Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-10 / 37. szám
Nagybánya, lftíl. / Szeptember 10. — 37. szám. XXXVII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEQJELENIK ZMUUSTDEUST u El Egész évre 8 K. Félévre ugyt Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Révész Xámos. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alatt. =r- ■ ■ TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ^ ...- ■ 2, 450.0 .a. Nagybánya városa köztudomás szerint egy nagy kölcsön fölvételét határozta el, mely most van jóváhagyás alatt s reméljük nemsokára leérkezik, hogy a város sokféle nagy kiadásaira'' magánosokkal, vállalkozókkal s a takarékpénztárral szemben is rendezhesse. Ennek az uj kölcsönnek tárgyalása alkalmával Szász József képviselő az iránt szólalt föl, hogy előbb számoljon el a város a »Magyar Jelzálog- és Hitelbank«-tól fölvett 2,450.000 koronás nagykölcsönnel. Az ő indítványára kimondta a közgyűlés, hogy kötelezi a tanácsot ennek az elszámolásnak záros határidő alatt való beadására. Marosfy Dezső számvevő végezte el a nagy munkát s két nagy nyomtatott ivén, tájékozásul a képviselőknek, a napokban kiadta ide vonatkozó részletes kimutatását. A tetemes összegnek hovaforditása a város minden lakosát érdekli, azért részletesen meg akarjuk világítani mi is ezt a kérdést az előttünk fekvő jelentés alapján, hadd lássa mindenki, hogy a harmadfél milliónak minden fillére közcélokra ment s a varos érdekében volt fölhasználva. A város 1902. febr. 1-én fölvett a M. Jelzálog- és Hitelbanktól egy millió, 850 ezer koronát, ebből költségekbe és kamatba lement 200 ezer 25 K 75 f. 1909. febr. 1-én ismét fölvett 600 ezer koronát, amelyből lement költségekbe es kamatba 58 ezer 912 K 50 f. Az egész kölcsön volt két millió, 450 ezer korona; az egész költség, ami belőle levonandó, 258 ezer 938 K 25 f. Maradt 2 millió 191 ezer 61 K 75 f, ehez hozzáadandók különböző időközi kamatok, mint előnyös tételek 86349 K 18 f. Kitett tehát az akkor rendelkezésre állott összeg 2 millió 277 ezer 410 K 93 fillért. Erről kell tulajdonképpen a számvevőnek kiszámolnia. Az elszámolás főrovatai ezek: 1. Fölmerült kiad. a kölcsön fölvételénél 735’86 2. A II., Ill, IV. részlet törlesztésére magából a kölcsönből................................... 201 501T1 3. 6 rendbeli építkezésre II 136. főkönyv szerint.......................................................... 615000’— 4. Ganz r.-t.-nak villámvilágitásért . . 577.51T51 5. Jámbor és Bálintnak szál óért . . . 20.400’ — 6. Grünwald testvéreknek szállóért . . 618.936 52 7. Pásztor J.-nak színházi fölszerelésért 3 000’— 8. Deutsch Imrének erdei iparvasutért . 109.184 18 9. Bründl Jánosnak vízvezetékért . . . 128.501-75 10. Közgazd. pénztárnak........................... 2.640.— Össz esen 2,277.410-93 Ez volna tulajdonképp az elszámolás lényege. A lelkiismeretes számvevő azonban nemcsak rovatos számadást hoz, de az egész bevételi és kiadási naplót s közli erre vonatkozólag. Kimutatja, hogy 1909-ben 2,229.929 K 58 fillér volt a kölcsönből a bevétel s 1,646.291 K 54 fillér a kiadás, maradt tehát az év végén 583.638 K. 1910-ben pedig ezzel az áthozattal kezdi számadását s a Ganz-féle kamat és törlesztési részletekkel volt a bevétel 631.119 K 35 fillér s 628.479 K 35 fillér a kiadás. így maradt záradékul a közg. pénztárnak 2640 K készpénz az egész nagy köf nből. Világosan láGató ezekb hogy a villám- világitásra, erdei vasútra, elemi iskolákra, elemi iskolai pótmunkákra, az István király szállóra, vízvezetékre, színházra ment el az összeg, amint hogy úgy is volt megtervezve, hogy kell a világításra . . 45 ezer K, erdei vasútra . . 300 » » áll. iskolákra . . 500 » » szállóra .... 700 » » vízvezetékre . . . 400 » » iskolai pótmunkákra 100 » » összesen 245 ezer K. Hogy miként utalta be a város ezeket a takarékba, bankokba, egyesek kezeihez, Ganz- gyárna’k stb., az minket közelebbről alig érdekel. Ez már nagyon is részletkérdés, aki akarja megnézheti a számvevői kimutatásban s akár a mellékleteket is megtekintheti. Bizonyos az, hogy egy város nem lehet el adósság nélkül, mert hiszen ha valami nagy uj intézményt akar létesíteni, nem adhatja el mindjárt az erdőt, a legelőt, a takarékot, az épületeit, hanem hitelművelet utján kell igyekeznie megoldani a kérdést s amennyiben az újabb alkotásokra s részben a régiekre is még mindig kölcsönre van szükség, a városnak abba is bele kell mennie, amint hogy bele is ment s remélhetőleg az uj kölcsön is leérkezik nemsokára, még az őszön. Mindenesetre jó, ha a képviselet ellenőrzi az ilyen dolgokat s Szász József indítványa helyes volt, legalább már most tisztán látunk, de jó volna minden számadást igy ellenőrizni tisztán, világosan és komolyan. Vagyis az évi zárószámadásokat is mindig körültekintő, részletes birálat alá venni. Az a baj azonban, hogy ez oly nagy munka, hogy a képviselők fáznak tőle. Tudomásunk szerint már a 15-ödik képviselőt kérték föl, hogy vizsgálja meg az 1909. és 1910. évi városi számadásokat, de nem állt kötélnek senki, mindenki lemondott róla. Talán jó volna illő napidijjal összekötni ezt a kérdést, mert a mai óriási pénzkezelés mellett igazán nem lehet senkitől sem várni, hogy heteket ingyen áldozzon a városnak, mikor az idő mindenkinek drága, mindenkinek pénz. Hidpróba. lm’ készen áll az uj hid, A büszke, csodaszép. A terhelési próba Folyik ma rajta épp’. Görgetnek mázsaszám’ rá Roppant kősulyokat, És figyelik : nem ing-e ? Nem rokkan? Nem szakad? . . . Velem a kandi balsors Szint’ ily próbát mivel, Kíváncsin kémli rajtam : Egy ember mit bir el ? Csak dönti rám a gondok Mázsás koloncait — S e záporban szilárdan, Mint szikla, állok itt ! Zúdíthat rám még annyit, Elbírom könnyedén — Szerelmem naplementét Ha már túléltem én. Játék. Állok a Lánc-hidon éjjel, Csillagos, holdas az ég — És idelenn szanaszéjjel Lámpatüz ezrivel ég. Mennyei s földi világ: mind Titkosan összefogott, Fényt emel föl s az aláhint : Pótlani küzd a napot! — S jő a király, a Nap-isten, Ostora lángja kicsap ! . . . S már — kire sújtana — nincsen, Hunyt helyük’ ütheti csak. Kulcsár Ferenc. Jócselekedet. (Keleti mese.) — Irta: Londesz Elek. — Abbász szultán szerette a jócselekedetet s nem került elébe szegény ember, hogy ne segített volna rajta. Történt egyszer, hogy a vadászatról jövet egy toprongyos dervist pillantott meg az ut szélén s nagy szánakozás lepte meg a lelkét. Oda állíttatta maga elé a dervist s szives szavakkal szólt hozzá, majd néhány aranypénzt adott neki. Nagy volt ám a msg- ütödése, amikor a dervis egyetlen köszönő szó nélkül megfordult és tovább akart menni. Utána kiáltott: — Gyere vissza te hálátlan ember! Meg sem köszönöd, hogy jót tettem veled ? A bölcs dervis igy szólt ekkor: — Már megkaptad ajutalmadat a jócselekedetért, miért vársz érte még köszönetét is ? — Miféle jutalomról beszélsz ? — kérdezte csodálkozva a szultán. A dervis ekkor lekuporodott előtte a földre és igy szólt: — Majd elmondok neked egy mesét, amelyből megérted, hogy mit akartam mondani. Volt egyszer Perzsiában egy Mahmud nevű gazdag ember, aki sok rabszolgát tartott. Egy alkalommal megszökött az egyik rabszolgája, de nem juthatott messzire, mert már a város határában kézre kerítették. A szegény ember reszketve borult le az ura előtt és kegyelemért kö- uyörgött. Mahmud megszánta öt és nem büntette meg. Egy hét múlva ismét megszökött a rabszolga, de ismét kézrekeritették. Mahmud most is megkegyelmezett neki. A könyörületesség azonban hiábavaló volt, mert a rabszolga ezután sem ragaszkodott jobban az urához és harmadszor is megszökött tőle. De most sem volt szerencsésebb és most is visszavitték az üldözői az ura elé. Most már nagyon haragos volt Mahmud s rákiáltott a rabszolgára; — Mit csinálják veled, te háládatlan ember? Megölesselek ? Háromszor kegyelmeztem meg neked s te igy hálálod meg a jóságomat ? A rabszolga fölemelte a fejét és igy szólt: — Jóságodért megkaptad a jutalmadat, nem tartozom neked semmivel. — Miféle jutalmat kaptam volna a jóságomért ? — Azt a lelki gyönyörűséget, mely a jócselekedettel jár — felelte a rabszolga. — Nekem köszönhetted, mert három Ízben érezted ezt a nagy gyönyörűséget. Mahmud bölcs ember volt s megértette a rabszolga bölcseségét. Nagyon megtetszett neki ez a felelet s azonnal szabadon bocsátotta a szegény rabszolgát. Eddig van a mesém — mondotta most a dervis SáNDOR egyenruha és polgári szabó ÉRTESÍTÉSE. Saját érdekében áll a Vármegyei, Községi, Előljárósági, Tüzoltótestületi, valamint magyar államvasuli hivatalnokoknak, ha egyenruhát akarnak rendelni, úgy forduljanak teljes bizalommal Koros Sándor l-sö rendű egyenruha nagyiparoshoz Debreczen, Széchényi-utca 34. sz. (Csendőr laktanya.) Előnyös árajánlattal és költségvetéssel készséggel szolgál. Elsőrendű mnnka. Szolid, gyors és pontos kiszolgálás. Úri öltönyök mérték után, a legújabb divat szerint készülnek. Egyenruházati felszerelésekből állandó nagy raktár. Rendelések felvételére meghívásra leutazom személyesen mintagyüjteményemmel. Xja.pu.nlc ma,i száma Q oldal.
