Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-20 / 12. szám
Nagybánya, 1910. Máfciűs 20. — 12. szám. XXXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE % nvLEGi-J'^SLEisrijKi iMixiixrrxEisr Előfizetési árak . Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség s kiad ~~ alatt. Megint későn érkeztek . . . Keddről szerdára virradó éjjel tűz ütött ki a Felsőbányai-utcán. A vész nem okozott valami rettenetes nagy kárt, de hogy a baj jobban el nem harapódzott, nem annyira a tűzoltóságnak, mint inkább a közönségnek, különösen a kereszt- hegyi bányászoknak köszönhető. A tűzoltók megint későn érkeztek . . . Nem vagyunk elfogultak a szegény tűzoltókkal szemben, tudjuk azt is, hogy akit baj ér, annak minden perc egy örökkévalóság és hogy | bizonyos tekintetben a tűzoltók mindig későn érkeznek, mert hiszen azonnal nem lehetnek ott, de ez eset alkalmából egyet-mást mégis szóvá kell tennünk. A tűzoltók azzal védekeznek, hogy a lovak nagyon elcsigázottak, napközben követ, szemetet, földet hordanak, és sokszor nappal nincs is ott a két ló az istállóban a sok munka miatt, amikor aztán ha tűz volna, valahonnan másfelől kellene lovakat keríteni. Mondják, hogy a város mérnöke által épített szertár rósz, szűk, sokszor alig tudják gyakorlat alkalmával is kihozni a szereket s lóval mindenféle kanyarodásokat és próbákat kell előbb eszközölni, mig végre nagy nehezen a szűk nyitáson, kirángathatják a szükséges gépeket. Nem egyszer a szerszám, az istráng stb. szintén rósz, majdnem hasznavehetetlen. Szerintünk az őrtanya maga sincsen jó helyen. Kívül a város végén. S itt merülhet föl az az eszme, hogy a városháza elköltözésével, az őrtanyát ismét vissza kellene hozni a mostani városházára, ahol maradna pl. a rendőrkapitányság, hiszen a gimnázium helyiségeiben nem is fér el, meg nem is odavaló a fogház közvetlenül a templom mellé, ott lehetne a muzeum szintén a régi városházán, egy vagy két bolt a piacz felé és a tűzoltó őrség, meg szertár. Ennek bizony a város közepén a helye s csak végső szükségből volt megengedhető a temető mellé való ki- kiköltöztetése. Úgy a parancsnokság, mint a városi hatóság részéről szigorú és céhzerü intézkedéseket kérünk a mai keretben is, ce egyszersmind meg- szivlelésül ajánljuk az ép:tkezések alkalmából a szertárnak és örtanyának a város közepébe való vissza költöztetését. Városi közgyűlés. — 1910 márcz. 17-én. — A képviseletnek ma d. e. 10 órakor tiz tárgyas rövid közgyűlése volt, nem nagy érdeklődés mellett, amennyiben mindössze 30 képviselő volt jelen és 6 tanácsbeli. Nagyobb jelentőségű kérdéseket nem tárgyaltak, legfellebb az erdei iparvasut jóváhagyását számíthatjuk ide. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk különben a következő: Elnök : Dr. Makray Mihály polgármester. Jegyző: Smaregla János aljegyző. Hitelesítők: Dr. Stoll Tibor, dr. Vass Gyula, Ka- zamér János. Hitelesítés ideje márc. 25., d. e. 10 órakor. 1. Napirend előtt a polgármester mély részvéttel jelentette Halmai József tanár halálát. A boldogult a közoktatásügy tétén maradandó érdemeket szerzett s mint képviselő is szorgalmasan teljesítette kötelességét. Indítványára a képvise őtestűlet részvétiratot intéz a családhoz. 2. Elnök jelenti, hogy néh. Halmai értékképviselő helyére Hanzulovits Kristóf volna behívandó, mivel azonban ő a választott képviselőséget tartja meg, özv. Petky Gyuláné következik. A képviselet nevezettet fölszólítja, hogy megbízottját jelentse be. 3. Virág Lajos interpelláció keretében előadja, hogy köztudomás szerint dr. Hercinger Ferenc egy nehéz szülés esetében e hó 5 én, a szülésznő hívása , . r. ügvészsé" -'W. ^ dac' &ere dr. W; * ilyen hai , ^ b képvisel; su mau a Közgyűlés ^ / »olgármeste , hogy ez ügyben rendelje el a v^J5í,ot. 4. A vármegye a képviselőtestületnek a hirdetések ügyében hozott határozatát jóváhagyta. Tudomásul szolgál s utasittatik a tanács, hogy most már a 4373 — 171/909. sz. határozatot hajtsa végre. 5. A jéggyár felállítását a közgyűlés szükségesnek tartja, a Ganzgyár 37000 K ajánlatát elfogadja s a tanácsot utasította a szükséges intézkedések megtételére. 6. A Szent István torony órájára vonatkozólag a közgyűlés egy villamos óra berendezését egyhangúlag elhatározta. Elfogadja gróf Thoroczkay és társa budapesti cég 2800 K ajánlatát, az óra beépítésének felügyeletével 200 K dij mellett Iring Pál órást megbízta. A ref. templom órájára nézve a villamos berendezés iránt a közgyűlés felhatalmazta polgármestert tárgyalások folytatására. 7. A gőz- és kádfürdőnél eszközlendő javítások elkészítése tárgyában a képviselet az árlejtés kihirdetését elrendelte s felhatalmazta a tanácsot, hogy e célra 3000 K erejéig utalványozhasson. 8. A városi állatorvosi lakóház ügyében az átépítésre vonatkozólag árlejtés megtartását elrendelte. 9. A közmunka bizottság javaslatára a festői műtermek telkének lecsapolása iránt az árlejtés foganatosítását a gyűlés elrendelte. 10. Rácz István és neje részére a Szendy-téren kisajátított épületük helyeit a Kossuth utczában a város uj házat építtet s ezt árlejtésen adja ki a vállalkozónak. 11. Deutsh Imre vállalkozóval a Kőbányatelepi iparvasut felépítése tárgyában kötött szerződést a közgyűlés jóváhagyta. 12 Dr. Makray Mihály polgármestert pedig Mol- dován László indítványára utasította, hogy a szatmár- nagybányai vasút márcz. 10 -iki közgyűlésén vegyen részt. 13. A sukorói kőbánya és malomkőgyár üzembe helyezése tárgyában a képviselet kimondotta, hogy az üzembe vételt ezennel elhatározza s annak engedélyezéséért kérvényt intéz a vármegyei erdészeti bizottsághoz.-A kecske, a szamár meg a kaftán. (Keleti mese.) — Ira: Lomlesz Elek. — Elindult Abdallah gazda a vásárra, hogy eladja ott a kecskéjét s télire való elemózsiát vásároljon az árán. Magára öltötte hosszú, sárga kaftánján, hogy tisztes külsővel jelenhessék meg az emberek között s ne úgy bánjanak vele, mint holmi jöttment fickóval. Felült a szamarára s a kecskét hosszú kötélre kötve vezette maga után. A kötél végét odaakasztotta a szamár nyergére. így ment, mendegélt az erdőn keresztül s véletlenül megpilantotta őt három tolvaj. Ott hüsöltek a gazfickók egy bokor alatt s éppen azon tanakodtak, hogy mi módon tegyenek szert valami jó prédára. — Ni, ni! — mondotta az egyik nagy örömmel. — Ott jön egy derék ember, aki mindhármunkat kisegíthet a bajból. Juttatni fog ö prédát mindhármunknak. A másik két tolvaj is kidugta a fejét a bokorból. — Jól beszélsz, cimbora! — mondotta a második tolvaj. — Csakugyan jó prédára számíthatunk. A harmadik sem maradt néma. — Mindjárt el is oszthatjuk magunk között a prédát — mondotta — Nekem a kecske kell. — Nekem meg a szamár. — Nekem meg jó lesz a szép, sárga kaftán ! Tanakodni kezdtek azután a tolvajok, hogy mi módon foszthassák meg igaz jószágától s szegény gazdát, aki nem is gondolt a veszedelemre és szundikálva ült a szamár hátán, miközben nagyokat bólintott a turbános fejével. Az egyik tolvaj ravaszul mondotta most a társainak : — Jaj, de hátha rajta vesztünk a lopáson és a biró elé kerülünk ? Börtönben sinlődhetünk akkor sok esztendeig s talán még fel is akasztanak bennünket, jobb lesz tehát, ha szépen elkérjük attól a jó embertől a kecskét is, a szamarat is, meg a kaftánt is. Hátha a maga jó szántából nekünk adja. Akkor azután megesküdhetnénk a biró előtt, hogy nem loptuk el egyiket sem, hanem ajándékba kaptuk. — Jól mondod, cimbora! — vágta rá a másik két tolvaj. — Kérdezük meg tehát tőle, hogy nekünk adja-e a kecskéjét, a szamarát, meg a kaftánját? Megértették a társuk ravasz cselét. Az első tolvaj suttogó hangon kérdezte most a még messze járó Abdallah felé fordulva: — Jó ember, nekem adod a kecskédet ? A szundikáló Abdallah nagyot bólintott a turbános fejével. — Ni, ni 1 — mondotta most a ravasz tolvaj. — Rábolintotta a kérdésemre, hogy nekem adja. Láttátok, ugy-ei Tanúskodni fogtok mellettem a biró előtt. Most a másik tolvaj kérdezte hasonló módon. — Jó ember, nekem adod a szamaradat ? Abdallah megint bólintott. A harmadik tolvaj is megkérdezte ezután tőle: — Nekem adod a szép, sárga kaftánodat ? Abdallah megint bólintot a turbános fejével. A tolvajok megelégedetten rázták a fejüket : Köszönjük, jó ember. Ugyhát elvehetjük tőled mind a hármat magunk módja szerint? Abdallah erre is nagyot bólintott szundikálás közben. A tolvajok ekkor ravasz tervet eszeltek ki. Megállapodtak abban, hogy egyenként fosztják ki a gyanútlan embert. Elindult előbb az egyik, óvatosan a szamár háta mögé került s elvágta a kecske kötelét. Azután gyorsan bevezette a kecskét a bokrok közé, a zsivány- tauyára. Most már a második tolvaj is előbuj't a bokorból és Abdallah után szaladt s ráhúzott egy husánggal a szamárra. Abdallah most már fölserkent szundikálásából, mert a szamár nagyot ugrott alatta. A második tolvaj odalépett melléje és meg kérdezte tőle: — Hova igyekezel, jó ember! Allah vigyázzon az utaidra ! Abdallah jó szivvel fogadta a köszönést s meg is felelt nyomban a kérdésre: — A vásárra viszem a kecskémet. — Miféle kecskédet? Hát hol van a kecskéd? Abdallah hátra nézett s rémülten kiáltotta: — Jaj, jaj, ellopta valaki! A tolvaj ekkor ravaszul mondotta: — Bizonyosan a te kecskéd volt az, amelyikkel útközben találkoztam. Nem messze járhat még a tolvaj, siess vissza az utón, hátha utol éred. Addig én majd vigyázok a szamaradra. Abdallah hirtelen leugrott a szamár hátáról, megköszönte a tolvaj szívességét, azután futni kezdett visszaíelé, hogy megkeresse a kecskéjét. Futott, futott, de hiába s végre nagy szomorúan tért vissza arra a helyre, ahol a szamarát hagyta. A tolvaj azonban régen elvezette azt a zsiványtanyára. Abdallah most már észrevette, hogy rászedték s keservesen kezdett sírni, jajgatni. Elöbujt ekkor a bokorból a harmadik tolvaj és megkérdezte tőle, hogy mi a baja ? — Jaj, jaj! nagy baj ért engem! Ellopták a kecskémet, meg a szamaramat! A tolvaj vigasztalni kezdte őt s hozzácsatlakozott. Útközben egyszerre igy szólt Ahmethez: — Nagy szerencse vár reánk. Véletlenül ráakadtam a kincses kútra. Ott van ni! Ne sirasd most már a kecskédet, meg a szamaradat! A tolvaj ekkor odavezette Abdallah gazdát egy kiszáradt kúthoz, amelynek feneke tele volt a fákról lehűlt sárga levéllel. — Ez az a hires kincses kút, amelyet annyian kerestek már hiába. Mi, szerencsére véletlenül ráakadtunk s most már nagy gazdagság várakozik reánk. Tudod mit? Én majd egy hosszú faágon leeresztelek a kút fenekére s felhozod onnan a sok aranyat, azután megosztozunk rajta. De jól teszed, ha előbb leveted a szép, sárga kaftánodat, nehogy bepiszkolódjék. Abdallah nem volt olyan együgyü, amilyennek látszott. Észrevette, hogy nincs a kút fenekén semmi más, csak sárga levél. Ohó! — gondolta — ez az ember bizonyosan arra számit, hogy majd megugrik a Xja.pu.nlc mai száma © oldal.
