Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-22 / 43. szám
1 Nagybánya, 1911. Október 22. — 43. szám. NAGYBÁNYA ES XXXVII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MBQJBLENIK ZMIIlSriDIEaSr VASÁRUTAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész J"ános. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alatt. ^ ■ =■■ ■= 71 EFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ■ ■■ .........■■■--■■= A r. k. plebánosválasztás ügye. A tiz év óta húzódó ügyben levél érkezett a városhoz Boromisza püspöktől. A levél újat nem tartalmaz, azt a merev álláspontot hangoztatja, mely Nagybánya városának kegyúri jogát csak úgy engedné gyakorolni, ha a püspök jelöl három egyént a plebánosválasztásra és ha azok a képviselők, akik nem a r. k. egyház tagjai, a választásban nem vennének részt. Ezzel szemben áll Nagybányának sokszor hangoztatott jogi nézete, hogy a múltban mindig az összes pályázók közzül választott s hogy a várost, mint jogi személyt, a képviselőtestület képviseli, mint ilyen, a maga teljes egészében. Nem szeretünk beleavatkozni egyházi vitákba, hiszen a képviselet majd megtalálja úgyis a helyes választ a püspöki átiratra a mi tanácsunk nélkül is. Egyelőre csupán azt nem értjük, hogy az a sok derék püspök, aki száz éven át engedte a képviseletet, hogy szabadon válaszszon, hibát követett el? Vagy azt, hogy miért lehet akkor zsidó is kegyur ma is az országban, aki maga nevez ki plébánost? S hogyan viselhetnek a protestánsok sokféle közjogi tisztséget az országban, ahol katholikusok fölött is Ítélkeznek? Hangsúlyozzuk, hogy ez a kérdés szorosan összefügg a g. kath. plebánosválasztással is. A püspöknek érdekes átirata különben egész terjedelmében igy hangzik: 2510. szám. Nagybánya sz. kir. rend. tanácsú város Tek. Tanácsának Nagybánya. A plebánosválasztás kérdésében 4351—911. sz. a. tett előterjesztésére az alábbiakban van szerencsém tisztelettel válaszolni. A nmélt. vallás- és közokt. miniszter múlt évi ápril hó 28-án 91375—907. sz. alatt kelt átiratában e kérdéssel foglalkozva, kívánatosnak jelezte, hogy a kegyuraság kérdése a bizonytalannak tartott joggyakorlat és az ezekből bármily irányban vonható következtetések félre- tevésével uj megegyezés alapján szabályoztassék, amihez első lépés volna, hogy az érdekelt tényezők a szabályozandó jog minden részletére nézve állást foglaljanak. Válaszomban jeleztem a miniszter urnák, hogy az egyházmegyei hatóság álláspontja két lényeges pontot tartalmaz: Az egyik az egyházmegyei főhatóságot megillető hármas kijelölési jog tiszteletben tartása, a másik a nem katholikusoknak a választásból való kizárása. Az első pont a plébániai javadalom betöltésénél az egyházi szempontok érvényesítésének olyan értékes biztosítéka, hogy ahhoz az 1800. évi aug. hó 12-én 18836. sz. a. kelt intimatum alapján megalkuvást kizáró módon kell ragaszkodnom. A másik pontra vonatkozólag kijelentettem, hogy hajlandó vagyok minden olyan megoldást elfogadni, amely mellett a kath. Egyház elvei sértetlenek maradnak, vagy.s a nem katholikusok a lelkészválasztásban közvedenül részt nem vesznek. Nem ütköznék tehát nehézségbe például az a megoldás, hogy a közgyűlés válasszon a kath. vallásu tagok közül kegyúri bizottságot, amelyre a plébánosválasztást átruházná. A most jelzett állásfog ai ísból is meggyőződhetik a Tek. Tanács, hogy a Kath. Egyház szempontjából a választásnak az a módja, amelyhez a Nemes Város rágások ' r, elvi nehézségbe ütközik. Miután pedig állásom kötelessége elien vétenék, ha bármiben is azon elvek ellen cselekedném, amelyekhez alkalmazkodni tartozom és amelyeket felfüggeszteni jogom nincsen, sajnálattal kell kijelentenem, hogy a megoldásnak javaslatba hozott azt a módját, mely szerint az első kérdés a jelen esetben kikapcsoltatnék és a választás a legutóbbi gyakorlat szerint ejtetnék meg, elfogadnom nem lehet. Hozzá kell azonban tennem, hogy a javaslat nem volt Nagybánya városa iránt érzett jóindulatom szempontjából elbírálható, mert a város minden érdekét támogatni ki '2n jóindulat megny unté sajnálaton "dályai vannaT Hivatalos tébb e föle) ónak tartorr; 2 is, hogy a jelenlegi és már XT év óta ianu iuSgó helyzetet véglegesen rendezett állapot váltsa fel. Fogadja a Tek. Tanács őszinte tiszteletem kifejezését. Szatmár-Németi, 1911. október hó 14-én. Boromisza Tibor szatmári püspök. Legközelebb tehát lesz alkalmunk foglalkozni ezzel a kérdéssel, most egyelőre a tanács tanulmányoz s kíváncsian várjuk, hogy mit fog kezdeni ezzel a gordiusi csomóval. A nagybányai festőkolónia életéről. A Nagybányai Hírlap -ban a festőkolóniáról ismételten olyan közlemények jelentek meg, melyek fölötte alkalmasak arra, hogy a város közönsége körében azt a hitet keltsék, mintha a telepen levő festők: a fiatalabbak s a vezető tagok között viszálykodás volna. Fölpanaszolták, hogy a vezetőség maradi, a fiatalabbak törekvéseit lekicsinylő s hogy a telep fölvirágoztatása érdekében elég agilitást nem fejt ki. Rá fogunk mutatni arra, hogy mindez a vád nem állja meg a helyét. A nagybányai szabad festőiskolát (a szabad szó azt jelenti, hogy a felvétel nincs előképzettséghez kötve) kilenc? évvel ezelőtt (Hollósy távozása után) alapi- totlák annak mostani vezetői: Ferenczy Károly. Réti István, Thorma János és Grünwald Béla, aki azóta azonban Nagybányáról eltávozott. Nyolcz éven át az iskola fölvirágoztatása és föntartása érdekében a legönzetlenebb, legenergikusabb munkát fejtették ki. Az iskola egész generácziót nevelt föl. A fiatalabb festő- nemzedék majd minden tagja megfordult itten. Szívesen jöttek ide s a nagybányai festőiskola az egész világon páratlanul álló intézmény volt, ahol mindenki szabadon érvényesíthette talentumát; a vezetők mindenütt tanácscsal, megértéssel, méltánylással vagy várakozással voltak az uj generáczió munkálkodásával szemben. Az, hogy minden toborzás, szervezkedés, reklámozás nélkül a nagybányai festőiskola évről- évre megtartotta látogatottságát, csak a vezetők libe• %-e Az arany balta. (Keleti mese.) — Irta: Londesz Elek. — Ahmad, a szegény favágó éppen hazafelé indult az erdőből, amikor különös zaj ütötte meg a fülét. Megállt és hallgatódzni kezdett. Olyanféle zaj volt ez, mintha valaki fát vágna baltával. Vagy talán csak valami madár kopácsolta csőrével a fa ágát? Alig-alig lehetett hallani a kopácsolást, olyan halk volt. Mégsem madár okozza ezt a zajt — gondolta a favágó. Hiszen éppen úgy hangzik, mintha baltával dolgoznék valaki. Kíváncsian hallgatta ezután egy darabig a furcsa kopácsolást. Ugyan ki dolgozik még itt ebben az erdőben rajta kívül f Nem vette észre, hogy más favágó is keresett volna itt munkát; évek óta egyedül dolgozgatott ö az erdőnek ezen részén, reggeltől estig húzódó munkával kereste meg mindennapi kenyerét. Kíváncsian ment ezután arrafelé, ahonnan a ko- pácsolás zaja hallatszott. Mikor a bokrok között való bujkálás közben egy százesztendős vén fához ért, egyszerre nagy csodálkozással állt meg. Most már egészen közelről hallotta a kopácsolást és amikor felnézett a fára, egy hosszú szakállu törpét pillantott meg az egyik ágán. A törpe egy kis aranybaltával a vastag ágon ült és a közelében levő vékonyabb ágat 1; akarta vágni a kis aranybaltával. Mikor megpillantotta Ahmedet, nyomban abba hagyta a munkát és lekiáltott a fáról : — Jó ember, gyere segítségemre, mert nem bírom levágni ezt az ágat az aranybaltámmal, pedig nagy szükségem van rá a kunyhóm építésénél. Ahmed nagyot nevetett, amikor szemügyre vette az apró embert, meg a kis arany baltáját. Ezzel a kis baltával — gondolta — hogy is lehetne levágni olyan vastag ágat. Játékszernek való az, nem favágó szerszámnak. Odaugrott a fához, felemelte a baltáját s egy csapása elég volt arra, hogy a fa ága leessen a földre. Nagy örömmel mászott le a törpe a fáról, a kis arany-baltájával együtt. Ahmed elkérte tőle a kis baltát és gyönyörűséggel nézegette. Gyermek kezébe való kis szerszám volt ez. A törpe ekkor igy szólt hozzá: — Látom, hogy nagyon tetszik neked az én kis baltám. Minthogy jót cselekedtél velem, azt mondom neked: legyen a tied. Add ideérte cserébe a magad baltáját. Ahmed nem gondolkodott egy pillanatig sem; elfogadta a cserét, azután boldogan indult hazafelé. Mikor beért a falujába, találkozott az utcán a gazdag Alival és megmutatta neki a szép kis baltát. Ali megvizsgálta, azután igy szólt: — Arany ez, fiam, tiszta arany. Add el nekem, adok érte ötven aranyat. Ahmed majdnem elszédült a nagy örömtől; ilyen sok pénzt még nem látott ő egy csomóban! Hogyne adta volna oda azt a kis fejszét ötven aranyért! Mikor megkapta a pénzes zacskót, melyben olyan szépen csengtek az aranyak, hazatért kis kunyhójába és töprenkedni kezdett: mitevő legyen azzal a sok pénzzel ? Ezelőtt, amikor hazatért, gond nélkül, megelégedetten fogyasztotta el az eledelét, azután lefeküdt és nyugodtan aludt reggelig. Most azonban kihozta sodrából az arany csengése és egész éjjel nem hunyta szemét álomra; folyton azon törte az eszét: mit műveljen ezzel a sok pénzzel? Reggelig azután kieszelte, hogy ö bizony nem megy többé dolgozni az erdőbe, hanem a városba költözik és más életet kezd. így cselekedett. A városban azután kereskedéshez fogott és a szerencse annyira kedvezett neki, hogy nemsokára gazdag ember lett belőlé. A gazdagság azonban nem hozott számára boldogságot, mert örökké azon töp- renkedett, hogy mi módon szerezhetne még több pénzt. Kapzsivá, elégedettlenné vált. Éjjel-nappal csak az aranyaira gondolt és nyoma sem maradt lelkében a régi megelégedésnek, boldog nyugodtságnak. Ejjelen- kint fel felriadt álmából és rémülten rohant a pénzes szekrényhez; azt álmodta, hogy rablók támadták meg és kifosztották mindenéből. Nagy kapzsiságában addig-addig hajszolta a szerencsét, míg egyszer minden vagyona elveszett. Csak öt ven aranya maradt meg egy kis erszényben. Hazai gyártmányú V nag KALAPOK, -WS PPIVÍFI - Felsőbányái-utcza uivimíTj ga 4 szám. BB ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák y választékiban, szolid árak: mellett ‘ MAY] La/pvualr mai száma S oldal.
