Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

1911. Január 8.

2. szám. (3)

A költő emléke. A mi vidékünk szülöttje ve lt. Csupa szív és lélek. Lantpengetéssel szerzett hírnevet, - dicsőséget. Utat tört a halhatatlanok közzé. Aztán, mikor klasszikus költészetének zenithjén volt, elköltözött egy jobb világba, eltűnt, n mint üstökös, nagy sötétséget hagyva maga után. O volt az, igen ő, Bartók Lajos, a mi fiunk, a Petőfi-társaság al- elnöke, a nagy lélek, akinek most, amikor már azt hittük, hogy elfeledték hütelenül, emléket állított a hálás utókor. Dec. 3L-én leplezték le Somló Sárika művészi alkotását előkelő irói társaság és a család tagjainak jelenlétében. A költő szavai:

Elhervad a szép nyár És meghalok én,

Még észre se véve Hogy éltem . . .

ott tárják fel az érckép alatt a halált sejtő költő mélyen érző szivét. Tehát már nem jeltelen a sírja. Nem szégyenkezünk, mikor megállunk mellette Mi is volna a magyar müveit világból, ha egy Bartóknak nem jutna emlék halhatatlan fejéhez.

Egy habocska csupán ez a szép esemény is az életnek zajgó nagy tengerén:

Menj, menj, apró habocska,

Virágom nincs, mit beléd szórjak,

Egy örökzöld levélt bízok reád,

Vidd öl, mint lenge csónak,

Vidd át, parányi postán,

A roppant Unger túlsó pariira !

Add . . .

így mondja ezt magának Bartóknak utolsó költeménye.

Emlékkönyv. A szatmári tanítók háza ünnepélyeiről díszes kiállítású emlékkönyv jelent meg 52 nyomtatott nagy lapon, képekkel díszítve, Kótay Lajos és Marosán János szerkesztésében A mű Kótay előszava után hozza az egész ünnepély és gyűlés részletes leírását. Az összes adakozások sorozatát, a a tanfelügyelő szép beszédét Halász Ferenc felett. Az egyes lapok véleményét az uj intézményről. Az internatus szervezetének ismertetését, közöl finom képeket az intézetről, Halász Ferencről, a tantermekről, játszótérről, ebédlő, szórakozó teremről, hálószoba, kórházról, fürdőszobáról Hogy mi az ára a műnek, nem tudjuk, azt sem, hogy könyváiusi utón kapható-e? de hogy igen sikerült, csinos és j érdekes munka, azt kénytelenek vagyunk elismerni, j

A nagybányai részvénytakarékpénztár múlt évi forgalma, dacára, hogy a fősulyt kötvényre fektet- j ték, tiz milliót közelit meg. Az üzlet emelkedőnek mondható s igy mig egyrészt a betevő közönség elismeréssel lehet, mert tőkéje után 5% kamatot élvez, másrészt a kölcsönvevő felek is a legnagyobb figyelemben részesülnek s a törvényes kamatkorlátok semmi mellékdíjakkal nincsenek megkerülve s a 1 betevők is gyorsan s a viszonyainknak megfelelő pontossággal lettek kiszolgálva. Ennek dacára a részvényesek is meg lehetnek elégedve, mert az intézeti alaptőke nemcsak négyszeresre növeltetett az intézet önerejéből az elmúlt 20 év alatt, hanem tisztességes évi jövedelemben is részesültek, mi csak azt bizonyítja, hogy ez intézet nem a nagy fizetés, : hanem a szolid eljárás és a közjó előmozdítására törekszik. A múlt évben adóra fizetett az intézet 18 694 koronát s ezzel szemben az összes kezelés,

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

igazgatás, ellenőrzés, lakás, fűtés stb. költsége 21.000 korona. Alaptőke és tartalék 390 000 K, váltótárcája

1,000 377 K s ebből visszleszámitolva csak 53.000 K, keblezett kötvénykölcsön 1,403 547 K, betét 2,131.619 K és a II. félévi kamat, folyószámla követelés 185.428 K, értékpapirállománya 88 000 K, mind oly számok, melyek a helyi nyugodt pénzügyi eljárást igazolják. A számadások most vannak átvizsgálás alatt, minek valószínű eredménye, hogy az évi nyeremény 45 000 korona körül lesz, miből az igazgatóság a fő részt ismét az alapok növelésére óhajtja fordítani, hogy bár lassan, de egy erős s a közgazdasági érdekeinket minden időben segíteni képes nyugodt intézetet biztosítson városunk és vidéke közönségének.

Az ügyvédi gyakorlat meghosszabbítása. Minthogy a Székely-téle javaslatból pár hónap múlva törvény lesz, mindazok akik, a törvény életbeléptéig doktorátust nem szereznek, csak évvel később lehetnek önnálló ügyvédek. Akik azt akarják, hogy az uj (örvény reájuk ki ne hasson és igy két évet nyerjenek, forduljanak a dr. Dobó jogi szemináriumhoz (Kolozsvár, Bolyai-u. 3), melynek segítségével hat hét alatt letehetnek egy szigorlatot. Ez annál is inkább tanácsos, mert a be- állo't egyetemi rendszerváltozások következtében a szigorlatok anyaga aránytalanul megnagyobbodott. Az intézet kikölcsönzi tankönyveket helyettesitő, az ösz- szes szigorlati kérdéseket felölelő jegyzeteit, melyekből az otthon előkészült jelölteket rövid rekapitu'áló kurzus során készíti elő. A »Jogi vizsgák letétele« c. most megjelent könyvet díjmentesen megküldi.

Színészet. A héten az utolsó előadások zajlottak le általános érdeklődés mellett. Szombaton nagy kabaré-estély volt, melyben a társulat legjobb erői jeleskedtek. Vasárnap délután félhelyárakkal ismét »Rang és mód« ment. Este pedig Szabadosné búcsu- zójául »Lili«. Igen nagy számú közönség gyűlt össze ez alkalommal, a tágas színház minden helye le volt foglalva. Sajnos, hogy az előadás igen gyenge volt. A szerepeket nem tudták, hárman is beszéltek egyszerre, e miatt az előadás vontatott volt, Sugár rekedtséggel küzdött, Szabadosné azonban ma is ügyeskedett. Hétfőn Görög Olga bucsufellépteül a »Balkán hercegnőjét« adták, az ünnepelt diva két szép csokrot és sok tapsot kapott. Kedden volt az utolsó előadás. A *Vig özvegy«-en volt a sor. Ez az előadás is olyan utolsó volt, legjobban megállta helyét Sugár. Jeszenszky éreztette, hogy nem neki való ez a szerep, sokan szerep nemtudással küzdöttek s gyakran unottan játszottak. A darab nem perdült csinosan, lelkesen, hanem talán éppen a búcsú hatása alatt csak úgy cammogott. Sugár meg Nyáray emlékül egy-egy bankóval bélelt kuvertát kaptak. Szerdán aztán elutaztak a déli vonattal Iglóra. Igen nagy közönség kisérte őket ki az állomáshoz, sőt többen el is utaztak pár kilométernyire a megkedvelt társulattal, mely csütörtökön már a »Muzsikus leány«-t robotolta a hetedik vármegyében.

Huszthy Mátyás fényképész, Hid-utca 15., felvételeket eszközöl és elvállal a nappal bármely órájában. Huszthy pompás fényképei úgy helyben, mint az egész vidéken nagy közkedveltségnek örvendenek. Jutányos árak, gyors kiszolgálat.

Tánctanfolyam Zelinger Adolf táncmester, aki tavaly városunkban tanfolyamot nyitott s a szülők teljes megelégedésére igen szép eredményt tudott felmutatni, Szatmárróí átrándul hozzánk is nemsokára

s itt február 15-én óhajtja a tanítást megkezdeni. A tanfolyam 6 hétig tart s külön lesz a tanuló ifjúságnak és külön a nemtanulóknak. Zelinger megbízásából jóelőre tudomásul hozzuk ezt az érdekelt szülőknek.

Vízvezeték. A polgármester jóvoltából több, mint egy hete vízvezetéki vizet élvezünk. Nagy áldás ez az egész városra nézve. Közkutak nincsenek ugyan még, de a polgármester megengedte, hogy a tűzcsapokat megereszthetik állandóan s onnan kiki szabadon hordhat vizet. E szerint nehány tűzcsap állandóan nyitva van. Fájdalom azonban, éretlen suhancok nem nyugosznak tőle, becsavarják, kicsavarják, bedugják a kezükkel, kavicsot dobnak belé stb., szóval rongálják a drága alkotmányt. Figyelmeztetjük a rakoncátlánkodókat, hogy a tűzcsapok megrongálása kihágást képez s szigorú büntetést von maga után, másnak, mint kirendelt tűzoltónak vagy vízvezetéki alkalmazottnak, a tűzcsapokhoz nyúlni egyáltalában nem szabad.

Műegyetemi fakultás a kolpzsvári egyetemen. Dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár az ottani Magyar Mérnök és Építész Egylethez memorandumot adott be, mely egy műegyetemi fakultásnak a kolozsvári egyetemen való felállítását tárgyazza. A Mérnökegylet -- megvitatván a dolgot — lényegesnek tartotta, hogy a műegyetemi szak Kolozsvárott létesüljön. De — Írja a Műszaki Világ — nemcsak Kolozsvárott, hanem az egész országban, sőt még a fővárosban is élénk visszhangra talált Cholnoky dr. zseniális eszméje, amelylyel egy csapásra eldöntetett az a városról-városra járó körkérdés, hogy: Hol legyen a második műegyetem ? A kérdés keresve sem találhatott volna jobb megoldást, mert ilyetén — ami nem alárendelt kérdés — a második műegyetem felállításának költségei is a legkevesebbre redukálódnának Erre nézve dr. Cholnoky a következő kimutatást készítette egy kiküldött bizottsággal egyetemben: Az eddigi tanerők fizetésének pótléka 18000 korona Uj tanerők fizetése 60.000 korona. 14 tanársegéd fizetése 35 000 korona. Szolgák fizetése 12 000 korona. Dékáni hivatal 10 000 korona. A dologi kiadások: A tanszékek üzemi kiadása 10.000 korona. A kémiai és fizikai szertár fölszerelése 8000 korona. Uj helyiségek 10 000 korona. Előre nem látott kiadások 11.400 korona. Összesen 170.000 korona. A- beruházási költség (kétemeletes, épület) 600 ezer koronát tenne ki. Az ügyet megvitató értekezleten Szvacsina Géza polgármester is részt vett, átvette a kidolgozott tervet, amelyet legközelebb a közgyűlés, majd a kormány elé fognak terjeszteni — a biztos eredményre való kilátással.

Gyászhir. Teller Ignác magánzó, bikszádi lakos, Teller Ferencz fürdőigazgató édes atyja 75 éves korában, ma jan. 7-én, hajnalban, szivszélhüdésben hirtelen elhalt. A boldogultat négy felnőtt gyermeke gyászolja. Temetése jan. 9-én délelőtt lesz Bikszádon ev. szertartás szerint. Nyugodjék békében

Újévi üdvözletét a nőegyesület javára Németh Béla 2 koronával, Géressy Jánosné 6 koronával megváltotta.

Egérkárok a buzavetésben. Országos a panasz, hogy a mull ősz folyamán rendkívüli módon elszaporodott egerek főleg a búza földeken jóformán országszerte igen nagy károkat okoztak. Lerágták helyenként annyira a búzát, hogy mi sem látszott belőle, s bizony

elfogyott. Végre is a sorsra bízta magát. Ahhoz alkalmazkodik, ahogy majd fogadják.

A háziasszony fogadta, még pedig őszinte magyaros szívességgel.

Isten hozta, kedves Cserfalvy ! — Igazán szép, hogy minket is meglátogat.

— Hálás köszönetemet jöttem kifejezni szives vendégszeretetükért és azért a kedves feledhetetlen estéért, amiben részesülhettem. De, nagyságos asz- szonyom, a »minket is« ellen protestálok. Ez úgy hangzott, mintha másokat látogatnék, csak nagyság- tokat nem. Én egyáltalábau senkit sem látogatok — értem a családokat. Éa nagyon elvonult életet folytatok.

— Nem jól teszi. De igy hát mostani látogatását kitüntésnek vegyem ?

— Az meg már sok. Csak megköszönni jöttem azt a néhány boldog órát, amit itt eltölthettem.

— Nagyon örülök, hogy oly jól érezte magát nálunk. Láttam is, hogy nem vonult el a borozók közé s ez nekem, mint háziasszonynak igazán jól esett. De én is tartozom önnek köszönettel valamiért.

— Nagyságos asszonyom, egészen kiváncsivá tesz.

— Igen, köszönettel, hálával tartozom önnek, hogy kivonta másik leányomat retekéből.

— Ágnes kisasszonyt tetszik érteni ? Óh ez nem az én érdemem, hanem az övé; hisz vele lenni igazi élvezet.

— Lássa, pedig ő éppen úgy el akar vonulni a világtól, mint ön. De végre hát a két remete megtalálta egymást és mind a ketten azt érzik, hogy kár úgy elvonulniok.

— Oh nagyságos asszonyom — ö is úgy érzi —

ö is ?

— Nagyon kedvesen emlékszik vissza az önnel töltött órákra. És ha ön ezt a néhány órát, mint mondta, boldog órái közé számítja, akkor remélem, ezt a látogatását nem sokára egy másik fogja követni. Remélhetem ?

— Oh nagyságos asszonyom boldoggá tesz.

— Boldogságát szivemből óhajtom, kedves Cserfalvi, de ne én tegyem boldoggá!

És szelíden fölnevetve kezét nyujtá neki.

Ferkó barátunk megcsókolta a nyújtott kezet. A szalónkabát kezdett szűk lenni neki, úgy kitárult szive.

Hisz ez nagyszerűen megy, vájjon milyan lesz a folytatása ?

Erre csakugyan kiváncsi lehetett, mert most bejött a két leány is. A kölcsönös üdvözlések közben Piroska vidáman mosolygott rá. de Ágnes egy kissé elfogultnak látszott.

Alig indult meg köztük az általánosabb tartalmú társalgás, midőn a mama, majd kis idő múlva Piroska i« eltűnt és Ferkó barátunk azt vette észre, hogy Ágnessel magára maradt.

Egyszerre úgy elvesztette a beszéd fonalát, mintha csak valami láthatatlan szellem kapta volna el tőle.

Egy pár pillanatig hallgatva ültek egymással szemben.

Ferkó oly nagy zavarba jött, hogy már az időről akart beszédet kezdeni. De Ágnes mégis előbb jutott szóhoz. Maga elé nézve csendesen igy szólt:

— Cserfalvy ur ritkán megy társaságba.

— Úgy tudom, nagysád is.

— Én ? — Engem a házi dolog nagyon elfoglal.

— Engem meg a gazdaság.

Ágnes most fölnézett rá s mosolygott:

— De télen csak nem foglalkozik gazdaságával

— Van annak télen is munkája. Ékkor állítom össze a számadásokat jegyzeteimből s naplómból s megcsinálom a költségvetést a jövő tavaszra.

— Lehet, ehhez nem értek; de azt hiszem, mégis csak kevesebb dolga van a gazdának télen; aztán a jóbarátok is csak fölkeresik, a nóta is megszólal.

— Úgy látom, Ágnes kisasszony jól van informálva.

— Hogyne? hisz az egyik pajtás itt lakik a házban.

— Muki ? no akkor pontos lehet a referáda. De higyje meg kisasszony, hogy én csak úgy hébe-hóba jelenek meg köztük. Egy idő óta nagyon elment a

hangulatom a mulatozástól. Nem szeretem a zajos társaságot. Az unalmas téli időszakot inkább olvasásra használom fel.

— Unalmasnak tartja a telet f — Pedig a télnek is meg van a varázsa. Ez a társalgás, a kedélyes összejövetek időszaka.

— Divatos értelemben igen. De én nagyon is a természet gyermeke vagyok. Akkor érzem jól magam ha kizöldül a mező, kihajt a vetés, kivirágzik, aztán megbomladozik a fa és megszólal a madarak dala. És ha már társalgásról szólunk, még az is szebb melegebb, igazabb nyáron. A téli szalon a divatos csevegés helye, nem szebb-e ennél, ha azok, akik vonzódnak egymáshoz, kimennek a kertbe, vagy a szabad természetbe, leülnek a lombos fa alá. Itt a szív jobban megnyílhat, az érzés igazabban szólalhat meg. Divatos formaság nem köti meg őket, ellenőrző fülek nem hallgatódznak, és a csicsergő madarak fejünk fölött nem csinálnak pletykát.

— Igaza van, — kiáltott fel lelkesen Ágnes, — jól esik, hogy ezt elmondta nekem, most már értem, miért nem jár társaságba.

— Nem érzem szükségét. Otthon esténkint összeülünk az én jó anyámmal. O az én legjobb, leghívebb társaságom.

A leány szeme könnybeborult, fejét elfordítva suttogta mintegy magának:

— Nekem nincs — árva vagyok!

— Oh nem. Ágnes kisasszony, — szólt most a férfi meleg, érző hangon — nem árva az, ki szeretve van!

Éppen ebben a legérdekesebb pillanatban lépett be a háziasszony, majd nemsokára a család többi tagjai is. A társalgás általánossá lett. Muki bort kívánt és valami harapnivalót. Ágnes felugrott, hogy intézkedjék. Hangosabb lett a beszélgetés. Piroska egy kedvező pillanatot megragadva, félreinté Cserfalvyt.

— Jöjjön csak, valami mondanivalóm van.

— Parancsoljon velem.

— Maga bátyám legjobb barátja, én meg a maga legjobb barátja akarok lenni.

— Köszönöm, igazán szükségem van erre.