Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-04 / 23. szám

(2) 23. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1911. Junius 4. 3 « 4 1 udvarhölgy . Nichtburg Hona 1. ) . Kohárszki Gábor 2 udvari urak . Krompáczki Károly 2. 1 . Szőke József 1. \ . Butkovics Géza 2. I inas . Senkálszki József 1. . Csiszár Ilona 2. . Deutsch Ilona 3. . György Róza 4. . Herskovits Nella 5. • . Incze Eszter 6. ,. Kauffmann Bella 7. . nép . Kertész Irén 8. . Virág Katica 9. . Kovács Ödön 10. . Köves Laczi 11. . Mandel Sándor 12. . Szentmiklósy Józsi 13. . Sziklai Laczi 14. . Virág Pista És ezek után ne vegyék rossz néven a többiek, akiket fellebb szintén megdicsértünk, ha már most, az igazság érdekében egyeseket ki kell emelnünk. Glóriát Weisz Piri rendkívül ügyesen alakította, ked­vesen ’átszőtt, szépen énekelt, sok tapsot aratott. Jóka Soltész Elemér Vv,it, IV. o. elemi tanuló, nagy szerepe volt a kis embernek, sok tréfás megjegyzés­sel, nótákkal, tánccal, de Elemér nem ijedt meg semmi nehéz feladattól. A francia, angol, német, magyar menyország bemutatásával, partnerével, Weisz Piri­vel együtt fenomenális dicsőséget arattak, ügy eléne­kelték, eltáncolták ennek a négy nemzetnek meny­országát, hogy az egészen karakterisztikus volt, Jóka ráolvasásai meg szinte tipikus erőig emelkedtek. Azonban Kovács Józsi sem maradt mögöttük (Bandi), neki is terjedelmes szerepköre volt, a válto­zatokhoz való gyönyörű, drága ruhákat is beleszá­mítva, Józsika szintén fényes eredményt ért el, neki is volt egy kettőse Weisz Pirikével, amely sürü tap­sokat váltott ki. A hosszasan, művészileg táncolt tün­dérek között pedig első sorban Incze Sárikát kell megemlítenünk, igazi graciozus mozdulatokkal vezette a korrektül betanított tündéri táncot az első felvonás­ban. Olavitzky Károly meg igazi született kisbiró volt. Különösen kiemelendők még: Judit, Szakái Mária, az ördögök nagyanyja Szász Erzsi, az ördög­unoka Székely Balázs, a tündérkirály Káplány An­tal, neje Aimer Ida, a miniszterek tanulságos jele­netet mutattak be a királyok rossz tanácsadóinak ismeretes környezetéből s úgy Rosenberg Sándor, mint György Béla meg Szász István megjátszották jól nehéz, s lelki világukkal ellenkező szerepüket. Bónis Pista hóvirág király, Farkas Irma a felesége, Giliszta nagykövet Damokos Laci méltán sorakoztak melléjök. Nehéz volna mindenkiről irni, de ismételjük, hogy egyetlenegy sem volt a szereplők között, aki ron­totta volna a közjátékot, ment szépen, jól, ügyesen minden, mint a karikacsapás. Föl kell jegyeznünk azt is, hogy a kosztümök művésziesen szépek voltak és drágák, bizony sok száz vagy talán ezer korona is kellett azokra az öltözé­kekre, tündéri díszekre s itt a szülők áldozatát kell csodálnunk. De mit nem tenne meg a jó szülő, ha gyermekének örömet okoz vele! A közönség többnyire szülőkből állott ki és test­vérekből, de a vidék előkelő családaiból is láttunk többeket s a nagy Lendvay-szinház zsúfolásig megtelt müveit közönséggel, amelynek tagjai sokszor jóízűen megkacagták a gyermekélceket, megtapsolták a szép nedves volt az. Jó, hogy a koma nem vette észre, boldogan beszélt unokájáról szünet nélkül. A szolgabiró ur ezalatt künn rendezkedett, de csak ameddig piroskához ért. Babonázottan állott itt meg. Egészen lekötötte a bájos lányszépség. Valami édes emlék szaladt a szivén keresztül. Visszaemléke­zett sok évekkel ezelőtt egy búcsunapra, amikor egy kis leány beszédén megfordult az életsora. — Jó napot, Piriké kisasszony! — köszöntötte kissé elfogódva a leányt. — Talán nem is ismer? Én vagyok a Bajnóczki Pista. — Én meg Kedei Piroska vagyok — és a szép feher arcot biborszin öntötte el. A szolgabiró ur égő lázas szemmel nézve a gyönyörű teremtést folytatta: — Tudok ám már urasan is táncolni — ha kedve volna. — Csak én nem tudom már a módit — ellen­kezett szomorú mosollyal a leány. Pista ur kiérezte a szavakból, hogy e felejtés­ben neki nagy része van. Ez a fölfedezés boldoggá, büszkévé tette^ A vége mégis csak az lett, hogy a finom, iri­gyelt szolgabiró az egyszerű székely lánnyal a cigány elé perdült. Sokáig ha Igattak s a gyors, szilaj tánc alatt szinte érezték egymás szivének a dobogását. Mikor újra a lassú jött, halkan súgva kérdezte a férfi : dalokat és táncokat, erre az estére mindenki elfeledte az élei gondjait s gyermekekké lettünk mindnyájan, akik együtt örültünk a gyermeksereggel. Bizony, ha már megvolt a nagy betanulás és megvan a sok szép öltözet, igen helyes dolog volna megismételni Jóka ördögét pl. Pünköst másodnapján. Bizonyosak vagyunk benne, hogy még egy telt házat össze lehetne hozni. Ami az est jövedelmét illeti, arra nézve értesü­lésünk a következő : Bevétel volt 865 K 04 f, kiadás 236 K 37 f, tiszta jövedelem 628 K 64 f. Zárjuk tudósításunkat a Kossuth-utcai áll. elemi iskola vezetősége, tanítói, tanítónői kara iránt való elismerésünk őszinte kifejezésével. A magyar kultúra fáradhatatlan harcosai fogadják köszönetünket. Egy szülő. A ref. egyház beszámolója. A ref. egyház szokásos jelentése 1910-ről meg­jelent, mely hü képét mutatja az egyházközség álla­potának. A 32 oldalon terjedő füzetből közöljük a lelkész bevezető sorait: Egyházunk 1910. évi állapotáról szokásos rövid jelentésemet ezekben van szerencsém előterjeszteni. 1. Képmnzgalmi adatok. Született és megke- reszteltetett egyházunkban és a hozzá tartozó misz- sziói körben 64, áttért 3; együtt 67. Meghalt és el- temettetett 66, kitért 1; együtt 67. E szerint szapo­rodás 0, ami az 1909. évihez viszonyítva (szaporo­dás volt 32) kedvezőtlen eredmény. Egyházunk szertartása szerint egybekelt 11 tiszta ref. és 17 vegyes, összesen 28 pár (8 párral több, mint 1909-ben.) 2. Vallásos erkölcsi állapot A templomi isten- tisztelet rendjében változás nem történt. Vasárnapi és különösen ünnepi istentiszteleteinket a hívek buzgón látogatják; vasárnap délután -- évek óta — felváltva káté- és bibliamagyarázatot tartunk; hét­köznap reggel — szombaton délután is — van isten- tisztelet; bűnbánati hetekben mindennap kétszer. Március 15-én és október 6-án együtt ünnepeltünk evangélikus testvéreinkkel. A reformáció emlékün- ünnepét templomunkban okt. 30 án délelőtt tartot­tuk, urvacsoraosztással egyben; 31-én délelőtt pedig a gimnáziumi és polgári leányiskola ref. és ev. nö­vendékek részvételével az ev. templomban rendez­tünk vallásos összejövetelt felnőttek — különösen a szülék — élénk érdeklődése mellett. Konfirmációra ez évben is lelkész és segédlel­kész készítették elő a növendékeket Az áldozó Csütörtökön (máj. 5.) tartott vizsgálaton 18 fi- és 26 leánynövendék tett vallást hitéről, kik pünköst első napján járultak az Ur asztalához. Erdőszádán ,2 leánynövendék konfirmált s igy a konfirmáltak száma (a borpatakiak a nagybányaiakkal együtt vannak) ez évben 46 volt. Az Ur által szerzett szent vacsorával összesen 797 egyháztag élt (ezek közt 14 magánháznál). Be­tegeknek a rendes urvacsoraosztás alkalmával visz- szük el — kívánatra — a szent jegyeket. E tekin­tetben egyházközségünk visszatért a tiszta reformá­tus hitvallásos alapra. A vallásos jellegű iratok közül a közkedvelt Protestáns Arvaházi Kaptár (88 db) mellett az O. R. L. E. kiadásában megjelent Magyar Kaptár (10 db) meg a régi jó Téli Újság (60 példány volt for­galomban. Uj házasoknak 28 teljes Bibliát, konfir- máltaknak 46 Ujtestamontomot adott emlékül egy­házunk 91 K 20 f értékben. — Emlékszik a bucsufiára a pogácsa szívre, amit akkor adtam ? A leány szelesen elszólta magát: — Meg van még most is, visszaküldöm, ha sajnálja. Minden táncritmus ellenére nagyot ugrott a szol­gabiró. — Dehogy sajnálom, dehogy sajnálom — mondta hevesebben ölelve a leányt — hanem egy más szivet kérek, a magáét cserébe. Piroska ajkán elállott a szó. Szerencse, hogy odajött a megyei huszár s jelentette, hogy a méltó- ságos kisasszony szívesen látja a nagyságos urfit ozsonnára. Hatalmas önérzettel duzzadt ki István ur melle, mig megadta a választ: — Bocsáson meg a méltóságos kisasszony, de most igazán nem tehetem — táncolok a menyasz- szonyommal. Odabent, a paraszt sátorban talán e percben kevélykedett el — Isten tudja, hányadikszor — Baj­nóczki uram szomorú társának, aki azon busongott, hogy sohasem lesz szolgabiróné az ő szépséges unokája: — Úgy bizon komám, főispánkisasszony lesz a menyem, ha a Pista is úgy akarja . . . Szegényházunk lakóinak (2 nő) az egyház egy szekér fát (8 K), 4 szegény asszonynak 52 K, 3 egyháznak 16 K segélyt adott, az ököritói tüzkáro- sultaknak 7 K 52 f, az orsz. ref. özvegy-árva gyám­intézetnek 9 K, a gyermek-szanatóriumnak 10 K 76 f, a budapesti Bethlen Gábor-körnek 5 K, az orsz. ref. közalapnak 7 K 41 f perselypénzt, a máramaros- szigeti ref. főgimnázium internátusa javára 5 K, a szatmári ref. főgimnázium jubiláris alapjára 25 K adományt küldött egyházunk. A debreczeni egyetem javára tett alapítványnak 5-ödik részleteként 400 K-t fizettünk be a főiskola pénztárába. Kegyes adományok címén bevettünk 1875 K 52 fillért. 3. Iskoláztatás. Az 1909—10. tanév folyamán a helybeli főgimnáziumban 43, az állami polgári leányiskolában 30, az állami elemi iskolában 207 növendékünk tanult, kiket lelkész (4), segédlelkész (4) és kántor-vallástanitó (13) heti 21 órán át részesí­tettek vallásos oktatásban. A gazdasági ismétlőiskola 19 növendékével segédlelkész foglalkozott heti 1 órán. A canonica visitatio alkalmával (jun. 13.) Magoss Ferenc egyházmegyei főjegyző, esperesi küldött tar­tott hittanvizsgát az említett tanintézetekben. A Gergely Károly-alapitvány kamatát (50 K) ez évben Szabó Károly VIII. o. tanulónak adta, azon­kívül Nyirő István és Szőke Béla VIII. o. tanulók­nak 30—30 K jutalmat adott egyházunk pénztárából a presbyterium. Tankönyveket és zsoltárokat (Virág Bálint-alap kamata: 10 K) az elemi iskola szegény tanulói 15 K 36 f, jutalomkönyvet a polgári iskolai tanulók 16 K, az elemi iskola növendékei 14 K értékben kaptak. A karácsoni felruházás céljára gyűlt 109 K 50 f-hez az egyház pénztára a Kovács—Zalányi Tóth-alapból 10 K, a Mátéfy Ferencné-alapból 11 K 25 f, a Dobi Ervin-alapból 12 K 50 f, a Beregszászi Sámuel-alapból 20 K, a Zoltán Viola-alapból 50 K, összesen 103 K 75 fillérrel járult s ebből a 213 K 25 fillérből 32 leány- és 35 fiúgyermek részesült ruhasegélyben. 4. Az egyház igazgatása. Anyagi élet. Az 1910. évben tártott 12 presbyteri és 1 választó gyűlésen összesen 65 határozatot hoztunk. A gondnok és pénztárnok 1910. évi számadá­sát a kiküldött bizottság (Gálffy Pál, Bányai József, Székely Árpád) 1911. febr. 22. 23. napjain vizsgálta meg s az egyháztanács febr. 26-án tartott gyűlésé­ben hagyta jóvá. E szerint: Bevétel 20440 K 27 f; kiadás 22509 K 80 f; különbözet, mint többletkiadás 2069 K 53 f. A pénzbeli vagyon 1910. végén 4661 K 97 fillérrel kevesebb, mint volt az 1909. év végén. Ennek magyarázatát a kiadások 4. sz csoportja (épü­letek fentartása) adja meg; amennyiben az évfolya­mán nagyobb rendkivüli költségei voltak egyházunk­nak javítások, szakértői tiszteletdijak és beruházások (villámvilágitás bevezetése és berendezése a lelkészi és kántori meg a bérlakásban) címén. Követelések: a) egyházi adóhátralék 2882 K 30 f (1909-ben 2776 K 10 f); b) kamathátralék 1407 K 53 f (1909-ben 1388 K 45 f). Adósság: a) a debreczeni egyetem javára tett alapítványból 2000 K; b) építkezési köl­csönből 55200 K; együtt 57200 K (1909-ben: 2400 K -j- 58000 K = 60400 K). Az egyház épületei 1910. jan. 1-től kezdve uj felvétel alapján 54000 K erejéig vannak biztosítva a Foncierenél; az egyház által fizetett évi biztosítási dij 80 K 62 f. Arra a több Ízben fölvetett kérdésre, hogy templomunk restaurálására mikor kerülhet a sor, ezúttal sem adhatunk más feleletet, mint ezt: amikor az egyház pénzügyi viszonyai megengedik. Talán, ha majd az egyház jelenlegi adósságát 25—30 ezer koronára leapasztottuk, fölvehetünk e célra mintegy 40 ezer K újabb kölcsönt a költségvetés meginga­tása s a hívek különös megterheltetése nélkül. Addig is, hogy a restaurálás költségeihez az áldozatkész egyháztagok hozzájárulhassanak, az egyháztanács uj orgonára alap gyűjtését kezdette meg. Legyen szabad ez alap növelését, e helyütt is, tehetősebb hitfeleink munkás szeretetébe ajánlanom! Nagybánya, 1911. május hó 27-én. Soltész Elemér lelkész. Gyümölcsészet. — Permetezés. — Az almamoly, a fusikladium-gomba és a levél­tetű gyümölcsészelünknek három olyan ellensége, ame­lyek — ha azok ellen idejekorán nem védekezünk — nemcsak az évi gyümölcstermésünket veszélyeztetik, hanem a levéltetű nagyon elszaporodván, még fiata­labb fáink életébe is kerülhet. Az almamoly egy nagyon kicsiny, szürkésbarna, felette gyorsan és cikázva repülő éjjeli lepke hernyója, amely a gyümölcstermésbe fúrja be magát s amelytől — ahogy mondani szoktuk — a gyümölcs megkuka- cosodik. A lepke maga annyira csendesen ül nappal valamely ágbónaljban, hogy alig tudjuk azt észrevenni Eladó ház és föld. Az Ö t ö m ö s y-féle felsőbányai-utcabeli nagy ház, szuterénre építve, 5 szoba veranda, konyha, kamara, 4 pince, két istálló, szin, gazdasági udvar, kert, valamint a kisebbik lakóház (Mikszáth-utca), 3 szoba, veranda, konyha, kamara, mellék- épületek, kert eladó, akár külön-külön, akár együtt, mivel az egész egy két utcára nyúló tágas telket képez. Ezenkívül 11 hold föld, az u. n. palás, mely műtrágyabányának és kőedénygyár céljaira is alkalmas, a Zazar és a vasút mentén, ahol homok és kavics is van, a vízvezetéki központi reservoire mellett, (all holdból 2 hold szántó) szintén szabadkézből eladó. Értekezni lehet Révész Jánossal, xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Felsőbányai-utca 20. sz. alatt, aki az eladásra fel van jogosítva. xxxxxxxxxxxxxxxx>o<xxxxxxxxxxxxxx

Next

/
Oldalképek
Tartalom