Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám
(2) 37. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1909. Szeptember 12 Hát ez mi? A „Nagybánya“ legutóbbi számának „Napi hírek rovatában,“ fönnebbi cim alatt megjelent közleményére sietünk a kritika tárgyát képező eljárásunkat tárgyilagosan ismertetni. Mi nemcsak Magyarország határain belől, hanem az azokon túl fekvő gyümölcsösök idei szilvaterméséről is, valamint az alakuló nyers- szilvaárakról kellő tájékozást szerezvén, indítottuk meg a szilvaüzletet. Közelebbi és távolabbi vidékeken kötöttünk egyességeket, vásárlás, meg eladás iránt. Midőn az oroszok nálunk jelentkeztek, részökre átengedhető nyerssziivakészlettel nem rendelkeztünk. A nagybányai szilvatermés kedvező áralakulását, a vidéki szilvatermésnek előzetes lekötésével, éppen mi mozdítottuk elő. A hírmondó urnák amaz állítása: a „gyü- mölcsértékesitő részvénytársaság paktál az orosz vevőkkel s azt a szilvát, melyért az orosz vevők magános eladóknak 17 —18 koronát fizettek, azt ő 15 koronáért ajánlja föl, a vasúthoz szállítva,“ egyáltalában nem felel meg a valóságnak, mert a gyümölcsértékesitő részvénytársaság az említett oroszokkal sem nem paktált, sem azoknak szilvát el nem adott. Az oroszok által fizetett 17 — 18 korona illuzorius, mert ők a szilvának csak a javát veszik át ésmint értesültünk, a termésnek 40—50%-át az eladó rendelkezésére bocsátják. A gyümölcsértékesitő szövetkezet 15 — 16 korona métermázsánkénti ár mellett szállított és szállít más vevőknek oly határozott kikötés mellett nyers szilvát, hogy minden egészséges szem, tehát ennek nagyságára való tekintet nélkül átvétetik. Hírmondó ur múlt évi működésűnkre nézve mondja: »A részvénytársaság tavaly kezdte meg működését, de a hozzáfűzött várakozásoknak .éppen nem felelt meg. Azonban ezt mindenki a kezdet nehézségeinek tudta be. aminthogy úgy is volt s az összejátszó rendkívüli körülmények is, csak nehezítették a helyzetet.» Tehát elismeri a kezdet nehézségeit, méltatja az »összejátszó rendkívüli körülményeket« és dacára annak pálcát tör már múlt évi működésűnk fölött. Arról, hogy a lesújtó ítélet jogosult e vagy nem, vitába bocsátkozni, nem akarunk, csak kérdjük, hogy a hírmondó ur által kiemelt ama bizonyos anomáliák, »melyeknek terhét a kapzsi és uzsorakamatra dolgozó ügynökök miatt éveken át hordoztuk,« voltak e piacunkon múlt évben észlelhetők ? Mi úgy tudjuk, hogy nem, sőt reméljük, hogy eme hiedelmünk ellenkezőjét hírmondó ur sem fogja állitani. Ezek után legyen szabad kérdeznünk, hogy az »anomáliák« elhárítását már működésűnk első évében nem mozditottuk-e elő ? Aki ezt elismeri, a »Nagybánya« legutóbbi számának elől idézett hirére jogosan kérdezheti: Hát ez mi? Rósz információ? vagy egyéb is? A nagybányai gyümölcsértékesitő r.-t. igazgatósága. Pap Sándorné Boitner Katinka. Napok óta emlegették sokfelé, szomorú arccal, komoly, őszinte részvéttel, hogy menthetetlen, hogy nagyon rosszul van, sokat szenved. Végre is bekövetkezett a válás ssomoru pillanata. Pap Sándorné Boitner Katinka az éjjel 1 órakor meghalt. Sok úri családot érint szomorúan az ő gyászos halála. Harácsek Vilmos és Károly nagy- kereskedők édes anyjukat, Makray Mihály polgármesterünk anyósát vesztette a boldogultban. Özv. Bittsánszkyné, min, tenácsosné, Madán Ferencné kir. bányakapitányné édes testvérei, özv. Boitner Ödönné sógornéja az elhunytnak. Valóban kiterjedt, nagy rokonságot borított gyászba a halál. Boitner Katinka, Boitner Károly m. kir. bányakapitánynak volt a leánya. Első férje Harácsek Vilmos nagykereskedő, kivel tizenkilenc éven át éltek boldog házasságban, második férje Km. Pap Sándor ny. kir. táblabiró, volt orsz. gy. képviselő, kivel három év előtt keltek egybe. Szorgalmas, jószivü, jó kedélyű úri nő volt, fiatalabb éveiben lelke a nagybányai társadalmi életnek, aki majdnem minden jelentősebb jótékonycélu mulatság rendezésében résztvett. Az ő nevével kapcsolatban sok jó kedves társas összejövetel jut az eszünkbe, amelyre szívesen emlékezünk vissza s igazán fáj, hogy olyan rokonszenves, nemeslelkü alaktól is meg kell válnunk, a milyen Boitner Katinka volt. Temetése 13-án délután ‘/24 órakor lesz a várutcai gyászháztól. A család iránt már is az egész város őszinte részvéte nyilatkozik meg a ravatal fölkeresésében, koszorúk, sürgönyök küldésében stb. A család a következő gyászlapot adta ki: Ká- polnokmonostori Pap Sándor mint férj, Harácsek Vilmos, Erzsébet,' László és Károly mint első férjétől született gyermekei, Misi és Józsika unokái, özv. Bittsánszky Edéné Boitner Lotti és Madán Ferencné Boitner Irén mint testvérei, Eitner Emmy Harácsek Vilmosné menye és dr. Makray Mihály veje, a maguk és az összes rokonok nevében megszomorodott szívvel jelentik, hogy a hű feleség, önfeláldozó anya és nagyanya, szerető jó testvér, sógornő és nagy- néne Kápolnokmonostori Pap Sándorné Boitner Katalin szeptember 11-én éjjel 1 órakor, életének 52 ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése szeptember 13-án délután fél 4 órakor, a róm. kath. hit szertartása szerint, lelki üdvéért az engesztelő gyászmise szeptember 14-én d. e. 9 órakor leend. Nagybánya, 1909. szeptember hó U-én. Áldás, béke és örök nyugalom kisérje az örök életen. Kívánság. IlTa kiszabott időmet egykor Föveny órámon lepergettem, ükj? Ne a világi zajhoz közel, Ne ott temesselek el engem. Hozzatok ki kedves falumba, — A kis családi temetőbe, Hol annyiszor el-elmerenglem Szárnyas, színes álmokat szőve. A domb élen, honnan a vidék Bérc-koszorus völgye belátszik, Hullassa rám a nyárfa-pagony Fehér pihés, fürtös virágit. A tüskés, árnyas fenyőlombok Illata lengjen sírom fölött, Genfi tó partjáról . . . 1898. szept. 16. Genfi tó partjáról hegyen-völgyön által Fut a gőzparipa liliomterhével . . . Szivünk szerelmével, lelkünk bánatával; De hiába hívjuk, de hiába várjuk : Mi hozzánk nem ér el! Koronás árnyai a bécsi sírboltnak Kemény tilalommal az útjába állnak .. . Hallga ! pedig szive megdobban a holtnak : »Ereszszetek engem szép Magyarországba, Oda hívnak, várnak . . . »Ti maradjatok itt. .. Csak egy jöjjön vélem : Sudarában törött én dali hajtásom, Duna zsongó partján, Gödöllő kertjében, Ott hadd pihenjünk el valamely napfényes, Virágos tisztáson . . . »Ott hadd nyugodjunk mi... magyar köny[öntözte Virágok nőjjenek a mi sírunk halmán, Ott haddálmodjunk mi., magyar szív költötte Dalok ringassanak, arra bolyongók a Kóbor szél fuvalmán . . .« Így dobog a szent szív. Hiába, hiába ! Meg nem hallgatják a zord hatalmas árnyak, Magukhoz idézik . .. Szép Magyarországba Néma borongással csak a gyászszal terhes Őszi felhők szállnak. Lampérth Géza. Szeptember 10-en. Erzsébet királyné halálának évfordulóján. E napon rebbent meg fölöttünk A halálmadár rémes szárnya, E napon szakadt szép hazánkra Vigasztalan gyász sötét árnya. E napon hullott könnyeső Itt minden hantra, rögre . . . E napon vesztettük el öt Örökre, mindörökre. Öt, akit szomorú napokban Az ég kegyelme külde nékünk, Hogy légyen mi erős oltalmunk, Bizodalmunk és menedékünk. Régi haragot, régi bút Csitítson, szelídítsen — S mély, vészes szakadék felett Arany hidat építsen. Öt, aki távol sóhajt hallván Hü magyar népe bú-bajáról, Résztvevő szivével leszállóit A trónnak büszke magasáról, S bejárta itt a róna tért, A völgyet és a halmot S lépte nyomában szerteszét Öröm virága hajtott. Öt, a kinek nagy áldott szivét Hét fájdalmas tőr járta által S vigasztalója, gyógyítója A magány volt, virág s madárdal .. . Az is édesebb volt neki, Ha magyar földön lelte, Idegenből is haza járt Vágyak szárnyán a lelke. E nap . . . Némulj vigasztalan szó. Oh nem, nem vesztettük mi őt el. lm, tiszta, glóriás alakja Nőttön-nő köztünk az idővel. El csak porlandó része tűnt, Lelke — szivünk örökje, E napon lett Ö a miénk Igazán mindörökre ! Lampérth Géza. Cziprus-lombok. Genfi tó szomorú partján Liliomok nőjjenek, Borítsák el fehérséggel Azt a fekete helyet. Gyilkos kéz hol porba donié Szép lelkének templomát : Liliomok csókolgassák Nagyasszonyunk szent nyomát. El kerülje, rá ne hulljon Idegen ég harmata. Öntözgetni napkeletről Siró felhő jár oda. Siró felhő a Balaton, Duna, Tisza vizéből, Siró bánat, örök emlék A magyar nép szivéből. Lampérth Géza.
