Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

(2) 32. szám.

1909. Augusztus 8.

halt kéregrészeket szintén ki kell előbb vágni, azután gyümölcsfa-karbolineummal megpermetezni és végül sürü kátránynyal bevonni. A fák odvas sebeit szintén ki kell takarítani és azután akár cementkeverékkel, akár más anyaggal (de agyaggal és trágyával nem), annyira be kell tömni, hogy azokba se a viz be ne hatolhasson, se valamely kártevő menedéket ne találjon bennük.

11. A fa zuzmóit és moháit szintén le kell előbb takarítani és hogy az újabb mohosodásnak, zuzmó- sodásnak elejét vegyük, az igy megtisztogatott fát a tél folyamán, de a fakadás előtt meg kell permetezni 5°/o-os gyümölcsfa-karbolineummal. Ez kiöli a kéregkefétől vagy a kéregkaparótói meghagyott moha- és zuzmó maradékot is és lehetővé teszi, hogy a fa felszíne sima és egészséges legyen.

E pontokban volna összefoglalható ez idő szerint az, amit a gyümölcstermesztőnek a gyümölcsfa- karbolineum téli alkalmazásáról tudnia kell, ha azt baj nélkül gyümölcsfái javára használni akarja. •

Hangsúlyozzuk azonban, hogy a gyümölcsfa- karbolineum nem csodaszer, hanem olyan anyag, amely csak korlátolt mértékben segít a gyümölcsfák ellenségei ellen. Senki ne ringassa magát abban a hitben, hogy ez gyökeres orvossága minden bajnak, vagy hogy ez felment bennünket mindattól a munkától, amelyet az okszerű kertgazdaság a gyümölcsfák ápolására és ellenségei ellen való megvé désére atánl. Valamint ne feledjük azt sem, hogy a siker ez esetben első sorban a jó és alapos munkától függ és csak másodsorban a gyümölcsfa-kar- bolineumtól. Legyen bár ez utóbbi a legkitűnőbb minőségű is, de ha a munka tökéletlen volt, akkor jó eredményt senki se várjon tőle.

Végül az aláirt intézet azzal a kéréssel fordul minden gyümölcstermesztőhöz, aki a gyümölcsfa- karbolineumot alkalmazta, hogy az elért eredményről az intézetet értesítse. A gyümölcsfa-karbolineum alkalmazása még csak kezdetén van és még sok és igen sokoldalú tapasztalatra van szükségünk, mig annak minden jó és rósz oldalát, hasznát és kárát kiismerjük, azért kívánatos, hogy az ide vonatkozó tapasztalatok összegyűjtéséhez minden gondos gyümölcstermesztő hozzájáruljon.

M. kir. rovartani állomás.

Kurucok sírja.

i.Szatmár mellett kétszázliarmincliét év múlva fölfedezett nagy kuruc-sir.)

A régi, hires szatmári vár zivataros századai sok örömről és gyászról beszélnek. Az az esemény, melyről itt szó van, a történet gyászos lapjaira tartozik.

A bécsi udvar I. Rákóczi Ferencz fölkelését visszaszorítván s utóbb a W esselényi-féle összeesküvést vérbe fojtván, az üldözés elül bujdosó kurucok Lengyelországba menekültek vagy pedig Apaffy erdélyi fejedelem védőszárnyai alatt vonták le magukat, honnan azonban az északkeleti vármegyéket folytonosan háborgatták.

Egy ilyen kuruc-sereg Teleki Mihály vezérlete alatt a Lipót császár német őrserege által bírt szatmári várat akarta 1672-ben elfoglalni.

A kurucokhoz csatlakoztak a szatmári ref. főiskola diákjai is.

Középen halad a gyalogság, két oldalról a lovasság. A Szatmári várőrség, értesülvén a kurucok tervéről és bízva erejében, nem. akarta az ostromot bevárni, hanem kiszált a mezőkre. Mintegy 2000 német gyalogos és 600 magyar lovas állott ki a síkra és lassan a Szatmárról 8 kilomérernyire fekvő Batiz-Vasvári felé vonult a kurucok elé.

Ezeknek, mint afféle fölkelő seregnek nagyon

bírom e hölgy örök szerelmét: Csak most örülnék, ha dicsérne mindenki, mert én ismerem a kéjt, mit érzünk, ha azt halljuk dicsértetni, kit lángolón szeretünk s kinek viszontszerelmét bírjuk . . . s én e kéjt szeretném veled megismertetni.« Petőfire nagyon büszke volt s azt óhajtotta, hogy mindenütt kiemelkedjék az emberek közzül — még a csatamezőn is! De az ő nagy szerelméből könnyű megmagyarázni a lelkűidének exaltáltságát. Költőhöz méltó nő volt s része van abban, hogy Petőfi olyan nagy lángolással irta hozzá a szerelmes verseit. Lángolóan tudott szeretni ő is. Ezt olvassuk egy helyütt a naplójában: »Azt Írja Petőfi, hogy kesztyűmet, melyet neki adtam, minden reggel és este csókolja; s én irigy ne legyek, ily pazarlás föl ne ingereljen! De jól van, én igy teszek; nekem megvannak az ő levelei s én ezekre pazarolom azt, amit ő neki még nem adtam !« Általában valamennyi prózában irt sorain szétárad ez a nagy szen- timentalizmus s különös, csak éppen a verseiben válik mérsékeltebbé. A versekben sokkal természetesebbek és egyszerűségűkben sokkal megkapóbbak az érzései. Kevés verset irt s ezek is mind a második házasságnak éveiből valók. Borongás árad szét ezeken a verseken s itt- ott kínos vergődés panaszai törnek elő. 1861-ben irta »Keserű kin és gyötrelem« cimü versét. »Meghaltam én régesrégen« — ez az akkord csendül meg benne.

Keresve a boldogságot Mire sehol sem találok,

Mi messziről annak látszik,

Árny, mint én, mely velem játszik.

Hogyha közelébe érek Rémképektől elszörnyedek

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

hiányos volt*a tüzérségük, azért különösen a németek ágyúi okoztak nekik súlyos aggodalmakat.

Hogy tehát ezeknek a pusztítását kikerüljék, a vezér azt a parancsot adta a gyalogságnak, hogy mihelyt az ágyuk serpenyőiben a tüzet és füstöt megvillanni látják, rögtön vessék le magukat a földre.

Csakhogy a fortélyos vezér egyidejűleg elfelejtette a lovassággal is közölni az ármányos parancsot.

így történt aztán, hogy a lovasság mikor az első ágyulövések alatt a gyalogságot a földre terülni látta, azt hitte, hogy az ellenséges ágyuk mind egy szálig megölték a gyalogosokat.

Nyomban fölbomlott a hadirend. A lovasok megrémülve rögtön visszafordították lovaiknak a kantárszárát s Batizon és a gombáserdőn át menekülve, vad futásban meg sem álltak addig, mig Adorjánon felül a Sáron vagy Nagyegren át nem keltek. Nagyobb biztosság okáért a hátuk mögött még a a hidat is széjjel hányták s aztán Mármarosba el- széledtek.

A cserben hagyott gyalogság is talpra állva, rendetlen futásban Batiz- felé próbált menekülni. E községnél érték utói a a császáriak s kézi fegyvereikkel valamennyit mind egy lábig lemészárolták és fölkoncolták.

Szeptember 20-án történt ez a gyászos esemény, mely alatt 73 nagy diákja közül önmaga a szatmári ref. főiskola a kurucokhoz csatlakozott mind a 49 diákját elvesztette.

A több száz elesett vitéznek holttesteit Batiz és Vasvári közt egy halomba rakták s az országút mellett fekvő temető szélén ásott közös sírban eltemették.

Ennek a sírnak helyét most a városi levéltár adatai, Szirmav Antal, Nagy Mihály es Bartók Gábor monografiairók müvei, a szatmári ref. főgimnázium iratai és a szájhagyomány alapján Ferency János szatmári szerkesztő, aki nemrég a szatmári békekötés helyét föltalálta, tudományos biztossággal megállapította.

A sir fekszik a batizi felhagyott régi temető északkeleti szögében levő domb alatt, melyet most vadon nőtt akácok árnya borit.

Határai északról az országút, keletről a des Escherolles Kruspér Sándor nagyváradi nagybirtokos tagja. A déli és nyugati határ a temető folytatólagos teste.

A sir természetesen jeltelen. Ferency reá közadakozásból emlékművet tervez, melynek leleplezése 1910. évben történnék, midőn az országos ref. tanár- egyesület Szatmáron közgyűlést tart azon alkalomból, hogy a szatmári ref. főgimnázium egyazon helyen való fönnállásának háromszáz éves fordulóját ünnepli.

Színészet.

Krémer színigazgató a múlt héten derekasan kitett magáért: változatos műsort nyújtott a színházlátogató közönségnek, uj egyéneket léptetett föl s ezzel szemben búcsuelőadásról is gondoskodott. Hidvéghy Ernő, Stella Gyula, Dobos Margit voltak az uj szereplők s a társulattól és a közönségtől Ja- kabffy Jolán búcsúzott el. Jakabffy Jolán kedvence volt a közönségnek, a sors — talán kegyetlenségből — úgy akarta, hogy a közönség egy tekintélyes része ne vehessen részt, ne tapsolhasson kedvencének ez esti sikeréért is. De hisz igy is zsúfolásig megtelt a színház,

Szombaton, julius hó 3l-én a Szerencse malac Operette került színre. A darab nem sokat ér. Jakabffy kettős szerepében igen kedves, Szabadkai

S futok vissza koporsómba Uj kínoktól ostorozva.

S rám vonom a bánatba szőtt Gyászos halotti lepedőt,

S várom, hogy az ég majd megszán.

Hogy majd meghalok igazán.

Fiához, Zoltánhoz irt verseiben az anyai szeretet legtisztább érzései fakadnak fel. Abban vigasztalódik meg, hogy majd rá száll az öregség s »Ez az én kis szőke fiam — fog engem ápolni.« Nem sejtette, hogy még ezt az örömet sem éri meg — hiszen Petőfi Zoltánt kora fiatalságában agyonitatták nagy lelkesedésükben a bus hazafiak. Alkalmasint fiacskájának szánta azokat a bájos meséket is, amelyek a gyönge-szerkezetű és naiv meséjü, de színes nyelven megirt elbeszélései mellé sorakoznak az egyik kötetben. Az elbeszélések között vau egy kedvesen megirt válasz Gyulai Pálnak a »Pesti Napló« ban, 1858-ban megjelent cikkére, amelyben a nő irók ellen hadakozik s fözőkanállá szeretné átváltoztatni valamennyi Írónő tollát. Szendrei Julia ezt a címet adta replikájának: »A Pesti Napló 61,62. és 65-ik száma.« Kedves finom elmésséggel és tréfásan vagdos vissza Gyulay Pálnak, aki egyébként a sógora volt. A naplón kívül nincs ezeknek az Írásoknak irodalmi értékük, de Petőfit szeretve, szívesen olvasgatjuk el ezeket is. Megismerjük belőlük, hogy milyen volt a lelkülete annak a tragikus sorsú nőnek, akit Petőfi olyan lángolóan szeretett. • •

Lomlesz Elek.

alakítása kitűnő volt. Báródi Kató és Kozma mindent megtettek a darab érdekében.

Vasárnap aug. hó 1-én délután vasárnapi hangulatban játszották el a »Drótostót«-ot és kijutott a tapsból bőven különösen Jakabffy Jolánnak. Utolsó előtti fellépése nagy közönséget vonzott a nézőtérre.

Este utoljára lépett föl Jakabffy Jolán a Ne- bántsvirágban. Bár Németh Gyula hangversenye az előkelőség nagyrészét magához vonzotta, a színház mégis zsúfolásig megtelt. Jakabffy J. művészi játéka ismét magával ragadta a közönséget. A tapsvihar, gyakran nyílt színen is és három pompás virágcsokor tanúskodott a közönség legnagyobb megelége déséről. Fájlaljuk e kitűnő művésznő távozását s viszonzásául a sok kellemes estének, mit jókedvű játékával, kifogástalan alakításaival, kedves énekeivel és művészi táncával nyújtott, szívből kívánjuk, hogy a jövőben még sok sikert arasson.

Hétfőn, aug. hó 2-án Hidvéghy Ernő és Dobos Margit vendégszereplésére sokan gyűltek össze, hogy a Vasgyárost megnézzék. Várakozásukban, hogy mővészi magaslaton álló játékot fognak látni, nem csalatkoztak.

Hidvéghy kellemes megjelenésű, fellépése, minden mozdulata a kiforrott művészi tehetség tulajdona. Szerepében kifogástalanul művészi múltjának megfelelőleg alakított. Dobos Margit föllépése betegsége miatt elmaradt. Hídvéginek méltó partnere volt Benes Ilona. Átérzett játékával, melyet nála természetesnek találunk, nagy elismerést szerzett. Sziklai és Ungvári komoly szerepükben nagy hatást értek el, mig Szabadkai többször jókedvre hangolt.

Kedden, aug. hó 3-án Halmos és Galgóczi arattak nagy sikert a Ripp van Winkleben. Elképzelhető a nehézség, melylyel e két művész megküzdőit és pedig teljes sikerrel, zenekar nélkül, gyönyörű hanganyag, művészi játék és sok-sok illúzió, ez az osztályrésze a nézőközönségnek. Sziklai, Deák, Szabadkai, Radó, Sándor különösen az éjjeli nyomozó jelenetben keltettek derűs hangulatot és nevetést jól összeválogatott fegyverzetükkel. Kozma kellemes, behízelgő hangja ez este is szépen érvényesült. Joanovics K., a súgó kis leánya, egy kis gikszertől eltekintve, ügyes volt szerepében.

Szerdán aug. hó 4-én a »Gyurkovics leányok« előadásán örvendetes jelenséget láttunk: Hídvégi, aki immár a társulat szerződtetett tagja, — tragikus színész — vig szerepébe is kitünően beletalálta magát ; mesteri alakításával igen sokszor kivívta a telt ház osztatlan tetszésének a megnyilatkozását. Dobos Margit megjelenése, könnyed, fesztelen játéka választékos, túlzástól ment. Sziklai, Benes Ilona, Ungvári és Báródi Kató sok tapsot arattak.

Csütörtökön, aug. hó 5-én Bánk-Bán került színre Színészeink a kis színpadon teljes sikerrel oldották meg nehéz feladatukat. A fényes siker a biztos széreptudásnak s az ügyes rendezésen alapuló egyöntetű játéknak eredménye. Különösen ki kell emelnünk Stella Gyulát, ki Biberach szerepében nagy tudásával, könnyedségével kifogástalan alakítást nyújtott. Hídvégi (Bánk-Bán), Benes Ilona (Gertrud) és Báródi Kató (Melinda) szerepében a legmagasabb igényeket is kielégíthették. Halmos nem volt hangulatánál s ezért játéka kevésbbé kifejező, sőt egyhangú volt. Az ügyes rendezés Hidvéghy érdeme.

Pénteken, aug. 6-án nagyszerű darabnak voltunk szemlélői. Fényes S. »A csöppség« cimü három felvonásos énekes vígjátékban gyönyörködtünk. Dobos Margit (a csöppség) megjelenése igen kedves, alakítása a helyzetnek megfelelő volt, de nevetése nem talált visszhangra, könnyei nem hatottak meg. Nevetése nem szívből jövő, könyei álpáthoszból fakadnak, hatás nélküliek. Sziklai Jenő (Ambró) szerepében nagyon ellenszenves volt. Túlzással, nyegleséggel nem lehet hatást elérni. Különbség van a tartalékos hadnagy és Ambró szerepe között. Még Szabadkait (Laci), Báródi Katót (Márta) és B. Csányit (Sára, Ambró gazdasszonya) említjük meg, akik nagyban hozzájárultak a darab sikeréhez.

Szombaton aug. hó 7-én Halmos Gyula jutalomjátéka Szulamith. A kitűnő művész sikeréről jövő számunkban.

Vasárnap d. u. Ripp van Winkle, este Cigány.

Heti krónika.

Tehát a krónikásnak igaza volt. Nagybánya elbír egy hangversenyt is, meg egy jutalomjátékot is egyszerre, bebizonyította ezt fényesen a multi vasárnap. Németh Gyulának soha sem volt szebb közönsége (azt nem mondjuk, hogy nem lesz) mint elsején s ennek dacára a színészek sem panaszkodhattak. Hiszen, hogy ha mindennap elseje volna, talán mindennap, is lehetne koncertet rendezni. Aztán meg Németh Gyula a mi fiunk, hogyne pártolnánk hát, mikor a színészek megfellebbezik.

Egyébiránt a mulatásnak végehossza nincsen, színészek rendületlenül játszanak hétrő hétre, néha változó szerencsével, de mindennap előadást tartanak, olykor kettőt is. A bányatisztek szintén három napos muriba fogtak tegnap, mely fogadni mernék, sachttaggal fog végződni. És hogy a serdülő nemzedék is jobban tűrje a kánikula rekedt melegét, Róka P. Pál a legnépszerűbb táncmester hol egy kirándulást, hol ligeti sétát, hol meg kabarét eszel ki számukra, mint pl. ma is 20 pontból, változatos műsorral.

Szóval elöttőnk áll a kedélyes Nagybánya egész