Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-14 / 20. szám

(2) 20. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1911. Május 14. A közhelyeken kimért italok gyakran vizsgál- tatattak s az esetek túlnyomó részében jóknak talál­tattak s nem kifogásoltattak. A kereskedésekben elárusított tápanyagok és élelmi cikkek, mint tej, vaj, túró, gyümölcs, hús­félék, gombák, lisztnemüek, fűszer átvizsgálás alkal­mával megfelelőknek találtattak. Mint már fellebb említettem, a nálunk évek hosszú során át sohasem észlelt erősen fertőző és ragályos betegség, a küteges hagymáz lopózott be vármegyénkbe január második felében Felsőferne- zelyen anélkül, hogy a behurcolás útja kétségtele­nül megállapítható lett volna — az eleinte 1—2 szórványos esetből már február hó 1-én járvány fejlődjék, mely járvány alatt 26 egyén betegedett meg ezen kórban s e közül eddig 8 halt el, mig ez idő szerint még mindig 3 eset áll ápolás alatt, melyek egyike uj eset. Ezen vészes járvány annál sötétebb árnyékot fog maga után hagyni, talán örök időkre, mert ezen járványnak esett áldozatul a vár­megye oly kitűnő tiszti főorvosa, dr. Aáron Sándor, ki a nála megszokott erélylyel és lelkiismerettel azonnal gátat vetett e vésznek, csakhogy buzgal­mában önmagáról feledkezett meg s mig 6 a vész helyén legyőzte ellenségét, a csata hadvezére maga elesett. Úgy a hatóság, mint a magas kormány siettek minden lehető óvintézkedéssel a vésznek gátat vetni, ami sikerült is, mert a még szórványo­san fel-fel bukkanó 1—1 eset nem elhurczolás kö­vetkezménye, hanem a már fertőzött házak lakói között bukkan fel. Megemlítésre méltó még, hogy a múlt év ok­tóber havi közgyűlés által elfogadott »Közegészség- ügyi szolgálat« szervezésére vonatkozó szabályren­delet felsőbb helyről helyesbítés végett a napokban érkezett be, mig az ivóvíz szolgáltatás megjavítását czélzó szabályrendelet közgyűlési határozat előtt áll. A Kálvineum ünnepélye Nagybányán. Előre tudtuk, sőt meg is irtuk, hogy a Kálvineum ünnepségei kitünően fognak sikerülni nálunk, de az eredmény mégis annyira váratlanul szép, hogy min­ket is meglepett. Az egész város és vidék társadalma mozgalomba jött s mondhatjuk, hogy tudlunkkal összejövetel Nagy­bányán oly fényes eredményekkel soha nem dicse­kedhetett. Vendégeink: Csiky Lajos, dr. Lencz Géza, Já­nosi Antal, Jánosi Zoltán. Kiss Ferencz, Mácsay Sán­dor, valamint a 39. diák (t. i. theologiai és jogaka­démiai hallgató) 6-án 5 óra 30 perczkor érkeztek körünkbe s itt a nagybányai szives vendéglátó há­zaknál találtak szállást. A vonatnál Torday- Imre fo­gadta őket, mint h polgármester és nagyszámú kö­zönség. Megérkezett a közeli környékből is több lelkész és világi előkelőség. Az estét szállásukon töltötték. Vasárnap, május 7 én, Jánosi Zoltán prédikált a ref. templomban, amelynek tágas, nagy helyisége megtelt lelkes közönséggel. A főiskolai énekkar szép dalokat énekelt. Jánosi pedig hatalmas, gyújtó be­szédet tartott, amelyet nagy figyelemmel hallgat­tak meg. Jánosi magas képzettségű, nagy tudásu férfiú, aki üres szalmát soha sem csépel, hanem mindig magot ád, tiszta, hamisítatlan búzát. Neki határozott iránya van, aki a szociális eszmék hive s tömör gon­dolataival, a gondolatok egész seregét költi föl az emberben. A krisztusi elvekben lálja a szociális boldogulás alapját, olyan ember ő, aki uj eget és uj földet hir­det s aki mélyen belemarkol a mai társadalmi fél- szegségek tömkelegébe. Hasonlatokban, elmés fordu latokban gazdag beszéde maradandó hatást kelteit. A szokásos perselypénzt a Kálvinomra adták s ez is szép összeget tett ki. Délben több felé látogatást tellek a vendégek s délután nehányan a kies Fernezelyre rándultak ki. * Jánosinak nagy theologiai kvalitásai mellett ér­dekes dolog megemlékeznünk, az ő kedves bohém természetéről is, amelylyeí barátait annyira le tudja bilincselni, Talán szívesen vesz tőlünk erre vonat­kozólag egy-két friss vonást olvasóközönségünk. Egyik helyi lap a »hires szónok« cimet és jel­leget adományozta neki s vasárnapi sétájában Jánosi sok mindent megtudott kies városunkról. Látta a Petőfi emléktáblát, Lendvay szobrot s táblát, Petőfi utat, hallott a Petőfi tanyáról, arról, hogy Nagybányán Petőfi is, Jókai is megfordult stb. Ez a kifejezés, beszélgetés közben többször előjővén jóizü kacagást fakasztott a hires szónok ajakán. »No, érdekes — mondá — hogy itt, Nagybányán mindenki megfor­dul. Pedig hiszen tangázásra is alkalmas kis város ez.« A templomban tartott hatalmas beszédnek poé- tikus gondolatai nem egyszer általános meghatott­ságot keltettek a hallgatóságban. Tény, hogy sokan könnyeztek az érzelmesebb helyeken. A hölgyek különösen hízelgő nyilatkozatokat tettek — olyik szemtől szembe — a szónoknak. Egy kiválóságunk pedig elragadtatását azzal fejezte ki, hogy a szóno­kot férfiasán megcsókolta. Már úgy értem, hogy férfi volt az, aki a csókot adta. Hallott Jánosi a nagybányai bornak arról a sa­játosságáról is, hogy attól az ember még józanabb lesz reggel felé. Meg is tapasztalta; mert bár haj­nali 4 óráig fenn kvaterkázlunk, hazafelé jövet ki­jelentette, hogy abszolúte jól érzi magát. Pedig más­ként igen érzékeny a boritalra s nem szokott inni. Nos — mindezek eredménye a máj. 9-én — tehát hazamenetele után való nap — Soltészhez intézett következő levele: »Kedves Elemér! ügy értesülök, hogy ti, akik nemzetünk többi nagyjait is oly példás, sőt példátlan kegyelettel veszitek körül, azt a szeréiig (csak nekem volna olyan 1) pap — (és nem papi) la­kot, melyben Nagybányán megfordulva időztem, emléktáblával készültök megjelölni. Hogy poétáito­kat a lollrágáslól (brr!) megkíméljem, ezt a ked­ves dolgot elvégeztem helyettük és itt küldöm ké­szen a márványba vésendő sorokat. Még egy megfordulás Nagybányán. (1911. május 6—8.) N. N. »hires szónok« Nagybányán megfordul. Gyöngébbek szeméből a köny is kicsordul. Szép hölgyektől bókot, férfitól kap csókot ; Megfordítva inkább vállalná a dógot. De gyönyörűsége igy se igen csorbul: Jól bőszed a hires a bányai borbúi! Abban a reményben, hogy e lapidaris sorokat megfelelőknek fogjátok találni stb. stb. maradok szerető barátod, Jánosi.« * A vendégek itt időzése alkalmából a felső ko­lónia képkiállítást rögtönzött az iskola műteremben. ' Thorma János, Réti Pista, Börtsök Samu, Réthy Károly festők rendezték meg nagy hirlelenében a szép kiállítást. Tizenhat festőművész szerepelt a ki­állításon száz képpel. Réti, Maticska, Börtsök Samu, Ferenczy Valér, Krizsán János, Ziffer Sándor, Rálz Péter, Plány Ervin, Jakab Zoltán. Komoróczy Iván, Krizsánoszky, Czigány Dezső, Kandó László, Mikola András, ezek között legtöbb képpel a korán elhalt Maticska, aki, ha 20 éves korában nem szakad el élte fonala, hazánk egyik legjelesebb művésze volna ma, igy fiatalon is a legnagyobb csodálatra ragadja a szemlélőt a bámulatos tehetség az ő alkotásainak gazdag művészi értékével. A kiállítást sokan keresték föl s hálával adóz­tak a nagybányai műpárlolóknak, akik lehetővé tet­ték annak megtartását. * Vasárnap este volt a nagyszabású hangverseny. A jegyek mind elkeltek s ha még két páholysort ter­vezett volna az építész, a Lendvay-szinházba, azok sem maradlak volna üresen. A közönség soraiban a vidékről is sok előkelő alakot láttunk. Az énekkar sok szép dalt adott elő, (lásd múlt számunk műsorát) ezek között azonban legszebb volt a »Vársz-e rám a forrás partján« cimü, melynek ze­néjét Mácsay irta. A pompás szólót Hörömpő Dezső III. theologus énekelte az ő kedves, hajlékony, lágy hangján, igazi művészi hatással. Kiss Ferencz püspökladányi lelkész megnyitó beszéde igazi remeke a szép stilus és a nemes gon­dolatok összhangjának. Röviden, tömören, művészie­sen, az igazság győzhetlen erejével szólott Kiss Fe­renc, mindenkit magával ragadva. László János Sza- bolcska Mihálynak »Magyar pap« cimü költeményét szavalta az ő erőteljes csengő hangján, kiemelvén korrektül a versnek fel-felcsillanó szépségeit. Jánosi Antal »Isten hatalma« czimü éneket adott elő Bor- bás Géza kifogástalan harmonium kísérete mellett. Jánosinak mély bariton hangja a mesék országába illő, szinte fenomenális, melyhez foghatót nem emlé­kezünk, halloltunk-e valaha. Godard trióját (op. 72) Balezer Györgyné, dr. Homola László, Alföldy Zoltán mutálták be a tőlük már megszokott művészi felfogással. Tapsokban bő részük volt s Balczerné két hatalmas csokrot kapott el­ismerésül. Csiky Lajos theol. tanár, a Ferencz József- rend lovagja szabad előadást tartott éjszak-európai utazásáról. A humoros előadás szinte rövidnek lát­szott annyira tetszett a közönségnek. Komoly, ál­matag útirajz helyett pompásan mulattunk. Tóth Gyula joghallgató bámulatos sikert ért el egy monológ előadásával, melyben minekulánna töb­beket megjelenít, végül önmagát megfojtja. Irigy­lésre méltó komikus szinésztehetség kapott is fre­netikus tapsokat. A nagyméretű hangversenyt Soltész Elemér fe­jezte be, köszönetét mondva mindeneknek, akiket illet s éltetve a kedves vendégeket. Ezután táncz és közös vacsora következeit. Az István király étterme talán még a megnyitáskor sem látott annyi publikumot. Mikor volt vége a mulatságnak, nem tudatik, talán másnap, talán harmadnap, vagy lehet, hogy még most is tart. És milyen volt az anyagi eredmény, arról hű képet ad az itt következő elszámolás: Bevétel. Jegyek árában ........................ 1229 K — f. F'elülf izetés, jegymegváltás . 2202 K — f. Adományok........................ 214 K 80 f. Összese n 3645 K 80 f. Kiadás. Számlák és jegyzékek szerint 656 K 80 f. Tiszta maradvány 2989 K — f. korona, amit 3000 K-ra kikerekilvén a ref lelkészi hivatal május 12-én beküldött a Hajdúböszörményi Hitelbankba. A felül fizetések és jeggmegváltások a követ- kezők* Gróf Degenfeld Sándor (Erdőszáda) 1000 K. Turman Olivérné 200 K. L. Bay Lajos, Molcsány Gáborné, Moldován Lászlóné 100-100 K. Csaba Adorján (Nagykároly), Ilelmeczy József (Szatmár). Hubay Zsigmond, dr. Makray Mihály. Ujfalusy Miklós, (Remetemező) 50—50 K. Szendy Antalné, Szentiványi Sándor 25—25 K, Böszörményi Zsigrnond, (Aranyosmegyes), Da- mokos Ferenc, dr. Helmeczy Pál (Szatmár), Robelly Lajosné, Szerencsy József, dr. Vass Gyula, 20—20 K. Dr. Böszörményi Károly (Szatmár), Bradofka Frigyes (Felsőbánya), Fizély Sándor (Felsőbánya), Hanzulovics Kristóf, dr. Kádár Antal, dr. Köves Mik­lós, Madán Ferenc és neje, Madarassy László, Mó- rágyi István, Nánásy István, Sinka Lajos (Szamos- krassó), Smaregla Mihály, Szabó Adolf, dr. Tóth Gábor (Felsőbánya), dr. Wagner József, Wienerber­ger Béla és neje 10—10 K. Alföldy Zoltán, Borbás Géza, Égly Mihály, dr1 Gondos Mór, dr. Katz Izsó, Kupás Mihály, dr. Nagy Gábor, Papp József (Adorján), Prihradny Kálmán, dr. Stoll Tibor, Széli György (Avasujváros), Szent- pétery Ferencz, Widder Péter, Virág István 5 — 5 K. Balezer Györgyné, Benedek Vilmos, Bernhard Adolf, Csordás József, Németh Béla 4-4 K. Neuberger István, Smaregla János, Tólhfalusi Józscfné 3-3 K. Huszlhy Mátyás, Incze József, Joó Kálmán (Szárazberek), Kovács Béla, Magyar Zsigmond, Syn- tenis Rajmund, Sziky Ádám (Sárköz), Thorma Já­nos 2—2 K. Balajthy Kálmán, Imricsák Gyula, Iring Pál, Krizsán Pál, N. N, Orosz János,Rácz József 1—1 K. Összesen 2202 korona. Az adomángok ezek: Nagybánya városa 100 K. Nagybányai Részv. tak. pénztár 20 K, Nagybánya város takarékpénz­tára 10 K, templomi perselypénz 84 K 80 f., össze sen 214 K 80 fillér. A kegyes adományokért ismételten hálás kö­szönetét mond a Kálvineum orsz bizottsága nevé­ben Soltész Elemér lelkész. * Záradékul hozzuk, hogy Pokol Elek bányabir­tokos 30 koronát adományozott a Kálvineumta s igy a 3000 korona tiszta jövedelem máris túlhaladott álláspont. Figyelmeztető jel. Kihullott az acéltoll kezemből, Ott találtam asztalom alatt — Mig nem Írtam: írt helyettem száz más, Én toliamra rozsda, szenny tapadt. Úgy hiszem, az eset nem utolsó, Annyi szent: jel, figyelmeztető: Addig írjak hűn, lelkesedéssel Mig van bennem lélek, tetterő ! Jön az aggkor, szép semmittevésnek, Hervadásnak bús aranykora — Akkor a toll, ha kihull kezemből: Többé fel nem vehetem soha! Dura Máté. Heti krónika. Ezek a refek mégis ügyes emberek. Két batyu- bált rendeznek egy esztendőben és mind a kettő pom­pásan sikerül. Igaz, hogy ezt valósággal rendezték is, nemcsak magától rendeződött, különösen az egyház aranyszáju papjának van nagy érdeme a busás siker­ben, aki hetek óta résen volt s nem sajnálta a fárad­ságot a szent ügytől, noha sok laikus azt hiszi, hogy a papnak éppen semmi dolga nincs, mivel hogy se nem kapál, se nem kaszál, se a László szekerét nem és lÉZlÉ bevásárlási forrás! Alapittatott 1894-ben. ékszerész Rákóczi-tér. Ajánlja dúsan felszerelt rak­tárát az összes hires gyárt­mányú órákban. Nagy válasz­ték arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban. ■■ huzza. De tessék csak megnézni és átgondolni egy ilyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom