Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
J 9 10. Október 23. NAGYBANYA ÉS VIDÉKÉ Záradékul Torday bátyánk, a b. polgármester közgyűlést is tartott ma s a félórás, sablonos gyűléssel együtt a hetet is bezárta. Az öreg hidon keresztül pedig a hegy felől napról-napra hordják a hagyományos óriási hordókat be a városba, szűrik a hegy levél, elég jó időben, elég édes mustot, csak a mennyiség nem elég, de valljuk meg őszintén, Nagybányának elég bort szállítani, bizony nehéz feladat is volna, mert itt újig mindig elfogy a termés, legalább a régi krónikákból úgy olvassa a króinká«. Áthelyezés. Fliesz Henrikné Bernhard Vilma borpataktelepi áll. elemi iskolai tanítónőt a vallás- miniszterium az itteni gazdasági szakiskolához áthelyezte. Esküvő. Liptay Sándor kincstári számtiszt okt. 16-án, vasárnap tartotta esküvőjét Marosfy Dezső városi számvevő leányával: Erzsébettel. Két egyházlátogatás. A héten két. egyházban is volt városunkban nevezetesebb egyházlálogatás, amelyekről híradással kell lennünk. Majláth Gusztáv gróf, erdélyi r. kath. püspök ugyanis a múlt héten Szolnok-Dobokában járt s ott Magyarláposon, Horgos- patakán, Oláhláposon bérmálást végzett, majd e hét elején átjött Kapnikbányára — amely község egyházi- lag a római katholikusoknál szintén Erdélyhez tartó zik —s olt is bérmált. E hó 20 án, csütörtökön városunkon keresztül utazóban lévén, a nagybányai hívek Szőke Béla plébános vezetése mellett kocsikon Giród- tótfaluig elébe mentek a főpásztornak, ott üdvözölték s Nagybányára kisérték. A püspök, noha Nagybánya nem tartozik a főhatósága alá, itt is kedveskedett a híveknek azzal, hogy udvarias látogatást tett. 5 órakor délután érkezett ide, azonnal a templomba ment, hol részlvett a papságtól körülvéve tömegesen az októberi litánián, majd utána 200 hívőt meggyóntatolt. Este a plébánián nagy vacsora volt, melyen a város előkelőségei közűi számosán vettek részt. Pénteken megáldoztalta a püspök a híveket s délelőtt a 10 órai vonattal Zsibó felé hazautazott. A vasúti állomáshoz is számosán kik'sérték. — A másik látogatás az evang. egyházban történt. Dr. Meskó László ny. államtitkár, orszgy. képviselő, a tiszavidéki ev. egyházmegye világi elnöke és Materny Lajos debreczeni főesperes, kerületi gyámint elnök, egyetemes számvevő, az u. n. »canonica visilatio« t végezték a helybeli egyházban. Szintén csütörtökön délután érkeztek ide, az állomáson Révész János lelkész és Fülöp Andor gondnok fogad Iák az érkezőket s este tiszteletökre Révész János lelkésznél volt díszes vacsora. Másnap megvizsgálták az egyház anyakönyveit, jegyzőkönyveit, a levéltárt, pénztárt, meglátogatták a templomot, megtekintették az egyház ingatlanait, megvizsgálták a lelkészi irodát s mindent rendben találva, megelégedésüknek adtak kifejezést és a fél 12 órai vonattal tovább utaztak Szatmárra és Kölesébe, ahol szintén egyházlátogatást végeznek. A szálló bérlő-társaság igazgatója, Brebán Sándor állásáról lemondott, azonban nem felsőbb rendeletre, hanem tisztán a maga elhatározásából, tekintettel nagymérvű elfoglaltatására. Az igazgatósági ülés a r.-t. igazgatójává Almer Károlyt választotta. A Grünwald testvérek cég az István király-szálló és a Lendvay-szinház szerencsés fölépítésének örömére e hó 15-én este díszes lakomát adtak az István királyban. Erre mintegy 25 en voltak hivatalosak, leginkább a város, az építő-bizottság és a szerkesztőségek tagjai közül. Hivatalos volt az éppen itt időző Harácsek László min. tanácsos is. Mondanunk sem kell, hogy a vacsora számtalan fogásból állott, az ételek pompásak, kitűnőek voltak s a pezsgő durrogott, folyt kivilágos kivjrradtig, a cigány pedig húzta fáradhatatlanul a jobbnál-jobb magyar nótákat. Tizennégy köszöntőt jegyeztünk föl, ezek következők: Torday Imre ez idő szerinti polgármester a várost, Bálint és Jámbor tervezőket és a Grünwald testvéreket köszöntötte föl. Jámbor Lajos Nagybánya polgárságát. Brebán Sándor Gábriel építő mérnökre, Várnay Alajos a Grünwald cég nevében a polgármesterre, Stoll Béla Harácsek min. tanácsosra és Lovrich Gusztávnéra, Harácsek László Stoll Bélára, Bálint Imre Bálint és Jámbor tervező művészekre, Jámbor Lajos Brebán Sándorra, Brebán Sándor Neubauer Ferenc min. tanácsosra, Révész János az épitőbizottságra, Jámbor Lajos Fábián Lajosra, Bálint Imre Harácsek Lászlóra, Brebán Sándor Bálint és Jámborra, Harácsek László Bálint és Jámborra mondott köszöntőt. Az egész vacsora igen kellemes és jól sikerült volt, hol fesztelenül és ritka jókedélyben gyorsan röpültek el az éjszaka órái. Az orsz. magyar bányászati és kohászati egyesület nagybánya vidéki osztálya, október hó 29-én, délután 5 órakor Nagybányán, a kir. bányaigazgalóság lanács- termében osztálygyülést tart. Tárgyak: 1. Elnöki be- jelenlések. 2 Indítványok. 3. Dr. Kádár Antal felolvasása : Tanulmányúd jelentés. 4 Kápolnai Pauer Viktor sorozatos felolvasása a vasbetonról. I-ső sorozat: »A vasbeton és annak története.« (A sorozat további előadásai annak idején a t. tagokkal közöltéinek.) Gyűlés után társas összejövetel, hölgyek részvételével az »István Király Szálló« éttermében. Kivándorlás és koleraveszély. Fiúméban most Jekelfalussy kivándorlási biztos rendeletére igen szigorúan teljesitik az egészségügyi előírásokat. A koleragyanus vidékekről érkező kivándorlókat lehetőleg még a vonatról küldik haza. Ha azonban már j elhagyták a vasúti kocsikat, úgy megvizsgálás végett a járványkórházba szállítják őket. Ennek következtében két hét óta erősen csökkent a kivándorlás i Fiúméból. Ennek és sok más szigorú óvintézkedés- I nek köszönhető, hogy eddig csak egyes, szórványos koleraesetek fordultak elő Fiúméban. Hasonló a helyzet Triesztben is. A reformáció ünnepét, okt. 31-én a helybeli két prot. egyház az idén is megtartja. Délelőtt 10 órakor ifjúsági istentisztelet és ünnepély lesz az ág. h. ev. templomban, hol mind a két egyház összes tanuló növendékei részt fognak venni. A villamos amputálás. A villamosságot, mely már évek óta áll különféle műtéteknél az orvosi tudomány szolgálatában, legújabban amputálási műtéteknél használják a vágás és fürészelés teljes kizárásával. Az uj műtétet dr Arsonval párisi orvostanár fedezte fel, aki miután állatokon több hónapon keresztül kipróbálta: most embereken alkat- i mázzá, még pedig hir szerint sikerrel. Az amputálandó testrész körül drót segélyével megfelelő villamos áramot vezetnek keresztül, mire az eltávoli- tandó testrész néhány perc múlva egyszerűen elválik a testtől. A villamos áram hatása alatt a vezető dróthuzal épp oly finoman és zajtalanul vágja keresztül a tes-részt, mint a vékony cérnafonál a vajat vagy a szappant. A villamossággal eltávolított testrészek a tanár állítása szerint sokkal gyorsabban és biztosabban gyógyulnak, mint a késsel és fürész- szel levágott testrészek és a műtét úgyszólván fájdalomnélküli a régi műtéthez képest. Arsonval eleinte állatokon végzett kísérleteket s oly erős villamos áramot alkalmazott, hogy némely állat hirte- j len megsült. Mikor azonban eltalálta a helyes hőfokot; az állatok úgyszólván észre sem vették, hogy a villamos drót elmetszette izmaikat, ami arra vall. hogy a villamos műtét teljesen fájdalom nélkül ment végbe. A dohányjövedék a magyar ipar ellen. A dohányjövedék Pécsett uj dohánygyárat épített, melyet sodronyfonatu vaskerítéssel vétetett körül. A kerítés szállítását a Hutter és Schrantz bécsi cég nyerte meg, azon a címen, hogy ő is »hazai« vállalatnak A gyümölcsfa életviszonyaira a fekvés, égalj, talajviszonyok s a kezelés bírnak legnagyobb befolyással. Vegyük ezeket sorban és nézzük meg, melyiknek mennyi befolyása vaD a termékenységre. I. A fekvés sokkal nagyobb befolyással bir a fa növekedésére és termékenységére, semmint gondoljuk. Legalkalmasabb a szelíd déli lejtős terület a gyümölcsös telepítésére, lehet azonban délkeleti és délnyugati lejtős is. Legkevésbbé az északi fekvés felel meg, ami természetes is, mert e fekvésnél leginkább nélkülözi a gyümölcsfa az éltető nap sugarait. Nagy befolyással van azonban mégis azon körülmény is, hogy hogyan van valamely gyümölcsös a szél ellen védve, mert egy szeles völgyben fekvő gyümölcsös fái, ha nincsenek kellőleg körülültetve a szelet felfogó, de férgeket nem szaporító erdei fákkal, — hasztalan teremnek, jön egy nagy orkán s leviszi egész reménységünket s nagy ágakat is törve, a jövő évi reménységünket is kétségessé teszi. Hasonlókép a folyóvíz közelében levő gyümölcsös sokkal jobban van kitéve a lefagyás veszedelmének, mint a magasabb helyen fekvő. II. Az égalji viszonyok eminens befolyásáról elég csak annyit mondanom, hogy sok gyümölcsfaj, amely pl. Németországban értékes késő őszi alma, nálunk értéktelen nyári vagy kora őszi almává válik. Ilyen pl. a gravensteini alma, mely nálunk tulkorán érik meg, mig viszont egyes nálunk megérő és dúsan termő téli fajok már hazánk északi részében sem érnek meg kellőleg. (Folytatjuk.) (2) 43. szám. Heti krónika. Mint már egyszer jeleztük, Nagybányán megkezdődik a páholy-élet, korszakot alkotó fordulat ez társadalmunkban. A Teleki-társaság vasárnapi estélyén láttuk, hogy a páholyok mind megteltek s a földszint majdnem üres maradt. Körü'belől ez lesz a jövő képe. Mindenki páholyba vágyik. Van abban valami bájos, valami izgató, mikor a fényes toalettek a szépen iveit, bársonyos fülkékből a villámfény mellett leragyognak a földszinti jámbor, szegény halandóra. A páholyokban legalább 100 ülés van, a földszinten 260, a karzaton is vagy 60, t(hát 400-on felül van csupán az ülőhelyek száma. Szóval 700 ember kényelmesen elfér a színházban s két oldalt még óriási szabad térség is marad a sóhaj folyosókon. Akik eddig a földszintre jártak, azok most páholyba mennek, de ki jön a földszintre? Ez a nagy kérdés. Másrészről igaz az is, hogy dacára annak, hogy a földszint kongott az ürességtől, az étteremben mégis igen nagy volt a közönség, helyet nem lehetett kapni, bizonyságául annak, hogy mégis csak nagy közönség kereste föl a Teleki-társaság estélyét. Az István királyban egyik összejövetel a másikat éri. Szombaton is jól mulattunk és kitünően kosztoltunk a Grünwald vacsorán. A bor is nagyon jó. Egy jókedvéről ismeretes előkelő ur igy aposztrofálta : »Ez olyan bor, hogy ennél borabb bort, nem borolt senki borba.« A szállóban azonban még mindig látjuk, hogy ott minden kezdet és minden gyüfatartó nehéz. Akkora súlyos fém-gyufatartókat szereztek ugyanis be, hogy gyengébb emberek fölemelni sem bírják. Ennek is megvan már a maga adomája. Az igazgatóság leghumorosabb tagja kijelentette, hogy ezek a gyufatartók a képviselőházba valók, kínáljuk meg velük a háznagyot, nálunk nincs hivatásuk. Min'ha élénkebb forgalom pezsdülne az uj szálló nyomán, a héten két magasabb egyházlátogatás fordult elő, ezekről azonban másutt tudósítunk, s valami nagy vasúti gyűlést is rebesgetnek, amelyik szintén ide jönne, mert olvasták a Napban, hogy milyen kedélyes élet és jó szálló kerekedett Nagybányán. ». . . Azon a nyomon haladva-tovább, hogy amely népek nyelve erősebben hatott a mienkre, annak a népnek hatása volt szellemi életünkre és ebben költészetünkre is, kétségtelennek vehetjük, hogy a török nyelvi hatással párhuzamosan költészetünk ereibe is sok uj vér ömlött át. Sőt ezt a hatást még nagyobbnak tekinthetjük a nyelvinél. Úgy látom, különösen líránk érezte mélyen a török hatást. (Nb. a honfoglalás előtti törökség hatásáról van itt szó !) Népdalaink szerkezete szembeszökően hasonlít a török-tatár stróphás dalok kompozíciójához. Azok a finn-ugor népek, melyek távolabb laknak a török törzsektől, ismerik ugyan a lírát, de strófátlan alakban. A török-tatár népekkel érintkező osztyákoknál, zürjéneknél, cseremiszeknél szembeötlőleg elterjedt a szakokká gömbölyödő dal- kompozició. A votyák nép északibb része strófátlan énekeket ismer, a délibb rész már tatár szabású strófás dalokat. A tatár dalok általán két részöől állnak, egy bevezető természeti képből, vagy élmenyi mozzanatból s egy ehhez fűzött érzelmi mozzanatból, alanyi reflexióból. így például az ilyenben: Fehér galamb, barna galamb Mért gyülöng a házfedelen? Ez a gond, ez a búbánat Mért gyülöng az én fejemen ? Két madár repül az égen, Egyik kötve, másik szabad — Én édes éjféli álmom, Bár költnélek, csókolnálak. (Karaba törzsbeli dal. Radloff gyűjteményéből. IV. köt.) Ezt a szabást átvették a török-tatár törzsek mellett lakó ugor népek. Minden jel szerint annak a többször említett török érintkezésnek, illetőleg beolvadásnak kell tulajdonítanunk a strófás szerkezetet, a festői kezdettel, a sejt- oszlás-szerü kompozícióval s általán a dalforma nagy kedvelését a magyarban is. Líránk specifikus kifejlődésének s kivált a mai népdal megalakulásának ez a hatás adhatta meg a lökést. Nem a faj miatt, hanem az életmód miatt. Az a török nép, melynek nyelve a mienkre hatott, földmivelést űzött s letelepült életet folytatott. Ily népnél a hős ének mellett már jelentőségre jut azok szellemi élete, tehát költészete is, akiknek a dal a kedves, a házi körben élő, a békés foglalkozású egyéneké. Népdalaink pacsirtahangja a magyar mezők felett azóta zeng, mióta száutófóldeink vannak és azzal a török fajjal költözött hozzánk, mely a földmivelést hozta magával. Dalaink virágnyelve is keleti képzeletre mutat és a keleteurópai tulipános pusztákról eredhet . . .« Ha már most, igy állván a dolog, azt kérdezem önmagámtól, hogy a mai kétlelkű (mert árja is, turáni is) magyar költészetet milyen elemekkel tanácsosabb újjá teremteni és újabb fejlődésre képesíteni, nem felelhetek mást neked és Nyugat-ékaak, mint azt, hogy : Keletre magyar 1 Miért? kérdezheted még .ezután is. Azért, mert a művészetnek minden formája legjobban az ősi, faji tulajdonságok alapján fejleszthető tovább. A magyar zene dallamkincse, a magyar építkezés, fafaragás, hímzés formakincse, a magyar próza- irás, a magyar verselés nem vehet büntetlenül kölcsönöket a másféle jegecedési formákban jelentkező árja gondolatkincsek tárából. Idegen marad az és hatástalanul eliszapolódik, feledésbe merül. Berzsenyi, Virág, Vörösmarty ép’ oly kevéssé halhatatlanok, mint Kölcsey vagy Reviczky. Nyelvök. formáik latinok, németek formáinak és szófüzésének másolatai. A »Nyugat« fiatal franciáiból is, azokra vár jövő, akik idejében magyarokká válnak. Ady már kuruc dalokat penget olykor. Jól teszi. Azok legalább szaporítani fogják a magyar szellemi közkincset. Franciás ritmusainál azonban sokszor többet érne, ha műfordításokat s nem utánzatokat adna. Nincs ő arra rászorulva, hogy Verlaine magyar másolatának tekintsék. Móricz Zsigmond legszerencsésebb köztük. Magyar dolgait olvasván, eszünkbe sem jut Giovanni Verga, az olasz népélet veristája. Pedig van rokonság köztük. Nevezetes, hogy Balassát, Gvadányit, Gyön- gyösyt, Csokonait könnyebben olvassa és élvezi a mai magyar olvasó, mint az egész nyelvújítás korát, Petőfiig, együttvéve. Báró Eötvös vagy Kölcsey sziszifuszi körmondatait ki élvezi ma: Jókai természetes könnyedsége után ? Kevés ember lehet olyan, Bajza németes dalai kinek kellenek Petőfi óta? Vörösmarty hexametereit ki olvassa szívesebben Arany János magyar hatosainál? Hugó Viktor magyarországi nagy népszerűségét körülbelül azzal magyarázhatjuk, hogy Szász Károly nem hatos jámbusban, hanem lejti esésű magyar alexandrinusokban fordította. Ez ugyan mü- vészietlen eljárás, de nagyon menthető szerencsés tévedés volt tőle. Talált is elég követőre. A magyar irodalom, ha a nyelv igy marad, a minőnek legmagyarabb napjaink kifejlesztették, megújulása eszközeit, anyagát és formáit csakis a népiesben és az avval rokon szellemű keleti turáni szellemkincsben keresheti. A nyugati árja áramlatok megismertetése fordítók és nem utánzók feladata. Zempléni Árpád.
