Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-10 / 41. szám

Nagybánya, 1909. Október 10. 41. szám. XXXV. évfolyam. / Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész CTátnos. Szerkesztőst i ra^ohiv^ al : Felsőbányai-utca SO. szám alatt. Üzleti hlroe -—---------------—---------------------------­J? *ések díjszabás szerint. Stoll Béla emlékbeszéde. — A kaszinó október 9-iki ünnepélyén. — Egyleti ünnepélyre jöttünk, háromnegyed század ünneplésére, hogy hálánkat lerójjuk alapilóink s az egye­sületi e=zme megteremtője iránt s igy mindenekelőtt fo­gadják tisztelt vendégeink köszönetünket szives meg­jelenésűkért, mert ezzel igazolják, hogy egyletünk nem egy elvont helyi, hanem általános közérdekű intéz­mény, melynek hivatása az erőket egyesíteni, az össze- tartozandóság érzetét felkölteni és ha kell az együttes cselekvést biztosítani. Hálával gondolunk alapítóinkra s ezek közölt kü­lönösen a hazafias érzelmű néhai Bercsey Lajos kir. láblabiró és a fenkölt szellemű Hámori testvérekre, kik elsősorban fogták fel itt az egyesülési eszmét s teremték meg 75 év előtt egyesületünket. Hálás, de fájdalmas érzettel gondolunk a nemzet nagy reformátorára, ki az uj Magyarország megterem­tésére az eszmét megadta s nemzetünk reformtörek­véseinek alapját lerakta. Gyermekkoromból emlékezem midőn 1860. áp­rilisban városunkat betöltötte az összes harangok zú­gása, emlékszem az összes templomokban tartott gyász­ünnepélyekre s emlékszem midőn jó atyám egy képet borított gyászfátyolba, nem értve azt, gyermek­ésszel tett kérdésemre: miért? édes anyám mondá könnyezve: meghalt Széchenyi István, a legnagyobb magyar. Gyászba borult az ország, itt is a gyászba öltö­zött nőket vezette Kovács Lőrincné a gyászünnepélyre. Közös nemzeti érzület hatotta át a nemzetet: a pa­lotáktól az utolsó kunyhóig a fájdalom érzete fogta át a lelkeket s e közös, szent fájdalom lett biztosí­téka, hogy teljesülni fog jóslata, hogy eszméit tettre váltva »a magyar nem volt, hanem lesz.« Így képez időszakot Széchenyi nemzeti életünkben. Működését, hogy kellőleg felfogjuk, nem szabad azt a mai kor viszonyai szerint tekinteni, hanem vissza kell szállani a múltba s a történelmi adatok látcsövén az akkori viszonyok szerint nézve, győződünk meg mindjobban nagysága felől. Mélyen a történelmi múltban feküsznek törek­vésének indokai. Mária Terézia óta egyrészt a József, Lipól és I. Ferenc uralkodása alatti sérelmek és szenvedések, másrészt a nemes és jobbágyi viszonyból támadt nyug­talanságok folytán meddő volt e hazában minden, csak Bécs hatalma volt teljes s dolgozott azon, hogy a magyar jogot, fejlődést, akaratot feledve, éljen gyar­matként, mig a beolvasztása megérik. »Minél nagyobb a veszély, annál közelebb az Isten segélye« mondja a példaszó ; s ime a József császár halála idején a bécsi Augartenben egy magyar mágnás a viszonyok szerint, amint a politikai szél­járás engedi, hol kibontja, hol bevonja vitorláit; hol vállal főhivatalt, hol visszalép, a nemzet érdeke sze­rint, nehogy a céltalan ellenállás összerombolhassa, de alkalom adtán ismét a kedvező cselekvés terére lép. Időközben a nemzetnek ajándékozá a pesti tel­két, könyvtárát, metszeteit és régi éremgyüjteményét, megalapítva ezzel a nemzeti múzeumot Házánál van a magyar nyelv és irók baráti otthona. Ezen magyar szív véréből született 1791-ben s e körben nevelke­dett Széchenyi István. A magyar irodalomban Révay Mihály vezette. 0 az, ki a magyar tudós társaság ala­pításának eszméjét felvetette. Ily körben a fent vázolt szomorú viszonyok da­cára nemes, hazafias érzelemben nőtt Széchenyi István. 1808-ban a nemesi fölkeléshez a Széchenyi-család egy helyett három fiát adta. István fiatal kora dacára nemcsak küzd, hanem a szétvágott seregek közt a Dunán hir- közvetitést teljesít, mentésökre szolgál. Majd Lipcsénél a francia seregen át Buchlernek visz Svarczenbergtől ismét a svéd trónörökösnek tudósítást s midőn ez a meghagyásnak nem akar megfelelni, elismervényt kér a két császár és király felhívása átadásáról, mire Ber- nadetta megindítja seregét és kellő időben érkezve, a lipcsei diadal megteremtőjévé lesz. Majd London, Páris, Konstantinápoly és Olaszhonban látjuk még, végre visszatérve az országot járja be s igy külső és belső tapasztalatokkal kezd munkához. Látta a külföld haladását, az otthoni elmaradást, látta, hogy a politikai és közjogi, nemesi és urbéresi kérdések absorbeálnak minden haladást e hazában s annak védelmében vagy passiv rezistenciájában elme­rülve, nem képes a 700 000 nemesség belátni, hogy mig ő jogaiért küzd, elnyomója a tízmillió lakosság­nak, hogy ezen nyomás és ellenhatás lehetetleníti a fejlődést és alapja az elszegényedésnek, mi által nincs erőnk a beolvasztási törekvések ellen. Ezen tehát se- gitni kell, a pangó jogot és terhel meg kell osztani a nemzet zömével, hogy a holt jog életre keljen. Sza­baddá kell tenni a földet s életbe kell léptetni a tör­vény előtti egyenlőséget és szabadságot. De hogyan? Mikor a nemesség egy része a kormány befolyása alatt van. Széchenyi megtalálta a módokat, hogy lassú fejlődéssel rázkódás ne érje a nemzetet. Hogy ezt elérje: Pozsonyban létesített klubbot, majd ebből Pesten a nemzeti Kaszinót. Nagy Pál be­széde közt lelkesülve birtokai egy évi jövedelme ajánla­tával megalapítja az Akadémiát. A személyi hiúság ki­használásával, hogy a nemzetben felébressze a szerzési vágyat és munkakedvet, lóversenyeket létesít azzal, hogy Pestre szoktassa a vagyonos elemet, borértékesitő, állattenyésztési, gazdasági egyesületet szervez, a ló- tenyésztés, a gőzhajó gyár, lánchíd, vaskapu, aldunai ut, tisza-szabályozás mind az ő munkája, a nyelvküz­delem, vallásegyenjogositás, vegyes házasság, általános adózás, úrbéri rendszer s a népképviseleti rendszer stb. mind az ő eszméjén épült, minden közügyben ott látjuk áldó kezét s különösen a »két garasos adó« és a hitelügy rendezésére való törekvése nagy horderejű. Hogy ezeket megvívhassa s a nemzetet felrázza irta meg a »Hitel«-t. Soha irodalmi mü még ily ráz­kódást nem okozott. Felrázta a csüggedőket, mert célt tűzött, lelkesíti a küzdőket, az ósdiakat anatémára készteti, mert nemcsak kigúnyolja, hanem nyíltan megmondja, hogy az eddig fentartolt s félig-meddig feudális, félig-meddig alkotmányos szövevényü rend­szert egy — emberhez illőbb képviseleti rendszerré kell átalakítani. Ellenes'i a »Tagblatt«-ban válaszoltak s kíván­ták megrontani a nemesi előjogok lerontására törekvő javaslatait. De legyőzte ezt a »Világ,« majd a »Sta­dium« müveivel, melynek bírálata ma is megható, lángoszlopnak nevezi, mely ■' terméketlen pusztából kivezeti a magyar nemzetet az Ígéret földére. Mindezekben a közjogot és kormánypolitikát félve kerüli s minden ténykedése oda irányult, hogy a közös uralkodóra való tekintettel, az Ausztriával de- fakto létező közös házasság, dacára Budapest egyesí­tésével egy önérzetes, valódi magyar központot te­remtsen. A politikai nehézségek azonban nem hagyták őtet sem megkimélve. A reformok táborába küzdött, de mindig mérséklőleg hatott, s ha Lovassy László, Weselényi Miklós és Kossuth Lajos perbefogatását, el­ítélését s ezek kiszabadítására vonatkozó küzdelmet s az azt. követő ténykedéseket és következményeket tekintjük, el kell ösmernünk előrelátó bölcsességét. Midőn látta, hogy az általa megteremtett haladás a fiatalabb generátio esetleges tapasztalatlansága miatt — különösen a Pesti Hírlap hasábjain — a forrada­lom vonalába terelt közvélemény hatása által veszé­lyeztetve van; irta meg »Politikai programmtöredékét,« melyben nagy elkeseredéssel, de valódi látnoki érzet­tel adta elő a mérséklet, szükségét s jelezte ellenesetre mind azt, mit a forradalom és utócsapásai keservesen igazoltak. De a nemzet már túl volt hevítve, nem, hogy a jog-tudatában, a tapasztalt és fegyelmezett ész inlő szavára hallgathatott volna s bekövetkezett, a csapás, mi Széchényit is érte, midőn nagy alkotásai vélt romjai felett elborult elméje Döblingbe vezette, hol lassan látszólag enyhült s barátai titkon örömmel tapasztalták visszanyerni munka erejét s igy dolgozott mig a Bach-rendszerét dicsőítő »Rück blik« meg nem jelent; mire névtelenül »Blick« volt a válasz. A mü Londonban adatott ki s a történelem magaslatáról rontja meg amannak hatását s kimutatja az erősza­kos, törvénytelen helyzetet. A nyomozat Széchényi­hez vezetett s midőn házkutatás alapján Bach kije­lenté, hogy »a gyógyintézetet nem engedi Áziléumnak,« követte a hirtelen halál. Messiásként jött. Prófétai ihlettel küzdött, újjá teremtő nemzetét. Szerencse és siker emberének tar­tatott, csak az ádáz politikai élet volt ellene. Szünet nélkül újat és újat teremteni serkenti lángesze. A vallásosság és hazafiság szent eszméitől áthatva, miként az édesanyjához irt egyetlen versében a hálás gyermeki szív érzetével mondja önmaga, arra kell törekednünk, hogy a haza polgárait egybeolvasztva, szellemi, erkölcsi és anyagi erőben fejlesszük, hogy a haza függetlenségét megőrizni s tovább kivívni képesek legyenek. Midőn emlékét fentartani igyekszünk, véssük szi­vünkbe, hogy hazánk fejlesztésére nem elég a szív, ész és akarat, hanem ezek mellett szükséges a mély előrelátás és óvatosság, hogy ha kell ez féket vessen a romboló tulhajlás elé. " fZSeg ely senki- ek teljes bb érdek- a földre a vei Su méltósa^ körökként iub. jótékonyság sugarai.» E kehelybe vésett szent szava* -gyenek mun­kánkban irányítók. »Bizzunk mag ban, bizzunk erőnkben s legyünk meggyőződve, hogy köztünk többé kevésbé mindegyik, sőt hazánk minden fia vérünk mentője, népcsaládunk jóltevője, nemzetünk feldicsői- tője lehet; azért töltse be helyét minden magyar hü sáfárilag!« ügy legyen! Arra ürítem a nagybányai Kaszinó-egyesület Széchenyi serlegét! Földes Béla beszéde a szinérváraljai Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyén. Tisztelt ünneplő közönség! Mindenki, aki az idők szellemében és a nép szivében olvasni tud, érezheti, hogy Kossuth Lajos történeti alakja és annak varázsa folyton nő, bár jobban és jobban tá­volodunk el attól a kortól, amelyben ő az ország sorsát intézte, mint a hegyóriás, kit egy csekély felhő is eltakarhat, de ki a távolságban fejlődik ki teljes nagyságában. Évtizedek, évszázadok fognak elmúlni, de az ő nagy, halhatatlan alakja annál tisztábban fog a nemzet és a világ előtt kidomborodni. Kossuth Lajos él a magyar nemzet szivében és elméjében, emléket állított magának, mely tartósabb az ércnél. Ércre nem szorul az ő nagysága és ha az ország minden részében sietnek ércszobrainak fel­állításával, ha most e helyen is ércszobor fogja hir­detni dicsőségét, ez nem nagyságának emelésére való, hanem arra, hogy hálánknak, hódolatunknak ezen kifejezésével az ő nagyságának adózzunk és tanúságot tegyünk amellett, hogy képesek voltunk őt megérteni. Tisztelt ünneplő közönség! A történelem telje­sen érthetetlen khaosz volna, ha két dologról nem volnánk meggyőződve: az egyik az, hogy a nem­zetek története, a nemzetek élettörvényének ema- nációja és igy logikai összefüggéssel bir; a másik az, hogy ezen élettörvény végrehajtására időről- időre megjelennek egyének, kik mint ezen élettör­vény megszemélyesítői, mint a nemzeti öntudat ideg­centrumai, a kor követelményeit végrehajtják. Ilyen idegcentrum, a kornak és a nemzeti ön­tudatnak idegcentruma volt Kossuth Lajos, a szó szoros értelmében véve, egy providenciális egyéniség, kiben a nemzet történeti hivatása, korszerű feladatai, szoros összefüggése az európai kulturvilág sorsával, a legtökéletesebben kifejezésre jutott. Széchényi után, ki a nemzetet felrázta álmából, ki megjövendölte, hogy Magyarország lesz, a Gondviselés Kossuthot küldte, hogy mutassa meg, milyen lesz ez a leendő Magyarország. Valljuk meg, Kossuth Lajos egyenesen csodá­kat müveit. Olyan államkapcsolatban, melyben a politikai szabadságnak oly kevés előfeltétele és oly kevés történeti előzménye volt; hol az abszolutiz­mus ősi várában egyesülten tanyázott minden, ami sötétséget, ami elnyomást jelent és ami legszomo- rubb, ahol a kényuralom még a népek között is talált szövetségeseket a szabadság elnyomására: ott ő nemcsak saját nézete, de egész Európa érdekében felvette e harcot a szabadságért, az alkotmányért és kitűzte a népszabadság zászlaját. Egy önhatározó, nemzeti akarata szerint élő szabad nemzet, amely saját léttörvényeinek engedelmeskedik, amely az abszolutizmussal és feudális bürokratikus és nem­zetiségi uszályhordozókkal szemben a szabadság és demokrácia zászlajával kezében mindig a haladás királyi országutján fog haladni, saját és a kulturális népek élettörvényeit végrehajtva. Hogy ez történhessék, két nagy szervezeti fel­adatot kellett teljesíteni: a nemzeti kormány szerve­zése által függetleníteni a nemzeti akaratot Ausztria akaratától, aztán a nemzet kormányzati, cselekvési szervét megtölteni a nemzeti akarattal. Ez volt Kos­suth Lajos történeti missziója. És hogy Kossuth Lajos a feladatot teljesítette, hogy a nemzeti akaratot megtisztítsa idegen befolyá­soktól egyfelől, másfelől megtöltse az egész nemzet érzésével: erre három tulajdonságra volt szüksége, észbeli, szivbeli és akaratbeli képességre. Nem aka­rok ez alkalommal ezen kialakulásaival foglalkoni. Hogy nagy elme és nagy szív egyesült benne, azt talán senki kétségbe nem vonhatja, hiszen a legszebb és legnagyobb impulzusokat a szív adja az elmé­I_1a.p1a.nl2: mai száma S oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom