Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-29 / 44. szám
(2) 44. szám. 1911. Október 29. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ tel veszi fel. Dr. Kosutány, ahogy felkerült a fővárosba, valóságos mezőgazdasági kultuszt vitt bele a műszaki oktatásba, ami abban domborodott ki, hogy a kir. József-műegvetemen mezőgazdasági che- miai tanszéket állítottak fel, amelyre Kosutányt dr.-t hívták meg első tanárnak. Kosutány dr. ezenkívül nagy szerepet visz az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tudományos életében, a Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet chemiai szakosztályán, a Természet- tudományi Társulatban és több más szakegyesületben; számos cikkel gazdagította a szakirodalmat s feltűnést keltő uj adatokban bővelkedő irányitó cikkei nemcsak a szaklapokban, hanem a legelőkelőbb napilapokban is megjelentek itthon és külföldön egyaránt. A legtöbbet munkálkodott Kosutány dr. a magyar búza és liszt tanulmányozása, tudományos vizsgálata és a külföldi támadások ellen való megvédése körül, amivel gazdáinknak, de főként a magyar malmoknak tett kiváló s megmérbetlen nagy gazdasági értékkel biró szolgálatokat. Nagy fe tűnést keltett Kosutány dr.-nak ebben a keretben mozgó »Amig a búzából kenyér lesz« cimü műve, amelyet a legelőkelőbb egyesületekben vetített képen közkiván- ságra ismételve elő kellett adnia. Legutóbb a búzáról irt kimerítő, tudományos adatokkal bővelkedő könyvet Kosutány dr., melynek megjelenését a vas- koronarenddel honorálta őfelsége, a király. Erről a könyvről szakkörökben az az általános vélemény, hogy — ha az bármely külföldi nyelven jelent volna meg — igen nagy összeget jövedelmezett volna szerzőjének. — A chemikusok legutóbbi nemzetközi kongresszusa a lisztminőségek vizsgálatára és az ezek megállapítására legalkalmasabb módszerek kidolgozására bizottságot választott, amelynek magyar tagjául Kosutány dr.-t kérték fel. A 40 éves szolgálati jubileumot illetőleg a szakegyesületek és dr. Kosutány számos tisztelője és barátja fényes ovációkra készültek ; ezeket azonban a tudós jubiláns — mihelyt tudomást szerzett róluk — közismert szerénységénél fogva — leintette Ekként zsugorodott össze dr. Kosutány Tamásnak, a világhírű tudósnak, a magyar búza és liszt apostolának 40 éves állami szolgálati jubileuma az Országos chemiai intézet II., Oszlop-utca 26 számú házának falai közé, ahol az intézetnek észrevétlenül ünneplőbe öltözött hivatalnokai felvonultak az első emeleti tanácsterembe, ide bizonyos ürügy alatt behívták dr. Kosutány Tamás igazgatót, akit Tóth Gyula kir. tanácsos, az intézet aligazgatója — kiváló érdemeinek méltatásáv 1 — lelkes beszédben köszöntött fel. Kossutány dr. meghatottan mondott köszönetét a szeretetnek és tiszteletnek eme spontán megnyilatkozásáért és kiemelte, hogy minden más oldalról jövő óvációnál többre becsüli eme, munkatársai részéről történt, nem várt ünnepeltetést. Egy hasznos füzetről. Mint ismeretes, manapság már csaknem minden községben van népkönyvtár, amely vagy a kormány, vagy valamelyik kulturegyesület gondoskodásának köszönheti létezését. Ezekben a könyvtárakban sok jó könyv szórakoztatja és oktatja a népet, de nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy talán egy sem szolgálja annyira a nép érdekét, mint az a könyvecske, amely most hagyta el a sajtót több százezer példányban. Ezt a könyvecskét egyik leghumánusabb társadalmi intézményünk, a József kir. Herceg Szanatórium Egyesület Íratta meg és adta ki, épen a nép számára. Cime: »A tüdövész és az ellene való védekezés ismertetése.« Ennek a szörnyű betegségnek egyik legalaposabb ismerője Geszti József dr., a József-Szanatórium igazgató főorvosa irta a füzetet abból a célból, hogy a nép, amelyből a legtöbb áldozatot szedi a tüdővész, megtanulja belőle, miként lehet okos szabályokkal védekezni a fertőzés ellen. Bár az egyesületnek ez a könyvecske rengeteg pénzébe kerül, mégis ingyen juttatja a községekbe, mert maga a belügyminiszter rendeletben utasította a közigazgatási hatóságokat, hogy a füzetet elterjessze a nép között. Az az elv vezérli az egyesületet, hogy mivel annyi szanatóriumot nem létesíthet s annyi tüdőbajos szegény ember van az országban, tehát a mostani és a jövendő generáció egészségét kell lehetőleg biztosítani a kórság ellen. Ezt pedig el lehet érni, ha mindenki megtartja azokat az óvórendszabályokat, amelyeket Geszti dr. füzete előír. Éppen időszerű ez az ajándék füzet, mert halottak napján, mint minden évben, országos gyűjtés indul meg a szegénysorsu tüdőbajosok számára a József kir. Herceg Szanatórium Egyesület égisze alatt. Amidőn tehát az egyesület a társadalom támogatását embermentő munkájához kéri, egyúttal maga is nagy anyagi áldozzattal hasznos könyvecskével viszonozza a közönség áldozatkészségét. Szinte szükségtelen a társadalom jó szivébe ajánlani az egyesület aktióját, amidőn a halottaknak szánt koszorúból egy virágszálat, illetőleg ennek az árát kéri szegénysorsu betegeinek számára, mert hiszen ezt megtette maga a belügyminiszter, amidőn a vármegyék alispánjához intézett minapi rendeletében, a következőket mondja a »virágszál-gyüjtésről« és az egyesület ingyenes füzetéről: — Minthogy a társadalom minden rétegét pusztító tüdővész ellen, az egyesület évek óta folytatott küzdelmével a legnemesebb célokat szolgálja, mely működésében az egyesületet az egész társadalomnak kötelessége a lehetőség szerint támogatni s minthogy a közigazgatási tisztviselőknek a nemes cél támogatása és a könyöradomány gyűjtés irányítása terén kifejtendő önkéntes fáradozására részemről is nagy súlyt helyezek, ennélfogva felhívom a címet, hogy hatósága területén a nevezett egyesületet a legmesszebbmenő támogatásban részesítse és a közigazgatási hivatalok vezetőit ily irányban utasítsa. Minthogy pedig a nevezett egyesület az ország legkülümbözőbb részeiben levő fiókjainak jelentéseiből arról értesült, hogy a közönség nagyrésze éppen semmit, vagy csak alig védekezik a tuberkulózis ellen, elhatározta a tuberkulózis elleni védekezés szükségességének országszerte a legszélesebb keretekben való propagálását és e célból a közönség körében a tüdővész és az ellene való védekezésről szóló füzetes munkát kiván szétosztani. Ennélfogva még arra is felhívom cimet, intézkedjék aziránt, hogy a hatósági közegek az egyesület gyüjtőiveinek körülhordozása alkalmával a tüdövész és az ellene való védekezést ismertető füzetet — melyet az egyesület gyűjtő- iveivel egyetemben kellő mennyiségben fog megküldeni — a közönség közt osszák szét. Az a könyvecske tehát, amelynek terjesztését maga a belügyminiszter is szükségesnek tartja, hamarosan hasznos olvasmánya lesz a népnek, mert hiszen legjobb kincsét, az egészségét szolgálja. Ez a kincs pedig megér mindenkinek annyit, hogy nehány fillért áldozzon érte halottaknapján az egyesületnek. Pesti levél. Budapest, 1911. okt. 26. Kedves Szerkesztő Ur! Méltózlatik tudni, mi az a ^potpourri*. ? Ez kérem affele »zenei« gemischte salat s a vendéglőkben szintén a »bécsi szelet« mellé pazarolják jószivü katonabandák. A polgári éleiben — miként ecetes pendantja is — ritkán fordul elő, többnyire csak ifjú »zongorások« kedvelik, megjegyzendő, hogy az ifjúság nein annyira a korra, mint inkább a tudásra vonatkozik. Különben fölkapott opera-, vagy operette-részletekből van összeróva a legtöbbje, kivételes »csemege«, ha magyar nótákból; egyszer életemben részesültem oly ritka élvezetben ilyet hallani s ma is érzem ama pillanat hatását, mikor a banda »vorschriftszerü érzéssel« s főleg teli tüdővel fújta: »Magasan repül a daru, szépen szól«; ekkor azonban a karmester ur — i'lő taglejtés kíséretében — egy »bájos pillantást« vetett a zenekarra — akárcsak Genovéva Siegfried grófra (lásd: Schmid Kristóf) s ettől a tekintettől megfagyott a hang a derék hadfiak ajkán, sőt úgy látszik a közkedvelt madár is megbánta, hogy »szólt«, mert többé nem adott életjelt magáról és a következő pillanatban hatalmas dobpergés kíséretében »100 liba egy sorban« bandukolt a városliget meglehetősen gyanús szinü tava felé, természetesen csak symbolikus értelemben, a hanghullámokon keresztül. Ö.ütten tapsoltak; én is! Mentségemül szolgál! : 1. ifjú korom, 2. május »illáitól terhes, balzsamos« levegője, 3. és ama »kellék«, ami e kettővel együtt jár s nélküle tóparti séta el sem képzelhető, mert már az egyiptomi álmoskönyvben megvagyon urat szintén gyomorbaj hinozta, ami arra a tényre enged következtetni, hogy a politika nagyon elrontja ez emberek gyomrát. Az osztrák miniszter véletlenül szakmabeli kollégája volt a magyar miniszternek s ebből kifolyólag a két kegyelmes urnák az a szerencsés ötlete támadt, hogy ők kölcsönösen megtárgyalják a tárcájuk körébe eső közös ügyeket. Ez az ötlet azt eredményvzte, hogy a magyar miniszter távirati utón fordult a miniszter.urnához, bizonyos fontos akták sürgős elküldését kérvén. A miniszter rendelkezése úgy szólt, hogy az aktákat a titkár hozza el. A titkár azonban szabadságon volt. Egyáltalán a félminiszterium szabadságon volt. Az elnöki osztály vezetője egy kis zavarba jutott. Az akták igen diskrét természetűek voltak, akárkire nem bízhatta őket. Habozott, törte a fejét. Annyi ideje nem volt, hogy a titkárt visszarendelje szabadságáról. Töprengve gondolt végig a tisztviselők során. Egyszerre csak megnyomta a villamos csengőt és bizonytalanul mondta a szolgának: — Kérem, küldje be Hudák bácsit! Hudák bácsi hajlongva jelentkezett: — Itt vagyok, méltóságos uram! Az osztályfő vizsgálódva nézett végig a Hudák bácsi kissé kopott, kifényesült redingotján s aztán hirtelen elhatározással mondta: — Önre fontos misszió vár, Hudák bácsi! — Oh, parancsoljon méltóságos uram 1 — Ön most rögtön hazamegy, becsomagol és fontos aktákkal Karlsbadba utazik, a miniszter ur őexcellenciájához. — Ééén f . . . — Igen. A titkár ur szabadságon vau s önnél megbízhatóbb emberem nincs. Hudák bácsi bizony szédült egy kicsit, amikor az aktacsomóval hóna alatt távozott a méltóságos ur szobájából. Ez a szédülése eltartott hazáig is, ahol az aligazgatóné őnagysága, mikor megtudta hűséges életpárja küldetését, alig akart hinni benne, sőt egyenesen maggyanusitotta Hudák bácsit azzal, hogy egy kicsit a pohár fenekére talált nézni. De hát a józan valóság mégis beigazolódott és Hudák bácsi két óra múlva már ott ült egy gyors- vonali fülkében és szorongva nézett elébe az izgalmas jövőnek. A miniszter ur igen kegyesen fogadta Hudák bác-út. Felszólította, hogy ugyanazon hotelbe szálljon, ahol ő van, hogy mindig rendelkezésére állhasson. És Hudák bácsira a miniszter oldalán csakugyan nagy szerep is várt. A két szakminiszter tanácskozása napokig elhúzódott. A kérdés, amelyet megvitattak, kényes volt s a két állam érdeklődése erősen a tanácskozás felé fordult. A magyar és osztrák lapok naponta hosszú cikkeket közöltek a tanácskozásról. Egymásután jelentek meg a távirati jelentések, ilyenformán : A két szakminiszter mai tanácskozása megint hosszú ideig elhúzódott. Utána a magyar miniszter még sokáig dolgozott szállóbeli lakásán Hudák aligazgatóval. Vagy: a megállapodásokat. A jegyzőkönyvet Hudák János minisztériumi aligazgató vezette. Több mint egy hét kellett hozzá, amig a két miniszter letárgyalta a vitás kérdést s a lapok megírták, hogy a tárgyalások eredménye kölcsönösen kielégítő lett. A tárgyalások befejeztével véget ért a magyar miniszter kúrája is s őexcellenciája visszautazott Budapestre. A lapok ezt a visszautazást igy adták hírül: A közmunkaügyi miniszter útja. Karlsbadból jelentik, hogy a magyar közmunkaügyi miniszter befejezte három hetes kúráját és Hudák János miniszteri aligazgató kíséretében visszautazott Budapestre. Hudák bácsi tehát visszakerült fontos küldetéséből. A minisztériumban kellőleg méltányolták is ezt a küldetést és Hudák bácsit, amikor visszatérte után először lépett hivatalába, sorra keresték fel a kollégák, hogy üdvözöljék : — Ah, Hudák bácsi, derekasan csinálta a dolgát! Olvastuk ! Hudák bácsi az üdvözlésekre, amelyek mögött egy kis tréfálkozás is rejlett, igen komoly arcot öltött és kegyes leereszkedéssel felelte: — Hát hiszen megtettem a magamét! Talán a hangban volt valami, ahogy ezt a választ adta, vagy a modorában, elég az hozzá, h >gy a kollégák meglepődve néztek Hudák bácsira. Mi ez ? Hiszen ez nem a régi jó, alázatos Hudák bácsi, nem. nem, ez valaki más. A szolgák álmélkodva hagyták el a Hudák bácsi szobáját. Az egyik a másiknak adta tovább az észleA mai tanácskozáson már pontokba foglalták és lizhiitó 1 bevásárlási forrás! Alapittatott 1894 ben. ékszerész Rákóczi-tér. Ajánlja dúsan fölszerelt raktárát az összes hires gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst é3 brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban. ■■
