Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
Boldog ünnepeket! Nagybánya, 1910. (sT ®> December 25. — 52. szám. XXXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN 9'j ' ét V\í> ........... ..........* * 1 ~ Előfizetési árak : .................Eg ész évre 8 K. Félévre á K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Jézus születése a világtörténet legnevezetesebb eseménye, méltó arra, hogy ettől kezdve számítsuk az esztendőket. Ó hányadik karácson tehát ez, a melyet követői ünnepelnek! A századok az ő tanúságaikat átadták a következő időknek s igy az összes letűnt évszázadok Krisztus óta, mind részt vettek a mi nevelésünkben. A Jézusi tanok tizenkilencszáz éves eredménye a mi viselkedésünk, gondolkozásunk, kultúránk. Bizony ennyi rengeteg idő alatt jobban megközelíthettük volna már az eszményt. Mit ér a legszebb tan, ha az életben nem valósul, követőinek vérévé nem lesz? Békesség, öröm, szeretet! hirdetik a karácsom angyalok s harc, megbántás, gyűlölet, igy adják meg a visszhangot az emberek. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, mondja a karácsom szózat s a Krisztus követőinek nevezett emberek hajlongnak az aranyborjú előli és imádják a mammont. De egy pillanatra mégis, mintha Jobbá, nemesebbé, vallásosabbá változnék a világ. Ez a szép, magasztos ünnep, a kedves karácson, az ártatlan gyermekek gyönyörű napja magával ragadja a felnőtteket, az öregeket is, gyermekekké leszünk újra s boldogok vagyunk a más örömének látásától. Megnyíltak a gazdagok, a fösvények, a közintézmények, egyesületek erszényei s egy pillanatra igyekeznek feledtetni azt a nagy különbséget, amit a társadalmi rend emL és ember közt megállapít. A templomok nyitva, az üzletek zárva, oh bár a korcsmák is zárva volnának, hogy annyi szegény család boldogtalanságát, nyomorát függesztenék föl legalább ezen a szent napon. A sötét napok elmúltak, a világossság győzni kezd ismét a homály fölött, ma már | átmentünk az esztendő legsötétebb napján. | Vajha győzne a világosság a lelki életben is s Jézusnak tiszta gondolkozása uralkodnék c világon, hogy volna igazi öröm a karácson s lelkünket ne busitaná el az a sok méltatlanság, igazságtalanság és szívtelenség, amit a hétköznapokon tapasztalunk. Vajha több világosságot, több szeretetet hozna nekünk a karácson! Fölhívás előfizetésre. Lapunk a XXXVII. évfolyamba lép. Csendes, zajtalan munkával halad a régi nyomon. Igyekeztünk mindig a közérdekkel foglalkozni s helyiek maradni minden tekintetben, mert nézetünk szerint ez a vidéki hírlapirodalom hivatása. Tisztességtelen? személyeskedő hangot nem engedtünk meg, a krajcáros újságok szószlyárkodásál nem követtük, legyenek boldogok vele mások. Négy oldalas lapot ígértünk, tehát 52 ivet egy éven át, ehelyett adtunk 90 nyomtatott ivet nagy alakban, 2 füzetes mellékletet s behoztuk a telefonhireket, miket a helyi lapok közül egyik sem rendszeresített, ezekkel a fővárosi lapokat is megelőzzük majd egy egész nappal. Munkatársaink úgy helyből, mint a fővárosból nem fogynak, sőt állandóan szaporodnak. A jövőre csupán annyit Ígérünk, hogy a lap régi jó hírnevét továbbra is igyekszünk s kiadóhivatal : T^s-'-.se / 20. szám alatt. megszokta r.g emeltért a, Áron s x-viuigi uagysaguan logiyii-nen is megjelenni. Utolsó számunk ez ebben az esztendőben, felhasználjuk azért az alkalmat, hogy t. olvasóinknak boldog ünneplést és boldog újévet kívánjunk. A Nagybánya és Vidéke előfizetési árai: Negyedévre . . . 2 K Félévre...................4 K Egés z évre . . . 8 K Ausztriában ugyanezek az árak értendők. Amerika, Románia, Itália részére az előfizetés dija félévre 5 K., A szerkesztőség és kiadóhivatal. Népszámlálás. Köztudomású dolog, hogy az uj év alkalmából általános népszámlálás lesz, melyet az egész müveit világon minden tizedik évben tartanak. Ebből acélból a tanács a várost és külső területét 22 népszámláló kerületbe osztotta be s ugyanannyi népszámlálási biztost küldött ki, akiknek munkáját mindenki tartozik támogatni és elősegíteni. Felülről 13000 szavazólap érkezett, ez azonban előreláthatólag kevés lesz s igy még 2000 lapot fognak Budapestről a napokban Nagybányára továbbítani. Ezeket a lapokat a biztosok minden háznak kiosztják azzal, hogy az illető lakosok tartoznak azokat pontosan kitölteni. A népszámlálás célja, hogy azt az állapotot tüntesse föl, ami 1910 dec. 31-én éjszaka 12 órakor volt. Aki tehát ebben az időpontban Nagybányán tartózkodott és életben volt, azt itt számlálják össze. Minden egyénről külön lapot kell kiállítani s aztán minden házról egy házi gyüjtőivet, melyet tartozik a háztulajdonos vagy annak helyettese megcsinálni, csak ha ő nem tudja, akkor háramlik a biztosra ez a kötelesség. A számláló-lap kérdései ezek: Az egyénnek 1. vezeték- és keresztneve. 2 Születésének éve, hónapja és napja. 3. Neme és családi állapota. 4. Gyermekeinek száma (összesen született, ebből elhalt). 5. Foglalkozása. 6 Ha alkalmazott, az alkalmazó neve, foglalkozása, székhelye, mennyi idő óta van ennél a munkaadónál alkalmazva, vagy mennyi idő Karácson előtt. Kicsi lányunk nagy dologba fárad: Levelet ir a jó Jézuskának; Kevés a szó, sok az érzés benne, — Bárcsak aztán foganatja lenne J Lelke árad minden kicsi sorba: Jó Jézus ka jöjj el karácsonra! Te szent fáddal kopogtass be nálunk, Szeretettel, imádsággal várunk! . .. Gyermekszívvel teleirt levélke, — Angyal viszi magasságos égbe; Kicsi lányunk reménykedve várja: Felel-e majd a Jézuska rája? Óh felel majd! — ne félj, kicsi lányom, Le is röppen ragyogó szép szárnyon: Kinek tiszta a szive világa, A Jézuskát nem várja hiába 1 Sajó Sándor. A bölcsek könyvei. (Keleti mese.) Irta: Londesz Elek. Volt egyszer egy hatalmas sah, aki csak a harcmezön érezte jól magát és csak a fegyverrel való ügyeskedésben igyekezett kitűnni. Fiatal kora óta egyebet sem cselekedett, csak lovagolt, csatázott, bajvívókkal viaskodott és a testi erejét gyarapitgatta. Országának bölcsei nagyon rossz szemmel nézték az ö életmódját, mert azt szerették volna, hogy ne csak a fegyverekkel, hanem a tudományokkal is törődjék valamicskét. Persze csak titokban ócsárolgatták emiatt a hatalmas saht, mert nagyon féltek tőle s nem akarták magukra haragítani. Gyávaságuknak is nagy része volt tehát abban, hogy a sah elméje nem világosodott meg. Hogyan tudta volna ö, hogy mit kell cselekednie, mi módon kell élnie, hiszen soha senki sem merte megmondani neki az igazat, soha senki sem figyelmeztette arra, hogy a lélek művelése az ember legfőbb kötelességei közé tartozik. Öt mindig csak arra tanították, hogy mi módon fékezze meg a makranczos paripát, mi módon forgassa a kardot s mi módon győzze le a bajvivásban az ellenfelét. Történt egyszer, hogy egy öreg dervis vetődött i a bölcsek közé s megkérdezte tőlük : — Milyen ember a sah? Jó-e, bölcs-e f Az őszhaju bölcsek szomorúan mondották el a dervisnek a tapasztalatukat. — Bizony — mondották — nem vagyunk megelégedve a sahval, mert csak a fegyvereivel meg a lovaival törődik és rá sem gondol arra, hogy az embernek lelke is van, amelyet művelni kell bölcselkedésben, tanulásban való szorgalmatoskodással. A dervis megkérdezte tőlük: — Megmondottátok-e már neki, hogy mit cselekedjék ? Megdorgáltátok-e már nagy tévedéséért ? Felvilágositottátok-e már, hogy mit kell cselekednie a becsülésetek megszerzésére f A bölcsek szégyenkezve vallották meg: — Mi bizony nem cselekedtük ezt, mert félünk tőle. Féltjük az életünket. Hiszen megtörténhetnék, hogy dorgáló szavunk gyűlöletet, haragot támasztana a lelkében ellenünk s halállal lakolnánk a vakmerőségünkért. Az olyan ember, kinek pallérozatlan a lelke, hamarosan hatalmába kerül a szenvedélyének és nem hallgat az ész meg a szív szavára. Bizony, mi attól félünk, hogy indulatának kitörésekor halálnak halálával pusztulnánk el valamennyien. A dervis haragosan mondotta most: — A bátorság is egyik jó tulajdonsága a pallérozott lelkeknek. Ti nem vagytok eléggé bölcsek, ha ezt nem tudjátok. No én majd megmutatom nektek, hogy mit kellett volna cselekednetek. Ezt mondván, egyenesen a sahhoz ment a dervis. Félelem nélkül állt elébe és megdorgálta öt az életmódjáért s jó tanácsot adott neki: — Müveid a lelkedet is, ne csak a testeddel törődjél, mert a lélek olyan bölcseség nélkül, mint a fa gyümölcs nélkül. A sah jó ember volt és nem haragudott meg a jó szóért. Tetszett neki a bölcs dervis bátorsága. — Jól van — mondotta — megszívlelem a tanácsodat, mert magam is azt óhajtom, hogy olyan legyek, mint a gyümölcsöt hozó fa. Eddig csakugyan nem törődtem egyébbel, csak a fegyverforgatással, mert azt hittem, hogy az ebben való tökéletesedés hoz rám dicsőséget. Most már másképpen gondolkodom és meg akarom szerezni azt a bölcseséget, amely legjobban díszítheti a lelket. Parancsold meg tehát a nevemben a bölcseknek, hogy hozzák elém holnap a könyveiket, hadd szedegessem ki ezekből a bölcseséget. Elment a dervis a bölcsekhez és megmondotta nekik, hogy mit parancsolt a sah. Nagyon megörültek a bölcsek és nyomban előkeresték a nagy könyveiket. Másnap valamennyit felrakták a tevéik hátára és bevonaltak a sah palotájának udvarára. Velük volt a dervis, ez a bölcs ember is. Hirt adtak azután a sahnak a bölcsek megérkezéséről. Ott állt tiz teve az udvaron, valamennyinek meg volt rakva a háta vastag könyvekkel. A sah meg sem várta, hogy eléje járuljanak a bölcsek, ö ment le hozzájuk alázatosan, szelíden. Lap-u.xi.Fc mai száxxia 10 oldal. Karácson.
