Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-22 / 4. szám
(2) 4. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1911. Január 22. mekvédelmi rendszer három irányban végzi fel. adatát: 1 fölnevelteti az életerős gyermeket család1 tűzhelynek oltalma alatt; 2 igyekszik jó útra terelni a züllésnek indult, bűnre hajlandóságot mutató gyermekeket, többnyire erre külön szervezett szigorú intézetekben, a harmadik ága a testileg satnya, vagy valami kór által megtámadott gyermekek megmentése. Az állam tehát az anyagiakról gondoskodik, amennyire lehetséges, mert hisz a múlt évi október havi kimutatás szerint 55422 gyermeket nevel igy az állami gyermekmenhelyeken és a velük összefüggésben álló telepeken, amilyen a nagybányai telep is, az 5 %-os betegápolási pótadóból. A továbbiakat azonban már a haza a társadalomra bízza. A szeretet melegét a szegény kis árvák tőlünk, a nőktől várják, és éltető meleg nélkül még az ú'széli kis virág sem nyílik. Fogjunk össze, hölgyeim, e nemes feladatban, tekintsük a senki gyermekét a mienknek, érdeklődjünk az ő nagy, életbevágó bajaik iránt, simitgassák kissé amúgy is rögös életpályájukat is, ha lehet, bocsássunk néha- néha egy kis napsugarat az ő didergő kis leikeikbe. A mi telepünkön van jelenleg 108 államilag gondozott gyermek. Legnagyobb részük dr Brokés Győző a deb- reczeni gyermekmenhely igazgató főorvosának kijelentése szerint is nagyon jó kézben van, gyönyörűen fejlődnek és gyarapodnak. Sok példát tudnék felhozni erre nézve, hogy mennyire szeretik ezeket a «szegény kis idegeneket. Többet közülük a nevelőszülők már örökbe fogadtak, miután az állami tart ásd ij már nem jár ki nekik. Ilyen pl. a kis ruszka Malyovancsuk Olena, akit Szakáll Ferencné, egy iparos derék felesége már 5 év óta nevel s most már nem adná át semmiért másnak. Csinosan, tisztán járatja, iskoláztatja és oktatja, úgy, hogy már mindenféle szép kézimunkát tud végezni. Megjelenése semmivel sem árulja el, hogy valamikor elhagyott gyermek volt. Igaz azonban az is, hogy sok ilyen kis mártír lelketlen kezekbe került, ahol ütik-verik őket, hisz a szülői szeretet nem fékezi csapásra készülő öklét a mostohánál is mostohább nevelőszülőnek, kapott ruhácskájukat, cipőjüket saját gyermekeikkel viseltetik el. De ha néha-néha utána néz valaki, látszólag minden rendben van. De hát lelkiismeretűnk enged-e minket egyszerűen napirendre térni ilyen esetek felett ? Megengedhetjük-e, hogy a gyermekkor tehetetlen gyön- geségével gonosz emberek úgy visszaéljenek? Ezek mellé kell valaki őrzőangyalnak, aki észreveszi, ha szegényke szenved és kiveszi zsarnokai kezéből. Telepünk buzgó orvosa, Lakatos M. dr, meg az én csekély személyem ereje ezen óriási feladat teljesítésére most már nem elegendő. A telepbizottság — úgy látszik —r feloszlott, talán mandátuma is lejárt már. Vegye tehát a nőegyesület a kezébe a megőrzés szép feladatát, az Isten is megáldja érte. Osszuk fel magunk között a kis árvákat, kiki vállaljon néhány gyermeket a felügyeletre. Hathatós segítségünkre lesz majd az a telepfelügyelőnő is, akit az igazgató-főorvos a szoros felügyelet gyakorlására ki fog nevezni. A telepünkön gondozott 108 gyermek névsorát — utcák szerint rendezve — ezennel leteszem a közgyűlés asztalára, s kérem mindazokat, akik e legnemesebb jótékonysági cselekedetben résztvenni szándékoznak, válasszanak ki 5 — 6 gyermeket, akiknek gondozására szívesen vállalják a felügyeletet. Ruházzuk a mezíteleneket, gyakoroljuk rajtuk az Üdvözítő által ránk parancsolt irgalmasságnak testi és lelki cselekedeteit. Karácsonkor 213 koronából, azaz ebből 53 korona tartozásunk volt még a múlt év folyamán vásárolt ruhaneműért, tehát csak 160 koronából igyekeztünk 108 gyermeknek meleg ruhát és cipőt adni. Hogy mennyire sikerült őket a tél hidege ellen megvédeni, arról legékesebben beszélnek maguk a szá mok. Az egyesület, tagjai élénken el tudják képzelni, mit lehet ekkora összegből előállítani. De ha szeretettel karoljuk fel az ügyet, hiszem, hogy nem lesz többé fázó gyermek közöttük. Néhány szót szeretnék még mondani a gyermek- védelmi szervezet 3. ágáról, mely felveszi a küzdelmet a gyermekeket pusztító sokféle kórral. Dr Brokés Győző főorvos a múlt hetekben Nagybányán járva, felkeresett engem is és miután elragadtatásának adott kifejezést Nagybánya remek vidékén, mely a most létesü’ő vízvezeték és csatornarendszer elkészültével remélhetőleg hazánknak legegészségesebb vidékeihez fog tartozni, azt a tervéi adta elő, hogy itt alkalmas helyen gyermek-ozanatoriumot létesítsen. Érintkezésbe akar lépni e tekintetben a város vezetőségével, és a nőegyesületteli Értesülései szerint az egyesületnek van is egy üres telke, melyet nagylelkű volt elnöke, Robelly Lajosné, hasonló célú emberbaráti intézmény létesítésére ajándékozott neki. Én átvezettem a főorvost a szép tágas, 3 holdas kertbe, ahol nem győzött betelni a hely gyönyörű fekvésével. Biztosított arról, hogy a kormány részéről Í3 hathatós támogatásban részesülne a terv, ha sikerülne a vezető tényezőkkel megegyezésre jutni. Fel is kért arra, hogy a polgármester urnái e részben az első tájékoztató lépéseket megtegyem, mivel annak távolléte miatt már személyesen nem érintkezhetik vele. A polgár- mester ur a legnagyobb készséggel karolta fel az eszmét és mindenben Ígérte a város támogatását. Most már csak a volt elnök és a jótékony nő- egyesület jóváhagyása szükséges arra nézve, hogy előbbeni elhatározása megmásitásával az értékes telket nevezett célra engedje át, hogy a »Kornélia-men- ház* még nagyobb mértékben megfelelhessen magasztos hivatásának. Hallomásom szerint ugyan e terv ellen már felmerültek ellenvélemények, melyek szerint a szanatórium rnegfertőztetné a liget szomszédságát. De igy tudná mindenki, hogy olt, a szép, rácsos kerítés mögött, azokban a stilszerü, csinos pavilonokban, a park régi szép fái között már a halálnak szánt gyermekek gyógyulnak, üdülnek és hogy a modern hygienia fegyverei nem is engedik át a fertőző csirákat a kert kapuján. Aztán az esetleg ragálylyal járó betegek pa- villonját a lelek legvégébe lehetne elhelyezni. Jelenleg azonban bizony sejtelmünk sincs arról, hogy a liget tőszomszédságában fekvő bányászházikók közül hányba léphetünk át aggodalom nélkül, mert hát a bánya zárt levegője és más tényezők bizony nagyon is elterjesztették már arrafelé az emberiség legádázabb ellenségét, a tüdővészt. S minden emberbaráti intézménynek egyik főkötelessége az legyen, hogy felvegye ellene a harcot minden rendelkezésére álló eszközzel. Neubauer Hermin. Heti krónika. Benne vagyunk a szerencsétlen számban. Úgy veszem észre, hogy Nagybányának lakossága 13000 lesz. Tessék, kellett ez nekünk, már most fél az ember a lábát is kitenni az utcára, hogy eltöri a síkos aszfalton, aki a 13-ik ezerből való. Még csak az az örömünk sincs meg, hogy Nagykárolyt lefőztük volna, lévén neki 13900 lakosa. De azért ne panaszkodjunk, igy is körülbelöl 17°/o'ot növekedett a lakosság. Ez felül van az országos átlagon. Az adatok még nem biztosak, mert változnak napról-napra, elfeledték pl. Bayt az orsz. gy. képviselőt összeszámlálni, kimaradt Bernát Dezső is az összes munkásaival, a kismalom körüli Zazarpart stb. ezeket mind most pótolják. Ma igy állítanám össze a mérleget: 1900-ben 1910-ben Város 9551 10850 Szőlők 475 447 Tanyák 205 246 Szilas 121 180 Feketepatak 115 132 Kőbánya 417 432 Borpatak 304 589 Összesen 11188 12876 A szaporodás tehát 1688 lélek, ami 15% nak felel meg. Éhez azonban még okvetlenül jön 1—2 száz. Furcsa is ez a népszámlálás, senki sincs vele tisztában és mégis mindenki csinálja. Eleinte azt hitték, hogy a törvénytelen, meg elhagyott gyermekeket nem kell összeírni. Aztán az élő gyermekeknél egyik csak az itt lakókat vette, másik a távollevőket is. A szavazójogot a jövő lajstromból hogyan irhatnók ki, mikor a lajstrom Károlyban van az alispánnál ? De azért csak kész lesz valahogy, a türelem numerusokat terem. Mindenesetre jobban fog sikerülni a Pál- vásárnál, mely mint valami kedves meglepetés, úgy ütött be. Az ember hiába keresi a kalendáriumokban, 10 év alatt még mindig nem került beléjök ez az ötödik kerék. Egyszer csak láttuk, hogy itt a drezdai mézeskalács s arról mindjárt tisztában van mindenki, hogy ma vásár van, mert különben nem igen vehette volna észre. Az országos vásárokaál népszerűbbek ma a vadászatok, 10—20 év előtt a bányi ember nem lőtt soha semmit. Ma 20—30 nyulat lőnek egyszerre, van őz, szarvas, vaddisznó is elég, az uj érában, mióta a polgármester nagy vadász, a vadállomány is megszaporodott. Lépten-nyomon vadat eszik vagy legalább vadat mond az ember. Divatba jött a vadászat s ezzel az emberek gondolkozása is megváltozott. Egyik lapban olvasom, hogy minap ezüst koszorú helyett valami színésznek egy kutyát nyújtottak át nyílt színen ajándékba s a boldog színész átölelte és kö- nyezve csókjaival halmozta el a nemes állatot. De azért minden vadászatkedvelés dacára a hús még mindig drága. Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy Amerikában olcsó. Az ember átrándul pl. New-Yorkba húst enni s káposztára visszajön Bányára, mert az meg itt olcsóbb. Megtehetjük, van már automobilvállalatunk is, melynek nevetségesen olcsó tarifáját melegen ajánlja a közönség figyelmébe a krónikás. A polgármesteri bankett ma este fog lezajlani az »István Királyiban. Megnéztük tegnap az ivet, 114-en voltak aláírva. Az aláírások közt képviselve vannak: a lelkészi kar, minoriták, bányakincstári, városi tisztviselők, erdészet, járábiróság, pénzintézetek, gyógyszerészek, kereskedők, iparosok, orvosok, ügyvédek, magánbányászat, festők, szolgabiróság, posta, vasút, bányamüvek, Felsőbánya városa, vízvezetéki tisztviselők, szerkesztők stb. Tudomásunk szerint a képviselet nevében dr. Kádár Antal, a tisztikar nevében Bálint Imre, a polgárság részéről Kupás Mihály, a takarékpénztár képviseletében Mol- dován László, az István Király bériőség nevében Almer Károlv és a sajtó részéről Révész János fogják az ünnepelt polgármestert felköszönteni. Felsőbányán a népszámlálás, mint hírlik, kedvező eredménynyel zárult, a lakosság nem fogyott, sőt némi szaporodást mutat, ami megnyugtató a 10 év előtt való állapotokhoz képpest. 1900-ben 4584 lakosa volt. meg a négy-öt arasznyi hosszú tenyérnyi széles kamák’ ezek a rettenettes vágószerszámok, tör és kard egy személyben. Megindul az alku a köszörülésért. Hatvan para, ötven para, negyven paral Megkötik az üzletet. A török szakértő ábrázattal csinálja, köszörüli. Milyen játéka a sorsnak! A szunnita khalifák ölték meg a si’iták vértanúit s most is a szunnita török köszörüli a si’ita perzsa handzsárját, amelylyel az majd egy jó óra múlva a saját fejét fogja beverni. Elkészült a kama. Sugárzó arccal veszi a kezébe az iráni a fegyvert, pengeti a körmével a penge élét. A kenyerén próbát tesz vele, hogy fog-e ? Nem elég éles, Visszaviszi és mindaddig feneti, amig borotva éles nem lesz. Pedig a maga feje bánja meg, mert a saját koponyáját veri be vele. Hanem amint látszik, mos az egyszer nem igen sajnálja magát a perzsa. Bármily gyávának Írják is le az iránit az ellenséggel való csatában, nem gyáva és nem kíméletes akkor, amikor az ö Hüszeinjeért kell magát véresre vernie. A vallás, a vallás ez tölti be a keleti ember egész lényegét és nyilatkozzék ez akár rajongó fatalizmusban, akár képmutatásban, kitölt minden érzelmet és pótolhat mindent. A gyászszertertás a hánban az esti imádság után kezdődik, napnyugtakor. Kibontják a három szögletü fekete meg zöldszinü lobogókat a belső udvarban, összeverődik a körmenet s kerülni kezdi körben a folyosókat. Elül viszik páros sorokban a lobogókat. Valamenyire föl van Írva aranyos szüiüsz-betükkel: — já Hüszein i-mazlum! O eltiprott Hüszein ! A zászlóvivők után mennek az énekesek, a perzsa iskola növendékei Utánuk megy a zenekar, fólfegy- verkezve dobbal, czintáuyérral és klarinéttal. Legvégül jönnek a gyászolók, kibontott mellű gyermekek és férfiak. Balfelül félrehúzzák a ruhájukat, kigombolják az ingüket, úgy hogy a mellük balfele csupaszon áll. Megkezdődik a szertartás. Az énekkar rázendít a siralmas dallamu mersziékre, az egész körmenet utánuk énekli. — Hüszein váj 1 Hüszein váj! Minden strófának ez a refrainje. A klarinétosok fújni kezdik a skálát alulról fölfelé, fölülről lefelé, egyik hangot jobban el- nyujtjva, mint a másikat, mindegyik a saját kedve szerint bánik a szerszámjával, se ütem, se melódia, csak óriási zsivaj, pokoli diszharmóniában. Közben a cintányéros is, a dobos is püföli a maga muzsikáját, egyik sem törődve a másikkal. A gyászolók együtt énekelnek az énekesekkel és igy járják be a visszhangos folyosókat. Minden tiz-tizenöt lépésnyire megállapodtak és páros sorokban, arccal fordulva egymásnak, verik a mellüket. A gyászdal minden üteménél, ökölbe szorított jobb kézzel a mellükre vágnak, csak úgy dong belé a bordájuk. Neki lódítják a kezüket úgy, amint bírják, kiserkeu a vér az ütések nyomán. — Já mazlum 1 — nyöször- gik vonagló ajakkal minden csapás után. Ez a bevezetése ennek a fhgelláns tüntetésnek. Nemsokára kivonulnak a tágasabb első udvarba, ahol uj csoport gyászoló szegődik hozzájuk, más kinzó- eszközökkel. Ez a gyászünnep második felvonása. Fekete inges férfiak ezek, az ingük háta ki van vágva. A fejüket fekete vászonkeszkenővel kötik be. Kúr a nyelű, sok ágú láncostorral verik a hátukat, ütemre, az ének taktusai szerint. Megkékül a hátuk az ütések helyén, lehámlik a bőrük s a nyílt sebekből folyik a vér. A folyton növekvő menet páros gyűrűben kerüli az udvart, az énekesek és a síposok középütt, két oldalt zászlósok, öklözök és a korbácsolók rendes egymásutánban. A többi perzsák a gyűrű közepén csoportosulnak, sírnak és jajgatnak. Az ének hangjai, a dobok, sipok és cintányérok khaosza mind erősebb és erősebb lesz. Időközben bealkonyodik, az alkonyat után majdnem észrevétlenül leszáll az este. Fólvonulnak a gyertyavivők, meggyujtják a hosszú nyelű fáklyákat, s ekkor kezdődnek a gyászszertartás legérdekesebb és legborzalmasabb jelenetei. Elővezetnek a gyűrű közepén két harci pompába öltöztetett fehér lovat, földig érő díszes takaróvei a nyeregben két, egymást keresztező kivont kard mered fölfelé, a nyereg oldalairól keleti paizsok lógnak. Utánuk egy fekete lovat vezetnek, földig érő fekete Eladó ház és föld. Az Ötömösy-féle felsőbányái-utcabeli nagy ház, szuterénre építve, 5 szoba, veranda, konyha, kamara, 4 pince, két istálló, szin, gazdasági udvar, kert, valamint a kisebbik lakóház (Mikszáth-utca), 3 szoba, veranda, kom7ha, kamara, mellék- épületek, kert eladó, akár külön-külön, akár együtt, mivel az egész egy két utcára nyúló tágas telket képez. Ezenkívül 11 hold föld, a u. n. palás, mely műtrágyabányának és kőedénygyár céljaira is alkalmas, a Zazar"és a vasút mentén, ahol homok és kavics is van, azvizvezetéki központi reservoire mellett, (a 11 holdból 2 hold szántó) szintén szabadkézből eladó. Értekezni lehet Révész Jánossal, x*xxxxxxxx>^^ Felsőbánvai-utca 20. sz. alatt, aki az eladásra fel van jogosítva. xxx>ockxx>o<><>>^
