Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-14 / 11. szám

(2) 11. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1909. Március 14

ezt a napot kerületében szándékozik tölteni, a másik pedig, hogy az idén már a Teleki-társaság is beleszól az ünneplésbe, első alkalmunk lesz ezt az irodalmi társaságot márc. 15-én hallani, legyen általunk melegen üdvözölve.

A Teleki-társaság kezdi az ünneplést, holnap vasárnap d. e. 11 órakor a Kaszinó helyiségében bö műsorral, melyet lapunk más helyén közlünk.

A független párt ugyancsak holnap vasárnap d. u. 3 órakor az ipartestület helyiségében közgyűlést fog tartani, melyre tagjait ezúton is meghívja.

Délután 5 óra 06 perckor Földes Béla megérkezik a főállomásra, hol a polgármester és a független párt elnöksége fogadja. Itt tartózkodása alatt Földes Bónis Istvánnak, a független párt alelnökének a vendége lesz.

Este 8 órakor összejövetel a Kaszinóban, vacsora étlap szerint.

Másnap reggel istentiszteletek és pedig 7 és V2 órakor az izraelitáknál, 8 órakor a g. kath. templomban, 9 órakor a protestánsok együttes istentisztelete a ref. templomban, 10 órakor a r. k. Szentháromság templomban. D. e. 11 órakor a polgári leányiskolában lesz ünnepély, 10 Vs órakor a főgimnáziumban a Petőfi önképzőkör diszgyülésével. Az ünnepély műsora következő: 1. Himnusz. Énekli az egész ifjúság. 2. A 61-ik évforduló. Irta Fliesz Henrik, szavalja Füvesy László, VIII. oszt. tan. 3. Ünnepi beszéd. Mondja Simon Lajos, VIII. oszt. tan. 4. Major J. Gyula: Márciusi tárogató nóta. Előadja a főgimnáziumi vegyeskar, zenekisérettel. 5. Március 15. Irta Ábrányi Emil, szavalja Biró Gyula VII. oszt. tan.

6. Szózat. Énekli az egész ifjúság.

Az állami elemi iskolák is ünnepelnek többfelé, a különböző iskolaépületekben.

Este közös vacsora a polgári olvasókör nagytermében, melyen számosán fognak részt venni. Aláiratkozni lehet még holnap vasárnap is az egyesületi gazdánál. A vacsoránál Földes Béla nagyobbszabásu beszédet fog mondani.

A kath. legényegylet és az iparos ifjúsági kör vasárnaphoz egy hétre, márc. 21-én szentel emlékünnepet a nagy napnak, mint ezt más években is szokta tenni. Az iparos ifjúság szavalatokkal, beszéddel, felolvasással, énekkel egybekötött ünnepélyt tart 21-én s közös vacsorát is rendez a maga helyiségében.

Láthatjuk ez adatokból, hogy Nagybánya városa ezúttal is kiveszi illendően a maga részét az ünneplésből, nem fog más városok mellett háttérbe szorulni.

Mondanunk is fölösleges, hogy az iskolákban a tanítás szünetelni fog és a város föl lesz lobogózva.

Oh, azt az egy tavaszt nem lehet feledni,

Mikor ezt dalolták, hogy majd »el kell menni.« Elment, ő is elment s vissza sem jött többé,

Az özvegyi fátyolt örökre felölté S biztatta kis fiát, amikor csak rátért,

— Végy példát apádról: Meghalt a hazáért !

Fölserdült a fia, délceg, szép levente,

Hasztalan dugdosta, tagadla. rejtette.

Kivitték erővel, gyorsabban a szélnél,

Gyilkos golyó érte messze : Königrétznél!

Egy kis fiú maradt apátián, anyátlan, ügy nőtt föl az is a nagyasszony karjában,

Ki ha mesét mondott, végűi mindig rátért: Sirasd meg apádat: Meghalt a császárért !

Korhadó törzse az ősi családfának,

Nem látni rajta csak egyetlen zöldágat.

Büszke nemzetségből öt század év alatt Ez a porban játszó kicsi fiú maradt.

Egyetlen léptére százan is vigyáznak,

Valahogy ne vigyék őt is katonának.

Éber aggódással őrzi a nagyasszony,

Kertjéből a halál többet ne szakasszon !

Felujjong a gyermek a trombitaszóra.

— Öreganyám, kérlek, mikor ülök lóra ? Reszket a nagyasszony, szeme csodás fénybe.

— Istenem ! Március! Mi jutott eszébe ?

A fiúcska fejét magához öleli,

Alig súgja a szót, szive olyan teli.

— Ha majd szól a nóta, hogy ő »azt izente,« Csak bird el a kardot: Mégy a regimentbe !

Tulipán-dal.

Kárpátoktól le az Adriáig Szomorú sóhaj száll át a hazán,

Vádló igét zúg a süket fülekbe: Hervad-hervadoz már a Tulipán !

Hogy kivirult egy álomszép tavaszon! Reménynyel töltve bé a sziveket. Hajnalpiros szirmok fennen hirdették, Hogy újra virradt szép hazánk felett!

De nem ápolják már! A nagy, nemes cél A szivek mélyét nem hatotta át . . . Idegen paréj fojtja meg Virágunk :

Hadd mulasson a szomszéd, oda-át . . .

Nevessen a kilobbant szalmalángon,

Mig a zsebét pénzünkkel megtörni.

A Turul búsan bevonja a szárnyát,

Hungária az arcát elfödi:

Hogy ne lássa a mai nemzedéket . . .

Komoly kitartásra mily képtelen. . .

Vádló Igék visszhang nélkül enyésznek Az ősi átok ül e nemzeten. T. I.

Robelly Thaisz Fanny.

— Irta : Alexy E. —

»Vannak asszonyok, kiknek látásán a szív önként megnyílik ; kiknek közelében boldogabb, jobb és nemesebb az ember. Ezeket mintegy áldásul teremtette Isten a világ bajai közé, hogy enyhítsenek és boldogítsanak. Házába, ha belépsz, mindennünen öröm, szívélyesség és megértés mosolyog feléd. Lelke mindennek életet ad. Nem veti meg még a legkisebb panaszt és gondot sem, mely gondolkozásra érdemes; nincs oly nagy áldozat, melytől visszariadna. Mindent álhat szeretete.« — így jellemzi báró Eötvös József az igazi asszonyt.

Ily magasztos női alakot mutatok be im kedves olvasóimnak Robellyné Thaisz Fanny úrnőben kiben a határtalan önfeláldozás, nemes gondolkozással egyesül.

Életrajzi adatokat kivánnak ? .. . Olyan e nagyasszonynak élete, mint a csillagé. — A forró kívánságtól megjövendölve, egyszerre csak kivált Isten szivéből, a szeretet napjából és feltűnt a nagybányai hegyek között. Itt minden szép és jó iránt rajongó leikével egy az Urnák szentelt családi kört világított be. Szerető szivekkel ápolva fejlődött nagygyá és nemessé.

Virágaitól és szegényeitől körülvéve ő nemcsak irta, de ,élte is a költészetet. Egyéniségének alaphangja Ábrányi Emil dalában csendül meg legtalálóbban.

A férfi villámként jár zajjal, fényesen ;

A nő járjon, mint a fuvalom, csendesen.

Mig annak nyomát mutatják a romok,

Üdülés jelölje a hol a nő forog.

A nagyasszonynak hű mása volt leánya Kornélia. Mély benyomást hagyott lelkemben ez a szelíd, nemes nő. Oly élénken emlékszem reá, mintha ma történt volna. Még kicsinyke leány voltam, midőn a szenvedés máris ugyanabba a külföldi szanatóriumba űzött, hol Robelly Kornélia üdült. — Itt ismertem meg őt közelebbről. Valahányszor megjelent közöttünk, a kicsinyek körében, mindig öröm- ujongva ünnepeltük. Midőn felidézem emlékét, szent Erzsébet jut eszembe; mert ha szobájából lejött hozzánk, az ő köténye is mindig telve volt hazai édes csemegével és illatos rózsákkal. Mindenikünknek juttatott egy kis édességet, nehány szál virágot, min- denikünkhöz volt egy pár buzdító szava.

De angyal kellett az Istennek! Kornéliának, mint fiatal asszonynak, éppen boldogsága delén, egyszerre csak kidőlt ideális üdvössége, oltárának oszlopa. A váratlan veszteség által ejtett gyógyíthatatlan seb őt is csakhamar sírba hervasztotta.

Kevés idő múlva követte Kornéliát szerető atyja is.

A mintegy villámcsapásra árvává, özvegygyé lett Robellyné úrasszonynak nem maradt egyéb vigasza, mint az ima és a türelem, a könny és a jótékonyság.

Éz időtájt történt, hogy a város hölgyközönsége általános tisztelete és szeretete jeléül Robellyné őnagyságának ajánlotta fel az elnöki széket. — A szenvedéseivel és emlékeivel bus magányba vonult urinő eleinte vonakodott az ő mély bánatával a nyilvánosság elé lépni, de legfőbb éltető ereje szegényei iránt való határtalan önfeláldozása végül mégis legyőzte, elcsitította szivének zokogását.

Istentől áldott nap volt, midőn Robellyné az özvegyek, árvák és nyomorultak sorsának türhetővé tételéért buzgólkodó egyesület vezetését választotta, fájdalma gyógyító balzsamául. E naptól kezdve egész életét, minden gondolatát szegényeinek gyámolitása tölti be

Robellyné ama kihaló félben levő ritka női- typusoknak egyike, kik szivükkel gondolkoznak. Azért ha valakit szükség, nyomor vagy gond okozta kétségbeesés sújt, csak ajtaján kopogtat s biztos lehet benne, hogy részvétteljes szive megérti a hozzáfordulók buját-baját és jó tanácsaival, valamint anyagi segítséggel elhárítja szemükről a kétségbeesés könnyeinek gyászfátyolát.

Robellyné versenyezik a jótékonyságban kö- nyürületes szivü sógornőjével, a megboldogult Thaisz Péterné Demidoff hercegnővel. Ő azokban leli föl elvesztett szeretteit, kiket mindenki elhagyott, kikről senki sem gondoskodik.

Ez eszmétől átszellemülve a Széchényi liget mellett fekvő házát és az ahoz tartozó 5 holdas gyönyörű kertet a nőegyesületnek adományozta egy leányárvaház alapítására, melybe a növendékek felekezeti külömbség nélkül vehetők fel. — Ez is szépen jellemzi Robellyné elfogulatlanul, minden segítségre és szeretetre szoruló embertársát melegen szivéhez ölelő, fenkölt egyéniségét.

De nem feledkezett meg arról az egyházról sem, melynek tanításai ily kábitóan szép virágokat fakasztottak lelkében s ime szülői házát, a hozzátartozó telekkel együtt az ág. ev. egyházközségnek ajándékozta. A nagybányai művirág, sás és szalmaipar is az ő lankadatlan buzgóságának és áldozat- készségének köszönhet igen sokat.

Azonban nemcsak a jótékonyság és munkásság terén nagy Robellyné, hanem a társadalmi élet körében is. A jótékonycélu hangversenyekkel, szini- előadásokkal, ízlést és müérzéket fejlesztő kiállításokkal egybekötött nőegyleti mulatságok hü visszhangjai az ő mindig mindenben nemesre törekvő lelkének.

Hol Robellyné jelen van, ott mindig otthonosan érezzük magunkat.

A nőegyesület, mivel R. Thaisz Fanny nem lehet itt folytonosan közöttünk, most uj elnököt választott, de azért régi elnökétől sem vált meg az egyesület, sőt egyhangúlag örökös diszelnökéül választotta őt hálájának és elismerésének őszinte kifejezéséül. Engedje a jóságos Isten, hogy ezt az igazán szép tisztet még igen sokáig viselhesse.

Heti krónika.

Sehogyse bírunk kitavaszodni. A héten ugyan rengeteg hó és eső pályázott el innen a szomorú Alföldre, ahol éppen most emlékeznek vissza a harminc év előtt, márc. 12-én, elpusztult Szeged rémes történetére s ahol nagy küzdelem folyik már is a létért a folyton növekvő árral, ám azért maradt még József napra is elég hó és jég minálunk, akár a házak előtt is.

A tavaszi kikirics azonban már jelentkezett a héten, meg a galambsaláta, vaskövetkezetességgel jelezve, hogy itt a tavasz.

Egy szegény ember beköszönt hozzám hétfőn kéregetni (rósz jel, mert ha hétfőn pénzt kérnek, akkor egész héten a zsebünkön kell a kezünket tartanunk), szépen kinyílt kikirics volt a kalapja mellett, leemelte és úgy kért, hogy ne sajnáljak két fillért dobni beléje.

Kifejeztem abbeli csodálkozásomat, hogy valaki bokrétás kalappal jár kéregetni. Mire ő igy fejtette ki programmtát:

— Első virág ez uram, ezen a tavaszon; úgy gondoltam, hogy ha az urak meglátják, hamarább könyörülnek a szegényen.

És igaza volt. A kis virág, nagy, komoly gondolatokat ébreszt az emberekben Tehát a tavasz már megmozdult.

Itt van március idusa is, ez a mi saját magyar pünköstünk, mikor a szent népiélektől ihletve nagyot gondoltak, mertek és cselekedtek apáink. Készen az ünnepre minden, csak egy a baj, hogy a mi hazafias érzelmeink hevülésével és emelkedésével az aneroid fordított arányban áll.

De szinte jobb időket vélünk látni, ha a mi közszeretetben álló, országos nevű képviselőnk c«ak- ugyan felutazik hozzánk (Nagybánya vagy 200 méterrel feljebb esik Budapestnél) s nekünk is tart egy olyan hatalmas és tanulságos beszédet, mint amilyet pl. a bankbizottságban mondott.

Ez idő szerint biztosra vesszük, hogy jön, bár a mai utazási akadályok mellett, 400 kilométeres útra, nagyon bajos egészen bizonyosra Ígérni és venni valamit.

Látogatása véletlenül éppen összeesik az országos vásárral és igy a vidék is könnyűszerrel be- rándulhat, emelve a helyi forgalmat, ámde a vásár meg — mint mondják —- rontani fogja március 15-ét, elvonván az ünnepléstől az iparosokat és kereskedőket, a vevő és eladó közönséget.

Én nem hiszem, hogy a dicső 1848. emlékének egy vásár akadályául szolgálhasson, az alkotmány nem vásári portéka s a magyar ember szava, lelke nem a vásár szerint igazodik, ezer év történetének lapjairól ezt olvassa a krónikás

Földes Béla érkezése. Országgyűlési képviselőnk vasárnap 14-én d. u. 5 órakor érkezik városunkba, Torday Imre, mint a polgári kör elnöke kíséretében, a ki Sikárlóig a kedves vendég elébe utazik. Földes két napot fog városunkban tölteni. A vonatnál dr. Makray polgármester és dr. Vass Gyula a város és a függetlenségi párt nevében beszéddel üdvözlik. Itt tartózkodásának programját külön cikkben hozzuk s azt csupán azzal egészítjük ki, hogy hétfőn a magas vendég tiszteletére Makray polgármester ebédet fog adni. Örömmel üdvözöljük választói körében hazánk tudós, nagy alakját, legyen itt idézése kedves, emlékezetes 1 Isten hozza 1

Uj főtanácsos. Őfelsége a király Lovag Berks Leó pénzügyi tanácsost, a helybeli bányaigazgató-