Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
Nagybánya, 19|L Szeptember 3. — 36. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK ÜVCJZDsTIDIEilNr 'VLAuS.Á.iRJSr.AXP észség Előfizet ^S1 Egész évre 8 K. Félévre 4 K ŰO fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal : JTo TELEFON: K'AGYBÁ vi4 ló szám alatt. A kolera, Tífusz, vőrheny, kanyaró, tü.d^Kész és egyéb súlyos ragály nem képes annyira megijeszteni, védekezésre ösztönözni az embereket, mint ez a betegség, mely hajdan országok réme volt, ma azonban a tudomány higgadt biztossággal megküzd véle. Tehát a kolera itt van hazánkban, nehány eset fölütölte fejét itt is — olt is, sőt beférkőzött magába a fővárosba. Mit jelent ez? Azt, hogy közelebb van hozzánk, mintha Ploplyison vagy Komorzánban volna, mert a fővárossal mindennap nem egyszer, ezer és ezerféle módon érintkezünk, a vasút, a posta közelebb hozta hozzánk, mint amilyen messze volt 50 év előtt pl. Szatmár. Tehát nekünk is védekeznünk kell. A vasutaknál az érkezőket figyelemmel kisérni, az utcákat takarítani, öntözni, a folyókákban álló poshadt vizet eltávolítani, a tárhelyeket fertőtleníteni, a táplálkozásra ügyelni. Ügyelni különösen a mindenféle gyümőlcsárulásra, hol a dongó méhek egész raja s a piszkos kezű emberek válogató fogdosása hatványozott mértékben terjeszti a ragályt. Ne várjuk tehát mig itt is felüti fejét a rémületes ellenség s azután kapkodjunk idegesen, hanem tegye meg a hatóság sürgős intézkedéseit már most. Ami pedig a lakosságot illeti, jónak látjuk Budapest fővárosnak rövid, tömör és magvas utasítását itt közölni azzal a jó tanácscsal, hogy igyekezzenek azt minden pontjában követni: 1. A kolera hasmenéssel, hányással, görcscsel és gyors elgyengüléssel jár. 2. A kolera nagyon ragadós betegség; csirája a beteg bélürülékében és bányadékában van. 3. Átragadhat az egészségesre mindarról, ami a kolerás bélürülékével vagy hányadékával bepiszkolódott és pedig különösen: a betegről, ápolójáról, ruha-, fehér- és ágyneműjéről, evő-, ivóeszközéről és edényeiről, éleiéről, italáról. Veszedelmes az a holmi is, amelyet a kolerás beteg nem használt ugyan, de a lakásából, házából való. Venzedelmes az is, ami sok ember kezén fordul meg, például piaci, korcsmái, kávéházi evő- és ivóeszközök, továbbá a bepiszkolódott pénz stb. 4. A kolera leginkább arra ragad át, aki a betegséggel vagy holmijával bánik és mosatlan kézzel eszik, iszik, vagy mosatlan kézbe fogott tárgygyal (dohányzó, iró. vagy egyéb eszközzel) nyúl a szájához. 5. Igen sokan betegedhetnek meg akkor is, ha a kolerás beteg ürüléke, hányadéka vagy szennyes mosdóvize kútba, forrásba, folyóvízbe, vagy egyéb ivóvízbe jut, amelyet sokan használnak. 6. Leginkább az betegszik meg kolerában, aki gyomrát romlott eledellel, nyers zöldséggel (pl. ugorkával, salátával, hagymával), gyümölcscsel, szeszes itallal elrontotta, aki magát s lakását tisztátalanul tartja és zsúfoltan, azaz sokadmagával, szűkén lakik. 7. A kolerától megóvhatja magát az ember: ha nem látogat kolerás beteget; ha nem jár összejövetelekre (halotti torra, vásárokra stb); ha gondosan mosakodik s különösen kezét minden étkezés előtt tiszta vízzel, szappannal mossa; ha csupán frissen főzött vagy sütött eledellel él és evő és ivóeszközeit forró, lúgos vízben mossa; ha nem iszik nyers folyóvizet vagy más tisztátalan vizet, hanem ivásra olyan vizet használ, amelyet felforraltak, azután lehűtöttek és ha az eltett eledelt s az ivóvizet gondosan fedve tartja; ha evésben, ivásban mérsékletes és gyomorrontó eledeltől és italtól tartózkodik; ha önmagát, ruházatát, úgyszintén lakását (házát) és udvarát tisztán tarlja. Gondoskodni kell arról, hogy az árnyékszéken végezze el a szükségét az egész háznép, mert abból is veszedelem támadhat, ha a bélürülék szanaszét szivárog (kútba, folyóvízbe), vagy-ha-*, kutya vagy egyéb háziállat széthordja. 8. A kolerás, úgyszintén a gyanús beteget az elöljáróságnak minél előbb be kell jelenteni. 9. A beteget az egészségesektől azonnal el kell különíteni és gondosan ápolni, orvossal gyógyittatni. Mindezt a leghelyesebben a kórházban tehetjük. ÍO. A kolerás beteg — ha csak teheti — edénybe ürítsen. Bélürülékét, hányadékát, mosdó- s mosóvizét fertőtleníteni kell, úgy hogy ugyanannyi oltott meszet öntsenek hozzá, vagy más szert, a melyet az orvos fertőtlénitésre rendel. II. A ki a beteggel bánik, gondosan mosakodjék: kezét szappannal s vízzel s aztán eczettel mossa, száját (naponta többször) eczetes vízzel öblítse s ne egyék, ne igyék a beteg szobájában. 12. Ha a beteg egészen meggyógyul, otthonn langyos szappanos vízzel, tetőtől-talpig mosakodjék vagy füröd- jék meg és tisztába öltözködjék. 13. Ha a beteg meghalt, nem kell lemosni s öltöztetni, hanem csak azt cselekedni, a mit az elöljáróság rendel. 14. Akár kórházba ssállitották a kolerás beteget, akár meggyógyult, akár meghalt, a lakást mindenestül fertőtleníteni kell. A mosható szennyes ruhát, ágy- és fehérneműt mindjárt a beszennyeződés után legalább két órán át lúgos vagy szappanos vízbe kell áztatni. A kolerás ételmaradékát és a lakásából kikerülő szemetet el kell égetni. Evő-, ivóeszközeit, edényeit legalább negyedóráig forró vízben vagy kétóráig lúgos vízben kell tartani. Minden egyéb tárgyat vissza kell tartani a beteg lakásában és a hatósági fertőtlenítés alá kell bocsátani. A debreceni ipar- és keresk. kamara működése. — Részlet a hivatalos jelentésből. — Az elmúlt év a meddő megkötöttségből felszabaduló közgazdasági munkásság ébredő éve volt. A politikai élet szunnyadó erői egyoldalú le- nyügözöttségükből, lélekzetet véve, kezdettek felszabadulni, öntudatot venni s egyensúlyozó helyet elfoglalni. A nyugodt bizonyosság célpontjai kezdettek mutatkozni s e célpontok irányában nagy bizalommal, eréllyel és munkakedvvel kezdett a nemzet közgazdasági tevékenysége cselekvő térre lépni. Hogy alapjában és gyökerében tekintve mennyire a politika a végső magva és rugója a gazdasági munkásságnak is, az elmúlt év képéből teljes valósággal látható. A nemzet politikai érzése haragvó akaratosságából higgadt tudatosságra ébredve megfordult és fordulatában fölszinre hozta a hasznos cselekvések minden erényét s mozgató erejét. Szinte azt kell mondanunk, hogy jó volt a pár évi visszavonultság, mert kényszerű pihenésének ideje után fokozott erővel törhetett elő a tennivágyás energiája. Debreczen látványossága IV T i TV Á C Á T Vidékiek találkozó helye, az Első takarékpénztár palo- 1 I J\.li\/\JL I Elsőrendű, konyha és tájában. £888oo& éttCFIHC és SÖTCSamoka. ^88SS88> italok.* £888882: XYVYYYXX xxxxxxxx Hivatásunk. A Természet alkotott sok nagyot. De ránk hagyott munkát, gondolatot; Belénk oltá terveit, szellemét, Ránk bízta a Föld szebbétételét. Ember ki dolgozik, munkát keres: Becsülésünkre csak az érdemes; Ki idejét célunknak szenteli: Nagy tisztelet, rang adassék neki, Kis életünk oly rövid, oly kevés, Mint a habé, mely a tengerbe vész: Dolgozzunk kedvvel, mig nem int a vég, Buzdítson tettre az uj nemzedék. Dura Máté. Kóborló naplójából. — Lengyelből átdolgozta: Syntinis. — A konstantinápolyi grand campon: a halottak nagy mezején van a görög temető. Síremlékei legalább felében össze vannak törve. Görög, bolgár, szerb, muszka és oláh nyelvű feliratokat lehet rajtuk olvasni s ezek felett a kivésett alak azon foglalkozást jelzi, melylyel a néhai életében foglalkozott. Az olló után következtetni lehet, hogy a kő alatt szabó nyugszik (vagy szerkesztő! — szedő), a szekeres után, hogy ács, a toll után, hogy iró stb. A feliratokból megtudjuk: a néhai nevét, születési és elhalálozási évét. Iszkoweszkó festőét kivéve, más kiválóbb oláh név nem disziti a görög temetőt. De Iszkoweszkó kiválósága is csak azon alapszik, hogy egyszer életében száraz kiflit evett és festett egy képet, amely Mehetned Ali pasának, az akkori tengerészeti parancsnoknak megtetszett. A kiflik és a kép teszik halhatatlanná Iszkoweszkó nevét. A kiflikről ö maga beszél, a kép pedig bizonyítja az ö tehetségét és Mehemed Ali ízlését. Kénytelen vagyok elbeszélni a történetet. Néhai Iszkoweszkót nem áldotta meg a természet festői tehetséggel, de ő elhatározta: Festő leszek. Törekedett is teljes elhatározással és olyan türelemmel, amilyenre csak képes az emberi természet. Fölment tehát Becsbe : dolgozott, tanult és festett. Amint általában az eféle munkásoknak, a végén éppen úgy neki is harcolnia kellett a szükséggel. A sors e kihívását ő nyugodtan fogadta és harcolt. A harc ideje alatt Bécsbe érkezett Oláhországból egy gazdag és a szépmüvészetet, de különösen a festészetet kedvelő bojár, aki különféle kiállításokat, múzeumokat és termeket látogatva találkozott Iszkoweszkóval. Megörültek egymásnak : a bojár Iszkoweszkónak és Iszkoweszkó a bojárnak. A bojár fölfedezte Iszkoweszkóban a haza reményét és jövendő dicsőségét, Iszkoweszkó pedig szintén fölfedezte a bojárban a haza reményét és dicsőségét. A bojár azt mondta Iszkoweszkónak: — Vannak a franciáknak, olaszoknak, németeknek, spanyoloknak hires festőik, miért ne lehetnének nekünk is? Neked van tehetséged fratye (testvér) és én megjövendölöm neked, hogy az utódok elneveznek majd téged Murillónak, de lehet, hogy még oláh Rafaelnek is. Megelőzve az utódok dicsőítését, egyelőre néked adományozom a Rubens nevet. Oh én kedves Rubensem ! . . . Erre összecsókolózott a két oláh. És Iszkoweszkó gondolta magában: — A hazám dicsősége reám támaszkodik, én pedig a művészet eme kedvelőjére, erre az igazi hazafira támaszkodom . . . Gondviselés, hála neked! . . . A költői felbuzdulások utáni napon, a hálaadás után, amelyet előrelátóan tett a gondviselésnek, be- fészkelődött a fiatal festő fejébe ez a prózai gondolat: »Pénz!« . . . Iszkoweszkónak úgy tetszett (ami a festőnek alkalmatlan !), hogy a pénz már a zsebében van. Ebben a gondolatban még jobban megerősödött, midőn egy véletlen alkalommal közte és a bojár közt az egyenlőségről disputa keletkezett. Iszkoweszkó az általános egyenlőség határtalan pártolója volt. A bojár azonban nem pártolta az egyenlőséget és érveit a természet, az általános társadalom és a bölcsészet törvényeiből merítve, a művész gyenge oldalát érintette: — Van-e — mondotta — az általános egyenlőségnél lehetőség arra, hogy a szépmüvészet virágozzék ? Ki pártolná a művészeteket, ha közbecsült és gazdag arisztokrata családok nem lennének, amelyek utódról-utódra erkölcsileg nem lennének kötelezve csarnokaikat műremekekkel díszíteni és a művészek és költők csoportjait fenntartani? Hány fiatal tehetség, amilyen pl. a tied, menne tönkre nélkülözések közt, ha nem őrködnék felettük az arisztokrácia műszeretete és ismerete ? Emlékezz a Mediciekre és hidd el nekem f átye (testvér), hogy az arisztokrácia és művészet rokonságban van egymással: a művészet az emberiség láogesze (géniusza) és az arisztokrácia a társadalom védangyala (géniusza). — Igazad van! — válaszolt Iszkoweszkó — és Uapixxxlc mai száma S oldal.
