Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
(2) 45. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1910. November 6. érvényes névjegyzékének kiigazítására Csüdör Lajos, Moldován László és Vass Gyula dr. küldettek ki. 11. Az 1910. év decemb. 31-iki állapotnak megfelelő népszámlálás megejtésére kinevezendő számláló biztosoknak a 4 K napidij és a cédulánként 6 f. díjazás fölemelését hozza a polgármester javaslatba. Ennek alapján a postfondusukon, a szőlőhegyen, Szilason, Kőbányatelepen, Feketepatakon a számláló ivektől 10 fillérre emelte a képviselet a díjazást. 12. A szálló, vendéglő és kávéházi ipar gyakorlásáról alkotott szabályrendeletnek 13. és 14. §-ait a tanács módosításra ajánlja azzal, hogy az István Király Szállóban záróra nincs. Mindazáltal fúvó zenekarokkal csak 12 óráig, cigányzenekarokkal csak éjfél után 2 óráig lehet mulatni a szállóban, azontúl a 4 K mulatási engedélyt meg kell fizetni. A képviselet többsége ezt a módosítást elfogadta. 13. A városi pecérlakra megtartott árverés eredményéről fölvett jegyzőkönyveket a képviselők csekély száma miatt tárgyalni most nem lehetett, 30 nap múlva újabb tárgyalásra tűzték ki. 14. A tanács a színházi vasfüggöny bérbeadására megtartott árverés eredményét beterjeszti, mely szerint a Harácsek Vilmos Utódai cég 100 korona évi bért Ígért a vasfüggönyért. Utólag beérkezett Ajtai Nagy Gábor ajánlata, aki 200 koronát ígért a bérletért. Többen hozzászólván a tárgyhoz, Ajtai kijelentette, hogy a város érdekében 400 koronát is hajlandó adni s ez alapon uj árverést rendeltek el. 15. A fogyasztási adókezelők és az annál közreműködő tisztviselők drágasági pótlékául az állam terhére a képviselet 960 koronát állapított meg. 16. A Dobricsán-féle telken Steinfeld Andortól megvett telek vétele fölött kötött szerződést a képviselők csekély száma miatt ma tárgyalni nem lehetett. 30 nap múlva uj tárgyalásra tűzték ki. 17. Az István király szállót bérlő részvénytársaságnak a város 100 m3 vágott tűzifát adott azzal a kötelezettséggel, hogy a város tartozik a szobákat a télen füttetni, ha lakatlanul állnak is. 18. 19. Özv. Nyirő Sándornénak 42, özv. Csausz Jánosnénak 20 m3 tűzifát ez évre is kiutaltak, Gyűlés vége 3/412 órakor. Halottak estéje. Újra megérkezett; évröl-évre visszatér az el- szunnyadásra készülő természet melankóliájától áthatott ünnep, a kagyelet ünnepe: halottak estéje. Évröl-évre fölhangzanak ilyenkor az ünnep hangulatát előkészítő, vagy lezáró elmélkedések : a kegyeletes emlékezés s a múlandóság fogalmába elmélyedés hangjai prózában és rimes akkordok méla zenéjében; olykor-olykor lelket betöltő közvetlenséggel, ha hivatott költő lantjáról törnek föl a hangok, vagy szenvedő lélekből, melyben, az élet, vagy a halál kérlelhetlensége kivételesebben mély sebet vágott. Mert hipokrizis, vagy elfogultság volna azt ál- litni, hogy a halál mankája minden esetben egyforma mély sebet vág az elhunyt hozzátartozóinak lelkében . . . Nem is szólva azokról, kiket a czinizmus olykor olykor találóan illet a »nevető örökösöko jelzőjével — a halál munkája az életre visszahatásban végtelen sok árnyalatot mutat föl. Ha csak főbb vonásaiban nézzük is ez árnyalatok változatos sorát, kezdve azon a hol a természet elkerülhetetlen törvényszerűsége, a magas életkor csőnnagy domb márvány eleje, csak a kereszt fehérük messzire rajta. Babér gnirlande fonja körül az első, mártír miniszterelnök és boldogtalan neje arannyal vésett emléktábláit, fennt a sir peremén, végig két oldalt, le a lépcsőkig fut a babér és száz meg száz mécses lángja hirdeti mellette, ki nyugszik itt, még a délszakinövények egész erdeje áll őrt a hőshalott álma fölött. De utunk tovább visz, az árkádos sírokon túl! Sokan sietnek arra nem »géppel nyírt« hajú urak, elegáns, szép nők, viruló, fiatal leányok. Senki sem törődik az esővel, lelkes, kipirult arcok mindenfelé, óriási babérkoszorúk, nyíló virágok, kóta-könyvecskék a meglett férfiak erős kezében. S mindnyájan összejönnek egy sirdomb körül. Csak csendesen ... A Dalnok alussza örök álmát itt, ne zavarjátok hangos szóval! Hadd álmodja még egyszer végig dalait, az ő dalai a legszebb álmok. Csoda-é, ha a forróvérű spanyol virtuózé Sarasaié érdemesnek tartotta boszorkányos technikájú hangversenydarabbá kidolgozni a »Csak egy kis lány« . . . örökszép dalát, mikor még a hideg finnek is lelkesedni tudnak érte s mint közismert népdalt éneklik országszerte. Alpó Sailó finn szobrászművész le is irta nekem finn szövegét a dalnak. De nem csak ez az egy dala kiváló a Mesternek, helyet kérnek mellette a többiek is: »Falu rossza«; (midőn Finnországban előadták, egy hét alatt egész Helsingfors énekelte: »Én vagyok a falu rossza, engem ugat minden kutya.*) »Sárga csikó« ; »Ingyenélők'; »A piros bugyelláris»; »Éjjel az erdőn«; »Nótás Kata« népszínművek gyönyörűséges nótái. Az értékesen szép és mély érzésű: »Húzd rá cigány«; »Kern gondol a lány magában egyebet«; »Zavaros a Bodrog« ; »Kínosén annyi tenger csillag« — Ábrányi Kornél ideális szép : »Magyar Rhapsodiájá- bn« (Schönherrné Csausz Anna úrnőnek ajánlva) concert darabbá feldolgozva — és száz meg száz most is ismert, kedvelt nótája is. (Igaza volt Liszt Ferencnek mikor azt mondta a költőjükre : »C’ est un grande genie*.) Ez a sok szép dal gyűjtötte ma a nagyon des lezáródása nyújt megnyugvást a fájdalmas veszteség fölött gyászoló szívnek. Megkönnyíti a megnyugvást a halál munkája fölött az is, ha zsákmányát gyógyithatlau nehéz, kínos testi vagy emésztő lelki szenvedéstől váltja meg az örök elpihentetés által. Legkönnyebben hajlandók vagyunk bölcs végzésnek tekinteni a halál munkáját abban az esetben, mikor társadalmat vagy családot szabadit meg egy egy szerencsétlen, elzüllölt tagjától. Ilyenkor a kiegyenlített teher az engeszfelödés fohászát váltja ki az emberek szivéből: más megoldása nem lehetett a természet e tévedésének, nyugodjék békével 1 De mily nehéz a megnyugvás ott, ahol lelke és szellemi ereje teljében levő családfőt, vagy családanyát, családtagot vagy rokont ragad el a végzet az élők sorából, ki értékes egyéni sajátságaival és képességével a családnak, társadalomnak, vagy közéletnek hasznos tagja volt. Mindenkor nagy veszteség az emberiségre egy-egy nagy tudós, nemes érzésű, jeles orvos, képzettebb, lelkiismeretes mérnök, kiválóbb hivatott- ságu pedagógus, nagylelkű emberbarát, kiváló Író, költő, művész, vagy szakképzettebb, szorgalmas iparos kidölése. Általában bármely életpályán munkálkodó egyed elveszítése, ha lelki és szellemi tulajdonságai s vagy fizikai munkabírása által is hasznossá, értékessé tette magát az emberiségre nézve. S ki vállalkozhatna szavakban megmérni, méltóan kifejezni a szülők lelkét tépdesö nagy szenvedést, ha bájos, ártatlan lelkű kis gyermekök halállal vívódását kell látniok s ha az életbe való kilépésig eljutott ígéretes életre fölserdült gyermekökre hirtelenül sújt ie a halál, vagy gyógyithatlan, hosszasan, lassan emésztő betegségben pusztulását kell a tehetetlenség gyötrődésével végig élniök. Oh bizony a halál okozta szenvedés ezernyi árnyalatot mutathat föl, s a szenvedés arányainak fokozata végtelen magasságig emelkedhetik. * Az idén nem gyultak ki a rom. kath. temetőben a mécsek, gyertyák és sirlámpák, a kegyeletes emlékezés fölgyuíásának szimbólumai. Nem vont tündöklő vöröses fény-baldachint az örök pihenés kertje fölé a lángok ezreinek az esti sötét égboltra festődö fénye . . . A temető jegenyefái most az idén nem tündökölhettek a fénytengertől megvilágitottan mint óriási fölkiáltójelek, melyek máskor már messziről sietésre ösztönözték azokat, kiket a kegyelet ünnep külső pompája vonz évröl-évre ez estén kivonulni a halottak birodalmába. Vigasztalan kitartással szakadt az eső egész nap, egész késő estig. Sötétben, hideg záporban didereghettek a koszorúk élővirágai, melyekkel a rut idő dacára is talán földiszitette a szeretet hamvak nyugvóhelyét a kegyelet fájdalmas, meleg, gyöngád ösztönzése ... Ki tudhatná, hány gyászoló szívnek még oly eleven, mély sebét tette fájdalmassá a lemondás kényszere abban a gondolatban, hogy az emlékezésnek szentelt ünnep estéjén is árván, elhagyottan maradtak az elhunyt szeretteiket őriző néma hantok, melyeket az évnek legalább ez egy estéjén virággal diszitni s enyhe fénnyel elárasztani, közelében egy kis időt csöndes elmerültségben, emlékezéssel töltve, ilyenkor a hit, a vallás vigasztaló szellemének megnyugvással eltöltő, fölemelő érzete kiragadta lelkűket az életrobot minden- napiságából az érzések tisztább magaslatai felé. De akiket a gyász igazi, mély érzete tölt el a halottak ünnepén, azok szivében a zápor elmosta közös ünneplés helyett a szobafogságban csak annál élénkeb- benen gyulhatott föl az emlékezés igazi fénye ... A válogatott tisztelők tekintélyes csoportját a Dalnok sírjához — síremlékének leleplezése alkalmából. Sajnos a Génius, az egykor »Csak egy kis lány«, ma bánatban megtört özvegye nem jöhetett el Dalnoka ünneplésére, betegen fekszik. Unokahuga és ennek férje képviselték a nótaköltő Szentirmay Elemér, nemesi nevén zsidi és vadosfai Németh János úri hitvesét lekötelező szeretetreméltósággal — az ünnepélyen A dalárda nyitotta meg a műsort, a »Hymnus« elénekiésével s a nemzeti ima elhaló hangjai után Zichy Géza gróf lépett az emelvényre s poétikusan szép beszéde végeztével lehullott a lepel a nóták fejedelmének emlékkövéről. Mindenki meghatottan nézte a kőlaphoz támaszkodó magyar lányt, amint virágot nyújt a »Csak egy kis lány« arannyal véset kótája fölé. Nagyon szép, művészi alkotás — Kisfaludi Stróbl 7.sigmond müve — méltó a mély lelkű zeneszerző emlékéhez. Majd Bárczy polgármester tette le a főváros koszorúját szép szavak kíséretében, utána jöttek : a kir. Zeneakadémia; Nemzeti Színház; kir. Operaház; Kisfaludy-társaság; »Otthon« irók és hírlapírók köre; Orsz Dalosszövetség — koszorujok letételéhez Szentirmay egyik férfikarát énekelték — Magyar Nők Köre; Lipótvárosi Kaszinó stb. s a magán családok csokra, virága és a koszorúk egész tömege. Egy közismert iró mondta nekem, hogy 45 koszorú jött a sírra s csodaszép a Blaha Lujzáé. Úgy elborította a Dalnok sírját a virág, hogy a »Csak egy kis lánynak« »csak« a feje látszott ki belőle. A dalárda »Szózata« után csendben szétoszlott az előkelő, szép közönség. A kocsik és autók egész tömege vitte szét azokat, kiket egy nagytehetségü, lánglelkü ember dalai egy délutáura összehoztak s a kegyeletes lelkesedés szent tüzében egy lélekké olvasztottak. A Dalnok pihenjen nyugodtan. Mig magyarok élnek e hazában, addig minden ajkon fölcsendülnek az ő földi álmai, a legszebb álomdalok: a Szentirmay Elemér dalai ! Ike. temető gyászpompája, a látványvonzotta embertömeg hullámzása, zaja nem zavarta meg leikökben ez ünnep igazi lényegét, az emlékezést. In memóriám! Oh de azért amikor a természet munkája nem zavarja meg, nem akadályozza a kegyelet megnyilatkozási vágyát, csak gyuljanak ki évröl-évre a sírokon az emlékezés szimbólumai. S a természet költészetének képviselői: a virágok vigyenek enyhítő vonást a múlandóság birodalmának komor hangulatába. Szociális jogosultsággal is bir a temető ünnepének virágdísze, a törekvés, hogy vonzóvá tegyék a halál birodalmát, nemcsak a nagyobb kertészeti iparnak ad lendületet, de a szegényebb osztályok is ilyenkor ősszel, házikertjök virágtermelésének értékesítésével jövedelemhez, jutnak a leghidegebb évszak küszöbén. A fehér, a halványsárga és szürkésrózsasziuü sápadt krizantémek, melyek a külvárosok kis házikerljei- ből kerülnek a virágpiacra, legstilszerübben illenek a temetők ünnepének mélabus hangulatához. T. I. Heti krónika. A bányász- és kohásztisztek osztálygyülésén a cigány előtt táncoltak, az étteremben. Magában véve ez nem nagy dolog, én is táncoltam már cigány előtt, én is táncoltam már étteremben. De azért ennek az eseménynek nagyobb a jelentősége, mintsem gondolnék. Négy év előtt megírtuk a tulipános szállóról, hogy a táncterem kérdését meg nem oldja s ezt írjuk és állítjuk ma is. Méltóztassék csak elgondolni, ha egy ur, vagy egy testület pl. hangversenyt rendez a színházban s kihirdeti, hogy »előadás után táncz«. Mi lesz akkor? Képzelhető-e, hogy a székeket, padokat, emelvényeket azonnal eltakarítsák, a zene-mélyedést áthidalják, a sugó-lyukat bedugják, a sóhaj-folyosón megtérítsenek stb. és hova tegyék a drága színházi székeket? Az udvarra talán, a hol télen az eső, a fagy egy éjjel tönkre teszi, vagy a sülylyesztőbe ? Ugyebár csak az fog következni, hogy az étteremben fogunk táncolni, ámde ugyanott esznek is, tehát csak mérsékelten fogunk táncolni s akik esznek, azok mérsékelten fognak enni, hogy jusson is, maradjon is. A bányászmulatság tehát úttörő volt ezen a téren, megmutatta az utat, hogyan kell táncolni az István királyban. Méltóztassék csak a táncot pl. ma este is megpróbálni. A hétnek különben egyik kiemelkedő mozzanata volt a vármegyei bizottsági tagok választása. Csúf, borongós, esős időben, (sokszor a dara, a jég is megindult,) gyakorolták szavazó jogukat a polgárok. Egy kis követválasztással ér föl az ilyen vesszőfutás s veszedelmesebb, mert titkos. A városháza kedélyes diskurzus tanyája ilyenkor s a társadalom legalább érintkezik ebben a rideg világban- Sajnos, hogy csak kettőt kellett választani, reméljük azonban, hogy három év múlva már legalább is 6 képviselőre fog kelleni szavazni, ha a népszámlálás eredménye addig kiviláglik. Szokatlan napon, pénteken, közgyűlésre jöttünk j össze, szombaton nem akarták a színházi megnyitást zavarni, csütörtökön meg a vármegye miatt nem lehetett, igy csakis a szerencsétlen napot kellett választani. A vasfüggöny sorsa ezúttal sem dőlt el, pedig ma már megkezdődik a színi évad, úgy látszik, hogy ez az évad el is vész a vasfüggöny-jövedelemre nézve, a folytonos változtatás, ráduplázás huzza- halasztja a dolgot, majd jönnek a felebbezések is, tehát régi jó nagybányai szokás szerint az a vasfüggöny 1—2 évig kiaknázatlanul fog fel- és lerobogni, pedig milyen kár, hogy már megnyitáskor nem tudtuk vendégeinknek bemutatni, hogy hol lehet itt legjobb kávét, porcellánt, nadrágot, cipőt, linzi tortát kapni. Különben pedig készülünk nagyban a »Lendva?/ (és nem Lendvaf) Színház« megnvitásához. Az egész város izgalomban van. Engem csak az izgat, hogy mikor Lendvaynak nevét a XVIII. század protokollu- maiban, a XIX. század aüyakönyveiiben, a városházán, aktákon és nyomtatványokon sokszor láttam y-nal leírva, hogy akkor miért kell tőle az ipszilont elvenni még a selyem szinlapokon, meg a prológban is, igaz, hogy ő nem szorult rá holmi ipszilonra, de ami igaz, az igaz, valamint II. Rákóczi Ferencet i-vel kell írni, épp úgy Lendvayt meg y-nal, kéri tehát jövőre a szinlapokon a »Lendvay Színház« nevének ipszilonos helyesbítését a krónikás Személyi hir. Csiky Lajos theol. akad. tanár, a Ferencz József-rend lovagja tegnap este városunkba érkezett s itt a város és a vidék nevezetességeit tekinti meg. Nagybányának és környékének a szépsége annyira elragadta a magas vendéget, hogy elhatározta, hogy a jövő nyarat családjával együtt itt tölti. Megyebizottsági tagválasztás volt Nagybányán e hó 3 án, Révész János elnöklete mellett. A választás iránt elég szép érdeklődés mutatkozott, amennyiben 273 szavazólapot adtak be s reggel 9 órától d. u. 4 óráig állandóan jelentkeztek a szavazók. Torday Imre 176 szavazatot nyert, Vass Gyula dr. 174-et, Miskolczy Sándor dr. 120-at, Szerencsy József 28-at, Ajtai Nagy Gábor 1-et, Botos Sándor 1-et s igy az elnök Torday Imrét és Vass Gyulát megválasztottaknak jelentette ki.