Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-30 / 31. szám

(2) 31. szám.

f) teljesiti mindazon teendőket, melyek a községi közdűlő, közutak építésénél, kezelésénél és fentartásánál szükségesek ;

g) a községi közdűlő közutak építéséről, kezeléséről és fentartásáról évenként költségelőirányzatot és zárszámadást készít s további intézkedés végett a tanács utján a képviseíőtestülethez beterjeszti, az időközönként szükséges utalványozások iránt előterjesztést tesz.

h) Tagja a községi közlekedési (vicinális) útvonalnak közigazgatására' szervezett utbizottságnak (1890. évi I. t.-c. 38. §);

i) felügyel a város külterületén levő utak határvonalaira, s azok helyreállítása céljából az eljárás megindítása iránt jelentést tesz;

k) a város külterületén felmerülő vízügyi panaszok műszaki tekintetbeni megvizsgálását s az ez iránti kiküldetéseket teljesíti, úgy Nagykőrös város, mint Telétlen és Pótharaszt puszták határában is;

l) felügyel a város külterületén levő. a város tulajdonát képező birtokok határaira, s résztvesz a határjárásban s ugarivizsgálatokban;

m) a hozzá kiadott kisajátítási ügyekben a tervet és összeírást teljesíti;

n) a városi közönség és az erdőjogosultság érdekében előforduló felméréseket, térképezéseket, küldöttségi munkálatokat a díjszabályzatban foglalt napidij mellett teljesíti. Az erdőben a jogosultság részére teljesített mérési munkálatokért azonban 6 kor.-ban megállapított napidij jár.

Az évenként vágás alá következő erdőrészekhez vezető közlekedési utakat az évi vágás elérkezte idejéig jókarba helyezni köteles;

ó) az erdőtiszt akadályoztatása, vagy az erdőtiszti állás üresedésben léte esetén teljesiti az évenként vágás alá kerülő erdőrészek kijelölési, kinyilaltatási és meg- becslési munkálatait, amennyiben az erdöügyi bizottság másként nem intézkedik;

p) az erdőtiszt akadályoztatása esetén kijelöli a Pótharaszt pusztán vágás alá következő részeket ;

q) felügyel a hatósági hídmérlegre ;

r) szakvéleményt ad és eljár a mérnök munkakörbe vágó mindazon műszaki ügyekben, melyeket a városi képviselőtestület, tanács, vagy a polgármester e célból hozzá kiadnak;

s) a város külterületére vonatkozó térképeket és szelvényeket kezeli, nyilvántartja a kültelki le és hozzájegyzéseket, s köteles a térképeket a mérnöki hivatalban az érdekelteknek megtekintés végett feltárni és azokról saját jelenlétében vázlatok készítését megengedni :

t) tagja mindazon bizottságnak, melybe a városi képviselőtestület, vagy a tanács kijelöli vagy kiküldi.

A városi mérnök a hétnek keddi, csütörtöki, szombati, egész napi és vasárnap délelőtti hivatalos óráit megtartani köteles, amikor minden, a mérnöki hivatal ügykörébe tartozó dologról a közönségnek felvilágosítást adni köteles.

Minden oly munkálatban, melyre a városi képviselő- testület, vagy tanács utasítja, a másik mérnöknek segédkezik.

A városi mérnökök akadályoztatásuk esetén egymást helyettesíteni tartoznak.

Látnivaló ebből a terjedelmes szervezési szabályzatból, hogy egy igazi jó mérnök megérdemli a fizetését, és van is ám tennivalója elég a mai világban.

Színház.

A héten ismét volt egy-két élvezetes esténk, melyről örömmel számolunk be. Színészeink lankadatlan buzgalommal játszanak s ez vidéki viszonyaink

csak rontja az idegeket. — Sajnos, aki hazulról nem hoz intelligenciát az életbe, azon nagyon is meglátszik a »polgári« nevelés. S azok a »régi« nevelésű hölgyek, ha végzetök úgy hozta, meg tudták keresni kenyeröket éppen úgy, ha nem jobban, mint a »ma« asszonya És aki három nyelvet meg tanul, az csak három nemzet nyelvén tud. ha tudl Ha nem jár úgy. mint egyik közismert Írónk, mikor Párisban mint egy magyar kiránduló társaság szónoka letette Hugó Viktor síremlékére a nemzetiszin pántlikás gyönyörű koszorút, ékes francia beszéd kíséretében s végezetül az ott levő párisiak gratuláltak a »dallamos magyar nyelvünkhöz«. - De aki a zene hangján szól. az a világ nyelvén beszél!

Vannak továbbá, kik divatból űzik a zenepártolást, éppen úgy meg lévén győződve, hogy a zenéhez érteni »elegáns*, mint az előbbiek az ellenkezőről. Ez legalább kedves publikum, ki anyagi hasznot hoz a művésznek, igaz, hogy mindig a más szája után igazodik, főleg ezekért kell a reklám. De néha az is megesik, hogy a hires IX-ik symphonia alatt ilyetén párbeszédek vannak: »Ah, mily remek ez a Beethoven! Papa ne aludj!« »Nem, szivecském, igazán nem alszom, csak elmerengtem « »Nézd, annak a rongyos Farkasnénak milyen boutonja van 1 Biztosan a zálogházban vette!« Papa ne hortyogj! Ah I ez a Beethoven »milyen egy zseni!« De a legveszedelmesebb minden vérbeli müvészlélekre az a csoport, akinek »füle« van. De nem ám közönséges füle, hanem olyan nagyszerű, mely a tudást is pótolja. Most egy kis kitérést kell tennem a megértés kedvéért. A hegyi pásztoroknak kiváló jó fülük van. Meghallják a különböző füttyjeleket egyik hegyről a másikra is, — a máramarosi hegyek között bő alkalmam volt tapasztalni — de kérem szeretettel, ha Apponyi Albert gróf fog hozzá beszélni az ő ékes nyelvén, meg fogja-é érteni azt? Bajosan. Hallani fogja a szavakat, hanem a mondatok összeNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

között sokat jelent. Naponta játszanak legalább is nehányan s naponta mást. Örömmel látjuk, hogy a fővárosi repertoárok újságait ígéri és ismerteti meg a direktor. S ez igy van jól. így remélhető, hogy a színház látogatók érdeklődése sem fog megcsappanni.

Szombaton Lehár régi szép operettjét a Drótos- tób-ot hozta színre a társulat Mátray sikerült rendezésében. A darab régi ismerősünk s kedves muzsikájával, sok bohó jelenetével a szereplők harmonikus előadásában újra kellemes estét szerzett nekünk. Elsősorban Mátray (Pfefferkoru) alakítását kell kiemelnünk, mely állandó derültségben tartotta hálás közönségét. Úgyszintén Komáromi Gizit, ki a tót leány alakításában nevettette meg őszintén a nézőit. Dénes Ella és Burányi jól sikerült énekszámaikkal és Bovó Isván (bádogosmester) képviselőházi stílusban tartott dörgedelmeivel egészítettek ki a többiekkel együtt a képet.

Vasárnap d. u. a Varázskor ing ö erősen rövidített kiadásában, este pedig a Czigányszerelemben tapsolt a hálás publikum. Az utóbbi most harmadszor került színre nálunk, az előbbi előadásokhoz hasonló sikerrel.

Hétfőn A kis lord c. angol eredetiből magyarra átdolgozott életképet mutatták be. A darab tiszta, poétikus és érdekes meséinél és tendenciájánál fogva is szereplőink pompás előadásában nagyon kellemes estét szerzett az eteg szép számú nézőközönségnek. Értékes tehetség merült fel az eddigi meglehetős ismeretlen háttérből Horváth Lenke személyében, aki a címszerepet annyi bájjal, az ártatlan gyermeki kedélynek szeretetet. sugárzó és szeretetet kiváltó bajával, kedves és beszedes naivságával játszotta meg, hogy csak azt sajnáljuk, hogy eddig nem jutott tehetségéhez mérten szóhoz. Nagy előnye mint előadő művésznőnek a tiszta, minden helyről egyformán érthető szövegkiejtése énekszámainál is. S ezt, sajnos, színészeink közül ilyen mértékben keveseknél mondhatjuk el. Hosszantartó tapsot kapott hegedüszámával is, amelyet szívesen hallgattunk volna meg ujrázva. Az anya szerepét Homokai Gabriella játszotta meg mélyérzésü, értékes alakításban, a nagyapa szerepében Herezeg jobb szereptudássat még többet produkálhatott volna. Dicséret illeti meg Vajnál, Holtait, Sípost, s rövid szerepében is Zöldy Vilmát és Reviczky Etelt. A hatásból következtetve azt hisszük, hogy derék direktorunk igen jó szolgalatot tenne közönségünknek a darab megismétlésével. Nagyon ajánljuk a kedves, poétikus, igazán »feher« darabot a szépért ielkesedő olvasóink figyelmébe.

Kedden este A bajusz ment. Nálunk kevesen ismerik Verő György enekes vigjatékát, holott a Becsbe szakadt magyar írónak tálán ez a legsikerültebb alkotása. A páholyok kongottak az ürességtől, de a földszinti publikum hálásan élvezte és bő tapssal jutalmazta, a szereplők precíz és stílusos játékát. A vígjátéki együttest Mátray vezette, gazdag és mindvégig nívón tartott humorával állandó jókedvben tartva a hallgatóságot. Mellette és vele Vidor, Komáromi Gizi és Pongráez Matild buzgólkodtak a siker érdekében jókedvvel és eredményesen. Külön említjük Dénes Ellát, akinek tisztán csengő hangját és rutinos játékát szívesen dicsérjük.

Francia darab került bemutatásra szerdán. Henri Bataille a festőből lett drámairó kedves ismerőse a magyar színpadoknak. Nászinduló és A balga szűz cimü darabjai fejlődő pályáján jelentős határkövek. Mindkettő állandó és vonzó müsordarabja úgy a Nemzeti Színháznak, mint minden vidéki színpadnak. Amennyire reális darabjaiban s drámai fordulatokért nem idegenkedik a frivolabb témáktól, annyira finom

függését, tartalmát, a beszéd velejét érteni nem. így \ van ez a »jó hallásuakkal« is. Halija, meg is tanulja a fülbemászó melódiákat könnyen, de hogy mi érté- j kés abban, zeneileg szép-e, jó-e, ahhoz a fülön kívül zenei műveltség, alapos összhangzattani tu dás is kell. A tudást, teljesen, nem pótolhatja a legjobb fül sem, ellenben a zenei hallást — bizonyos mértékben — helyettesítheti a tudás. Eklatáns példa erre Beethoven IX-ik symphoniája, amelyet a nagymester már teljesen megsiketülve irt, tehát soha sem hallott s ez a legszebb műve. Mégis ezek a >jó fülüek« oly gúnyos fölénnyel Ítélnek »elevenek és holtak felett.« S rendesen nemcsak »hallószervök«, de »beszéiőképességök« is »nagymértékben« van kifejlődve s oly nagy hangon tudják előadni véleményüket, hogy a tudatlant megtéveszthetik s a hivatottat elkedvetlenítik e nagytudásu zenekritikusok, akik Chopint — a legmodernebb klassikust, ki három kvalitást kíván előadójától: óriási technikát, érzést s nagy összhangzattani tudást — »hülyének« tartják; Wagner »kiment a divatból«, »már túl vannak a Wagner-zenén« — most, mikor szószerinti értelemben is »aranykorát« éli — Beethovent pedig saját önkényes ízlésük szerint »felfedezik.« Ilyenkor eszembe jut Liszt Ferenc közismert mondása a magyar zenéről, én igy mondanám azt: ide túlnyomóan cigányzene kell, ehez elég a fül tudománya, már az értékesebb magyar zene is magas és természetesen unalmas e nagytöbbségnek.

A cigányzene! Ki nem volt, van, vagy lesz fiatal és szerelmes ? Ki nem mulatott életében soha ? Ugy-e senki ? Tehát mindenki meg fog botránkozni azon, amit most a cigányokról mondani fogok. A legtöbb cigányzenekar olyan, mint a nagy színésznők és kísérő szintársulatjok. (A nagy színésznők ugyanis rendesen tizedrangu erőket visznek magukkal, hogy ők annál jobban kitűnjenek a gyönge környezetből.) A prímás egy elveszett művész, aki

1911. Julius 30.

és tartózkodó verseiben. A »Lachambre blanche« kötet szerzője idegen ember a »Le scandale« szerzőjétől. Tudtommal ez a darabja nálunk még nem került színre s igy talán nem időszerűtlen tartalmát nehány szóban elmondani. Ferirr Maurice a polgármestert megcsalja a felesége egy »thotel patkánnyal« Arta- nerróval. Ez a Svengali mintájára konstruált alak zsarolja az asszonyt, aki félelmében s talán szerelmében is pénzeli a szeretőjét, addig mig be nem látja tettének aljas voltát. Ekkor a ház barátjához fordul, kinek mindent elmond. Parrisot az ügyvéd, amikor hallja a dolgokat, a rendőrségre siet, feljelenti a szerelmi zsarolót, aki éppen abban a pillanatban, mint lovag jelentkezett az asszonynál s vissza ad neki mindent, amit ha nála találnának az asszony súlyosan kompromitálva lenne. Most az asszony megsajnálja csábítóját s hogy ne kelljen ellene tanúskodnia elutazik s úgy Artanerrot bizonyítékok hiányában felmentik. Mire az asszony visszatér, a férj mindent tud s egy nagy és hatásosan megszerkesztett jelenetben leleplezi feleségét s el akarja kergetni, de az asszony kérésének s különösen gyermekei jövőjének érdekében enged. Megbocsát Ez lenne a dráma váza, amely négy hatásos és mindvégig feszültségben tartott felvonáson át, állandóan lelki izgalomban tartja a hallgatóságot. Színpadi technika bravúros fogásai, jól kiélezett jelenések, hatásos nagy ketősök, Csupa olyan eszköz, melynek segítségével diadalra jut a darab, bőven van a »Botrányban«. A siker itt sem maradt el. A szereplők pompás összjátékkal szolgáltak s az utolsó percig egy pillanatra sem engedtek a darab izgalmas tónusából. Az előadás közepében Zöldy Vilma és Vidor József állottak. Zöldy az érzelmek gazdag skáláját vonultatta fel s minden részletében gondosan és szeretettel kidolgozott szerepének minden fázisát nagy sikerrel játszotta meg. Pompás orgánuma, természetes szépsége és finoman etilizált játéka egy percig sem tévesztette el hatását. Vidor beérkezett művész, soha nem megy túl a határon s művészien tompított játéka, a müélvezök előtt nem maradt hatástalan. Kevésszer láttuk őt még ilyen jónak! A csábitó szerepében Sipos Zoltán mutatta meg sokoldalúságát, eredményesen. Játéka élvezetes és művészi volt, csak úgy, mint Herczegé, ki a tarsbarátja szerepében buzgólkodott sikerre vinni a darabot. A rendezést és diszletezést, mint kifogástalant kell még megemlítenünk s azt, hogy mindenki derakasan dolgozott a sikerért, ami el nem maradt, kell még megemlítenünk, hogy refe- rádánk teljes legyen.

Csütörtökön operette bemutató volt, A rettentő kánikula daczára telt ház várta A herozegkisasszonyt. Lehár operettjei sláger darabok s «A hercegkisasz- szony« mind közül is magasan kiválik. Lehár librettó írói, nem tudom miért állandóan faji történeteket visznek színpadra. A »Drótostóttól« kezdve a »VigT özvegyen« at a »Czigányszerelemig« mind más milieu- ben játszanak e bécsi lakos, de magyar komponista darabjai. Nálunk »A herczegkisasszony« először az operában került színre mérsékelt sikerrel. Balkáni rablók regényes élete egy szerelmi történettel fűszerezve, ez a mese váza, mind egy-egy hatású kettős, vagy soló ének bemutathatására. Lehár finom, Ízléses és gondosan hangszeretett muzsikáját, szívesen hallgatta a közönség s mindvégig élvezettel s tapssal kisérte az előadást. Szende a rablóvezér szerepében elsőrangút nyújtott. Pompás maszkja kellemes orgánuma és tiszta éneke mellett az operette énekesek ritka adománya, a játékbeli készség, sem hiányzott nála. Mellette Komáromi Gizi és Dénes Ella szerepeltek jelentős sikerrel. Mindketten ügyesen s a daI sokszor többel bir, mint az elsőrangú művészek, mert nem vesztette el érzését, hanem a kisérő zene- j kar rendesen akkor a legjobb, ha olyan pianó játszik, hogy észre nem lehet venni. Nem eléggé polyphon a cigánybanda és ez nagy hibája. Vagyis a violinban — sokszor tulmagasan — cifráz a prímás, a kontrás még csak hűségesen.kitart mellette, tercel, vagy sextel neki, ahogy jön — rosszul nem csinálja sohasem a cigány, mert neki igazán jó füle van — a bőgők pedig 2-3 oktávval lejebb szólnak, azaz dehogy is szólnak, dörmögnek, »schuster bassust« muzsikálnak, a cimbalom futkározik le s fel — szeretné összekapcsolni ezt a nagy távolságot — a klarinét és társai működik mind-mind, mégis üresek az accordok, a 2-3 oktávon belől nincsenek kihasználva kellőleg a különböző szólamok, ami által különféle tömör accordok jöhetnének létre, zenei nyelven polyphonia. Szóval hiányzik az alapos zenei műveltség, a tudás. Mert a legtöbb cigánymuzsikus zenei analfabéta, tehát képzett karnagyok által kottára irt műveket nem tanulhatnak be, hacsak olyan karnagyuk nincsen, mint pl. a nyíregyházai hires cigányprímás, Benczy Gyuia, ki alapos zenei kiképzést nyert, maga is componált s azon bandatagjainak, kik nem ismerték a kótát, addig játszotta a reájok eső részt, mig kóta nélkül betanultak minden pontot, minden pauzát A rósz nyelvek állítása szerint egy- egy ilyen tanítása után — vérmes ember lévén — mindig hideg zuhanyt vett, hanem az ilyen zenekar játéka valódi élvezet a művelt muzsikusnak is, de az óriási többségben a tanult zenész nem tud örömet lelni, csupán boszankodni az elmaradt szépséges accor- dokért, a gyönyörűséges magyar nóták, szegényes harmonizálásáért. Laikus ezt nem veszi észre, mert előbb tudnunk kell a hiányt, hogy észrevehessuk, mi hiányzik.

Éppen azért az államnak ingyenes zenei okta. tásról kellene gondoskodnia, vagyis a zenét leg-