Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-20 / 34. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1910. Augusztus 20. lyesen, jól szervezni nagy feladat. De itt élő pél­dákkal állunk szemben úgy a külföldön, mint nálunk Magyarországon. A külföld takarékpénztárainak, különösen Né­metországban és Ausztriában, 90—95°/0-a községi takarékpénztár és csak az azón fölüli rész, alig 2—370 nyugszik részvénytársasági alapon. Nálunk alig 10°/<y-a községi takarékpénztár; mindössze talán tizenkettő van. De úgy látjuk, hogy ezek a meglevő takarék- pénztárak, akár kisebb, akár nagyobb községekben alakíttatnak, mindenütt kitünően prosperálnak ; min­denütt jövedelmező intézmények, életképességük ma már minden kétségen felül áll. Ilyen községi takarék- pénztárak vannak Magyarországon a következő he­lyeken: Bégaszentgyörgy kisközségben 3165 lakos­sal ; 1883-ban alakult községi takarékpénztár 22.157 koronával, ma évi 5900 korona hasznot hajt, ami 26.5%-nak felel meg. Fiume 48 000 lakossal, a köz­ségi takarékpénztár 1,055.000 korona alaptőkével 1859-ben alakult és ma 181000 korona évi tiszta jövedelmet produkál. Ferenczhalma kisközség 4177 lakossal, 40.000 korona alaptőkével 21.421 korona évi jövedelmet produkál, vagyis 53V*Vo-ot. Hajdú- böszörmény 25.000 lakossal, a községi takarékpénz­tár alaptőkéje 100.000 korona, évi tiszta jövedelme 60.424 korona, ami 60%-nak felel meg. Karczag 18.197 lakossal, a községi takarékpénztár alapja 200.000 korona, évi jövedelme 40 393 korona, ami 20%-nak felel meg. Katalinfalva 2071 lakossal, az alaptőke 80 000 korona, az évi tiszta jövedelem 5756 korona, vagyis 7Va%- Kisújszállás 12 500 lakossal 213 000 korona alaptőke mellett évi 32.924 korona, vagyis 15l/a"/o tiszta jövedelmet mutat ki Azután itt van Nagybánya 9388 lakossal, 500 000 korona alaptőké­vel, 100.421 korona tiszta jövedelmet mutat ki, ami 20°/o-nak felel meg stb. Ugyanígy vannak a többiek is és úgy látszik, teljesen mindegy, hogy a községi takarékpénztár akkor alakult-e meg, amikor még más takarékpénz­tárak a községben nem voltak, avagy később. Fe- renczhalmon, Katalinfalván, Bégaszentgyörgyön más pénzintézet nincsen. Fiúméban azonban hét ön­álló pénzintézet és négy fiókintézet van. Hajdúböször­ményben van három pénzintézet, Karczagon négy, Kisújszálláson kettő a községi takarékpénztáron kívül stb. Csak okulásképen hozom még fel azt, hogy vannak ilyen takarékpénztárak Berlinben is, Prágá­ban is, Gráczban is, Bécsben is, hol mindenütt rend­kívüli virágzásnak örvendenek. Pedig tudjuk, hogy ezek a városok tele vannak egyéb pénzintézetekkel is. így Berlin városa 1901-ben ezen intézmény révén 1,986.000 koronát fordított üdvös célokra, Prága 1901-ben 589.000 koronát, Grácz 1901-ben 276.000 koronát, Bécsben pedig szintén százezrekre mennek azok az összegek, amelyek ebből az intézményekből közhasznú célokra fordittattak. Nálunk ez az intézmény nem talált elég elisme­résre, az intelligencia részéről és az intéző körök részéről semmiféle támogatásban nem részesült, úgy, hogy ez kénytelen valamikép alulról életet kapni magának. Csakugyan azt látjuk, hogy az u. n. paraszt­községek mennek e téren jó példával előre. Körül­belül 12 községi takarékpénztár van Magyarországon és a legutóbbi években ugyancsak 12 község kér­vénye ment a minisztériumhoz abból a célból, hogy községi takarékpénztár felállítását engedélyezze. A minisztérium ezeknek a kérvényeknek egy részét visszautasította, a másik része évek óta ott hever a minisztérium irattárában. Az volt ugyanis a múlt kormánynak álláspontja e kérdésben, hogy országosan és törvényileg kell szabályozni az ügyet és csak akkor fogja - engedé­lyezni a községi takarékpénztárakat, ha erre vonat­kozólag országos törvény lesz. Hiszen nem volna (3) 34. szám. Gazéi. (Baki.) Egyszer fakad csak a bimbó rózsavirág-gallyon, Az én bimbóm hol nyiladoz, hol virágzik vájjon ? Tavasz feslett, hímes köntöst varrogat a pázsit, Bülbül madár dalolgatja édes dalolásit. Gyenge rózsa a te arcod, bőrszínű az ajkad, Ezt sóvárgom, e piros bort, ezt a rózsa-gallyat. Hej, tudja-é az a hold-arc az én szivem álmát, Hajfürtjéval békóba vert rabszolga sirámát? Báki ajkát újra ködlő sóhajtásra nyitja, S ki-kifeslik egy-egy új dal aranyos jácintja. Gazéi a borról. (Szaid.) Úgy jár a mi csaposunk, mint rózsaág a szélben, Bimbó-ajkú boros kupát hordoz a kezében. Ámbra, tömjén szaga száll az ivók seregéből, Édes illat áradoz szét borunk serlegéből. Kerengjen a boros pohár, mintha lepke volna, Boros üveg mintha gyertya módra világolna. Ne kerüljed, igyál Szaid, hajtogassad olykor, Legőszintébb és legtisztább jó barát a jó bor. rr O. (Naili-i-Kadím.) Fürtje körül lebeg a hajnali szellő, Leskelődik rája fosztogató kedvvel. Ruhájából lett a napkeleti felhő, S mindegy, akár a hold vagy akár Ö kel fel. baj, ha a törvény csakugyan meghozatnék, de félő, hogy majd agyontámogatja ezt az intézményt. Látjuk, hogy a most meglévő községi takarék- pénztárak nálunk is a legszebb reményekre jogosí­tanak és a legnagyobb hasznot hajtják; hogyha tör­vény lesz, amely bizonyosan meg fogja nyirbálni az üzletmenet és üzletkör kereteit, nem tudom, vájjon ugyanazt az eredményt fogják-e produkálni. Nézetem szerint, ahol az anyagi és intellektuális feltételek megvannak, ezt az intézményt meg kell adni és az engedélyezés kinyerése iránti törekvés a minisztérium részéről a legnagyobb pártfogást érdemli. Tudjuk, t. Ház, hogy az ilyen törvények na­gyon sokáig készülnek. Helytelenítem tehát a mi­nisztériumnak azt az állásfoglalását, hogy csak gyűjt­sük össze a kérvényeket és ha majd nagy csomó lesz belőlük, akkor indítsuk meg a törvényhozási rendezést. Különösen fontos szerepet játszik itt egy kö­rülmény ; az nevezetesen, hogy az egyes községek­nek regále-kötvényeik vannak, amelyek még be­váltatlanok. És amint én régebbről tudom, van egy minisztertanácsi határozat, amely regále-kötvények hováforditására nézve akképen intézkedik, hogy az ilyen takarékpénztári intézmények céljaira azok ki­utalhatok és kiadhatók. Úgy állunk tehát ezzel a dologgal : Ha a köz­ségek nagyszámban folyamodnak majd a kormány­hoz takarékpénztár engedélyezése iránt, felgyülem- lenek a kérelmek és sok lesz azok közt, melyek épen arra fektetik a fősulyt, hogy a létesítésnél a regále-kötvényeket vegyék igénybe. De tudjuk azt, hogy a pénzügyi kormány mennyire mostohán bánik az ily kérelmekkel, amelyekben pénzt kérnek tőle és csak sok kérelemre, sok nógatásra fogja kiutalni a kötvényeket, mert pénz nem mindig áll rendelke zésére. Ha megsokasodnak a kérvények, akkor a minisztérium válogatni fog köztük: egyiknek meg­adja, másiknak nem adja meg és ez ismét csak vissza­tetszést és elkedvetlenedést szül. Arra kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy miután a kormány — nem az előző, hanem az az­előtti kormányok — megtették, hogy törvényhozá­son kívül támogatták a községi takarékpénztárak létesítését és meghajoltak azon szükségszerű köve­telmény előtt, hogy az egyes községeket ne üssük el előmenetelüktől, ne álljunk haladása útjába, de ahol jóravaló életképességet látunk náluk, azt min­den eszközzel támogassuk. Ha felemelkedett erre a szempontra az előző kormány, akkor emelkedjék fel a mostani kormány is és intézze el érdemben azon kérvényeket, melyek most a minisztérium asztalán feküsznek. Nagyon kérem önöket, hogy amennyiben az anyagi és intellektuális erőben rejlő garanciát ezen községeknél megtalálja, engedélyezze ezeket a takarékpénztárakat. Ezek a községi takarékpénztárak nem azt célozzák, hogy a többi takarékpénztárakat letörjék, hanem kizárólag azt, hogy a község kul­turális előhaladásához jövedelmi forrást nyújtsanak. (Helyeslés a baloldalon.) (Ezután előterjesztette inter­pellációját.) Heti krónika. A piacon sétálok. Utolér a szedőgyerek és pi hegve szól: — Holnap Szent István nap van, azért ma dél- i után van a lapzárlat. Kérek egy huszonöt soros krónikát. Körülnéztem, hogy melyik irányban lehetne könnyebben menekülni. Ebben a hőségben semmi szin alatt nem fogok írni krónikát. Akármerre igyekeztem a hetivásáron elbújni a szedőgyerek elől, az mindenütt előbukkant és kö­vetelte a huszonöt soros krónikát. Gazéi. (Nedíra.) Megittasúltam már borod tüzétől Te csárdabéli szép gyaúr leány. Piros borodnál még pirosabb ajkad Oly mámorilón mért mosolyg reám ? ígértél, úgy-e, csókot és szerelmet S megcsaltál, úgy-e, szép gyaúr leány ? . . . Feledd Nedím, hisz ilyen mind a kjáfir, Az istenfélő tolvaj, rút pogány ! De jó bort mért és szép volt — mindhiába ! — A hóhérfajzat, a szép gyaúr leány! Uj-török nemzeti induló. (Tevfik Fikret.) Tapostak rajtunk, zsarnoki járom lenyomta vállunk, Szegény hazánknak tépett kebléből omlott a vére. Fájó sebére, sok bánatára írt kell találnunk, Testvérek vagyunk, a vér a vérnek édes testvére. Vezess az úton, mutasd a pályát Nemzetek Őre ! Éljen a nép és éljen a népjog, rajta, előre ! . . . Ellenünk vág a zsarnoki önkény ágyúgolyója, S visszacsap rá az erős Igazság vad diadallal, Sosem alszik ki a nap, az égbolt nagy világlója, Bármi sötét volt, éjnek utána feltör a hajnal. Vezess az úton, mutasd a pályát Nemzetek Őre! Éljen a nép és éljen a népjog, rajta! előre! . . . Mészáros Gyula. Gondoltam magamban, hogy hamarább tulesek rajta, ha huszonötöt (t. i. sort) adok a szedőgyerek­nek. Azért hát a nyomdába siettem. A hét fő eseménye a király nyolcvanadik szü­letésnapjának megünneplése. A hétköznapi zsivajban a libamező felől folytonosan közeledett a bányász­zenekar harsogó zenéje és a zenekar mellett a bánya­munkások beláthatatlan hosszú sora a hivatalok tiszt­viselőinek élén bevonult a templomba. Nagy dolog egy közönséges halandónál is a nyolcvanadik életév elérése, hát még egy uralkodónál, kinek egy-egy kéz vonása világháborút, vagy áldásos békét jelenthet. A másik országos esemény az ex-lex megszű­nése. Ebben csak az a szomorú, hogy az adót most már csakugyan fizetni kell. Úgy megszoktuk az adó- végrehajtásoktól mentes, békés ex-lexet, hogy szinte rosszul esik a törvényes rend helyreállása. A hétnek harmadik eseménye, ami szintén or­szágos jellegű, a Schönherr-ünnep. Már készen áll a magyar-utcai Schönherr házon az emléktábla, me­lyet holnap fognak nagy ünnepélyességgel megko­szorúzni és a tudományos világnak és a nagyközön­ségnek részvétele mellett leleplezni. Az ünnepély lélekemelő momentumai azt a meggyőződést érlelik meg az emberekben, hogy a kegyeletes utókor nem marad hálátlan nagyjaink iránt. A Schönherr ünnepélylyel — talán nem is vé­letlenül — összeesik a Nagybányáról elszármazottak Szent István-napi találkozója. Hivatalosan ugyan nincs megalakítva ennek rendező-bizottsága, de talán éppen ezért jól fog az sikerülni. A találkozásra messze vidékről napról-napra sokan gyülekeznek Nagybá­nyára, többek között a krónikást helyettesitő, de hirtelen szintén elutazott vicekrónikás másodhelyet­teseként a pótvicekrónikás. Lapunk jelen száma a közbeeső ünnep miatt szombaton reggel jelent meg. Személyi hírek- Leitner Elek min. tanácsos, erdő­igazgató. Puskás Ferenc erdőtanácsos, Eranos Jenő pénzügyi főtanácsos és Hunyady Kálmán főszolga­bíró uj nagyszállónk megtekintése végett pár napot városunkban töltöttek. — Dr. Lovnch József egye­temi tanár, az országos hirü nőorvos pár napig vá­rosunkban időzött. — Égly Sándor premontrei ka­nonok, főgimnáziumi tanár pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Lovrich Sándor buda­pesti kórházi igazgató főorvos családjával együtt hosz- szabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Er- dödy Ignác főtörzsorvos nyaralásra városunkba ér­kezett. — Dr. Nagy Kálmán nagyszőllősi közkórházi igazgató-főorvos, városunk fia, pár napot városunk­ban töltött. — Szentmiklóssy József vezető járásbiró szabadságidejére családjával pár heti utazásra indult. — Bányay István miniszteri s. titkár családjával a fővárosba visszautazott. — Kompasz Antal r. kath. lelkész áthelyezése folytán Ungvárra utazott s ott lelkészi állását már el is foglalta. Kinevezések. Az igazságügyminiszter Uszkay Ta­más nagybányai kir. járásbirósági betétszerkesztőt állomáshelyén a IX. fiz. osztályba telekkönyvve­zetővé, a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság dr. Inánesy Elemér évdijas fogalmazó gyakornokot jog­ügyi s. fogalmazóvá nevezte ki a budapesti kincstári jogügyi igazgatósághoz. Esküvő. Nagybányai Horthy István ilosvai kir. közjegyző f. hó 22-én d. e. vezeti oltárhoz Nagy­károlyban péchujfalusi Péchy László műszaki taná­csos és neje Rottmann Mária leányát, Ilonkát. A Schönherr-ünnep. A Schönherr-emlékiábla le­leplezése holnap, szombaton délelőtt 11 órakor fog lezajlani. A már közölt programmban annyi változás történt, hogy Teleki Géza v. b. t. tanácsos az ünne­pélyre nem jöhet el, mert nagybeteg feleségét kül­földi fürdőhelyre kellett kisérnie. Teleki gróf igen meleghangú levélben mentette ki elmaradását. He­lyette az emlékbeszédet dr. Kosutány Ignác egyetemi tanár fogja megtartani, akit e feladatra úgyszólván az utolsó pillanatokban kért fel a bizottság. Az ünnepély egyéb programmpontjaiban nem változott. Az emlék­könyv dr. Schönherr Gyula életrajzával már megje­lent. A teljes emlékkönyv, mely dr. Schönherr Gyu­lának minden Nagybányára vonatkozó dolgozatait fogja közölni, szeptemberben fog megjelenni. Az em­léktábla, mely Teles Ede és Juhász Gyulának remek alko ása, már megérkezett s a Schönherr-ház falába be is illesztették. A holnapi ünnepélyen az emlék­művel megkoszorúzzák: Nagybánya város nevében Égly Mihály; az Akadémia megbízásából dr. Kosutány Igrác; a Történelmi Társulat neveben gróf Teleki Pál; a Nemzeti Muzeum; a Múzeumok és Könyvtárak orsz. főfelügyelősége nevében Balezer György; a Tör­ténelmi és Régészeti Egyesület nevében dr. Kosutány Ignác; a szatmári Kölcsey kör nevében Bakcsy Ger- gtly; a nagybányai Muzeum-Egyesület nevében Neu- berger István; a Teleki-Társaság nevében Révai Ká­roly ; Palmer Kálmán főrendiházi titkár; dr. Zolnay Gyula egyetemi tanár; Ferenczy Károly festőművész; Steibl Andor; Hoffmann Árpád. Bejelentések még mindig érkeznek.— Felkérjük a nagyközönséget, hogy a kegyeletes ünnepély fényének emelése végett azon minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. Az elhunyt városunk fia volt, rójjuk le emlékezete iránt kegyeletünket méltóképen 1 A püspök körlevele. Dr. Boromisza Tibor püspök Karlsbadból e hó 8-án keltezve királyunk születése 80-ik évfordulójának megünneplése tárgyában az alábbi körlevelet adta ki: »A Mindenható Isten ke­gyelméből f. hó 18 án tölti be Felséges Urunk és

Next

/
Oldalképek
Tartalom