Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
Nagybánya, 1909. Január 24. — 4. szám. XXXV. évfolyam. Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felefts szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám ala„ Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szsrint. Gimnázium és városháza >00r Rövid idő alatt nagyon meg fog ve őzt ‘ város képe s különösen középületek dolgában egészen másképp leszünk, mint eddig voltunk. A főgimnázium, úgy látszik, minden valószínűség szerint fel fog épülni a Klastrom-mezön. Ne gondoljuk azonban, hogy a körülötte esz- közlendő utcaszabályozás valami könnyen fog menni; ugyancsak erős rendező-talentum kell hozzá, hogy valami formás teret és szépen betorkolló utcákat létesítsen ott. Aztán az épületre magára is kiváncsiak volnánk. Igaz, hogy az állam építi s a m. kir. állam nagy úr, de oly sokat csalódtunk már a középitkezésekben, hogy látni szeretnék, mivel ajándékoznak meg minket, városi szabályrendeletünk értelmében különben is minden építtető tartozik benyújtani a tervet a tanácshoz s engedélyt kérni az építkezésre. Várjuk és kérjük tehát azokat a terveket mielőbb. A városháza, úgy mondják a főgimnázium jelenlegi épületébe akar vonulni s a felsőbányai- utcabeli mostani városházának emeletén lakások volnának, a földszinten meg boltok létesülnének. Erre vonatkozólag sokan mondják, hogy most nagyon jó volna, ha a gimnázium egykori barát cellái a magok valóságában léteznének, mivel azonban ott tantermeket létesítettek, ezek már kevésbbé lesznek, alkalmasak hivataloknak. Nézzük csak, hány helyisége van ma a városnak. A felsőbányái-utcában a főépület földszintjén 11, az emeleten 7, a rendőrkapitányi bérházban 4, az -őrmesteri lakban 7, hiányzik az orvos, mérnök, ügyész szobája: 3. Tehát összesen legalább 32 helyiségre volna szükség: már pedig a főgimnáziumban, nem hisszük, hogy ez idő szerint 20-nál több helyiség volna. Valami nagy átalakításokat tenni a Resi- denczián nem érdemes, viszont Nagybányát egyszerre a szálló és a régi városhása jóvoltából vagy 30 uj bolttal elhalmozni, az sem volna na - gyón célszerű. A régi városházát talán legjobban értéke- sitenök úgy, ha a rendőrséget és a tűzoltó őrtanyát helyeznők el abban, továbbá azokat a Gondoljunk az éhező madarakra! A szánalom és jótékonyság legalkalmasabb talajra talál télen, mert a hideg, zord idő miatt nemcsak a legtöbb munka szünetel, hanem a tápot nyújtó erdő s mező virányai magas hó alatt feküsznek s emiatt nemcsak a szegény ember küzd a nyomorral, az éhséggel, hanem még kelteink dolgos ingyen munkásai is — az éneklő madarak. E hasznos k's állatok éppen úgy érzik a dermesztő hideget s a kínzó éhséget, mint Istennek bármely más leremtménye. S mi mindazáltal képesek volnánk rideg szivvc!-vcft>g nézni pusztulásokat, mert kényelemszerető nyugalmunk nem engedi, hogy naponként egy-egy marék magot szórjunk az érte oly nagyon hálás madárseregnek ? Hálás lehetne-é a madár? Vájjon miképen? Dalával, a melylyel szivünket gyönyörködteti és Istenhez fölemeli, továbbá a megszámlálhatatlan káros bogarak elpusztításával, miáltal gyümölcsöseink termőképessége évről-évre fokozódik s igy közvetve gazdáink a régi jómódba jutnak. Valóban az embernek úgyszólván kötelessége, hogy a hasznos madarakról éppen úgy gondoskodjék, mint háziszegényeiről. Hisz a madárnak élete fenntartására oly kevésre van szüksége. Sok száz madárnak életét menthetjük meg egy- egy felapritott szalonna vagy sonkabőrrel, néhány szem napraforgó, kender vagy egyéb maggal. Mennyi maghulladék hever sokszor valamely pajta szögletében, a padláson vagy az éléskamrában Hány, meg hány a tavalyi vetésből megmaradt s most már többé-kevésbbé termőképtelen magocska húzódik meg valamely fiók elrejtett zugában. Tartsunk csak egy kis szemlét, magkutatást, mennyi kincset szedhetünk majd össze az éhes madarak számára. A szalonnabőrkét, faggyút és olajtartalmú magokat szeretik a cinkék vidékünk fáradhatatlan rovar- pusztítói. Ezt az ételt kedvelik még az apróbb har kályok, csuszkák és a pintyőkék is. Az aranysármány, csíz, pipiske és a netalán kora márciusban visszatért éneklő pacsirta számára terítsünk asztalt a fák alatt, napos helyen. E madarak eledele a mák, kender, bogáncs s más e fajtájú maghulladék, amelyet a szénapadláson csak össze kell sepernünk. A seregély és rigó csakis a kert legrejtettebb helyset keresi föl, tehát oda szórjunk nekik szárított alma, körte és másfajta gyümölcshéjakat, úgyszintén a galagonya, madárberkenye és vadrózsa, hecsepecs szárított bogyóiból is. Különösen nagy örömmel veszik, ha egy-egy darabka felapritott főtt bushul- ladék és sajthéj is kerül asztalukra. A fürge kis ökörszemnek és a királykának hangyatojással,' sajt- és lisztkukacokkal, valamint mákszemekkel kedveskedhetünk E madaraknak az ételt rőzsehalmazok és fenyőlombok alá tegyük, nehogy azt nagyobb madarak el-elkapják e madártörpék e'ől. Aki teheti akasszon az ablaka elé egyszerű madáretető házikót - látható a veresvizi áll. isk. épüleién is. E védett kis hajlékot naponta száz meg száz madár látogatja. Pedig az itt lakók szavai szerint eddigelé csak ritkán tévedt errefelé egy-egy madár, mig ellenben most vidám a tájék a madárcsicsergéstől. Hogy mit jelent ez az örvendetes tény gazdasági szempontból, azt az előbb mondottak után, úgy .vélem szükségtelen fejtegetnem. Tehát cselekedjünk. Ki-ki etesse az éhes madár- sereget úgy, amint kedve tartja, a hála pedig magában a tettben rejlik : magamagának tesz jót vele ! Alexy Kornél. Adakozások a főgimnázium segélyző-egyesületére. (Második közlemény.) Az I. B. oszlályban 82 K. 93 fillért lesz ki az összeg, mely következőleg oszlik meg: Bencze Dezső I. o tanuló ivén: Tréger Lajos 50 f, Tréger Károlyné, özv. Kínál Józsefné 40—40 f, Dávid és Jonathán. — Bibliai kép. — Samuel 1. könyve 18. rész : Dávid ki először Saulnak hegedőse vala, — Jonathánnal szövetséget tészen . . . 1-sö ének. Minekutána lsedig elvégezte IDáuidJ Saullal a beszédet. A Jonathán lelke a Dávid leikével egybecsatol- taték. parittyából kirepült a kő . . . S rá nyomban elterült az óriás. — S a gyermekifju fegyvertelenül Szaladt lesújtott ellenéhez át, — Fölkapta annak Súlyos csatabárdját, A hatalmas tetemre rátapos: Villant a bárd és egyetlen csapásra Levált törzséről Goliáth feje. S emitt a hegyen kél örömrivaj ! Átellenben rémület zürzaja . . . Veszve a győzhetlennek hitt vezér! Lélekvesztetten, felbomlott sorokban Fut a rémült filiszteus sereg. — — . . . Izrael népe űzi a futókat . . . A hegyről alákergeté a völgyb; S az üldözők előtt jár mindenütt, Győzelme által feltüzelt erélylyel Dávid — — s nyomán a vérszemet kapott, Diadalittas, lelkesült csapat. Irtva az ellen szétzilált sorát . . . És hullanak a filiszteusok A Saraim felé vivő utón, »Mind Gathnak és Ekronnak városáig.« Majd visszafordulva az üldözésből, Éarckedvtől felhevülten a sereg Széldulja az ellenség táborát : Mindazt, mi értékes, zsákmányul ejtve, Jeruzsálembe tér győzelmesen. S jött az örvendő harcos-nép előtt, A sereg hadnagya által vezetve, Kipirult arccal, csillogó szemekkel A bajnok-gyermek diadalmasan! Ü>tökénél hozva ellenfelének Levágott, véres, órmotlan fejét . . . így ér Saul király trónja elé, S lelkesült csengő hangon szólni kezd : »Im, lásd fejét a hitetlen gonosznak, Ki Izrael népét fennen gyalázta! Páncél-ruhája, óriás ereje Nem óvta meg az Ur haragja ellen . . . Jött ellenem hadi fegyverzetében, S én Jehóva nevével ellene, Ki úgy végzé, hogy én veszejtsem el A feHuvalkodott kevély pogányt. — Szétverve a filiszteus-sereg ; Futtában is sok veszté életét. Mert néped üzé keményen a futókat, Kiverve országod határiból . . . — Király, ime teljes diadalod, Dicsőittessék érte Adonáj 1 És most kevély ellenséged feje Szolgáljon lábaidnak zsámolyul.« Saul néz s álmélkodva kérdezi: »Ki fia vagy?« ... És Dávid felel: »A Betlehembe lakó lsainak, Szolgádnak vagyok negyedik fia, Eddig atyám juhait őrizém.« S a diadal-zaj még egyre zúg; Sip, dobszó s kürtök rivalgása közt, Örömtől mámoros asszonysereg .Fennhangon énekszóval hirdeti: »Megverte Saul az ő ezerét, És Dávid is az ő tízezerét 1«-------— . . S a sátort tartó karcsú oszlopok Közt beözönlött alkony-napsugár, Bíborra festé a pásztor-ruhát, — S a délceg bajnok fürtös, szép fején Szikrázó diadémként tündökölt . . . És roskadt vállal és hunyászkodottan Állt az udvari nép a trón körül ; A király arcán is a kedv színét Sötét felhő takarta lassan el. >1« A trón felsőbb lépcsőjén jobbfelől, Fáradt arcú hallgatag ifjú áll: Elnézi nézi merően, csodálva, A csillogó szemű szép Dávidot. S amint borult el Saul homloka, ügy pirult föl a sápadt ifjú arc. Jonathán volt, Saul egyik fia, Kinek szemén kisugárzott a láz; Hév ömölt el nemes vonásain, Amint hallgatta s nézte Dávidot. Lelkében eddig alvó húrokat Ajzott föl az önérzetes beszéd; Egész valóján átfutott az érzés, Mit azelőtt még nem ismert soha. Szolga-szellem volt eddig légköre, S körötte minden lépés mozditója Hatalmi féltés, cselszövő alázat. X-ia.p'u.xil?: m.a.1 száma © oldal. vatalokat, amelyeknek most nincs helyiségök s legfeljebb a piac felé terveznénk vagy két ^ >oltot. Az őrtanya is pénzben van, a rendörkapi- tányi bérház is, aztán a hivatalszoba nélkül szü- külködő tisztviselők panasza is teljesen jogos. Ezeken mind segíteni lehetne s akkor a Resi- dencia igen szépen megfelelne a többi hivataloknak. Szóval úgy tűnik föl nekem, hogy a jelenlegi városházát annyival kevésbbé Szabad vendéglővé átalakítani, mert arra, mint városházára is, még mindig nagyon rászorulunk. Ezekről is szeretnék a terveket legalább főbb vonásokban mielőbb látni, mert ha a kölcsön már nyélbe van ütve, mindenki belátja, hogy most minden téren gyors cselekvésre van szükség.
