Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-07 / 19. szám
(2) 19. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1911. Május 7. gye területén is bizony nagyon szükséges volna egy vagy két helyen a tanfelügyelöségi kirendeltség. így lenne rendbehozva az elmaradott tanügy és sok helyen a tanítók sem csüggednének és nem keseredne el a sok tanító látva, hogy minden fáradsága és igyekezete hasztalan, ha nincs kellőlleg végrehajtva a közoktatásügyi törvény. Levél a szerkesztőhöz. — A pótvásár. — A Tekintetes Szerkesztő ur heti lapjából olvasom, hogy mennyire szükséges és sürgős Nagybányán a pótvásár. Az állatvásár ellen igenis nincsen kifogásunk, de a kirakó vásárt, ha szaporítják, akkor az idevaló kisiparosokat érzékenyen károsítják. Ugyanis, aki jól megfigyeli, tapasztalhatja, hogy ezen az öt vásáron mennyire ellepi az idegenség mindenféle iparcikkel a piacot, úgy, hogy mikor kipakkolunk, keservesen nézhetjük, miként rakják zsebre a tizes bankókat, pedig, ha közelebbről megnézzük, az idevaló iparos is megállja helyét, készít olyan munkát, mint az idegen, még a bőrnemü sokkal jobb, mint a szatmári, vagy más helyről való. Tehát kérem a tek. intéző urakat, ha az idevaló iparosokat számba sem veszik, csak az adókivetésnél, akkor legalább ne vonják el tőlünk azt a kis pünkösti forgalmat a pótvásárral, úgyis egy-pár hét múlva urnapi vásár lesz. id. Jég Károly. * Közöltük az ellenvéleményt is, de meg- jegyezzük, hogy az tulajdonképpen nincs ellentétben múlt számbeli cikkünkkel, mert a kirakó vásárt mi sem indítványozzuk éppen a fenti okokból, hanem csak a pót-állatvásárt, amire igazán nagy szükség volna, mert már három vásár múlt d a nélkül, hogy a nép marhát, lovat vehetett volna, vagy adhatott volna el. Gyümölcsészet. Bevégezve az átoltás műveletét, most már csak arról kell gondoskodnunk, hogy az uj faj hajtásai helyesen növekedjenek. Vigyáznunk kell különösen, hogy a fakadó rügyeket holmi rovari kártevők tönkre ne tegyék, miért is ajánlatos az összes oltások gyakori átvizsgálása. Gondoljuk meg, hogy különösen öregebb fáknál mindamaz alattomos kártevők, amelyek a fölrepedezett kéreg alatt kerestek és találtak téli menedéket, tavaszszal előbujva kénytelenek az oltóvesszőről serkedő néhány levélkével beérni, holott különben az egész fa koronáján eloszolva esetleg alig tettek észrevehető kárt. Van azonban még más veszedelem is, amely fiatal oltásainkat fenyegeti, az egyik a szél, amely a dúsan hajtó vesszőket, különösen ha héj alá voltak oltva, nagyon könnyen kicsavarja helyükből, a másik pedig a mindenféle madár, amely az oltásokra rászállva, azokat nagyon könnyen letöri. Különösen a varjú igen nagy művész ebben, mert nagy előszeretettel szemeli ki magának az ágcsonkokat szemlehelyül, ahonnét igen kényelmesen tud a fa alatti területen vizsgálódni. Amely oltásra egy varjú száll, az ő otromba, nehézkes kikötési módjával, az feltétlenül oda van. Ép ezért ajánlatos az oltás alatt a fa ágához egy hüvelyknyi vastagságú s az ág irányában az oltás fölé körülbelül 50—60 cm-nyíre kinyúló pálcát erősíteni, amelyre a madarak rászállhatnak s nem ronthatják el munkánkat. Amily mértékben nő a friss hajtás, úgy kell azt a pálcához erősíteni s ezáltal nemcsak a szél ellen óvjuk meg a zsenge és nagyon is törékeny hajtásokat, hanem azok növését is teljes mértékben irányítjuk, amennyiben a pálca a régi ág folytatása lévén, az uj hajtások is ez irányban nőnek s igy az uj korona a réginek teljesen megfelelő lesz. Ha az uj hajtások nagyon buján nőnek és — ami különösen körténél szokott előfordulni — saját sulyoknál fogva lefelé konyulnak tanácsos azokat azon helyen ameddig a kivánt irányban fejlődtek, visszavágni. Még egy módja van azonban az ily átoltások szabályozásának s ez a következő : az átoltás megtörténte után 2-3 hétre a fa kérgéből mindenütt nagy fehér rügyek fognak előtörni, amelyek valamennyiéből a régi fajú hajtások támadnak. Ha a beoltott faj ágacskái lassan nőnek, ugv ezen fattyúhajtások nagy részét letördeljük s igy a nedvet az oltásokba kergetjük. Ha a növekedés mérsékelt, akkor csak e hajtások végeit fogjuk lecsonkázni, nehogy nagyon erősen növekedjenek, mig ha az oltás nagyon buja, valamennyi fattyúhajtást meghagyjuk, úgy, ahogy van. A következő tavaszon az összes oltások y8 részét levágjuk s a keresztbe nőtt hajtásokat eltávolítjuk. A szerint, hogy mily termékeny fajt oltottunk, a második, harmadik évben gyönge, a negyedik évben pedig már teljes termést várhatunk. Heti krónika. Lebontották a lutheránus templomnak, tornyát, fedelét, már csak a falak merednek az égnek. Az aranyos keresztet szépen reemelték, kihullott belőle egy-pár száz éves pénzdarab, meg két doboz irás, amit figyelmesen összeszedtek, aztán leeresztették a harangot. Megszólalt az útközben egynéhányszor, bánatosan elsiratta a kis templomot, mely több mint száz éven át szolgálta a vallás szent ügyét, a toronyból pedig a májusi vakító napfényre félénk libegőssel repültek ki a denevérek, szomorú nyöszörgéssel jelezve, hogy most már ők is hajléktalanokká lettek. Jövő héten valószínűleg már a falakból sem látunk semmit. Hát bizony könnyű a rombolás, bontás, de nehéz az építés, a szegény hívek a múlt század kezdetén évekig csinálták a templomot s a mai emberek ledöntik egy-pár nap alatt. Nehéz munka lesz semmiből valamit teremteni, de annyi bizonyos, hogy Nagybánya egy csinos középülettel gazdagodik az idén. A közönség most két pártra oszlik s a művé szék sem tudnak megegyezni. Egyik azt mondja, hogy az uj templomot be kell építeni a kertbe, másik, hogy ismét az utcavonalba kell helyezni, mindegyik komoly, figyelemreméltó érveket hoz föl. A szigorú város azonban úgy döntött, hogy maradjon csak az uj templom is az utca vonalában és igy ketté vágta a gordiusi csomót, jövő héten tehát már nem fognak vitatkozni az emberek. A Hid-utcán meg a régi hidat bontják, már csak félig van meg, ennek az elaggott barátunknak is vége, meghalt, kiszenvedett végelgyengülésben. Jön helyébe más, szebb, erősebb, szolidabb alkotás. Az egész hét sok ilyen rombolást tud fölmutatni. Ma pedig záradékul a Teleki-Társaság ülésezett s választott uj tagokat, ez is a hét nevezetesebb eseménye. A város egyébiránt fel van lobogózva, a vendéglátók már vonulnak kifelé, jönnek a Calvineum harcosai, negyven vendég s meglesz holnap a mon- stre-hangverseny. Rég nem volt nálunk ilyen nagyszabású, hogy úgy mondjam, ilyen óriási forgalmú koncert. Nagybánya lefőzi az eddigi városokat, a kicsi, a szerény, az igénytelen, a félreeső Nagybánya mégis csak vezet megint s a csodálatos áldozatkész hangulatot igaz tisztelettel köszönti a krónikás. Kinevezés. A vármegye főorvosává a főispán dr. Schönpflug Béla Nagykároly városi tiszti orvost nevezte ki. Uj Ügyvéd Dr. Stoll László, Stoll Béla fia, május 1-én az ügyvédi vizsgálatot sikeresen letette. Az uj ügyvéd városunkben marad s atyja irodájának vezetését veszi at. Hírek a középoktatás köréből. A nagybányai főgimnáziumhoz érettségi elnökül a miniszter dr. Mór- vay Győző fővárosi IV. kér. fögimn. igazgatót küldte ki. — A helybeli igazgatót dr. Bencz Jánost pedig a losonczi állami főgimnázium érettségi vizsgálataihoz küldte ki elnökül a miniszter. Nagybányán a Vili. osztály vizsgálatainak sorrendje ez : Május 8 án hittan, 9-én [német, latin, görög, pótló, rajz. 11-én történet, magyar, bölcsészet. 13-án természettan, számtan. írásbeli érettségi vizsgálatok május 16, 17, 18 napján. A nemes Thaisz-család sírboltját ma szentelték föl Szőke Béla és Révész János lelkészek. A család ma hét halottat helyezett el az uj kriptában, ezek a következők: Thaisz Ferenc lelkész, Thaisz Ferencné, Thaisz Betta, Thaisz Péternc Demidoff Kornélia (akinek holttestét Budapestről az éjjel hozták ide), Ro- belly Lajos, Simkó József honvéd századosok, Simkó Józsefné Kornélia. A törvényben előirt óvatossági sza bályok megtartásával a városi főorvos és a kapitányság jelenlétében hántolták ki itt a 6 halottat s helyezték a díszes sírboltba a család tagjai s előkelő közönség jelenlétében. Thaisz Péter és R. Thaisz Fanny ez alkalomból városunkba Budapestről hazaérkeztek. Emlékeztető. Kálvineum-ünnepélyek holnap, vasárnap, május 7-én. D. e. 10 órakor istentisztelet a ref. templomban, prédikál Jánosi Zoltán ref. lelkész, énekel a debreczeni főiskolai énekkar. Perselypénz a Kálvineum javára. D. u 3 órakor istentisztelet ugyanott, prédikál Szathmáry Károly IV. éves theologus. Este 8 órakor hangverseny a Lendvay- szinbázban. Utána táncmulatság. Révay Károly, a Teleki-társaság elnöke, a mi koszorús poétánk fáradhatatlan az ő alkotásaiban. Legújabban gyönyörű bányász »bursch« dalokkal gazdagítja a magyar irodalmat s szép költeményei hol itt, hol ott jelennek meg az ország magyar lapjaiban. A Selmeczbányai Hírlap most egész ciklusba kezdett Révaytól. Legutóbbi számában hozza A pápa és a szultán, Noé, Felköszöntő, Beszállunk már cimü versét s a közlés alkalmából igy ir a kiváló költőről : Révai Károly, az országos nevű költő, kinek eddig megjelent két verseskötetét az egész magyar sajtó a legnagyobb elismerés hangján fogadta, lefordította a Selmecbányái régi bursch- és schacht-dalo- kat s közlés végett lapunknak volt szives átengedni őket. Lapunk mai számának tárcarovatában kezdjük meg közlésüket. Olvasóinkban bizonyára sok kedves emléket fognak fölkelteni ezek a dalocskák, melyek forma és tartalom tekintetében, teljesen hűek az eredetiekhez, szépségben pedig messze meghaladják őket. Dr. Szabó János szamosujvári g. kath. püspök e hó 1-én meghalt 75 éves korában. 32 évig volt püspök, pénteken május 5-én temették, temetésén városunkból Brebán Sándor g. k. lelkész vett részt. Vármegyei közgyűlés lesz május 11-én, melyre vonatkozólag a főispán a következő meghívót bocsátotta ki: Van szerencsém a törvényhatósági bizottság tagjait Nagykárolyban, a vármegyei székház gyüléstermében folyó évi május hó 11-én délelőtt fél 11 órakor kezdődő rendes közgyűlésre tisztelettel meghívni. Nagykároly, 1911. évi április hó 11-én. Hazafias üdvözlettel: Csaba Adorján főispán. Értesítés. Értesítem a törvényhatósági bizottság t. tagjait, hogy a folyó év május hó 11-én tartandó közgyűlésen a Luby Géza bizottsági tag elhalálozása folytán a folyó évre a közigazgatási bizottságban megüresedett hely választás utján be fog töltetni. Nagykároly, 1911. évi május hó 28 llosvay Aladár alispán. Adomány az ev templomra. Fizély Sándor kir. mérnök Felsőbányáról az építés alatt levő ev. templomra 100 koronát adományozott. A nemes lelkű adakozó fogadja az egyház hálás köszönetét. Ugyancsak e célra egy névtelen 50 koronát adományozott. Fogadja az egyház köszönetét a névtelen adakozó is. Kirándulóknak nem mulaszthatjuk el figvelmökbe ajánlani a nőegyesületi munkaház megtekintését a ligetben, ahol igen szép sásmunkákat is vásárolhatnak olcsó pénzért, mint pl. kalapot, szivartartót, szervétafogót, szatyrot, papucsot, fonott üveget, tálcát, névjegytartót stb A sáskészitmények igen Ízlésesek és rendkívül tartósak. A felsőbányái esti vonat, mely 7 óra 20 perckor indul onnan, csak junius hó í étől kezdve fog járni szept. 30-ig. A múlt számunkbeli menetrendnek kiegészítéséül hozzuk ezt az adatot is. Térzene a ligetben. Kedden, május 9 én, d. u fél 6 órakor a báoyászzenekar térzenét tart. és wMi bevásárlási forrás! Alapittatott 1894-ben. ékszerész Rákóczi-tér. Ajánlja dúsan felszerelt rak■■ ■ ■■ ■ ■■ tárát az összes hires gyárt■■ ■■ ■ mányu órákban. Nagy válasz■■ ■ ■■ ték arany- ezüst és brilliáns ■■ ■■ ■ ékszerekben, továbbá valódi ■■ ■ ■■ és china-ezüst árukban. ■■ ■■ ■ ■■ ■ tette: »Szaladj, szaladj, itt ne maradj!« Rémületében aztán ott hagyta a zsák diót a temető kapujában és elrohant. A szegény sánta ember is elvánszorgott azután nagy nehezen a faluba, de alig ért a háza elé, még nagyobb rémület érte. Elrohant előtte egy fehér ruhás alak, hona alatt egy zsák csörgő dióval, a hátán pedig egy kecskével. Úgy történt az eset, amikor a kecskelopás után a temető kapujához ért, csak a zsák diót találta meg ott. Azt hitte, hogy a kovács veszedelembe jutott és menekülése közben dobta el a zsákot. Minthogy segíteni akart a társán, felvette a hátára a zsák diót és el szaladt vele meg a kecskével a malom felé. A sánta ember rémülten nézett utána : azt képzelte tudatlanságában: a diós öreg embert látja, a hátán az ördöggel. Fel is zörgette nyomban a szomszédokat és elmondotta nekik, hogy a diós ember kibújt a sírjából és a zsákjával együtt, meg a hátán az ördöggel a malom felé futott. A szomszédok azután rohantak a malomba, hogy figyelmeztessék a molnárt a veszedelemre. A molnár, amikor menekülés közben hátra nézett megpillantotta a nyomában levő embereket és nagyon megrémült. Már ott volt a malom előtt, rémültében hirtelen ledobta hátáról a kecskét, meg a diós zsákot, azután beszaladt a malomba. Az emberek mikor megpillantották a távolból a diós zsák mellett mekegö kecskét, rémülten szaladtak szét — azt hitték, hogy az ördög őrzi a a diós zsákot. Kiabálásukra kiszaladt a molnár ^legénye, aki nem volt tudatlan, babonás ember. O bizony nem rémült meg a kecskétől, hanem a hátára vette, a zsák diót meg a hóna alá kapta s mind a kettőt bevitte a malomba és sokáig jól lakmározott belőle O járt legjobban, mert nem is lopott, mégis hozzájutott a kecskéhez meg a dióhoz.
