Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-17 / 38. szám
7 4 UH Nagybánya, 191V" J \ XXXVII. évfolyam. A N I 7E / TÁRSADALMI HETILAP. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖ7LÖNYE MEGJELENIK zMUnsriDiBJNr vasárnap Díj IX is V ' * • r; L'-L. Előfizetési árak Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; Bévész Tános. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alatt. —......—- ■ . TELEFON: NAGYBÁNYA 18. VZÁM. -r-----Tá jékoztató az ev. templomépitésről. Azoknak, akik szívesek érdeklődni ennek a gyülekezetnek viszonyai iránt, valamint különösen az uj templomépités ügye iránt, tájékozásul föltárom a helyzetet szigorú lárgyilagos- zággal úgy, amint az jelenleg van. Mindenesetre sok szép adomány érkezik a templomra s azokat mi a legnagyobb hálával és köszönettel vettük és vesszük ezután is. Eddig alig kellett valakit felszólítanunk, adakoztak maguktól a nemeslelkü emberek s az építés megkezdése óta ötezer koronát meghaladó összeg érkezeit be a templom-pénztárba, amit az elöljáróság gondosan számbavett és amit nyugtáztunk is hűségesen mindig e lap hasábjain, sőt más lapok is szívesek voltak az adományok sorozatát közölni s igy a legnagyobb nyilvánosság előtt folyik a dolog. A kultuszminisztertől 10000 koronát vártunk s ezret kaptunk helyette, a templom három falát használni akartuk, mivel azonban a gyenge alap miatt egészen uj templomot kell építenünk: ■40 ezer korona helyett 60000 korona kiadás vár reánk. Erre vonatkozólag közlöm, hogy jelenleg a fedezetünk a templomépitésre ez: 1. Régi templom építési alapunk . . 14 839 K 80 f, 2. Adományokból a f. évben befolyt . 5.128 K 66 f, 3. Anyagok eladásából....................... 1.028 K — f, 4. időközi betéti kamatok . . ; . 22 K 59 f, 5. Megajánlott, de még be nem folyt összegek ............................ . . . 2.156 K — f, 6. Épí tési anyagok eladásából várható még........................................................ 500 K — f, 7. A várostól a Luiher-ulcai terület és a régi iskola kisajátításából a templomépitésre jár............................ 12.000 K — f, Összes födözet 35 675 K 05 f. Megjegyzem, hogy mivel a rák-utcai bérházból 600 K évi bér folyt be, az egyházmegyei hatóság rendeletére 8000 koronát e jövedelem további alapjául le kellett tennünk s igy a várostól kapott 20.000 koronából csak 12.000 korona megy templomépitésre. * Ezek szerint levonva a szükséges 60.000 K-ból a mutatkozó födözetet .... 35.675 K át, Kell még a templomépitéshez 24 325 K. A Magyar ifjakhoz. Előre ifjak, bátran, csüggedetlen, Ki-ki a jól kitűzött célra törve ! Mig vér pezseg, magyar vér az erekben : Kitartástok maradjon rendületlen ; Bizalommal nézzetek a jövőbe ! Kincs, hatalom nem kell tinéktek, Szentség az, a miért ti lelkesültök, Mi lángra gyújtja bennetek a kedvet, Olt szivetekbe netn szűnő szerelmet És oszt a munka után édes üdvöt. Ez a szentség nem műló földi érdek, Nem tűnik el az eltűnő idővel: De megújuló éppen, mint az élet! Minél erősben az utódba mélyed : Lótusz-virágként mind dusabban zöldéi . . . Az öntudat ez áldó tiszta szentség, Mely dagadó erőtöket vezérli, Hogy jól kiművelve a szivet, elmét : Becsülettel, büszkén megállja helyét, Ki egyszer magyar, ha ifjú, ha férfi ! Versenyteket igaz örömmel nézem, Mindegyiktek győzelméért lobogva, S a bért, mely ott szivetek érzetében ; Én borostyánra váltom föl kevélyen Én föltüzöm fényes homlokotokra! Dura Máté. Látnivaló, hogy még mindig tág tér nyílik az adakozásra s a híveknek nem kevéssé kell megerőltetniük magukat, hogy csak némileg is kedvezőbb helyzetet teremtsenek. Az egyház lélekszáma csekély, a hívek többnyire tisztviselők és szegény munkások, a kivetés igen megterhelné az adófizető tagokat, miért is a jótékonyságra a legnagyobb mértékben reá vagyunk szorulva. Tág tér nyílik a jótékonyságra! Egy-egy ablak 150 koronába kerül, tervünk az, hogy az ablakokat egyesek külön-kölön csináltassák s kinek-kinek a nevét az ablak vasába örök időkre bevéssük. Jóltevőkre várnak: az oltár, a villámos- lámpák, a szószék, a két uj harang, amire szükség van, az óra stb., ezekből válogathatnak a nemes szivü emberek, ha nevöket meg akarják Isten házában örökíteni s ha egy szent munkát elő akarnak segíteni. Kölcsön ád az Urnák, aki kegyelmesen ád s kiki, amint elgondolta szivében, azonképpen cselekedjék, a jókedvű adakozót szereti az Isten. Lehet, hogy nem mondtam volna ezeket el, ha egy tekintélyes úri ember meg nem kérdi tőlem: — Szükségetek van még nektek adományra, hiszen olyan szépen adakoznak? íme a válasz. Szükségünk van és pedig nagy szükségünk, majdív'r. huszonötezer korona még mindig fódózetlen, ám azért nem esünk kétségbe, lehet, hogy nehéz esztendők várnak reánk, a megélhetés súlyos gondjai, de a jó Isten nem hagyja el az ő népét. Ahol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség! Révész János lelkész. Küszöbön a szatmári kiállítás. A szatmári kiállítás már a következő csütörtökön megnyílik. A kiállítók nagyrészt már beküldölték tárgyaikat, csupán 1—2 van hátra. Most látszik mily nagy méretekben készül s mily gazdag lesz ez a szép kiállítás. Nagybányáról a gyümölcs gazdák is megindultak s a gyümölcsértékesitő egész kollekciót állított össze, iparosainkszintén kitettek magukért. Nagyon szép és tanulságos lesz a város takarék- pénztárának kiállítása, amelyre igazán büszkék lehetünk. Beküldésre, részvételre most már nem kell biztatnunk városunk lakosságát, ettől már elkéstünk, de arra igenis fölhívjuk a figyelmet, hogy a kiállítást látogassuk mennél tömegesebben, igyekezzünk tanulni, megismerni vármegyénk értékes kincseit, ammikkel méltán vonhatjuk magunkra az ország figyelmét. Legtömegesebb lesz a látogatás a megnyitás ünnepélyén, amely 21-én fog lezajlani. Nagybányáról könnyű a kirándulás; reggel megy, este hazajön az ember s igy szállásra nincs szükség, amit ilyenkor legnehezebb kapni.' Lesznek ezenkívül is kiemelkedő napok, igy pl. szept. 27-én, amikor a magyar pénzintézetek országos szövetsége fogja ott tartani nagygyűlését. Erre vonatkozólag értesülésünk a következő: Pénzintézeti nagygyűlés Szatmárott. A Magyarországi pénzintézek Országos Szövetsége folyó hó 27-én d, u. 4 órakor városunk falai között pénzintézeti nagygyűlést tart. Ennek a gyűlésnek jelentősége túlnő a közvetlenül érdekeltek körén. A mai társadalmi és gazdasági szervezetben semmiféle kereseti ág sem képes többé egyedi elszigeteltségében megvalósítani azokat az elveket és célokat, amelyek működésének feltételeit kedvezővé tenni, reális érd keit mindjobban előmozdítani alkalmasak. Ma már a gazdasági élet harcában minden társadalmi réteg, mint külön egységgé szervezett csoport lép fel s amily erőt szervezettsége képvisel, azzal lesz arányos az általa elért eredmény is. Ebből az elvi álláspontból indultak ki városunk és megyénk gazdasági életének oly kiválóan hasznos tényezői: pénzintézeteink is. De a mostani szervezkedésük e gazdasági belátáson kivül még elismerésül is kíván szolgálni a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetségének, amely Mándy Lajos ny. min. tanácsos, elnöki buzgó vezetése mellett immár több mint 8 év óla fejti ki hasznos tevékenységét. A jelentős eredményeknek hosszú sora a Pénzintézetek Szövetségének története. A törvényhozás és a kormányzat minden tevékenységénél sikerrel érvényesítette -a Szövetség mindazon kívánalmakat, amelyeket a jogos pénzintézeti érdek érvényesítése éppen megkívánt. Emellett a Szövetség minden egyes pénzintézet magánügyében is mindenkor készen állott hathatós támogatásával, nemcsak tanácscsal, de ha kellett cselekvéssel is. S Gróf Széchenyi István. Jövő csütörtökön éppen 120 éve lesz annak, hogy Magyarországunk egyik legnagyobb fia megszületett. Illik róla hálás kegyelettel megemlékeznünk, aki 51 év óta nyugszik immár övéi mellett, de alkotásaiban örökké élni fog. A test elporladt, de a lélek él eszméivel együtt s áldott emléke fennmaradt buzdító és serkentő példaként az igaz hazaszeretetre. Mert ki volt Széchenyi ? — »A magyar nemzetnek a tiszta hazaszeretetben legnagyobb fia«, aki 1826 ban atyja arcképe előtt állva igy nyilatkozott: »Időm, tehetségeim, vagyonom hazáméi!« Fogadását erős kitartással, akarattal és 40 évi önzetlen munkával váltotta be. Az elébe tornyosuló akadályok közepette nem csüggedt el, hanem bizalommal küzdött tovább, mert szerinte; »Magyarország nem volt, hanem lesz«. Egyenlő lelkesedéssel és szorgalommal karolt föl kicsinyt és nagyot, mert semmit sem tartott nehéznek, vagy csekélynek, ami nemzete fölemeléséhez vezetett. Boldognak tartotta magát, ha nemzete javára munkálkodhatott. Alkotásai, müvei és naplói fényes tanujelei 40 évig tartó, fáradhatatlan munkásságának, amely még Döblingben is teljes erejében volt. Öamagát buzdította tettre még gyötrelmei közt is: »Munkára! Isten veletek, minden gyönyörei az életnek!« Nagy feladatot tűzött maga elé : felrázni a magyar társadalmat s közös, nemzeti munkára egyesíteni erejét; leküzdeni a közönyt, a balitéletet és a rosszakaratot. Legnagyobb bajnak az ország szegénységét s első teendőnek: az ipar, kereskedelem és gazdasági élet fellendítését tartá. Hitel-ében Magyarország: földmivelésének, iparának, kereskedelmének reformálását alapozza meg. Kifejti a'hitel szükségét s a váltó-kereskedési törvényt tartja ezen téren a boldogulás alapkövének. Világ cimü müvében a Hitel eszméit tovább fejtegeti s gróf Dessewffy József Taglalat-á.t semmisiti és cáfolja meg. Stádium-a a két előbbi mü gyakorlati alkalmazása. Ebben állítja fel 12reformpontját, amelyek: a törvény- előtti egyenlőséget, a közteherviselést, az urbárium és a monopliumok megszüntetését, a magyar nyelv mivelé- sét stb. követelik s amelyek alapjai az 1848, március tizenötödiki 12 pontnak. A forradalomtól azonban félt Széchenyi, mert az a létező állapotokkal együtt a nemzetet is eltemeti. Kelet népe cimü röpiratáoan emelte fel szavát Kossuth merész taktikája ellen. A bekövetkezett eseményekben jóslata igazolását látta, s a nagy lelki rázkódtatás következtében elméje elborult s Döblingbe került a tébolyodottak házába. Elméjének nagysága nyilatkozott meg utoljára Ein Blick auf den anonymen Rückblick von einem hungarn cimü hatalmas munkájában. Azt hitte, hogy nem tudja meghatározni a hazaszeretetei, de tetteiben megmutatta azt. Anyagiakat, szellemieket áldozott nemzete jólétére, visszautasitva, minden jutalmat, fizetést, vagy kitüntetést. »1825-ben megesküdtem — úgy mond — magamnak, hogy mindent el fognék követni, ha vesznem kell is, mit a magyar nemzet feltámasztására és kifejtésére lelkem sugall«. Közérdekű alapításokra és vállalatokra bőkezűen adakozott. 1825. november 3-án alapítja meg Akadémiánkat avval, hogy egy évi jövedelmét: 60.000 ezüst Xjapvm.lc mai száma S oldal.
