Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

(2) 34. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1909. Augusztus 22

retteben. Kiváló szép hangja, bájos megjelenése, szép alakja mind alkalmassá tették arra, hogy a közönséget egyszerre meghódítsa. Egy-egy szép énekszáma után felhangzott a tapsvihar s nem szünetelt, mig meg nem ismételte. Halmos sikerült alakításával méltó társa volt a bemutatkozó primadonnának. Jól alakított még Ungvári és Szabadkai. Deák kitünően adva szerepét, állandóan derült hangulatban tartotta a közönséget.

Vasárnap, f. hó 15-én délután a »Sulamith« került színre másodszor. Az összes szereplők jó kedvvel játszottak a nagyszámban megjelent s tulnyo- mólag gyermekekből álló közönségnek. Galgóczy Emma címszerepben, Halmos Gyula, Kozma Hugó és Ungvári ismételten megnyerték a közönség általános tetszését.

Vasárnap este »Varázskeringő.« Az uj primadonna másodszori fellépésében is nagy sikert aratott. Deák még több tapsot kapott, mint az előző este. Halmos és Galgóczy énekében nagy gyönyörűségét lelte a közönség, Szabadkai játéka kifogástalan volt.

Hétfőn, f. hó 16-án a »Vig özvegy« operettet adták. Hegyi Lili ismételten remekelt. A szerep megfelel temperamentumának. Fellépése biztos, játéka finom, minden túlzástól ment, hangjában a legfinomabb árnyalatok is érvényesülnek. Orbán Mariska a szép csokrot remek táncával ugyancsak kiérdemelte és meghálálta.

Kedd, f. hó 17-én »A jókedvű paraszt« ment másodszor. Uj szereplő csak Hegyi Lili volt. A szereplők játékát ismertettük az első előadáskor, az uj szereplőről megjegyezzük, hogy kedves alakításával csak emelte a többi szereplő kifogástalan játékát.

Szerdán, f. hó 18-án óriás falragaszok hirdették, hogy nagy Cabaret lészen az arénában. Ez kell a magyarnak! Tódult a közönség s az összes jegyeket úgy elkapkodták, mintha ingyen adták volna. Nagyszerű eszme volt ez a jutalomjátékos Szabadkai titkártól; úgy látszik ismeri Nagybánya közönségét. Nem kell itt dráma, népszínmű: nagyobb keletje van a cirkusznak és — a Cabaretnek. De térjünk a dologra: vegyük sorba a szereplőket. Szabadkai a jutalomjátékos kupiéi, valamint K. Hegyi Lili kupiéi nagy tetszést arattak, itt-ott ugyan pironkodtak a szemérmetesebb hölgyek és — urak. A bohózatban — Süketnek kell lenni — Szabadkai alakítása kifogástalan volt. Különösen meg kell emlékeznünk Radó Sándorról. Ez a tehetséges színész hovatovább nagyobb és nagyobb népszerűségre tesz szert. Ez este többszörösen szerepelt: énekelt, táncol s minden szerepében kitűnő volt. Ha igy halad, szép jövőt jósolunk e kedves, megnyerő modorú művésznek. Halmos és Kozma gyönyörű dalokkal szórakoztatták a közönséget, mig Orbán Mariska művészi táncaival hódított. Dobos Margit melodrámája semmi kívánni valót nem hagyott maga után; kedves, behízelgő hangja, hatásra nem vadászó természetes hanghordozása nagyon kellemesen hatott a közönségre. Deák Kornél a magán jelenetben egyszerűen visszataszító, ellenszenves alakítást nyújtott. Végül a conferenciérről, Hidvéghy Ernőről kell még megemlékeznünk. Elmondta a bevezetésben, hogy mi a kötelessége a conferenciernek és hogy e kötelesség teljesithetéséhez mi kívántatik. Kötelessége az egyes számok között a közönséget mulattatni s ehhez nem kell egyéb, csak szellemesség. Könnyű munka ez a színésznek, mondja, hisz csak mosolyognia, kacagnia kell s valamit mondania s kész a szellemesség. Kacagott, mosolygott derüre-borura, de a tapsvihar

csak nem akart felhangzani. Pedig dicsérte Ady Endrét, felolvasott Adytól egy hozzája intézett levelet is, leszidta az ujmódi kalapokat, magasztalta Sziklait, lehúzta Deákot stb. stb. Nem volt elismerés, nem kapott tapsot, éljent. — A közönség vegyes érzelmekkel hagyta el az arénát.

Csütörtökön, f. hó 19-én »Táncos regiment. A ház majdnem üres volt, a színészek jó kedvvel játszottak, de a darab silányságán a legkitűnőbb alakítás sem segít.

F. hó 20-án, pénteken délután: »Lili« operette három felvonásban. Este: »A kis trafikos leány« énekes vígjáték három felvonásban.

F. hó 21-én, szombaton »Tavasz« operette három felvonásban kerül színre. A darab erkölcsi és anyagi sikeréről jövő számunkban.

Heti krónika.

Vasárnap : Nagyboldogasszony.

Szerdán: Király születése napja.

Csütörtökön : G. kath. Urszine változása.

Pénteken : Szent István király.

Holnap pedig: Kezdődik a vásár.

Egy hét alatt ugyebár elég összejövetel urak és parasztok számára. A korlátolt és korlátlan kimérök- nek jó aratás. Volt is és lesz is berúgott ember elég, aki előre megfontolt szándékkal gyűjti magába, mint egy könyü akkumulátorba az »enyhítő körülményeket,« a nehéz italt.

Szerdán kitűzték a lobogókat a főbb hivatalokban, a katonák egyenruhát, a tisztviselők cilindert öltöttek és megtörtént a szokásos felvonulás a templomba.

Láttam a királyi bányászok menetét s valóban feltűnt, hogy a bányász egyenruha mennyire eltűnt. Ha nem csalódom, a verisvizi és a kereszthegyi bányamunkásokon egyetlen egy uniformist sem láttam, pedig milyen szép volt az a kettős kalapácscsal díszített blúz, a léder, a süveg. Együttes meneteknél igazán gyönyörűséges látványt nyújtott, pláne ha a foncákat is meggyujtották. Most, kivéve azt a hat bányászt, aki hivatalból piros fehér huszáros ruhába öltözik, a többiek mind közönséges közpolgári öltözetben voltak, százan, meg százan.

Egyformásodunk, valóságos nemzetközi a viseletűnk. Ugyanazt a pantalont és zakót látja az ember Budapesten, Nagybányán, Bécsben, Bukarestben vagy akár Londonban. És lehet, hogy ez célszerűbb, de hogy a bányász ruha festői specialitás volt, az kétségtelen. Észre se vettük, hogy pár év alatt, mint alakult át filiszter kabáttá s ma már az is csupán a történelemé.

Lehet, hogy ez nagyban hozzájárul az egyenlőség és testvériség terjesztéséhez, de különös, hogy a külsőleg egyforma ruha dacára, a szivekben a nagyra- vágyás és gőg még mindig bent tanyáz.

— Nekem köszönt egy báró.

— Nekem kezet csókolt egy gróf.

— Az semmi, nekem egy herceg lépett a lábamra.

így versengenek a huszadik század gyermekei.

Az élet egy nagy kabaré, egy nagy vásár, ahol

nem mézeskalácsot és drezdait árulnak; olyan jól esik, mikor egy kis humoros vonás vegyül belé, mint pl. a héten.

A városi hirdetésekre lejtettek ár, amúgy bosz- tonosan. Egyik laptársunk kijelentette, hogy amit ő eddig 137 koronáért csinált, azt ezután ingyen is megcsinálja s a másik reá duplázott, hogy ö meg húsz koronát fizet aranyban, — ha abban a kiváló szerencsében részesülhet, hogy a város üzleti hirdetéseit átveheti, beigtathatja, korrigálhatja és közölheti,

mert nagy boldogság nyaralni, fürdőzni, bálozni, teniszezni, fagylaltozni és pezsgőzni, de mindenek fölött való legnagyobb boldogság a nemes város árverési és árlejtési hirdetéseit közölni.

A kiküldött .hivatalos bizottság hangos kaczaj- ban tört ki, hahotázott talán még másnap is.

— Hogy ezt mi előbb nem tudtuk! Már a hirdetési oszlopokat is fölépíthette volna Nagybánya, ha száz év óta szedi a 20 koronákat.

A világ halad, hol előre, hol hátra, de mindig halad. Ám a haladásban is a régi marad a trónjkás.

Őfelsége a király születése napját múlt szerdán városunkban a szokásos ünnepélyességgel ülték meg. A hivatalok, a bányászság istentiszteletekre vonult ki s a királyi bányákban egész nap szünetet tartottak.

Lapunk zártakor értesülünk, hogy dr. Földes Béla kerületünk nagynevű képviselője, f. hó 28-án, délután 5 órakor, politikai beszámoló beszédének megtartása s a politikai helyzet megbeszélése végett városunkba érkezik. Ugyancsak beszámoló beszédet tart Szinér- váralján és Felsőbányán is. A nagynevű vendég fogadására a város polgársága nagyobbszabásu előkészületeket tett.

Uj bányatanácsos. Őfelsége a király Oellért Béla helybeli kincstári főpénztárosnak a kir. bányatanácsosi czimet és rangot díjmentesen adományozta.

Bradoffka Frigyes kir. bányatanácsos, felsőbányái újonnan kinevezett főnök tiszteletére ma Felsőbányán nagyszabású estélyt rendeznek.

Áthelyezések. A pénzügyminiszter V"igh Dezső pozsonyi adóhivatali főtisztet Szinérváraljára, Ürmössy Zoltán szinérváraljai adóhivatali főtisztet Nagybányára helyezte át.

Köszönet. A kultuszminiszter Nagybánya város takarékpénztárának a Lovrich-alapitvány létesítéséért köszönetét nyilvánította.

Bozán Péter helybeli állami tanító az iparos tanulók iskolájában a szabadkézi és mértani rajzban szükséges tanítói képesítést az 1908. és 1909. évi szünidők alatt hét—hét heti tanfolyamon dicséretes eredménynyel megszerezte s a napokban városunkba hazaérkezett.

Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz aug. 26-án, d. e. 10 és V? órakor 240 tárgygyal. A tárgysorozatban előfordul Nagybánya határozata a Degenfeld Sándor gróf terhére kivetett aszfalt-adó ügyében. Kapnikbánya papilak építkezése. Mátészalkai polgári iskola telekkönyvezése. A nagykárolyi vasúti állomás villámvilágitása és egy csomó költségvetés, meg számadás.

A r. k. egyház hangversenyére a készülődések nagyban folynak. A próbákat mindennap szorgalmasan megtartják. Romberg szinfoniája egyik kiváló érdekessége lesz ennek az estnek A közönség nagy érdeklődést tanúsít már is a nagyszabású koncert iránt.

Eljegyzés. Vettük a következő értesítést: Gya- lay Erzsiké és Krizsán György jegyesek. Nagybánya, 1909. aug hó.

A csütörtöki hetivásár elég népes és forgalmas volt. íme, látnivaló, hogy egy kis jóakarattal minden ünnep előtt 24 órával meg lehetne a hetivásárt tartani, ha az éppen ünnepnapra esik, még nagypéntek előtt is. A közönség megszokja hamar az ilyen rendszert, mint ahogy megszokta más városokban is.

Elhalasztott sorshúzás. A szatmári ref. főesperes tudatja, hogy a pénzügyminiszter a szatmári ref. iskola sorsjegyek húzását okt. 25-re halasztotta.

találkozó helyük van, addig Asbury Parkban eddi- gelé sehol magyar szót nem hallottunk, eltekintve a fentebb már említett csinos pincérnőktől.

A napi programunk rendesen a következő: délelőtt fürdés vagy villanyoson való kirándulás, délután fürdés vagy csónakázás, este pedig séta a boardwalkon és tánc.

Asbury Park mellett igen gyönyörű helyek vannak: Spring Lake, Long Branch, Sea Girt, stb. Ezek mindegyike nyári nyaraló hely, hol a new- yorki és más városi gazdagok nyári villát tartanak fenn. Sea Girten, hová gyönyörű ut vezet, mostanában a New Jersey állambeli katonaság tart nyári gyakorlatot. Igen érdekes elnézni a sárgába bujtatott katonákat, amint a zöld füvön gyakorolnak. Szegények oly idomtalanok. A háttérben fehér sátrak, a konyhából füst és halszag szállanak fel az Egek Urához. (Ma este a katonák hal-vacsorát fognak kapni.)

A fürdés kitűnő. A tenger zúgva jön az emberre, ami persze a fürdést sokkal érdekesebbé teszi, habár nem éppen kellemesebbé. A viz tele van nőkkel és férfiakkal, , persze nagymamákat és kis unokákat sem kivéve. Óriási jó kedv. Feszül az izom, tágul a mell, pihennek az idegek. A tenger pedig, a jó öreg tenger e látvány felett érzett jókedvében farkát csóválva folytatja a fentebb már megénekelt hullám-korbácsolást és zúgást.

, Ami a fürdőket persze cseppet sem zavarja. Sőt! Éljetek boldogul, gyerekek. Titeket most itt hagyunk ; fürödjetek csak, gyüjtsétek az erőt, hogy mikorra visszatérték a városba, a mikorra megint felveszitek a munkátokat, ott legyetek »with the goods,« te öreg tenger pedig, téged majd megint fölkeresünk. Addig pedig good-bye.

Nagyszerű a csónakázás. Asbury Park tele van gyönyörű tavakkal, mint Wesley Lake, Deal Lake,

(melynek partján Taft elnök nyári nyaralót akart venni), Sunset Lake, stb. Különösen phantastikus látványt nyújtanak a tavakon esténként nyilsebesen végigsikló, japán-lámpákkal megvilágított gondolák, és a meg nem világított kis evező csónakok, mely utóbbiban rendesen csak ketten szoktak volt ülni • a he és a she. (az ifjú és a leányka).

Megérkezésünknek legelső estéjén csónakázni mentünk: körülöttünk rejtelmesen suhogott az éjszaka, mindenütt csend volt, mindenütt sötétség, csak épen a távolban világítottak a boardwalk és a villanykioszkok. Mi gondolában ültünk és úgy eveztünk. Kabátunkat levéve, ugyancsak dolgoztunk az evezővel. Nem messze tőlünk egy pár csónakázott: férfi és nő. A férfi evezett, a nő pedig a férfi kalapját és kabátját tartva, énekelte a Vig Özvegyből a »Vilja-dalt.« Oly csodásán, oly fenségesen hallatszott ez ének a csendes éjszakában, mintha valami tulvilági zene lett volna. A pár mindig messzebb csónakázott tőlünk. Fehér ruháik azonban be-be világított az éjszakába, hangjukat pedig egyszer-más- szor hozzánk röpítette a csendes nyári szellő . . .

Asbury Parkban azonban legfelségesebb az este. A nappalt inkább csak agyonütjük, de este, oh az este. (I love the days, but oh you evenings). Esténkint Asbury Park minden hotelének, minden boarding házának minden vendége a boardwalkra özönlik — és sétál. A kioszkokban, melynek a bo- ardvalk szélein vannak építve, zene szól, a tenger (here we are again, old boy) szintén belebug rejtelmes habzódásával, a csillagok világításán kívül néma, de azért mégis oly csodálatosan beszédes csend honol, a közönség pedig — sétái. De micsoda séta az! A le ányok rózsaszínű álmoknak tűnnek fel, a férfiak pedig, daliás lovagoknak. Micsoda ruhákat lehet itt látni, micsoda szépségeket! Leányok és férfiak kalap nélkül járnak, büszkén felemelt fővel, egész valójukon meglátszik a jóleső érzés, hogy ők maguk milyen szépek és mily látványnak a íészei. A leányok mindenféle szinü »cape«-t, »opsra coat«-ot, báli belépő- | félét viselnek. Ruhájuk oly finom és olyan szép. Hajuk, illatos, hullámos hajuk színes selyem szal- laggal átkötve. És járásuk oly ringó, oly hullámzó. A férfiak pedig férfiasságuk teljes erejétől duzzadva kalap nélkül, többnyire sötétes kabátban és fehér nadrágban sétálnak. Nadrágjuk magasra feltürve, vagy felhúzva, mely alól kivillog a színes harisnya És én Istenem, micsoda büszkeséggel, micsoda komolysággal sétálnak. Nem a tömegnek egybekuszált tódulása ez. melyben nincsen zene és melyben nincsen költészet, hanem az ezer és ezer-fejű közönségnek ritmikus sétája, kőltői járása, mely egyszerre dobban meg a boardwalkon, lépést tartva a zenével, lépést a tenger ihletével. A tenger pedig, a jó öreg tenger folyton zug, majd elhallgat, szerelmesen, sejtelmesen suttog, habosán hullámzik, majd megint kezdi rejtelmes zúgását. Én Istenem, ilyen látványt látva, hogy lehet kételkedni a Te létezésedben ? Az ember kiválaszt egy hullámot és elnézi a sorsát. Hátulról felkapja az ár és magával sodorja, A hullám a part fehér fövényén megakadva, visszaesik, de a következő percben, elnyeli a másik, a szembejövő ár. A mi kis hullámunk elenyészik, eltűnik az örök végtelenségben. Vájjon mi lett vele? . . . Hja, ilyen a mi életünk is. Bennünket is rejtelmes, isteni erők mozgatnak, hajtanak, de elnyel az ár, és mi is eltűnünk az örök végtelenségbe . . .

A tánc tekintetében Asbury Park messze elmarad Atlantic Bity mögött. Az utóbbiban sokkal több a nyilvános táncterem, Asbury Park pedig inkább a hotel-táncokra van szorulva. Esténként a nagyobb hotelekben felváltva tánc van. Egyik nap egyik helyen, másik napon a másikon. A legnagyobb hotelekben mindennap van tánc, a kissebb helyeken