Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-23 / 21. szám

1909. Május 23. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE az Isten templomában járnál, ahol minden csak a szépről, jóról beszél neked! ? Jól van! Más is igy volt itt! Mindenkit lebilincsel a Duna e leggyönyö­rűbb részének fenséges nyugalma, szépsége, hatása,« A hatását leirni meg sem kisértem! Úgyis hiábavaló volna! Az érzések és gondolatok mintha egy percre megszűnnének a maguk speciális vonat­kozásaival ! Egybeolvad az ember érzés és gondolat- világa a néma áhitat ünnepélyes csendjében! S ez a hatás fokmérője, mikor az ember megnémul a csodálkozástól s úgyszólván megmeredve néz, néz maga elé s észre sem veszi, hogy a jobb parton a 768 m. magas Strebec-hegy is ott van, féltékenyen nézve, hogy őt észre sem akarjuk venni 1 A Kazán (Klisszura) nevű szoros természeti erősségének birtokáért sok vér folyt. Itt igyekeztek az osztrákok a törököket visszaszorítani; többek kö­zött 1692-ben Veteránt osztrák tábornok hősiesen, de sikertelenül védte a nevéről elnevezett nagy bar lángot a baloldalon. E barlangban lakott Széchenyi is, mikor a szabályozó munkák ügyében lenn tar­tózkodott az Al-Dunán. Még mindig a Kazán-szoros nagyszerű benyo­másainak a hatása alatt állunk s észre sem vesszük, amint gyorsan kijutva a 9 km.-es szorosból, egymás után hagyjuk el a baloldali Dubovát, melyen alul a Duna völgye lassan tágul, aztán Ó és Új Ogradi- nát, Jeszelnicát, jóval lejebb Tekija szerb községet, majd pedig a kies hegyek alján hosszan elnyúló s szépen fejlődő ürsouát, mely már a római időben is Tierna néven fontos gócpontja volt a védelemnek és forgalomnak. Orsóvá közelében az Miion-hegy tövében megtekintettük a Korona kápolnát. De keserű em­lékkel gondolok rá. A zúgolódás hangja tört elő ajkunkon, mikor kőbe vésve kellett olvasnunk, az emléktáblán, hogy a magyar szabadságharcot láza dásnak nyilvánítják rajta! A szomorú emlékű vilá­gosi fegyverletétel után Kossuth erre menekült tár­saival ! Mielőtt azonban elhagyta szeretett hazáját, szent földjébe temette a koronát 1849. aug. 24-én. Itt találták meg aztán 1856-ban s ennek emlékére épült ez a kedves külsejű kápolna! Diákjaink ajkán önkéntelenül fölcsendült a Hymnus, mikor a kápol­nát elhagytuk S örömmel vettük a hazafiui érzés ez önkéntelen, tehát szívből jövő megnyilatkozását itt, hol magyar önérzetünkben megbántott a hideg kőlap rideg betűje 1 Orsováról csolnakokon átmentünk Ada-káleli (Szigetvár) szigetére, melyen egy kis darab ott fe­lejtett Törökországot volt alkalmunk megismerni! Ez a 2 km hosszú és 0 5 km. széles sziget a hadi- szerencse változásaihoz képest több gazdát cserélt, mig végre 1878-ban Boszniával együtt osztrák magyar fennhatóság alá került 1 Várában most is osztrák-ma­gyar katonaság tartózkodik! A szigetről 3 ország határát láttuk: Magyarországét, Romániáét és Szer­biát ! Egy kis ott felejtett kelet a haladó nyugat áramlatában! Lakossága csak az idegen forgalomból él illetve tengeti életét, de szigorúan ragaszkodik ősi hitéhez, erkölcséhez, szokásaihoz, nyelvéhez! A gyermekek ott sem tagadják meg magukat: körül­vettek bennünket, kis fiuk, lányok, jellemző török bugyogójukban és »baksis«-t kértek (borravalót)! Egy nevezetessége Bega Masztafa, az öreg török, aki állítólag Kossuthot átvitte csolnakon me­nekülése alkalmával! Az öreg nagyszakállu törököt csak levelező lapon ismerhettük meg, mert állítólag betegen feküdt! Azóta talán nem is él már! De — tekintettel a jövedelmező érdekességre — lehet, hogy helyébe már más Bego M aszta fát mutatnak az utazónak ! Szükség törvényt bont! Orsovánál a Romániába szükséges útlevél át­vétele után egy nagyobb hajóra szálltunk át: az »Erzsébetére, mely a tulajdonképeni Vaskapun, a legveszedelmesebb helyen vitt át bennünket! A sza­bályozás itt is elhárította a veszedelmet azzal, hogy a 10 km. hosszú útnak legveszedelmesebb helyén 2 km.-es csatornát építettek, melyben két hatalmas ívben haladó kőgát közé szorították 60 m. fenék- szélességben a vizet. így mi csak a hajóról néztük végig a Duna tajtékzó vizének küzdelmét, amint a Síp szerb község hözeléből a balpart felé húzódó Prigrada nevű szikiapadnak lappangó és előmeredező sziltjein megtört, elrohant, vészes morajlás hangját hallatva. Mint láttuk, az emberi munka mindenütt igye­kezett elhárítani a fenyegető veszedelmet fenékrob­bantással készített csatornákkal, gátokkal stb. Ennek dacára Báziáson vagy Drenkován uj kormányos lép minden hajó kormányához. Ezen az utón ugyanis csak a lócok (igy hívják a hajókalauzokat) tudják elkalauzolni a hajót teljes biztossággal, akik hosszú gyakorlat utján kiismerték a folyó medrének titkait. A feljebb említett vezető fenékcsatornákat, főleg a Greben alatt úszó 'vasárbocok és úszó bóják is jel­zik tájékoztatásul! Közben elhagytuk a magyar-román határon folyó patakot: a Vodioát, az első román állomást: Verciorovát; a jobb oldalon pedig Kladova szerb községet. Aztán utazásunk végpontjához értünk: Tarn Szeverinbe. Ebben a rohamosan emelkedő vá­rosban, melynek főleg pömpás sétaterei és kertjei tűntek mindenekelőtt szemünkbe, a római uralom­nak még fennálló maradványa érdekelt bennünket: az egykori Trajánhidnak oszlopfeje, mely kemé­nyen dacol még mindig az idők viharával! Turn­Szeverin különben állítólag az egykori Szörényi bánságnak volt főhelye Szörény-torony néven. Ennyiben igyekeztem a rendelkezésemre álló rövid időn belül egyet-mást elmondani utamról! Csak a legszükségesebbre szorítkoztam, arra t i., ami kedves kiránduló ismerőseinket leginkább érde­kelheti. E leírás bizonyára elég tökéletlen, de vigasztal az a tudat, hogy bármily színes tollal megirt útleírás is a valónak csak nagyon halvány, élettelen, száraz kópiája marad. S ha elértem azt, hogy leírásom alapján az utazók némileg is tájékozódhattak ezen a tőlünk magyaroktól még mindig nem eléggé mél­tatott gyönyörű vidéken, nem sajnálom, hogy meg­írtam ! Mindenesetre szívesen vennők, ha e lap ha­sábjain elmondanának majd, visszatérve, nekünk egyet-mást élményeikről, tapasztalataikról! Hisz a női szem bizonyára nagyon sok poesist fog találni ott, ahol a férfi szeme is ennyi szépet, kellemest meglátott I Örülök a magam részéről annak, hogy a polg. iskola vezetősége módot nyújt növendékeinek ilyen nevezetességek megtekintésére. Hisz amit ilyenkor lát az ifjúság, kitörülhetetlen nyomot hagy lelkében s később is mindig örömmel fog róla beszélni, mint olyanról, amit maga is látott, büszkeséggel, mert az a sok szép a miénk, s hálával, mert eszébe kell jutnia, hogy ehhez is az iskola segítette, amelyet pedig de sokan és szívesen szidnak! Leírásomat ezzel a szives kívánsággal zárom: Térjenek vissza szerencsésen kedves kirándulóink minél több kellemes emlékkel meggazdagodva kö­rünkbe ! A szatmári lilts htlptli lilisi. A II. Rákóczi Ferenc fejedelem szabadsághá- boruit befejező szatmári békekötés helyéről mindössze ez az adat maradt az utókorra: »Április 27-én (1711.) gyűltek be a statusok, magyarországiak és erdélyi exulánsok Szatmári, a templomban, a ki az előtt prófontház volt, most pedig a reformátusok járnak belé«. Ezen a nem fölöttébb útba igazitó alapon in­dult el Ferency János szatmári szerkesztő, aki Tompa Mihály első szerelmét és Petőfi szatmári életét föl­derítette s a városi mongrafia számára sok régi dol­got kiásott. A békekötés helyének fölkereséséhez forrá­sokul használta Szilágyi Sándor nagy történeti müvét, Szirmay Antal, Sarkadi Nagy Mihály s Bartók Gábor monográfiái irók munkáit, Szatmár régi térképeit, gróf Eszterházy Károly egri püspök iratait, a száj­hagyományt, végül a báró Vécsey-család sárközi nagyértékü levéltárát. Ezekből a forrásokból merített adatait saját önálló nyomozásaival egybevetve, tudományos biz­tossággal megállapította, hogy a békekötés helyéül szolgált prófontház más helyen, mint a mai Vécsey- teleknek magtár mögötti részén, melyet északról plébánia, keletről a Korona, délről a Podhorányi- féle jezsuita telek, nyugatról a zsidótemplom és a takarékpénztár határolnak, nem is állhatott. Ennek a prófontháznak, mely a békekötő or­szággyűlést befogadta, nem lehetett kis méretűnek lennie. Ferency tehát abban az erős hitben volt, hogy ennek a háznak alapjait, most, kétszáz év után is, legalább elporladt maradványaiban föl kell találnia. S báró Vécsey László telektulajdonosnak párat­lan szívességgel megadott engedélyéből valóban ásatni is kezdett. Két év tavaszán folvt ez az ásatás, mig végre most, a hetedik kutatási nagy árokban feltűntek végre a békekötés helyéül szolgált prófontház kő­falazatának maradványai, két és félméter mélyben, egy méter szélességben, a százados idő vasfogától a föld méhében elmállva, elégett gerendák és tető­törmelékek szene által borítva. Ezeket a porladozó s megszenesedett romma­radványokat Ferency bemutatta a törvényhatóság fejének, dr. Vajai Károly polgármesternek, aztán helyszinrajz készítése után százados nyugalmuknak visszaadta. Ebben a szatmári békében, melyet a kibujdo­sott fejedelem sohasem fogadott el, az a nevezetes, hogy kiformálni Debrecenben kezdték; a nemes és vitézlő rendek, valamint a magyarországi és erdélyi külön meghatalmazottak Szatmáron, 1711. évi ápril. 27. és 28-ik napjain tárgyalták le és fogadták el; gróf Pálffy János horvát bán s császári főgenerális és lindenheimbi Locher Károly meghatalmazott császári referendárius konziliárius ápril 29-én Szat­máron, báró Károlyi Sándor, Rákóczi megbízott generálisa s a nemes és vitézlő rendek Nagykároly­ban, május 1-én írták alá s végül eskületételi és meg- hódolási részét ugyancsak május 1-én (Pünkösd első napján) a kismajtényi síkon hajtották végre. A. szatmári béke főbb pontjai. Rákóczi Ferenc fejedelem életének, minden ingó és ingatlan jószágainak, kivévén a várakhoz tartozandókat, a magyar korona országaiban, udva­rával és szolgáival együtt öszszes címeinek megtar­tása mellett grácia adatik, ha a hüségesküt 3 hét alatt leteszi. A fejedelem fiait is visszakapja s ha tetszik, Lengyelországban maradhat. (Az erdély fejedelemségnek tehát vége.) Az úri, papi, fő és nemesi renden levő magyar- országi s mindhárom nációju erdélyi vitézeknek és minden jószágaiknak hüségeskü alatt ugyancsak am- nesztiális grácia adatik. A parasztság nem büntethető a hadban való részvételért. Az urak és a nemesség a maguk szokása szerint fegyvert továbbra is viselhetnek. A külföldi katonák békén hazamehetnek, ellen­ben a császártól elállottak zászlóik alá visszatérni kötelesek, A nem nemes katonatisztek, földesúri jogok nélkül, szabadosoknak ismertetnek el. Á kegyelem kiterjed a kibujdosottakra és hadi foglyokra. Az árvák és özvegyek jószágai visszaadatnak s a károk kártalanittatnak. A király Magyar- és Erdélyország mindennemű törvényeit szentül megtartja s biztositja a rendeknek azt a jogot, hogy a legközelebbi országgyűlésen bár­minemű sérelmeiket előterjeszthetik. 21. szám. (3) Heti krónika. A nagy közönség a cirkuszban mulat estéről- estére. A zenebohócz merész kupiéit hallgatják s tap­solnak Augusztnak, meg a birkózóknak. Az élet úgyis elég komoly, a kenyérharc mellett nem csoda, ha egy kis cirkusz is jól esik 1 Nappal meg a liget nyújt kedves tartózkodási helyet, ahol Rumpold nem kiméivé költséget és fá­radságot, modernül berendezkedett s várja a dolgok kedvező fejlődését. Festőink ugyan még kevesen van­nak, de biztat a remény, hogy jönnek még többen is s velük a nyár előhaladtával hatványozva nőni fog az idegenforgalom. A nyári kirándulók rendszerint sűrű csapatjait, úgy látszik ez idén a nyíregyházi fiuk nyitják meg, akik piros pünköst napját itt akarják tölteni s látni akarnak hegyet, völgyet, bányát, kohót, Nagybányát, Felsőbányát, Petöfi-tanyát, Bódi-tavat. Hja, a fiatal lábikrák sokat elbírnak. Sőt a hivatalos város is kezd a nyári évadra be­rendezkedni. A szerdai közgyűlés kimondta, hogy ez­után reggel 7 órától d. u. 1 óráig tart a hivatal. Cél­szerű rendszer és szép az a korán kelés! Csak aztán ne maradjon papiroson a modern beosztás. Mondják, hogy ezelőtt, némely hivatalos szo­bába, ha bekopogott az ember, rendesen kétféle választ kapott a szolgától : Az egyik: »Még nincs itt!« A másik: »Már elment.« Milyen üdvös dolog volna, ha a képviselet uj in­tézkedésével az ellenkezőbe csapna át a helyzet s ily válaszokat kapnánk: »Már itt van.« »Még nem ment el.« Sokan rendkívül nagy reményeket fűznek a vál­toztatáshoz s nem féltik a tisztviselőket az éhezéstől, mert a városháza igen szerencsés helyen fekszik, mel­lette lévén t. i. a vendéglő. Reméljük tehát a legjobbat. Ha igy a gimnáziumhoz alkalmazkodik a városi hivatalok rendje, ez akkora örömöt okoz városunk tár­sadalmának minden rétegében, hogy holnap bizonyo­san kedélyes nagy társadalom gyűl össze a Teleki-tár­saság ez évi utolsó estéjén. Népszerűek voltak az ingyenes felolvasások, hát még belépő-dij mellett mennyivel közkedveltebb lesz ez az »ötödik« 1 Abban a reményben ringatom magam tehát, hogy ott viszontlátjuk egymást, mert tudnivaló, hogy zára­dékul holnap történelmi dalokat fog előadni ■ a krónikás. Személyi hir. Fábián Lajos kir. főmérnök, kapnik- bánvai főnök, saját kérelmére, nyugdíjba ment s e hő 13-án adta át hivatalát Herczeg Imre h. főnöknek. Este a távozó főnök tiszteletére a bányamunkások fáklyás-zenét rendeztek. Kinevezés. A vallás- és közokt. miniszter Platthy Máriát Nagybányára polgári leányiskolái tanítónővé nevezte ki. Díszes esküvő volt áldozó csütörtökön, május 20 án, ez alkalommal lépett ugyanis házasságra Székely Mihály városi számtiszt Incze József helybeli polgár leányával: Uózikával. Az esketési szertartást Soltész Elemér ref. lelkész végezte. Esküvő után nagy lakoma következett a menyasszonyi háznál, hol Soltész Elemér, Virág Lajos, Égly Mihály főjegyző, Rozsos István mond­tak pohárköszöntőket s ahol a társaság a reggeli órákig együtt mulatott. Zempléni Árpád az akadémiai Nádasdy-dij el­nyerése alkalmából igen sok gratulációt, levelet, verset, sürgönyt kapott. A legelső volt azonban Kulcsár Fe­renc költőé, aki a következő ritmikus sorokat intézte Zemplénihez: Édes Mester! April 28! Drága mai nap ! Dús telje szivünk hév imáinak! A Bástya-utca meg a Tárnok-utca Ölelkezik forró örömben úszva! A nagy Kalapács győzött, beütött! Negyedszáz ellent játszva leütött! Óh nagy Kovács! A győztes küzdelem Első babérját rád hadd tűzdelem ! 909. V. 28. Feri.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom