Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-04 / 14. szám
í Nagybánya, 1909. y. Április 4. — 14. szám. XXXV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGKTißiLiEirNriiK: nvninsriDEisr ■ ' r - %*• 9G53V 1 V \<gv Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 30. szám a Üzleti hirdetések nérr~°tc“ntiméter. hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Nagyhét elején. A kereszténység legszebb ünnepei következnek s Európa miveit társadalma kereszténynek szereti nevezni, annak tartja magát. Hatalmas, szép eszmék azok, amik a nagyhét eseményeihez fűződnek, minden nap, minden óra a komoly erkölcsi tanulságok egész halmazával fordul hozzánk. De keresztények vagyunk-e igazán ? jogosan föltehetjük ezt a kérdést. íme csak pár nap előtt farkasszemet néztek egymással a müveit nemzetek s a cselszövények, fondorlatok, cselvetések egész tömegével áskálódtak jobbra- balra, hogy majdnem világháború járt az intrikák nyomában. A keresztény szeretet gyászba borult, feledve lón egy ideig az egész világon ; az Istenember eszményi humánus tanítása, mintha sohasem élt, sohasem létezett volna, felvonult hadseregek, készenlétbe helyezett ágyuk, vállravetett gyorstüzelő puskák és kiélesitett fegyverek villanása döntött a kétségkívül nagy és nehéz kérdésben. A szeretet elröpült messze, idegen tájakra, mintha meghalt, elveszett volna. És igy megy ez kicsiben a társadalomban is. A főváros és az egyes vidékek közéletében. Ha ezek menetét látjuk, akkor is fölvethetjük a nagy német tudóssal, Strausszal a kérdést : Keresztények vagyunk-e mi még valóban, vagy talán már nem is azok ? Hogy a közélet helyes mederben haladjon, főleg ügyszeretetre, igazságszeretetre és ember- szeretetre volna szükség. Bele kell mélyednünk az ügy lényegébe, melynek szolgálatába, vagy zászlaja alá szegődtünk, tanulmányozzuk, foglalkozzunk vele komolyan, lehetőleg objektive a köz szempontjából, félretéve minden érdeket, hiúságot és elfogultságot. Szeretnie kell az igazságot, aki hatni akar a dolgok menetére, mert a hamisság, fondor- kodás, félrevezetés, ámítás csakis hamis, romboló, pusztító eredményeket szül s gyarló, naNagypéntek. ^.helyett, hogy tanításai * Átjárták voln’ a sziveket, S vetése tisztán zsendült voln’ föl / A nagy lélek-ugar felett . . . Zavart eszmék sok lázbetegje Apostolának fölcsapott, S oszlopon állva összetölté Üszkössel a tiszta magot. S bár tiszta vére hullásával Tanát Ö megpecsételé . . . Még sem a szeretet pálmája Nőtt magasbbra; — a szellemé! Az ige, mely maga az élet, A merő tiszta szeretet . . . Letörte a szellemvilágról A rá öntött bilincseket. S a fölszabadult szellem minden Földi erőt igába hajt S az Igazság, a Szabaditó Elmaradt, messze elmaradt. A tudomány egyre büszkébben Uralkodik az anyagon: Ma már hirt ad nagy messzeségből A puszta léggel szabadon. Az őstletr.ek mint rabszolgák, Szolgálják az emberi észt: Összekötik a távolságot . . . Világossá teszik az éjt. gyón gyarló ember az, aki csak azért szegődik az igazság Istenasszonya mellé, mert annak kard van a kezében. Szeretnünk kell embertársainkat, átéreznünk azt, ami az ő szivöket dobogtatja, leiköket elfoglalja, észrevennünk a szegénységet, az elnyomatást, boldogtalanságot. A közélet harcaiban becsülnünk azt, aki tisztességesen, odaadással és önzetlenül mer sikra szállani sokszor kevesed magával, mert a tiszta meggyőződés mindig tiszteletre és szeretetre méltó. Böjti gondolatok ezek, a komoly nagyhét hangulatához valók, de ha oly nagyon szeretjük hangoztatni kereszténységünket, vigyázzunk, hogy valóban hívei maradjunk az erkölcs legfenségesebb tanainak s közéletünk ne legyen nyílt meg- hazudtolása annak, amit igaznak, szépnek, jónak tanultunk megismerni s annak szeretjük hirdetni ma is. Kirakatrendezés és ki rakat verseny. Egy és ugyanazon kirakatban az elrendezést bizonyos egységesség jellemezze. Ha egy üzletnek több kirakata van, úgy az egyik kirakatott a másiktól bizonyos változatosság is különböztesse meg. A füszer- és csemegekereskedö például, ha két kirakata van, úgy az egyikben fűszer-, a másikban csemegeárut fog kiállítani. A kirakatot egyébként időnként változtatni kell s amelyik üzletnek sok a k: ‘ 'ta, ott kevesebbszer, amelyik üzletnek kevesebb a kirakata ott többször kell változtatni a kirakatot, hogy a kirakatok révén minél több félét mutathassunk be a közönségnek. Arra a kérdésre, hogy egy-egy kirakat meddig maradjon változatlan, bizonyára az a legtalálóbb felelet, hogy a kirakatot akkor kell megváltoztatni, amikor az már nem bir az újdonság ingerével s nem vonz már közönséget. A legjobb samég oly vonzó kirakatdiszt is változtatni kell azonban akkor, ha romlásnak van kitéve. A kirakatok változtatására nézve irányadó az uj áru beszerzése, a változó idény, a változó időjárás. A kirakatnak mindig összhangban kell maradnia a változó viszonyokkal. A kirakatrendezésnél érvényesülő célszerűségi szempontok legelemibbje az, hogy a kiállított tárgyak kellő távolságban legyenek az ablaktól, illetve a néző szemétől, hogy minden egyes tárgy kellően feltűnjön s jól kivehető legyen. A tengereket játszva szelik Át óriás vasszörnyetegek, És ember-lakta Bábeltornyok Csúfolják a természetet. t A kincsvágy telhetetlen szomja Halmoz föl mérhetlen vagyont; És ellenében százezerek Nagy nyomora lesz még nagyobb ! Borzalmas, irtó hadjáratok Ölnek ki nemzedékeket . . . Beh szegény a te aratásod, Megváltó égi szeretet! Az irgalom, a hit, lemondás Munkál mély boltívek alatt; A lét viharától megóvják Csöndes, szürke, tömör falak. S künn zúg az élet lázas árja Tiporva a gyöngék fölött, Gázolva a vetésen, melyet Mártírok vére öntözött. Az ige, eszme hagyományos Ünnepi szózatokban él, De tiport lelkek vád-moraja Mint bizonyság — másról beszél. S föllép a tan, mely fenn hirdeti, Hogy nincsen Kit imádnia; S fönn a gyászoromon, a kereszten Fölsugárzik még fényesebben A megalázott Glória. Takács Hús. A nthetöségét, hogy úgy mondjam a ke iló gyors megértését elősegíti az, nugy az egyiurma tárgyak csoportosan egymás mellé helyeztetnek. A célszerűségi szempontokat szolgálja az árjelzö- cédulák használata és hangsúlyoznom kell azt, hogy bár a jobbfajta közönség előtt kevésbbé fontos a portékának az ára, mindazonáltal semmitsem vészit az üzlet előkelősége ilyenek használata folytán és másrészt a jobbmódu közönség sem haragszik meg akkor, ha mielőtt az üzletbe belép már a kirakatból tájékozást szerezhet az árak felől. A néma árjelzö-cédula néha hangosabban és ékesebben beszél, mint a legügyesebb eladó. Egyébként az árjelzö-cédulák használata arra vall, hogy az üzlet tulajdonosa szabott árak mellett bonyolítja le üzletét s a jobb érzésű, alkudni nem szerető vevőre nézve mindig megnyugtató hatással van az üzletvitel ezen módjának már a kirakat megszemlélése után való konstatálása és szívesebben lép be az ilyen üzletbe. Az árjelzö-cédula legyen mindig lehetőleg uj és nagysága igazodjék az áru nagyságához és elhelyezéséhez, minél nagyobb és távolabbaa fekvő az áru, annál nagyobb legyen az árjelzö-cédula. Említést érdemel ez alkalommal azon párisi kereskedő, kinek kirakatában az egyes tárgyakon a következő szövegű árjelzö-cédulák lógtak: vigyél magaddal, csak 1 frt. az áram! Megfelelő felírásokat is alkalmazhatunk a kirakatban, melyek mintegy a kiállított áruk magyarázatául szolgálnak. Ezen felírások szellemes, vagy kevésbbé szellemes reklámjelszavakból is állhatnak, melyekből mutatóul szolgáljon a következő egynéhány : Mindenkinek kirakatával megeshetik az, hogy kirakatának üvegét betörik. Egy amerikai ékszerésznél a kirakatot cgy utcai tüntetés alkalmával betörvén, másnap a következő felirásu tábla jelent meg a kirakatban : Mindenki megrohanja ékszerüzletünket! Kérjük azonban tisztelt vevőinket, hogy az ajtón jöjjenek be és lehetőleg az üzleti órák alatt. Sikerült kirakatcéduláknak nevezhetők a következők is: Nem akarjuk önt elcsábitani, sem a pénzére nem vadászunk. Csak azért látogasson a boltunkba, mert mi ki akarjuk Önt elégíteni. Hasonló értelmű a következő felírás is: Nem árulunk zsákban macskát. Tessék beljebb fáradni és megtekinteni portékáinkat. Egy budapusti külvárosi kereskedő kirakatába szombatonkint a következő felírást akasztja ki: Ma vásároljon! Szombat van és holnap zárva az üzlet. Egy newyorki férfi-divat kereskedő üzletének Az első Nagypéntek. Emmerlich sz. K. Brentans és a történelem nyomán irta: P. L. Turia. A mi számításunk szerint délután fél egykor Olajfákhegye fölött a hold telten és sápadtan jött fel, a nap ködös volt, a hold nagyon sebesen vonult kelet felől a nap felé, mely egyre sötétült, az ég színe fakónak látszott, valami vörös fény, mint egy izzó gyűrű vette körül a napot, a csillagok kezdtek előtűnni, majd vörösen csillogva világítottak. Teljes.éj lett a nap erejében. Iszonyú irtózat fogta el az embereket és állatokat. A marhák ordítottak és elfutottak, a madarak buvó helyekre menekültek és seregestül hulltak le, úgy, hogy kézzel lehetett őket fogdosni. Jerusálemben mindenütt nagy ijedtség honolt. Az emberek megzavarodva tapogatóztak a sötét, ködös éjben, sokan betakart fejjel a sarkokban feküdtek és verdesték mellüket, mások az égre felnéztek és jajvaszékelve álltak a háztetőkön. Pilátus Heródeshez sietett és nagy zavarban nézték az eget, ugyanarról a térről, melyről aznap reggel Jézus kigunyoltatását szemlélték volt. — Ez nem természetes — mondá Pilátus remegve — bizonyára nagyon kemények voltak Jézussal szemben! Midőn Pilátus távozni akart, Heródes is vele ment, mindketten nagyon féltek és gyors léptekkel haladtak a piacon át, őröktől körülvéve. Pilátus nem is nézett az itélőszék felé, ahol Jézust reggel halálra ítélte. A piac üres volt. Pilátus palotájába érve nehány szolgáját a zsidók elöljárói után küldte, midőn ezek megérkeztek, szigorú hangon kérdé tőlük, hogy mit jelent ez a sötétség, ő fenyegető jelnek tartja. IjStpTiiils: mai száma, lO oldal.
