerte ösmert nyomdászunk, Nánásy Dtván műhelyéből került ki, a legkényesebb Ízlésnek is megfelelő kiállításban. A nagybányai osztálygyülés. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nagybányai alosztálya, mint azt már röviden jelentettük, szombaton jubiláns osztályülést tartott, melyen a tagok igen nagy számmal vettek részt. Az egyesület nagybányai osztálya ezalatt a tiz esztendő alatt rendkívül buzgó, tevékeny működést fejtett ki. Előadásokat tartott, tagjai érvényesülését minden erejével előmozdítani igyekezett, jutalmakat tűzött ki tudományos munkákra s a város közt intelligenciájának bevonásával estélyeket rendezett tagjai szórakoztatására. Valósággal a középpontja volt Nagybánya társadalmi életének. Az egyesületben az egész tiz év alatt soha disszonáncia, egyenetlenkedés nem volt. Nagy része van ebben az osztály elnökének, Neubauer Ferenc bányaigazgatónak s nagy része van benne Nagybánya érdemes, buzgó polgármesterének, Makray Mikály dr.-nak, akik erősen, minden tudásukkal és igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy felvirágoztassák az osztályt és vele a várost, amelynek életében, forgalmában nagy, vezető szerepet játszik a bányászat. Az elmúlt esztendő folyamán is nagyszabású működést fejtett ki az egyesület. Olyan működést, melyért dicséret és elismerés illeti meg minden oldalról. Erről a működésről bőven beszámolt a köz gyűlésen, amelyen részt vett a város minden előkelősége, a felolvasott beszámoló. Szóba kerültek ezután a bányászati és kohászati tisztviselők kívánságai, kérelmei, melyeknek érdekében az osztály sorompóba lépett. Az ünnepies ülést felolvasás fejezte be. A bányaigazgatóság egyik tudós fiatal mérnöke, Kápolnai Pauer Viktor olvasott fel tartalmas, értékes munkát, a vasbeton szerkezetek statikai számitásáról. A gyűlésről tudósításunk különben következő : Az elnök üdvözölvén a szép számban megjelent tagokat, kiemeli, hogy egyszersmind a mai napra, az osztály 10 évi jubileuma is esik s ez alkalommal ünnepélyesen emlékszik meg főbb vonásokban az osztály 10 évi működéséről, kiemeli, hogy ez alatt a 10 év alatt az osztály teljes mértékben felelt meg feladatának, sohsem merült fel személyes kiélesités, sem disszonantia, hanem egyetértés, kollé- giálitás szelleme hatotta át az egyesületet minden tárgyú működésében. Emellett a társadalmi téren is igyekezett az egyesületi életet be- és kifelé éleszteni. Az éljenzéssel fogadott beszéd és előadás után az elnök tudatja, hogy a Független Magyarország kiküldöttje jelen van a folyó gyűlésben és üdvözli mint annak a lapnak kiküldöttjét, mely rovatot nyitott a bányászati országos érdekek számára Az elnöki bejelentések után a helyettes titkár, Toperczer Elek olvasta fel az osztály 10 évi működését, erről szép, világos képet bemutatva. Továbbá az egyleti titkár, György Gusztáv olvasta fel az osztály 1910. évi működéséről Írott részletes jelentést; mindkét jelentést köszönetszavazással tudomásul vették. Hasonlóképen tudomásul vette az osztály az 1910. évi pénzszámadást, erre megadva a fölmentést és az 1911. évre szóló költségelőirányzatot. Az országos műszaki tanács törvényjavaslati tervezéséről s hasonlóképen a vajdahunyadi osztály felhivásására nézve a választmány javaslata fogadtatott el: Az üresedésbe jött választmányi tagságra Muzs- nay Ferenc választatott meg. A 100 korona jutalomdijat a választmány véleménye elfogadásával K. Pauer Viktor mérnöknek ítélte oda. Makray Mihály Nem lehet, hogy el ne mondjam itt, ami a szivemen fekszik. A múlt őszszel Budapesten Cs. F. erdélyi lelkész-irótársunk jelenlétemben azt kérdezte F. Gy.-tól, egyik nagy egyházi lap szerkesztőjétől, hogy mily föltételek mellett adná ki a lap nyomdája az ő elbeszélés-kötetét ? Ilyen meg olyan nyomásban, finom papíron, csinos kiállításban szeretné ... A jeles szerkesztő csak annyit mondott rá: — Mihelyt hazamegyek, beszélek a nyomdászommal a dologról. Annyit azonban már most mondhatok, hogy ha valami igazán szép és jó munkát kíván, forduljon Nánásyhoz, a nagybányai nyomdászhoz. Az igazság kedvéért, meg hogy a történet teljes legyen, följegyzem itt, hogy az illető iró végre is egyik erdélyi nyomdában nyomatta ki müvét. S'.ép is, jó is a könyv. Magam is megvettem. De Nánásy mégis valamivel Ízlésesebben állította volna ki . . . E'.t én mondom. Mit szóljak még a Révész uj könyvéről i Vegye meg a nyájas olvasó. A nem nyájasokhoz nem szól ez a felhívás. Azok nem méltók rá, hogy ilyen kiváló mü legyen a könyveik közt. Végezetre egy vallomással tartozom Jól esik, hogy Révésznek ezt a legújabb könyvét az ö lapjában én ismertethetem. Hanem ő ezt majd csak akkor tudja meg, mikor ez a szám már megjelent. Nehány üres hasábot kértem tőle a vonal alatt. Adott. írhattam volna akármit felőle ; nem állott volna módjában megakadályozni. A korrektúrát is, a revíziót is magam végeztem. Talán ez az első eset húsz esz- teadő óta, hogy — itthon létében — a Nagybánya és Vidéke olyan cikket hoz, ami öreá nézve is újság. A nagybányai lutheránus egyház pedig egy kicsit büszke lehet a papjára. Sőt — legyüok bőkezűek — egész Nagybánya városa bátran megengedheti magának ezt a szellemi fényűzést. Soltész Elemér. dr polgármesternek azon indítványát, hogy 1912-ben a bányászati kongresszus Nagybányára hivassák meg, elfogadták. Ezek után az elnök a gyűlést befejezettnek jelentve, következett K. Pauer Viktor mérnök felolvasása a vasbeton szerkezetekről, melyet nagy figyelemmel hallgattak meg és a felolvasónak az elnök köszönetét fejezte ki. A kisipar és a kézműipar fejlesztése. Országos kamarai titkári értekezlet volt Debre- czenben a múlt hó végén, hol a Temesvár, Arad, Nagyvárad, Debreczen, Nyíregyháza, Kassa között létesítendő vasúti menetrendet tárgyalták, továbbá a Duna-Tisza csatorna torkolatát. Harmadik tárgya volt az értekezletnek az ipar fejlesztése, melyről Szávay Gyula titkár következőleg értekezett. Szávay Gyula hivatkozott arra a hosszú stagnálásra, amely a magyar iparfejlesztési politikában egész a legutóbbi időkig minden megelőző törekvést szünetelésre kényszeritett. Tudjuk, hogy ennek megváltoztatása, a magyar iparpolitika nagyjelentőségű irányfordulása a kamarák sikere. Azon nagy érdek mellett, hogy a kézműipar sorsában ismét javulás remélhető az iparfejlesztő tevékenység újból megkezdésétől, másik szempont, mely szerint ez esemény ránk nézve kiváló jelentőségű: a kamarák szerepének és fontosságának előtérbe kerülése és a Baross Gábor óta nem tartott országos kamarai gyűlések újból nagysulyu kérdésben hivatáshoz jutása. Ezt alkalmat nagyon meg kell ragadnunk. A kamarák képviselőinek nagy ügyességgel és tapintattal szükséges ez elért előrenyomulásunkét meg- óvniok és újból előre tolni egységes, összetartó sorainkat. így ebből az akcióból nem csupán a kézműipar országos érdeke fog eredményt látni, de a magyar kamarai intézményé is, amely szintén országos közgazdasági érdek. A február 27-én Budapesten tartandó országos kamarai értekezleten az iparfejlesztés kérdéseinél különösen vigyáznunk kell arra, hogy a kamarák ottan lehetőleg egységesen lépjenek fel. Lehetőleg a kérdés minden részletének legyen megvilágositója. De azonos kérdésről teljesen hasonló véleményeket ne ismételjünk. Ha ellenkező vélemény kinyilvánítása el nem kerülhető, akkor is kölcsönös kritika nélkül, szoros tárgyilagossággal történjék az, arra különösen gondolva, hogy a kamarák egymás gyön- gitése által az egész kamarai gyűlés erejét gyöngitnék. Első sorban szükséges, hogy valaki a kamarák részéről a miniszter ur iránt hálát és köszönetét tolmácsoljon, e bölcs elhatározásáért és a kamarák hivatásának méltányolásáért, továbbá mintegy bevezetésül az általános főelveket a kézmüiparfejlesztés egész kérdésterületére vonatkozólag előadja. E bevezető beszéd tartásával a kamarai értekezlet Szávay Gyulát bizza meg. Szávay Gyula beszédének főelveit következőkben jelzi: Rövidre fogva éppen csakérintőleg vázolja, hogy a kézműipar létjogosult ma- is, csupán létföltételei megváltozásával egyes iparágakról és egyes területekről eltolódott. Más iparágakban, más területeken viszont életképes, sőt fejlődésképes. A fejlesztés tehát szükséges és pedig két főirányban: I. A meglevő iparosságot a) szellemi képzéssel: szaktanfolyamok, üzletviteli tanfolyamok, vándoroktatás, állandó és díjtalan tanácsadás, körlevelekben oktatás, szak-kiállitások, gép- és eljárás bemutatások, tanulmányutak stb. minél gyakorlatiasabb alkalmazásával képezni kell. Az ipari kísérletek kérdése gyakorlati sikert Ígérőén megoldandó ; bj anyagilag szükséges a lehetőleg termelő- szövetkezetben, közmühelyekben tömöritett kézmü- iparosok gépberendezéssel és kamatmentes kölcsönnel támogatása. De a szövetkezetek helyes alakban és életképesen létesítéséről és állandó ellenőrzéséről intézményesen gondoskodni kell. Ahol iparszakmabeli vagy helyi viszonyok a szövetkezést kizárják, az egyéni segélyezés nagyon szigorú mértékkel mért arravalóság esetében adható. Egyéni gépsegély az alább ismertetendő minta- műhelyek céljából is adható legyen. Az ipari hitel kérdése országos megoldás elé segítendő. II. A leendő iparosságot a tanoncképzés gya- korlatiasabbá és hatásosabbá tételével kell jobban előkészíteni. Mintamühelyekül teljes felszereléssel látandók el tanoncképzésre különösen alkalmas mesterek. A tanonciskolái oktatás is reformálandó (szakirányú és nappali oktatás). Továbbá: az ipari szakoktatás magasabb tagozatai is tovább gyarapitandók és fejlesztendők. E vázlatos bevezetés után tüzetesen arról kíván szólani, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnák ez ügyben ismert leiratának az a része, amely a kamaráktól azt kívánja, hogy egész kerületükről oly adatszerű képet nyújtsanak, hogy az egyes kézmü- iparágak mely helységben bírják lét- és fejlődési feltételeiket és az ottani iparosokból kik a támogatásra legméltóbbak — ez nagy feladat — oly óriási, nehézségekbe ütközik, melyek szerfölött nagy és hosszú idei munkát kívánnak és pedig oly bizonytalan célért, melyről még nem tudjuk, hogy arányban áll-e majd e nagy erőfeszítésünkkel. Azért felszólalásában az előkészítő adatszerzés szükségét ugyan elismerve, a lehető könnyebb és gyakorlatiasabb megoldás propoziciókat fog tenni. Az értekezlet helyeslőleg hozzájárult a bevezető beszéd formájához és elveihez.
