Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-26 / 26. szám
Nagybánya, 1910. Junius 26. — 26. szám. XXXVI. évfolyam. "TjC Előfizetési árak Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : I ] Révész CTános. Szerkesztőség s kiadóhivata.1 : Felsőbányái, -..v--" . mV7'r '• • '■ ',rr ■7 ' itt. Eredménytelen pályázat. — Az István-szálló nem kell senkinek. — Már két Ízben hirdetett a város pályázatot a szép István-szállóra, mely impozáns méreteinél és modern technikájánál fogva messze vidéken, hét vármegyében a legelső szálló lesz. Csodálatos, hogy a pályázat eredménytelen maradt, pedig egy 800,000 koronás épületnek a bérét még nem is szabta valami nagyon magasra a város. Ha volna valaki, aki keveset igér érte, de igér, azon nem csodálkoznánk, hogy azonban a pompás épület bérlete senkinek sem kell azon bátorkodunk a legerősebben csodálkozni. Hiszen Nagybánya, különösen nyáron nagy- forgalmu hely, az omnibuszok, kocsik, estereggel vendégekkel tömve érkeznek ide. A lakosság mulatni szeret, farsangon sok estélyt, bált rendez, a színészetet nagyszerűen pártolja, a kávéház is mindig kicsi volt. Jóravaló vendéglős az ilyen fejlődő városban, melynek lakossága egy negyedázad alatt megkétszereződött s ahol a magyarláposi vasúttal uj, gazdag forrása riyilik meg az életképes forgalomnak, lehetetlen hogy ne boldoguljon, mikor már 10 év előtt is pénzzel megrakottan távozott el innen egyik vendéglős még nagyobb bérletre, de azzal a pénzzel vállalkozott, amit itt nálunk szerzett. Az okát a tartózkodó álláspontnak megmagyarázni nem tudjuk s épp azért örömmel üdvözöljük az uj részvénytársaságot, mely bátor elhatározással ki akarja bérelni az uj épitményt. A részvénytársaság jó előjelek közt alakul meg, derék pénzemberek állanak az élén s finom, saját termésű borok fognak legalább asztalra kerülni a szállóban. A részvény- társaság megmutatja, hogy a nagybányai szálló egészséges vállalat lesz s akkor talán idegenből is szívesen jönnek majd a vállalkozók, akik túllicitálják a társaságot. Üresen az épületet nem hagyhatjuk, világ csúfja nem lehet a művészies, szép épületből, ezt a lépést tehát meg kell tenm elismeréssel és köszönettel tartozik a ú férfiaknak, akik megfogták a dolog végét s a már-már operettszerü állapotokat gyökeresen megorvosolják. Szatmárvármegye népoktatása. E cim alatt Bodnár György vármegyénk érdemes kir. tanfelügyelője, vaskos füzetet adott ki. melyben 5 év eredményéről számol be. A mű tulajdonképp a közigazgatási bizottsághoz van intézve, de nagyon is érdekel édes mindnyájunkat. A jelentés sok nagy kérdést ölel föl, a létszám után foglalkozik az akadályokkal, melyek nehezítik a népoktatás rendezését, kimutatja, hogy csak állami iskolákkal lehet a bajokon segíteni, közli a szervezés tervezetét, foglalkozik a gazd. ismétlő iskolákkal, kisdedóvókkal, polgári iskolákkal. Ismerteti a tanitóegyesületi életet a tanfelügyelői külszolgálatot stb. A tankötelesek létszámáról és a tankötelezettség végrehajtásáról ezeket mondja. Az 1903/4. tanévben vármegyénkben 6—11 éves tanköteles volt 48801, 12 — 14 éves tanköteles 20696, összesen 69497. Iskolába járt 50805 tanköteles, a tankötelesek 72'7% a, a magyar anyanyelvű tankötelesek 76.5%-a. Szatmár-Németi szab kir városban*) a jelzett tanévben volt 6—11 éves tanköteles 3186, 12 — 14 éves tanköteles 1169 összesen 4355. Iskolába járt 4249 tanköteles, a tanköteleseknek 89%-a. Az 1099/10. tanévben vármegyénkben volt 6—11 évtís tanköteles-49352, 12 —14 éves taakötaLes .21396, összesen 70968. Iskolába járt 58013, a tankötelesek 8l°/0-a. Szatmár-Németi szab. kir. városban a jelzett tanévben volt 6—12 éves tanköteles 3808, 12-14 éves tanköteles 1643, összesen 5451. Be volt iskolázva 3724 mindennapi 97'8% és 1643, 91‘6°/0, ismétlő teaköteles, összesen 5367, a tankötelesek 95%-a. Öt év alatt a beiskolázás aránya a vármegyénél javult 8 3"/0-kal, a szab. királyi városnál 8 870-kal. A beiskolázás százalék számának emelkedése az iskolák és tanítói állások fokozatos szervezéséből folyó következmény. Mert amig az 1903/4. tanévben a vármegyében 399, Szatmár-Németiben 12 elemi népiskola működött 581, illetve Szatmáron 61 tanítóval, addig a folyó tanévben 432, illetve 13 *) Szatmár-Németi szab, kir. városra vonatkozó adatok a városi közigazgatási bizottságban adattak elő. Debreczen nyanak emelkedése a tankötelezettség végrehajtásának szigorúbb ellenőrzése mellett a tankötelezettség teljesítésének kedvező arányát kellett előidézze. Jelleg szerint a folyó tanévben az elemi népiskolák igy oszlanak meg. 1) Állami iskola van 44 községben 65, valamennyi magyar tannyelvű, 191 tanítóval 10669 mindennapi tankötelessel. Az ezen állami iskolákra utalt tankötelesek közül hely hiányában 1255 tanköteles nem volt beiskolázható. Az állami népiskolák fentartására az állam összesen 400559 koronát, az illető községek 18008 koronát fordítanak. Az iskolák elhelyezésének költségei legközelebbi öt év alatt összesen 1,249 326 koronát és pedig 372326 korona államsegélyt s 877000 korona megyei illetve községi segélyt (melynek amortizátiója a közoktatás- ügyi tárcát illető közs. járulékokból fedeztetik, tehát tulajdonkép ezen összeg is államsegély) igényeltek. 2) Községi iskola van 4 községben 4 tanítóval, 188 tankötelessel, valamennyi magyar tannyelvű. A tanítói javadalmakra 4720 korona államsegély van engedélyezve. Az iskolák építkezésére semmi anyagi áldozatot nem hoztak, az iskolák elhelyezései tür- hetlenek. 3) Róm. kath. iskola van 53, 52 a szatmári, 1 a nagyváradi püspök fönhatósága alá tartozik s mind magyar tannyelvű, 114 tanítóval, 6989 tankötelessel. A tanítói javadalmakra összesen 58937 korona államsegély van igénybe véve. Az ezen iskolákra utalt tankötelesek közül hely hiányában 173 tanuló nem volt beiskolázható, ezen létszámot s egyik-másik iskola túlzsúfoltságát tekintve még 8 állomás volna a róm. kath. iskoláknál szervezendő. A közelebbi öt év aiait az iskolai építkezésekre a fentartók 181538 koronát áldoztak. 4) A munkácsi gk. püspökség joghatálya alá tartozó gör. kath. iskola van 22, mind magyar tannyelvű, 26 tanítóval, 1698 tankötelessel, 24071 korona államsegélylyel. 241 ezen iskolákra utalt tanköteles hely hiányában nincs beiskolázva, az egyes iskolák zsúfoltságát tekintve még 5 állás volna szervezendő. Iskolai építkezésekre a közelebbi öt év alatt 46523 koronát fordítottak. 5) A nagyváradi gör. kath. püspökség joghatálya alá tartozó iskolák száma 51, melyből magyar tannyelvű 22, nem magyar tannyelvű 29 iskola, ösz- szesen 66 tanítóval 3665 tankötelessel, 39667 korona államsegélylyel. Ezen- iskolákra utalt 275 tanköteles hely hiányában nincs beiskolázva s ezen létszámot, valamint az egyes iskolák zsúfoltságát tekintve 9 állás volna szervezendő. Iskolai építkezésekre 69603 koronát fordítottak. Keletre, magyar! — Irta: Zempléni Árpád. — Keletre, magyar! Tekints keletre! Ott lelsz te dicső nagy, Rokon felekre ! Nem lenézéssel Fogadnak ott. Hagyd önmagának Napnyugatot. A sápadt árja Lenéz, gyötör, Kihasznál, megvet, Éltedre tör! Véreddel védted Nyolc századon át Nyugat épségét, Hitét, honát. Új népek nőttek, Új államok . . . S vén őr! mi jutalmad? Gyaláznak ott! Letiltanád szádról Az ősi szót. Hazugok, gyávák, Rágalmazók! Keletre, magyar ! Tekints keletre! Ha élni kívánsz Új ezredekre! Az árja gőgtől Ne várj te jót : Vagy ellenséged, Vagy árulód. Mert sváb a német, Ha frank, ha szláv. Meríti hajódat Alább, alább. Ma pénze öl meg, Holnap vasa! Nincs szörnyűbb mint a Fehér basa! . . . Keletre, magyar ! Fordulj keletre! Ott lelsz te virágra, Új kikeletre! Újulást elméd Ott nyer csupán! . . . Ne fuss az árja Divat után ! . . . Megfojtja lelked’ Az árja kény . . . Fordulj el tőle, Sivár e fény! . . . Keletre, magyar! Fordulj keletre ! Ott lelsz segítő Rokon felekre. Testvéreid közt Napkeleten Keress barátot Hős nemzetem ! A tréfakedvelők. (Mese.) Irta: Londesz Elek. Volt egyszer Sirázbao egy Kerim nevű tréfás ember, akinek messze földre eljutott a hire. Kieszelt ö mindenféle bolondságot, hogy megkacagtassa az embereket, mert a tréfálkozás, a csinytevés volt a legnagyobb öröme. Egész nap azon törte az eszét, hogy mi módon tréfálja meg az embertársait s persze attól sem óvakodott, hogy a tréfával boszuságot szerezzen számukra. Meghallotta Kerim hírét Iszpahánban egy Szaid nevű ember, aki szintén ilyen nagy tréfakedvelö volt. O is mindig a tréfákon és csiny tevésen jártatta az eszét. — Meg kell ismernem ezt a Kerimet — mondotta. — Hadd lássam, hogy különb tréfacsináló-e, mint amilyen én vagyok I El is indult nyomban Sirázba s már az utón sok mindent hallott a vándoroktól a hires Kerimröl. — Meglátod — mondották neki — hogy nincs ennél furfangosabb eszű ember a kerek világon. Olyan tréfákat eszel ki, hogy majdnem halálra nevetteti vele a szomszédait. Persze, mindig csak azok nevetnek a tréfáin, akiket nem tréfált meg, mert bizony az az ember, akit megtréfált, nem igen szokott nevetni, hanem inkább bosszankodik és haragszik. De ez kell Ke- rimnek. Nagyot nevet ö a megtréfált emberek boszu- ságán, azután újabb csínyen kezdi törni az eszét. A múltkor éjszakának idején belopódzott az egyik szomszédjához, aki persze azt hitte, hogy betörő jár nála és rettenetesen megrémült. Eszeveszetten rohant ki az ajtón és kiabálni kezdett: Tolvaj! Segítség. A szomszédok felriadtak az álmukból és mind odaszaladtak a megrémült emberhez és keresni kezdték vele együtt a Lapunk mai száma G olcLal.
