Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-12 / 50. szám
(2) 50. szám. 89.364 K 92 f. Fürészmalom házi kezelésére 26.357 K 57 f. A közgazdasági kiadások nagy tömkelegéből kiemeljük a következőket: Tisztviselőknek 57.552 K 40 f. Renlőri személyzetnek 18.858 K 80 f. Csendőrségnek 11.824 K 27 f., egészségügyre 9490 K 95 f., egyházi személyzetnek 6991 K 40 f. Hivatalszolgáknak 6426 K. Nyugdijakra 18 605 K 31 f. Gimnáziumnak 16000 K, iparos és keresk. iskolának 5242 K, utcák takarítására 6020 K. Szegényeknek 3447 K, állami adókra 5483 K. Irodai költségekre 6000 K. Kölcsönökre 64.090 K. Takaréknak 100.000 K. Földhitelintézetnek 30.362 K. Pesti hazainak 33.729 K. Jelzáloghitelbanknak 35.358 K 56 f, Aszfaltra 4576 K 91 f. stb, Az összes bevétel 1,036 502 K 02 f. » kiadás 1,035.503 K 50 f. Fölösleg . 998 K 52 f. Láthatjuk ezekből, hogy a városnak igen nagy kiadásai vannak, ami a mai rohamos haladás mellett egészen természetes, de megvannak a bevételi forrásai is, amelyek még mindig biztosítják a polgárságot, hogy a pótadó kivetését el lehet kerülni. Legnehezebb időben élünk, átmeneti korszakban, később a villamvilágitás, a szálló, sőt a Vízvezeték is jövedelmezni fog, holott most mindezekre folytonos befektetés szükséges. A tisztviselők fizetése megmarad a régiben, ez nem helyes ugyan, mert emelni kellett volna és a városi törvény okvetlenül fogja is rendezni, de belenyugodhatunk mégis, mert legalább, a mai képtelen drágaság mellett még roszabbra nem fordult a helyzetük. A gazd. és pénzügyi bizottság bizonyosan a legnagyobb jóindulattal és körültekintéssel fogja tárgyalni az előirányzatot, melyen már alig szükséges valami változtatás. A tanító az állatvédelemért. — Irta: Alexy Kornél. — E kérdé$ nem uj, hisz tanítói kötelességeink körébe tartozik, de azért mégsem hiábavalóság vele mennél többször, minél behatóbban foglalkozni. Az utóbbi években nagy mozgalom és cikke- zés indult meg az állatvédelem érdekében s úgyszólván minden művelt országban — szép Magyarhonunkban is — egyesületek alakultak az állatügy megértése és fejlesztése érdekében. Vannak azonban, akik azt hangoztatják: Embervédelmet gyakoroljunk í s amig ez nem érte el a legmagasabb célját, amig ez mély, elpusztíthatatlan gyökeret nem vert az emberiség szivében, addig nem szabad gondolnunk a jogtalan állatok védelmére! Tény, hogy az egyes embert embertársai megcsalhatják, jogsaiban megrövidíthetik, sőt meg is ölhetik; de vájjon az ember, eszével élve, nem véd- heti-e életét s jogait hathatósabb fegyverekkel és eszközökkel, mint a tudatlan állat ? Ez ugyanis védtelenül ki van szolgáltatva az ember önkényének, mert bárha a feltűnő durva állatkínzást a törvény meg is bünteti, azért mégis számtalan e fajta kínzás büntetlenül marad. Az állatkínzás sok neme azért nem esik büntetés alá, mert vagy észrevétlenül, vagy tudatlanságból követtetik el, vagy pedig mert »divattá« vált, igy pl.: az éneklőmadarak kalitkába zárása, a házi szárnyasok tömése, a halak, rákok és más efajta állatok kegyetlen módon való elfogása és Ieöletése. Nemde, szükséges missziót végez az állatvédő után hiába kereste mindenfelé a gyermekeit, haragosan rohant ki a házból és egyenesen a bíróhoz sietett és elpanaszolta neki a baját. A biró ekkor maga elé hivatta a szobrászt s megkérdezte tőle : — Hova rejtetted ennek az embernek a gyermekeit: Mirza nagy sopánkodással felelte: — Én nem rejtettem el őket, ott vannak most is a házamban, de csoda történt velük és majmokká változtak. A biró kétkedve rázta a fejét, majd igy szólt: — Ha azok a majmok csakugyan az aranyműves fiai, akkor bizonyosan megismerik az apjukat. Hozd ide azt a két majmot s azonnal ki fog derülni a te hamisságod. Te rejtetted el a gyermekeket s te találtad ki ezt a mesét. A szobrász hazafutott és nemsokára visszatért a két majommal. A biró ekkor körbe állította a szobában levő embereket s igy szólt a szobrászhoz: — Ereszd el a majmokat, hadd lássuk, hogy csakugyan igazat mondottál-e ? A két majom odaugrott a kör közepére. Először félve pillantottak ide-oda, azután vidám nyafogással NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKÉ egyesület? Persze a leghathatósabb védőegyesület az, melynek alapja az erkölcsi érzés és a szivjóság. E kettőnek kiművelése az iskola dolga. Igaz, hogy ez sem képes épen minden tanítványból nemesen érző embert nevelni. De mivel a gyermek sokkal fogékonyabb minden benyomás iránt, mint a felnőtt ember és hozzá az ifjúkorban szerzett tapasztalatok és észleletek úgyszólván örök nyomot hagynak a lélekben, azért az iskolai neveléstől joggal várható az emberiség erkölcsi érzésének mélyítése. Gazdag s többnyire háládatos mezeje nyílik e téren a tanítói működésnek. S remélhetőleg kevés azoknak száma, akik e mezőt parlagon hagyják. Annyi azonban bizonyos; hogy a munka eredményei közt feltűnő különbségek észlelhetők. így az egyik e munkateret, amely oly gondos ápolást kíván, akárcsak valami mintakert, csak felületesen munkálja meg, miáltal a siker kétséges, azaz a lelki benyomás múló árnyként siklik tova. Ismét más — sokoldalú elfoglaltsága közt — csakis akkor gondol a gyermek erkölcsi életének mélyítésére, ha alkalom kínálkozik reá, a harmadik pedig nap-nap után, úgyszólván folyton dolgozik e nemes világ- boldogitó feladaton és valóban csakis ez utóbbinak fáradozását koronázza majd a maradandó siker. De ez is csupán akkor ér sikert, ha helyes nyomon halad. Mert ha csak szárazon megmagyarázná: mi az erkölcsileg jót tenni, pl. az állatokat védelmezni, akkor ez eljárás bizony hidegen hagyná a gyermeki sziveket. Nem a gyermekek eszéhez kell apellálnunk, hanem szivükhöz. Az ész ugyanis túlságosan hideg számitó; az ész szava által az állatot csakis önzésből védelmezzük. Amidőn pedig ez utóbbi nem serkent tevékenységre, akkor bizony az ész bármely kínzást többnyire figyelemre sem méltat Tény, hogy csak az ész utján ismerhetjük meg az állat életét, fejlődését, tulajdonságait és a természet háztartásában képviselt értékét, amely tudás nélkül helyes állatvédelemről szó sem lehet, de annak igaz megértésére, hogy az állatnak, mint érző teremtménynek, joga van a védelemre, ezt csakis a szív, az erkölcsi érzet kiművelése által érthetjük meg. A gyermeket e megértésre vezetni a tanító dolga s pedig nemcsak a természetrajzi órákon, hanem minden kínálkozó alkalom felhasználásával. így a számtanitásnál kiszámíttatjuk, hogy naponként átlagos számítással mennyi élősdit pusztítanak a madarak s más állatok? Mennyit pusztít egy-egy pár egy hónapon, egy napon át? Ily és hasonló feladatokat többször kell feladni házi feladványul, mivel sokban hozzájárulnak a kis állatok munkaértékének megbecsüléséhez. Persze az efajta számtani példákat a tanító önmaga kell, hogy összeállítsa, mert számtani gyakorlókönyveirikben, sajnos, ilynemű példák még vajmi ritkán fordulnak elő. A földrajzi oktatás szintén sokféle alkalmat nyújt az állatvilág feltűnő sajátságainak megismertetésére. Ugyanis a madarak költözködési hajlama s vándorutjok alatt előforduló veszélyeknek megbeszélése, valamint ama csodálatos emlékezeti és tájékozási képességének feltüntetése, mely által minden madár régi fészkére talál, továbbá a kegyetlen bikaviadalok, a vadállatok szeliditése és idomitása, a vadászat s több eféle az állati élettel szoros kapcsolatban levő dolgok szemléltetése, magyarázata kedvező alkalom a gyermekeknek az állatvédelemre, az állat megbecsülésére való buzdításra. Még a szépirástanitás is szolgálatába állhat e célnak, ha az állatvilágra vonatkozó verseket, mondásokat iratunk. A történelmi események is akárhányszor tanúságot tesznek némely állat éberségéről, hűségéről és ragaszkodásáról. S igy valóban csakis a tanítótól függ, hogy naponként minden tantárgyat összefüggésbe hozzon az erkölcsnemesitő állatvédelemmel. rohantak az aranyműves felé és nyalogatni kezdték a kezét, majd odatelepedtek a lába elé. A szobrász diadalmasan kiáltott most: — Látjátok, megismerték az apjukat! A biró előbb zavartan bámult a majmokra, majd nagy haragra lobbant és a földhöz vágta a vastag könyvét. Azután kikergette a szobájából a szobrászt is meg az aranyművest is, a majmokkal együtt. — Takarodjatok innen ! — kiáltott utánuk. — Nem avatkozom bele ebbe az ördöngős ügybe. Végezzétek el együtt a bajotokat! A szobrász, amikor kiértek az utcára, tettetett részvéttel mondotta az aranyművesnek: — Látod, látod barátom, milyen nagy bajba jutottál. Megbüntetett Allah, mert alkalmasint megcsaltál valakit. Az aranyműves savanyu képet vágott s előhúzta zsebéből a pénzes zacskóját, kiolvasott belőle harminc aranyat, azután átnyújtotta a szobrásznak. ■— Nesze! Itt a pénzed, te furfangos ember. De most már add vissza gyermekeimet és tartsd meg a majmaidat. A szobrász nagyot nevetett s most már nem tagadta, hogy ő rejtette el a gyermekeket. 1909. December 12. Ez irányban tett figyyelmeztetéseink pedig közvetlenül hatnak, ha a szóbanforgó állat — miként Aesopus meséiben — önmaga közli a gyermekekkel a tudnivalókat. Hogy az ily nevelési trükk minő nagy hatást gyakorol még a legfigyelmetlenebb, lelkileg közömbös gyermekre is, azt már alkalmam volt megfigyelhetni e kis levélke felolvasásánál: »Kedves iskolásgyermekek! Mi pintyek, cinkék és e vidéken lakó többi madárpajtások szives üdvözletünket küldjük nektek, mivel a télen át oly szorgalmasan adtatok enni, különben talán éhen haltunk volna. Szívből köszönjük jóságtokat s hálánkat be is fogjuk bizonyítani. Legszebb dalainkat énekeljük majd s minden ártalmas rovart, pillangót, hernyót és más káros élősdit felkutatunk és pusztítunk. Hiszen jól tudjuk, hogy a fiuk és leányok nagyon szeretik ám a piros almát, leveses körtét, édes szilvát és ép ezért szorgalmasan leszedegetjük a gyümölcspusztitó rovarokat a fákról. Ugy-e, ez jó lesz! De nagyon kérünk titeket, védelmezzetek meg minket, kicsi gyermekeinket és nagy fáradsággal elkészített lakásunkat. Kedves gyermekek, jól tudom, hogy ha szüléitek meghalnának, nagyon-nagyon simátok és jajgatnátok ; hát még, ha valamely roszszivü ember elrabolna titeket szüléitektől! Pedig mily sokszor cselekeditek ti ugyanezt az állatokkal! Ti nem gondoltok arra, hogy az állat is szereti gyermekét s viszont a pici madárka a szüleit! Újból kérünk tehát titeket: védjetek meg a rossz gyermekekkel és ellenségeinkkel szemben! Ügy-e, jó gyermekeik! mi nem kérünk titeket hiába, ti nem fogtok bennünket bántani!« E levél felolvasása alatt némely gyermek szemébe könny gyűlt s mindnyájuk arcáról leolvashattam a fogadást: én többé nem bántom a madarat! S ekként a kis levél többet használt, mint bármely szép szavakkal elmondott, könyörületre oktató beszéd. A levélre szóló válasz házi feladványul szolgálhat. Ezáltal még azt is elérjük, hogy az otthon levők, a felnőttek is tudomást szereznek az állatok kérelméről : az állatvédelemről. Hisz jól tudjuk, hogy a legtöbb gyermek elmeséli otthon, minő levelet olvasott föl a tanító s remélhetőleg a szülők közt kevés azoknak száma, akik a mondottakból tréfát űznének. Azáltal, hogy a tanulók maguk felelnek a madarak kérésére, közelebbi érintkezésbe lépnek velük, vagyis úgy beszélnek hozzájuk, mint jó baráthoz, kedves pajtáshoz és majd úgy is bánnak velük. Fönnebbi levél persze csak egy példa a sok közül. Ezeknek variálásához a tanító részéről csakis melegen érző szív szükséges, valamint, hogy tanítványait alaposan ismerje és nyilvántartsa a vidéken előforduló leggyakoribb állatkínzásokat, végül egy kevés fantázia sem nélkülözhető, hogy a tanító az állatvilágból vett benyomásait a gyermek észjárásához mérten és érdekesen tudja előadni, közölni. Persze a siker nem mindig arányos a fáradsággal, mert gyakran az otthon s egyéb külbehatások eltörlik ama gyenge nyomot, melyet tanításunk á gyermeki lelkekbe vésett; azonkívül pedig a gyermekek sokkal felületesebb, kapkodóbb természetűek, semhogy még a legerősebb benyomás is hosszú időn át egyazon erővel élhetne lelkűkben. Ez az oka, amiért szükséges, hogy oktatásunkat naponként megismételjük, ha célunk, hogy szavunk testet öltsön. Persze, fő, hogy mimagunk el ne veszítsük türelmünket, ne essünk kétségbe, sohse váljunk fásulttá ez erkölcsnemesitő ügy iránt. Végül, legyen szabad még egy eszközt megemlítenem, melylyel a tanító nagyban előmozdíthatja az állatok védelmét: ez pedig az iskolásgyermekek e téren kifejtett buzgalmának a megjutalmazása. E jutalmak kiosztása csakis különös alkalmakkor pl. iskolai ünnepélyeknél, egyszóval akkor történjék, ha a szülők egy része jelen van. A nyilvánosan kitüntetett gyermek gazdagon megjutalmazva érzi magát s egész életén keresztül híven él elméjében jótékonysága ünnepének emléke. Az ily ünnepélyeken a jelenlevők értésére jut, hogy az állatok gondozása,- az állatvédelem több mint sport vagy mulatság, ezáltal pedig egyik is, másik is felbuzdul és beáll állatvédőnek. Hisz jól tudjuk: a példa vonz. Nagyon kívánatos még, hogy az ifjúsági és népkönyvtárban is helyet találjon egynéhány, csakis az állatok védelmével foglalkozó munka. A mondottakat összegezve, kiviláglik, hogy e téren a tanító munkamezeje gazdag és változatos, anélkül, hogy megművelése fölötte sok időt és fáradságot igényelne. Fő az, hogy mindnyájan egyesült erővel és lankadatlan szeretettel buzgólkodjunk ez erkölcsnemesitő munkán, mert csakis igy várható a kívánt siker: az állatkínzás teljes megszűnése, az állatvédelem általánosítása. Karácsom számunk ez idén dec. 24-én délben fog megjelenni, miért is fölkérjük úgy a hirdettetőket, mint a karácsoni cikkek, értesítések stb. beküldőit, hogy idejekorán szíveskedjenek intézkedni. Korcsolyáit tulhalmozott raktár miatt, igen jutányos üt áron, minden fajtában kaphatók, üt 1 pár Halifax 2 korona. Sándor Utódainál Nagybánya.
