Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-08 / 2. szám

Nagybánya, 1910.

Január 8. — 2. szám.

XXXVI. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK HVriJNNDiEISr VASÁRNAP

Előfizetési árak :

Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos :

Eévész J"á,zios.

Szerkesztőség ciact óhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám alatt,

üzleti hirdet éter, los hirdetések díjszabás szerint.

Városi közgyűlések.

— 1910. január 8-án. —

A város képviselőtestülete ma a vízvezeték és csatorna-pályázatának kiírási műveletét, a vízvezetéki munkálatok ellenőrzését és a mü végleges átvételét Zarka Elemér magánmérnökre óhajtotta bizni, akit felsőbb helyről is melegen ajánlottak a polgármester figyelmébe. Ekkor felszólalt Fábián Lajos mérnök s kifejtette, hogy az eddigi csatornák az eredeti tervtől eltérőleg készültek s azért Zárkának figyelmét föl kell arra is hívni, hogy ezeket vegye figyelembe, már akár használhatja, akár nem használhatja s szerződésileg ki kell kötni, hogy Zarka tartozik a munkálatokat a már eddig kész csatornákhoz alkalmazkodva vezetni, esetleg azokat újonnan megcsináltatni.

Fábián felszólalása miatt nem kötötték meg Zárkával ma a végleges szerződést, hanem a legközelebbi közgyűlésre halasztották el.

Következményeiben igen komoly lépés ez a megbízatás, mert a művezetéstől függ jónagy- részt az egész hatalmas műnek sorsa.

Nem ismerjük Zarka urat, fölteszünk róla minden szépet és jót, de talán mégis alaposabban kellene megágyazni ezt a dolgot, mert utóbbi időben annyit csalódtunk, hogy félünk már a levélzörgéslől is.

Ma képezte tárgyát a közgyűlésnek a kőbányatelepi iparvasut. Mennyi kára eredt ott a városnak! A beszerzett gép, a sinek, a le nem szállítható fa stb. s ki az oka mindennek, a művezető mérnök.

Mily ellenszenves ügy a csatornakérdés már is városunkban, a vizfogó aknákra mintha nem alkalmaztak volna bűz-elzárót, annyira érzik, hogy valami rothad Dániában.

A mérnök, miután egy pár idétlen épüIstár és Gilgamosz.

— Babiloni rege. —

Irta; Zempléni Árpád.

— Istár (Asztarte) a későbbi görög-római Afrodité (Venus), Gilgamosz a Ileraklész előképe. Tiszteletük s mondakörük Kis-Ázsiából került Európa ókori kulturnépeihez. E költeményem tárgyát Kaulen Ferenc dr. Asszíria és Babilónia (fordította Szabó Árpád dr.) cimü műve 205—209. lapjairól vettem.—

I.

— »Láttam harcolni Gilgamoszt.

Gerle madárkám, hallga most!

Eredj hozzá, mondd meg helyettem,

Istár, a galambkedvelő Isten-özvegy, őt megszerettem.

Védjen tovább is engem ő

S neje leszek hű szeretetben.

Gerle madár, menj, szólj helyettem !« —

— »Csodálta Istár Gilgamoszt?

Gerle madárka, hallga most!

Szép asszonyodnak vidd szavam:

Kardom övé, de nem magam!

Küzdeni, élni, tenni vágyom,

Nem elpuhulni selyem-ágyon.

Asszonyi bársony kebelen Halálos nyűg a szerelem:

Szerelmi rontás szemrül árt,

Elpusztít férget és királyt,

Istár szerelme tűz öböl,

Testet emészt és lelket öl.

Szép vadkan-férjét, Dammuzt hogy siratta, Pedig miatta halt meg az, miatta !

Istár szerelme ölte meg.

S porán ma férgek költenek.

Szeretett sast, agyongyötörte.

Vérét vévé, szárnyát kitörte.

Egy oroszlánt is kéjre vitt És elrabolta körmeit.

Volt kedves ménje, tönkre tette, Agyonhajszolta, megetette;

Hétszer hét órát küzködött,

lettel gazdagította a várost, lemondott s tovább utazott. A legszebb, a legéletrevalóbb haladást is képes megölni a helytelen művezetés.

Távol legyen tőlünk, hogy Zarka urnák szaktudásában vagy jóakaratában kételkedjünk, de azért nagyon jó néven vennénk, ha ennél a félmilliós kérdésnél megnyugtatnának minket arról, hogy nevezett magánmérnök hol, mit és hogyan alkotott? sőt az is igen helyénvaló dolognak bizonyult volna, ha nehány alkotását a helyszínén illetékes egyének megtekintik.

Őszintén óhajtjuk, hogy a képviselőtestület erre vonatkozó határozata szerencsét hozzon a városra. A vízvezeték sorsát ezzel döntjük el, jól e, vagy rosszul, azt a jövő mutatja meg.

A város fejében bízunk, amikor reméljük, hogy jól.

(Első gyűlés)

Két közgyűlése volt ma a képviselőtestületnek. Az egyik, az első csak alakiság szempontjából volt szükséges, mivel a községi törvény előírja, hogy az alispánnak vagy megbízottjának elnöklete mellett az uj képviselet alakulását ki kell mondani. Ez január

4-én nem sikerült, amennyiben az alispán lemaradt a vonatról s igy az összehívott gyűlés nem volt megtartható. Ma azonban megérkezett Ilosvay Aladár alispán Nagykárolyból s igy a képviselet megalakult.

Az alispánt Révész Janos, Moldován László, Szász József tagok, mint küldöttség hívták be a közgyül ésbe.

Napirend előtt Moldován László udvarias hangon, de mégis kellő nyomatékkai szóvá tette azt a körülményt, hogy az alispán már két Ízben nem jött el idejében az általa kitűzőt* gyűlésre. Ebben ő a képviselet tekintélyének esoriuitasát látja s kéri, hogy jövőben ilyesmi ne forduljon elő. Azért szólalt föl, mert az alispán nem »excusálta magát«.

Az alispán válaszában kifejtette, hogy a gyűlés végén akarta megmagyarázni szerdai elmaradásának okát, de „igy köszöni Moldovánnak, hogy alkalmat adott rá. O pár nappal előre tűzi ki mindig a gyűlést, azonban közben is merülhet föl olyan akadály, hogy nem jöhet el. Jövőre nézve azonban kérni fogja a vármegyei közgyűlést, hogy helyettest is válasszon az

A mig kimúlt az, kín és láz között.

A helytartót is elbűvölte,

Istárt imádta teste, lelke,

Városokat kifosztatott,

Úgy vitt neki ajándokot.

De nincs bűv-szer a csalfa kellem S kéjvágyó szív unalma ellen,

Istár megverte, rákiáltott,

Bűvölt belőle — leopárdot,

S a mint az útra kifutott,

Emelt mindenki rá botot,

Megűzték önnör. katonái S szétszakgatták saját kutyái.

Csaló a kéj, a szerelem.

Az én szerelmem — fegyverem.

Az óriás kertész-legényt Szerette azt is, a szegényt.

Jszullán hű volt, mint az eb,

Istár a habnál kedvesebb.

Tigris-leány gyanánt dorombolt.

De nem maradt hű, az sosem volt . . .

S az ágyas férfi, balga szolga,

Csak azt kívánta, azt akarta! . . . Szerelme és türelme múlván Elbujdosott a bús Iszullán.

A sivatagnak neki vága, —

Utói ott érte Istar átka,

S a homok-puszta közepén Sziklává dermedt a szegény.

»Engemet is csak igy szeretne. •

Holnap megunna, félrevetne.

Mit, nőkegyelem, — szerelem!

Az én szerelmem — fegyverem.* —

Bosszantá a zord felelet,

De Istár még reménykedett.

— »Gerlécském, mondd megGilgamosznak, Büntetlen rajtam nem taposnak. Gerle-hadammal rátörök,

Rabom lesz, édes és örök.

ilyé a k QSSZ^.

■*. fog fölmerülni többé az viselők hiába gyűlnek f tték.

T ikor nyitotta meg a

gyűlés*. ------ ------- felolvasta az értékképvise

lő - at.ek Béla, dr. Vass

Gyula, Révész* Ján< s, Szász József, Glavitzky Károly, Bónis István lemondottak értékképviselői jogukról s mivel választottak is, ez utóbbi megbízatást tartották meg. így az általunk lapunk múlt évi 46-ik számában közölt névsorból Mikes Jánosig lettek az értékképviselők s a póttagok közzül bekerültek: Ocsárd Károly, özv. Simay Tivadarné, György Gusztáv, Virág János, Dergáts Sándor.

A választottak névsorát szintén közöltük már, itt csak annyi változás történt, hogy Szellemy Geyza helyére Réti Istvánt hívták be. így a képviseletet 111 taggal (a tisztviselőkön kívül) az elnök megalakultnak jelentette ki.

(Második gyűlés.)

Tíz és V2 órakor következett a második gyűlés, vagyis helyesebben az uj képviseletnek legelső közgyűlése.

Elnök: dr. Makray Mihály polgármester.

Jegyző: Égly Mihály főjegyző.

Hitelesítők: Bálint Imre, Almer K., Révész J.

Hitelesítés ideje: jan. 17. d. e. 9 órakor.

Napirend előtt bejelentette Makray polgármester, hogy Orwndböek István mérnök hivatkozással arra, hogy Bácsmegyébe ármentesitő munkálatokhoz meghívták s Török-Szent-Miklóson mérnöknek megválasztották : ma reggel beadta lemondását.

Polgármester indítványozza, hogy a képviselet ne fogadja el a lemondást, a mérnököt állásától függessze föl s rendelje el ellene a fegyelmi vizsgálatot. , *». ■«,

A közgyűlés a polgármester indítványát magáévá tette, Grundböck Istvánt fölfüggesztette állásától s a fegyelmi vizsgálat megejtésére Vass Gyula, Stoll Béla, Jancsovits József képviselőket küldötte ki.

Virág Lajos aziránt szólal föl, hogy Nagy Sándor, mint erdődi lakos nem lehet megbízott Nagybányán, csupán helybeli ember s mivel a törvény e részben nem világos, fellebbezést jelentett be.

György Gusztáv és Réti István felszólitandók

A galambtól ha fél a páva,

Galamb a hős úgy, ő a gyáva.« —

Galamb-felhő kerekedik,

A hőst beszállják, csipkedik.

Verik csattogva szárnyaikkal,

Olyik cirógat, némelyik mar.

— »Nosza galambok, nosza most! Űzzétek hozzám Gilgamoszt!« —

Futna a hős már, de belátja,

E had csak egy-felé bocsátja,

Hol a magasló vár fokán Úrnőjük vár rá egymagán.

— »Már oda pedig nem megyek !

Hess, gerlicék ! csípős legyek ! Galamb-vezér, mondd asszonyodnak:

Ki, rajtam, gerlék so’se fognak.

Küldjön tűzhányó szörnyeket,

Kikkel kedvemre küzdhetek.« —

A gerle-falka elrepül.

Remél Istár mégis örül.

— »Tűzhányó bikám, menj te most, Kergesd karomba Gilgamoszt I

De jól vigyázz, hogy meg ne öld, Nagyobb hőst nem szült még a föld.« —

A tüzes bika fej lesütve Ballagott vissza, nyűgbe kötve.

— »Szarvamnál fogott, földre tört, Nagyobb hőst nem szült még a föld.« —

Pirosra gyűlt az uj kudarcon A galamb-szivű isten-asszony:

— »Szerezz magadhoz társakot,

Porfelhőt verve járjatok.

Ki őt felkapja s idehozza,

Szarvát kezem megaranyozza.« —

Bömbölve kél a vad sereg, Porfergetegben közeleg:

— »Nosza köréje! nosza most!

Ijap-ianls: mai szÁxxia. © olclal.