Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-18 / 38. szám
1910. Szeptember 18 (2) 38. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE vonulásunkat Nagybánya város Tanácsának jelentse be. Kérjük : vegye át Nagybánya városa a pénztárt is, azokkal a kötelezettségekkel, amelyek gondosan elő vannak írva. E levelet még azon éjjel kiadta az Erdélyi Újság aug. 19. száma. Megküldöttük az ország különböző részén lakó bizottsági tagoknak s érdeklődőknek 150 címre. És igy még a leleplezés előtt cimszaiag alatt kezéhez jutott az a tek. Tanácsnak is. Miután ennek dacára hivatalos értesítést ez ideig nem kaptunk, tisztelettel csatoltatik a Kolozsvári Iparbankhoz befolyt s ott kezelt adományokról a bank által kiállított pénztárkönyvi kivonat. E kivonat időről-időre eddigelé is megküldetett Kosutány dr. biz. elnöknek, az eredeti aláírási ivekkel együtt. E kivonat szerint befolyt adományokból összesen 1340 korona. Éhez jönnek az időközi kamatok. Ez összeget teljes egészében, minden levonás nélkül a tek. Tanács felhívására beszállítja a Kolozsvári Iparbank igazgatósága Nagybánya város pénztárába. Egyúttal a bizottság működése alatt keletkezett költségekről is csatolva van a banktól visszakért, okmányokkal fölszerelt fizetési jegyzék. E jegyzék szerint az 1. tétel (tábla) költségei bár julius 17-én kelt elnökileg folyósítva lettek, de mert a kifizetés teljesítéséhez kötött értesítés a pénztárnok kezeihez eddig nem jött be, a kifizetés sem történt meg. A 2, 3, 4, 5. tétel alattiak, mint a bizottsági szervezetről keletkezett kiadások, melyek a teljes sikert biztosították, szintén kifizethetők lettek volna, azonban a 4. kivételével általam előlegeztettek, hogy végleszámolásig a bevétel teljes összegében álljon a pénztárban. A 4. alattiról pedig a számla eddig nem érkezett be. (Rapid-vállalat számla) Méltóztassék a fizetési jegyzékben 1., 2,3., 4., 5. , tételek alatt kitüntetett összegeket akép, amint azt Égly Mihály főjegyző ur Kuhn Bernát pénztárnokunknak kijelentette, a pénz átvétele után egy héten belül elküldeni, hogy a pénztár ügyei befejezést nyerjenek. A maradványra nézve bizottságunk azt tervezte volt, hogy Schönherr Gyula dr. alap címen abból alapítványt létesít, az elhunyt tudós irányát követő jelesebb ifjak kitüntetésére és buzdítására. Ezt csupán figyelmébe ajánlom a tek. Tanácsnak. A beküldött emléktábla s ez ügyre tartozó más iratokat méltóztassék egyelőre a városi levéltárban őrizni. Idővel azok a kultúrpalotában elhelyezendő nagybányai múzeumban nyerhetnek végleges elhelyezést. Fölemlitem még, hogy minden adomány a vétel napján köszönet mellett nyugtázva lett A nyugta négytagú elnökség aláírásával adatott ki s szövegében kifejeztetik, hogy adományozó a Schönherr Gyula dr. emlékbizottságnak tagja lesz. JeLn beszámolónkról a nemes lelkű adakozókat egyidejűleg szintén értesítettük és igy adományaik ! sorsáról tájékozva vannak. Kötelességem hálával fölemlíteni, hogy a Kolozsvári Iparbank, tekintve az ügy kegyeletes célját, nemcsak minden dij nélkül kezelte s nyugtázta a beérkezett adományokat, de a pénz postaátvételi dijait és a nyugták elküldésének postaköltségeit is a bank viselte. Ez előzékenységért hála és köszönet illeti pénztárnokunk Kuhn Bernát és Osztián Olivér igazgató és Gajzágó Róbert bankpénztárnok urakat. Az adakozókon kivül útmutatásával a bizottságunkat segítette Gálffy Pál főbányabiztos ur, továbbá Kuszkó András h. hadnagy, Kuszkó Dezső hírlapíró, Kuszkó József m. kir. építési intéző, ki az első szakmunkákat készítette s a tábla elhelyezését Pintér építőmesterrel foganatosította. Huszthy fényképész kérésünkre a házról díjtalan levételt készített, Csikv Lajos állami mértékhitelesítő a ház rajzát kidolgozta, Reimann Károly kőfaragó mester kereteket, költség- vetéseket készített, szolgálatokat tettek az adakozók közül is az ügynek igen sokan, kik közül különösen Hültl Dezső dr. irányitó tanácsának a siker nagy részét köszönheti bizottságunk. Ezek fölemlitésével, magam s társaim nevében megköszönöm Nagybánya sz. kir. város közönségének az ügy iránt tanúsított figyelmét, hazafiui tisztelettel vagyok Kolozsvárt, 1910. szept. 9. Kuszkó István s. k. a Schönherr Gyula dr. emlékbiz. jegyzője. A csatornázás. A csatorna ügyében nincs tudomásunk róla, hogy Zarka Elemértől a szakvélemény már leérkezett volna. Forrnak az eszmék, sokan Deutsch munkáját a kőbányai vasútnál is éppen nem tartják kifogástalannak, viszont a többi ajánlatok igen drágák s ha meg lehetne takarítani vagy 100000 koronát, az ráférne az anyagilag nagyon megterhelt városra. Ezzel szemben az is áll, hogy az olcsósággal már egyszer megjárta a város t. i. az eddig épített csatorna részekkel, melyeket teljesen használaton kivül fognak helyezni. Majd csak akkor látunk világosan ebben a dologban, ha Zarka véleményét minden részletében teljesen ismerjük. A »Műszaki Világ« hosszabb cikkben ir erről a kérdésről s anélkül, hogy vele egyet értenénk, vagy állást foglalnánk, mint érdekes kirohanást hozzuk a közleményét egész terjedelmében. A »Műszaki Világ« szept. 15 iki cikke következő: »A Nagybánya város csatornázására kiirt verseny a f. hó 6 án járt le, amikor is a Műszaki Világ — a pályázati eredmény keretében — arról kapott és adott hirt, hogy a legolcsóbb ajánlattevő : Deutsch Imre valószínűleg nem fogja megkapni a munkát. A Műszaki Világ utána járt a dolognak s a következő hihetetlen adatoknak jött a nyomára: A legolcsóbb ajánlattevő ellen kifejtett tendencia arra van irányítva, hogy a csatornázási munkát Bründl János budapesti vállalkozó kapja meg, aki most építi Nagybányán a vízvezetéket Bründl ajánlati összege 399 338 korona 96 fillér, Deutsch Imréé 271520 korona 56 fillér. Az utóbbi tehát 127.818 korona 40 fillérrel olcsóbb. Hogy tehát az olcsóbb ajánlattevőt elüthessék a munkától, Bründl János, aki a munkára pályázik, a megbízhatóság kérdését tolja előtérbe. Az e tekintetbeni adatokat Bründl János gyűjti össze és adja a jóhiszemű Zarka Elemér kezére, aki — felelősségének tudatában — azt akarja javasolni Nagybánya város közgyűlésének, hogy a munkát ne Ítéljék oda Deutsch Imrének, mert ez anyagilag és számításaiban is megbízhatatlan. Ennek igazolására Bründl 1. Nagybányán időző művezetőjétől német levelet produkált, amelyben Deutsch Imréről, aki történetesen Nagybánya város részére iparvasutat épít, azt írja, hogy ezt a munkát hanyagul végzi, egy betonhidja már bedült, egynek pillérjei pedig már alámosódtak. A levél elmondja, hogy Nagybányán egy bizottság most járja végig Deutsch Imre munkáit, ami Bründlre nézve kedvező eredménynyel fog végződni. 2. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egy sárga szinü információs céduláját (ceruzával Com. Bank van rá Írva) Szerezte be Bründl, mely a Deusch Imre munkáit financirozó Szállítmányozási és Iparbankot kicsi, megbízhatatlan intézetnek minősiti, amelynek csak 300 000 korona az alaptőkéje, tehát mint kezes csak akkor fogadható el, ha Hirschfeld ur és az igazgatóság többi tagjai személyesen garantálnak vagyonukkal. — Deusch Imréről pedig azt mondja, hogy vagyontalan, számításai megbízhatatlanok és hogy már több pályázaton elbukott igen alacsony árajánlatai miatt. (Megjegyzendő, hogy a Bründl cég a Kereskedelmi Bankkal dolgozik. De egyébként raiköze a Kereskedelmi Banknak Deutsch Imre régi s különösen alacsony végösszegű munkapályázataihoz ?! Szerk.) 3. Birtokában van többek között még a Bründl cégnek egy Deutsch Imrét lepocskondizáló levél, amelyet ,Basch losoncvárosi főmérnök intézett egy Palotai Ármin nevű budapesti mérnökhöz, valószínűleg bizalmasan és nem rossz célzattal s amelylyel a Bründl cég igazolni akarja, hogy Deutsch Imre vállalkozó vagyontalan, a munkásokat nem szokta pontosan kielégíteni, stb. Ilyen és ezekhez hasonló nagy ágyukat vonultat fel a Bründl cég, hogy Zarka Elemért, a város műszaki tanácsadóját — Deutsch Imre kárára — a maga számára nyerhesse meg, illetve, hogy Nagybánya csatornázási munkáit 127.818 koronával drágább árajánlata alapján is megkaphassa. Mit szól ehhez majd Nagybánya város képviselőtestülete? Mit szól ehhez Szatmár vármegye alispánja? Mit fog hozzá szólni a belügyminiszter ur, Némethy államtitkár ur? És mit fog hozzá szólni Bründl János, aki szintén nem született óriásnak, ha majd legközelebb kimutatjuk, hogy munkálatai közben neki is voltak kellemetlenségei ? Egyébként a Bründl és Deutsch Imre ajánlatai között ott van mégScháfer és Wellisch mérnökök ajánlata 286.982 koronával. Akkor miért kapná meg Bründl János a munkát? Mert ő akarja?... Különben azt mondják, hogy Bründl mindenáron, még nagy áldozatok árán is meg akarja kapni a munkát. Sőt állítólag nagyobb lelépési összeg fizetésétől sem riadna vissza !< Részünkről nem helyeseljük Zarka Elemér ellen irányított megjegyzéseit ennek az üzleti izü cikknek. Zarka bizonyára nem hallgat se jobbra, se balra s legjobb meggyőződése szerint korrekt tanácsot fog adni a városnak. Ebben bízunk. Másrészről nem helyeseljük azt sem, hogy a M. V. két céget kiragad és szembe állítja azokat egymással. Az illető czégek legjobban teszik, ha hallgatnak, nem avatkoznak bele a dologba s reá bízzák a döntést arra, aki egyedül illetékes, a képviselőtestületre, mert mennél jobban erősködik valaki a vállalat elnyerése mellett, annál inkább megtörténhetik, hogy éppen egy harmadik vagy negyedik cég fogja megkapni a vállalatot. Általában, mi nagybányaiak, nem szeretjük az ilyen hecceket a komoly kérdések körül. A pályázóknak egymás ellen felhozott adatai úgy sem döntöttek még soha efféle vállalatoknál, legfellebb rontanak minden irányban. Pintyöék kérdve néztek körül, hisz ennivalót sehol sem láttak. — Pip, pip, pip, — kacagott a kövér veréb bácsi, — nekünk nincs teli kamránk, hogy mindjárt asztalt teríthessünk. — Úgy van, — intett a fürge veréb néni, majd pedig bizalmasan és kissé fontoskodva folytatá, — hát tudjátok, téli eleség gyűjtésére nincs is szükségünk, mi a készből élünk, kosztosok vagyunk. Pintyőke kérdő szemekkel bámult veréb nénire. — Igen, igen, — bólintott veréb bácsi, — csakhogy az ételt nem hozzák ám nekünk ide, hanem mi megyünk oda, ahol számunkra asztalt terítenek. — S nem is kell messzire repülnünk, — csiripolt megelégedetten verébasszonyka. Ha tetszik, elindulhatunk . . . n A kövér veréb bácsi elől repkedett, O kalauzolta vendégeit. — Pinty, pinty 1 — szólalt meg csengő hangon a barnavörös és sárga pásztás tollú pintyasszonylca, meglátva egy ház udvarán egy szép magas fenyőfát — pinty-pinty! hát itt is vannak fenyőfák?! — Csirip csirip 1 Igen, igen! Ezek a madárvendéglő jelfái, cégtáblái, — tanitgatta szaporán a mindent- tudó verébasszony a figyelő pintyőkét. — Úgy van, pip-pip ! — erösitgeté veréb bácsi. Majd pinty úrhoz fordulva, igy folytatá: Talán te nem is tudod, kedves barátom, hogy az Istennek azok a teremtményei, akiknek neve ember, és akik a nagy fal- odukban, vagy ahogy ők nevezik, házakban laknak, minden évben téli időben fényes ünnepséget rendeznek. Ok ezt karácsonnak nevezik. — Pinty pinty! — csodálkozott a pintypár. — Karácson napján az emberek megajándékozzák egymást sok mindenfélével, — csiripelt nagyhangon veréb néni, aki leste az alkalmat, hogy már ő is fitogtathassa okosságát. — Honnan tudod te mindezt ? — csipogott kérdően pintyőke. — Honnan? Hát láttam a fészkünkből. Ez úgy történt, hogy egy éjjel nagy világosságra ébredtünk s gyorsan kipislantva, uram fia ! mit láttunk; hát a szomszédház ablakai nagy fényben ragyognak. Hallgatóztunk, figyeltünk, hogy miért van ez igy s ekkor megtudtuk, hogy ilyenkor az emberek ünnepük a karácsont. Ekkor zöld fácskát is hoznak az erdőből, ezt fsldiszitik égő gyertyákkal, csillogó csecsebecsével és teli rakják jobbnál-jobb ennivalókkal, ugyanuyirra, hogy sokszor még nekünk is jut belőle. Ez azután a mi karácsonunk. Pip-pip pip! — Kérem, csiripip ! — csipegte diadalmas hangon veréb ur, — itt volnánk a »száraz fenyő»-nek nevezett madárvendéglőnél! Szűk udvarban egy törpe fenyőfácska állott. — Ez a pincelakásban élő embereknek volt a karácsonfájuk, — világosította fel a kérdezősködő pintyőkét veréb néni. A hóbuckó, mely a fenyőt körülfogta, zöldéit a reáhullott száraz fenyőtűktől, a fonnyadt gályák pedig tele voltak szórva kenyér-, sülttök-, burgonya- s murokdarabkákkal, sőt itt-ott egy-egy zsíros falat is ékeskedett rajtok. Hangos madártársaság vette körül e fát és a pincelakók gyermekei el elkergették a leselgö macskákat, melyek a szomszédház fedelén ugrásra készen pislogtak le a madárpecsenyére. Miután a madársereg jóllakott, vidám csipogással, pinty-pinty, ce-ce, szib-szib, küncsics-küncsics kiáltozással hálájukat kifejezve, tovarebbentek az »üvegmadáretető« szálloda felé. Ez tulajdonképp.n egy előkelő ház erkélye, melynek karfája mindenfele olajos magvakkal, sót még szárított almaszeletekkel is tele volt szórva. Rövid csemegézés után tovaszállva, a »teríts asztalka« csárdába tértek be, majd pedig messzibbre repülve, a »csillagos fenyőhöz« értek. E fenyőt nagy, fényes csillaggal díszítették föl a gyermekek, az ágait pedig teli aggatták felfűzött tökmaggal, sőt itt-ott még egy-egy dióbelet, egy darabka faggyút is erősítettek a fára. A jóllakott, de most már szomjas madársereg vándorlása közepeit még oly helyre is akadt, ahol langyos ivóvízzel várták. A szinte gömbölyűre hízott pintyasszonyka mindezeket tapasztalva, jóleső mosolylyal fülébe sugdosta urának, hogy úgy gondolja, jó lenne nekik is a városba költözni, hisz itt nagyszerű életük volna, mert nem kellene annyi bajjal s fáradsággal a mindennappi kenyérről gondoskodniok. De pinty uracska felborzolta tolláit s hangos ANATÓMIAI cipőgyár bí ^ főraktára */; Feltűnő szép ^ újdonságok! y
