Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 29. szám
(2) 29. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1909. Julius 18. hogy dicsérnünk kellene, mégis kiemeljük mélységes érzését, könnyű, ritmusos verselését. Legszebb erénye a közvetlenség, mely verseiből felénk sugárzik, szinte hallani véljük az ő bolondos, bohém szivének dobogását. A fényesen sikerült felolvasó ülést Révai Károly elnök zárószavai rekesztették be, melyek után a közönség vacsorára levonult a földszinti tágas étterembe, ahol vidám poharazás közben számos köszöntő hangzott el. Az első felköszöntőt Farkas Jenő polgármester mondotta a szereplőkre és a nagybányai vendégekrei Ajtai Nagy Gábor dr. rendestag a vendégek nevében szellemesen köszönte meg a vendéglátó város polgármesterének és közönségének a szives fogadtatást. Krasznay Zsigmond és Csausz István tetszéssel fogadott beszédeikben a hölgyeket éltették. Vacsora után Ádám Józsi zenekarának játéka mellett táncraperdült az egész társaság s a gyönyörű felsőbányái hegyeken a hajnal már széthintette aranyos sugárait, midőn a jókedvű társaság kedves emlékekkel megrakodva, az 5 órai vonattal Nagybányára visszatért. A gyümölcsfákat és termésüket bántó többrendbeli rovar és gomba ellen újabban a szakirodalom (néha kellő alaposság nélkül is) nagy kitartással ajánlja a karbolineumot, tekintet nélkül arra, hogy az milyen és ezt az anyagot úgy tünteti fel, hogy az gyökeres orvossága minden kártékony rovarnak és minden élősködő gombának. Kétségtelen, hogy általában minden karboli- neum olyan anyag, amely rovarölő erővel bir és ha megfelelő módon alkalmazzuk, pusztíthatja az élősködő gombákat is, de másrészt bizonyos az is, hogy ha nem kellő mértékkel használjuk, több lehet benne a kár, mint a haszon. Ez oknál fogfa a m. kir. állami Rovartani Állomás vállvetve a m. kir. Kertészeti Tanintézettel, már régebbi időben is foglalkozott a karbolineum kertgazdasági használhatóságának tanulmányozásával. Az elmúlt évben e két intézet még behatóbban kísérletezett evvel az anyaggal és részben ezen az utón nyert adatok, részben az ide vonatkozó kísérletekben önként közreműködő, feltétlen hitelt és bizalmat érdemlő kertgazdák szives értesítései alapján is a karbolineum kertgazdasági használatra vonatkozólag a következő tájékoztatást adja: 1. A gyümölcsfáknak az alább (7., 8. és 9 pontokban) névszerint felsorolt ellenségei ellen való megvédésére nem minden, a «karbolineum» tág elnevezése vagy esetleg más név alatt alkalmazásra ajánlott kátránytermék alkalmas és megfelelő, hanem csak amely vízzel hígítható, s amelyet a gyáros gyümölcsfa-karbolineum megjelöléssel hoz forgalomba és a gyümölcsfáknak, tehát élő fáknak megpermetezésére felelősség terhe mellet határozot- lan ajánl is. Ez vízzel tetszés szerinti arányban elegyíthető. Ha az ajánlott arányban elegyítjük és megfelelő módon alkalmazzuk, semmi esetre sem árt a fának, holott az élősködőket irtja. Az a közönséges kerbolineum, amelyet kerítések, karók, eszközök és más effélék telítésére, tartósságuknak fokozása végett, alkalmazni szokás, az élő gyümölcsfák permetezésére semmi körülmények között sem alkalmazandó, mert ez az élő fára határozottan veszedelmes és megölné azt. Aranka, aki nem egy ilyen anyai átokkal a nagyvilágba üldözött gyermek sorsáról hallott már beszélgetni, akik sokszor még igen szerencsés körülmények közé jutottak, mert holmi tündérek protekciójával királyi kastélyokba is kerültek, igen vegyes érzelmekkel vette kezébe azt a kis batyut, amelyet Erzsi, a kis szobaleány, számára összebogozott. Volt pedig abban két kis ingecske, egy kis viseltes szoknya, két alma és egy darab fehér kenyér. Miután Vilmostól, a kanári madártól és Idustól, a tirka macskától az udvaron érzékeny búcsút vett, nagy busán útnak indult, kezében a motyóval. Erzsi, mint a földi gondviselés szegődött egyelőre a világba induló utas mellé kalauznak és együtt mentek ki az utca ajtóig. Itt a kis szobaleány még egyszer azt a tanácsot adta a makacskodó gyereknek, hogy jobb lesz a mamát megkérni, semmint a nagy világ bizonytalan küzdelmeinek és ezer bajainak kitenni magát. Ámde a gyerekben bizonyos szívós ellenmondás támadt. Ha olyan könnyű szívvel válik meg az édes anya az ő »egyetlen« leányától, hát ö bizony nem rimánkodik 1 Elmegy, elmegy messzire, idegen táji a. — De hát mit fog csinálni ? — Mit ? Hát . . . beállók cselédnek. Szakácsnő, vagy mosóné leszek . . . — Gondolja meg a dolgot, Aranka, — mondá a kis szobaleány — akkor a konyhában kell majd lakni, korán felkelni és kútra járni vízért . . . A gyerek szemei örömfényben ragyogtak föl. Mindig ez volt a legnagyobb vágya, hogy ő a kútról vizet hordhasson. Ez döntött az elhatározásnál. — Na Isten magával, Erzsi . . . Mondja meg, ha apukám haza jön, hogy mama elűzött a világba és én elmentem! Hanem majd fogok én levelet írni meszMinthogy a nyers, vagyis közönséges karbolineum és kátrány lassan párolog és párolgó anyaga hosszú ideig igen mérgező hatású és kihat a vele telitett vagy bemázolt kerítés, cölöp, vagy karó mellé fát vagy bokrot ültetni, vagy a kátrányos, karboli- neumos deszkákból összerótt melegágyban növényt nevelni nem szabad. Az ilyen helyen növő fa, bokor és más növény vagy rövidesen elpusztul, vagy annyira sínylődik, hogy haszon nincs belőle. 2. A gyümölcsfa-karbolineum alkalmazása nem teszi feleslegessé a gyümölcsfák téli hernyózását (téli hernyófészkek leszedését), a telelő pilletojásoknak (gyapjas és gyűrűs pille tojás csomóinak és gyűrűinek) leszedését, a fa lehámló, cserepes kérgének idejében (tavaszszal) való eltávolítását. Sőt éppen a gyümölcsfa-karbolineum jó hatásának nagyobb fokozása végett elengedhetetlenül szükséges, hogy az ezzel az anyaggal megpermetezendő fa derekát, ágát, minden felesleges kéregtől, száraz részektől, mohától, zuzmótól kéregkaparóval, kéregkefével a lehető leggondosabban megtakarítsuk. A lehántott és levágott részeket fel kell szedetni és elégetni. Ha azután az igy megtisztított fát az alábbi pontok értelmében megpermetezzük, akkor meglesz a várt eredmény. 3. A fentebb említet kísérleteinkhez az Ave- nariuscég Dendrinjét, a Webel-cég Arbonileumját és a Schacht-cég Á-jegyü gyümölcsfa-karbolineum- ját alkalmaztuk. Kísérleteinkből kitűnt hogy a 2.5%'OS gyümölcsfa-karbolineum nem használható, mert még a paizstetveket sem öli meg, holott a 18"/o-os hígítás még nem árt a fa életerejének. Az eddig folytatott kísérletek alapján a gyümölcsfák téli perme- tezésése az 5°/o-os gyümölcsfa-karbolineumot ajánljuk. (A gyárosok a 25—30%-os permetezést s annak télen való 5—7 és többszörös megismétlését ajánlják. Ebből a bőséges karbolineum-fogyasztásból azonban bizonyára nem a kertgazdának lesz haszna, mert a karbolineum állítólagos olcsósága mellett most még drága kerti permetező anyag!). A mi összehasonlító próbáink szerint legjobb eredmény adott a Dendrin, azután az Arbolineum és kevésbbé jót a Schacht-féle áru. A permetezés március vévén és áprilisban történt, az eredményt részben augusztusban, részben októberben állapítottuk meg. Az 5%' os Dendrinnel megpermetezett fán élő apró paizstetü alig volt található, mig a Schacht A-jegyü karbolineumja után sok élő paizstetü maradt ; az Arbolineum jóval jobb a Schacht-anyagá- nál, de még sem olyan jó, mint a Dendrin. Megpróbáltuk a gyümölcsfa-karbolineum házi készítését is akként, hogy a közönséges karbolineum megfelelő anyag hozzáadása után vízzel tetszésszerinti mennyiségben higitható legyen. Ez a laboratóriumban sikerült is, de egyrészt az igy készített anyag ára olyan nagy, hogy a kereskedelmi gyümölcsfa- karbolineummal szemben pénzbeli haszon nincs benne és másrészt az igy készített házi gyümölcsfa- karbolineum a szabadban (a téli hidegben) annyira megkocsonyásodik, hogy permetezésre nem alkalmazható. Ez oknál fogva egyelőre csak a kereskedelmi forgalomban levő gyümölcsfa-karbolineumot ajánlhatjuk. (Folytatjuk.) Színészet. Julius hó 10-én, szombaton Lern és Fali ope- rettejét, »A jókedvű parasztot« mutatták be. A meséje régi s már sokféleképen dolgozták fel. A szegény sorból apja keserves fillérein úrrá nevelkedett flu, aki aztán szégyenli a szüleit s azt a kört, amelyben született, a hálátlanság mintaképen végigvonul a sziről. És ha majd nagy leszek, eljövök egyszer látogatóba az urammal. . .. Azzal elment I . . . Az utca szögletéig kissé dacosan, kissé peckesen is, mert a szomszéd gyerekekkel találkozott az útjában. Azok kérdezték, hogy hova megyen ? — A világba ! Nem hiszed ? Nézzed itt a pakkban van a ruhám. Fehérkenyér, meg két alma. Az utca szögletén bátortalanul állott meg. A piacon idegen arcú emberek jöttek-mentek. Egy tarka kutya rohant el mellette drótkosárral a fején. .. . Ettől idegenül húzódott félre. Ahogy hátra nézett, senkit se látott maga mögött . . . Erzsit sem, aki egy kapu aljában megfigyelte a számkivetett hamupipőke további sorsát. . . . Az édes anya őrködő szemét képviselte a kis szobaleány, aki a sötét kapu aljából gyönyörködve nézte a világba induló utasnak lelki küzdelmeit. . . . A mama a ház előtti nagy üveges verandán ült. Sokat engesztelődött már azóta és csak azt nem tudta elképzelni, hogy a számkivetésbe üldözött szőke leánya miért nem jön már haza a kész bocsánatot fo gadni ? Most egy kis könnyhullatásra készen állana az, amit az imént heves zokogás és csukló sirás között nem tudott a kis bűnös a maga számára kieszközölni. De hol is járhat f Amint ezen tűnődött a mama, más irányból egy nagy bőröndös ur jött a házhoz. A bőröndöt egy kis fiú cipelte utána, aki keményen cigarettázott. Egy ismert (ama legszolidabb cég, a legmegbízhatóbb a kontinensen: a Schwarz és Blau) divatáru cégnek utazója jött tiszteletét tenni. Nem ismeretlen ur a családos házaknál. Az elegáns föllépésü, de szemtelen ügynök nem ügyelve a tiltakozásra, a mama elé kirakta .nyári kelvilágirodalomban. Halmos, a jókedvű paraszt (Sziklai) fia az előjátékban még érzékenyen búcsúzik atyjától, húgától, az I. felvonásban már mint doktor hazatér falujába apja nevenapjára, hogy tudtul adja nősülését; de már nem hívja meg övéit, sőt lebeszéli őket arról, hogy eljöjjenek. A II. felvonásban épen a magántanárrá habilitálás napján felkeresik a »tanár urat« övéi. De nem fogadja szívesen, sőt minden szavából, minden mozdulatából kiérzik, hogy kellemetlen neki a látogatás. Mig aztán ifjú nejének (Báródi) finom lelke és nemes szive elsimítja a helyzet kínos voltát, mert férje rokonságát keblére ölelve kitart mellettök saját szüleivel s huszárhadnagy bátyjával szemben is! Halmos szerepe hálátlan és nehéz volt. De jól megbirkózott vele! Báródi nagyon bájos asszonyka volt, aki egész lényével napsugarassá tette környezete életét. A doktor kínos szerepének ellen- sulyozásaképen Szabadkai és Sziklai eredeti alakítása hasonló derültségben tartotta a közönséget; Ja- kabbfy, Kozma, Deák ügyes alakítását sem szabad elhallgatnunk. Ungvári, Csányi és Tihanyi rövid szerepükben is jót adtak. Julius 11-én, vasárnap a színházlátogató közönségnek két előadásban is volt része. Délután leszállított helyárak mellett a »Dollár királynő« cimü operettet adták, mig este Gül Baba« került színre. Mindkét előadás jó volt s nagy közönséget vonzott Thália ideigleiglenes templomába. Városunkban Gül Babát már több ízben adták, mégis akkora vonzóereje volt, hogy üres hely talán nem is maradt a színházban. Jul. 12-én, hétfőn a »Két árva« c. színmű került előadásra. A darab maga, mely tele van minden elképzelhető rémséges dologgal, nem sokat ér, úgy tudjuk, a fővárosban meg is bukott, annál dicséretre méltóbb volt tehát Báródi Kató és Lengyel Irén alakítása, kik a két árva szerepében mindent elkövettek, hogy a közönség leikéhez férkőzzenek, ami teljes mértékben sikerült is a két művésznőnek. Julius 13 án, kedden Rákosi Jenő mese-operet- tejét, a »Bolondot« láttuk. A darab meséje két ágú: Pimpó korcsmáros lányainak sorsa és a csavargó bohóc tragédiája. A kettő összefüggését nem tudtuk megtalálni, ami talán a megnyirbálásnak tu'ajdoni- tandó. Ungvári a korcsmáros szerepében ügyesen alakított mindvégig. Galgóczi, Orbán, Báródi, valamint Kozma, Sziklai és Tihanyi nagyobb szerepek megoldására hivatottak ; de ez apróbb alakításukból is kiérzett a művész. — Megrázó, de egyszersmind megnyugtató, felemelő volt a bolond tragédiája. Bimbó (Szabadkai) felszedi valahol az utszélen Bin- billát (Jakabbfy) felneveli a maga céljaira táncos bohócnak s együtt járják a csavargó bohócok országúját. Bimbó azonban egyre jobban fél attól, hogy az ügyes hajadonná fejlődött leányt valaki elhódítja tőle. Ez meg is történik a radnai búcsún, ahol Deli urfi (Halmos) meglátja s megszereti a táncos leányt. Megtanítja valamire, amit a bolondtól nem látott s egészen átalakítja a csavargó leány szivét: megtanítja imádkozni. Ez az ima többször visszatérve az est fénypontja volt szépség és hatás tekintetében is. A leány megtanult imádkozni, de már szüksége is volt rá : lelke háborog; nem tud számot adni magának arról, ami belsejében történik, de érzi, hogy a bolond megcsalta, mert nem tanította meg — imádkozni! Érzi, hogy Deli urfihoz már jobban ragaszkodik, mint a bolondhoz! Imádkozik a radnai Szűz- höz s lelke megnyugvásra talál! Deli urfi hívja, csalogatja magával, kéri, hogy legyen a felesége. Jöjjön el vele az édes anyjához ... A leány nem tudja, mi az: édes anya; de megy, megy ... A legpoetikusabb jelenet, amely igaz gyönyörűséggel töltött el bennünket! — Mielőtt elhagyná bolondját memintáit és a divatképeit sorban, szépen, végig a veranda asztalán, meg a székeken, tetszetős kiállításban ... Amint ott állottak a verandán a lenyugvó nap fényével pazarul besugározva, a világba űzött kis leányt észre se vették. Pedig ott kukucskált be az ablakon. . . . Mert Aranka az utczaszögleten gyámoltalanul álldogálva, egyszerre csak keserves sírásra fakadt. És letette a kis batyuját a hóna alól a földre. És kék szemei megtelének könyekkel, ahogy innen az utcza szögletről a nagy, a hideg világba kitekintett . . . Hova menjen, merre menjen f Mintegy véletlenül vetődött arra Erzsi, aki ezt a kapualjából mind végignézte. Annál nagyobb örömmel vetette hát magát a kis cselédleányra. — Erzsi, Erzsi, édes! Mondja, merre menjek? — Hát tudja, mit ? Menjünk haza és kérje meg a mamát, hátha megenged magának f így közel érezve magát megint egy emberi lényhez, akit jól ismert, akinek gyámolitására számíthatott, Aranka más ötletre jött. A csendes utcában senki sem járt, oda vonta hát Erzsit kezénél fogva a kapualj mellé. — Tudja mitf Én éhes vagyok; együk meg elébb a két almát, meg a fehér kenyeret. . . . A kontinens legszolidabb cégének, a Schwarz és Blau urak cégének ügynöke a mama nyakára varrt nehány méternyi batiztot, olyan olcsó, reggeli ruhának való szövetet és igy teljesen kibékülve a helyzettel, a divatképeket mutogatta. — Becsületszavamra mondom, nagyságos asszonyom, ez a legsikerültebb példány. Ezt tessék választani ! . . . Ezt igen melegen ajánlom. . . . És nem vették észre, hogy az üveg veranda ablaktáblájánál egy kis szöszke lány, a világba üldözött Előtt lílétolis i ililcslÉMinn MjaÉsi iMiMl.
