Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-16 / 20. szám

(2) 20. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE kornoki évek elteltével, 1896-ban Nagybányára, az itteni m. kir. főerdőhivatalhoz erdészszé nevezték ki. Ezen idő óta állandóan városunkban tartózko­dott. 1906-ban erdőmérnökké léptették elé. Tagja volt a városi képviselőtestületnek, a tavaly meg­alakult Teleki körnek és sok más egyesületnek. Hivatalnok-társai sokra becsülték benne az odaadó barátot és kiváló munkaerőt. Az elhunyt sokoldalú tehetséggel megáldott férfi volt. Különösen a zenéért rajongott. A hang­versenyek alkalmával. magas művészi fokon álló hegedüjátékában nem egyszer volt részünk gyönyör­ködhetni. Hegedűjét, melyből a bűvös hangokat ki­csalta, legnagyobbrészt sajátkezüleg maga készítette. Nagy zenei készültségét nem vitte egészen magával a sírba, mert a fiatalabb gárda, mely szintén a he­gedű művészetének hódol, benne dicséri fáradhatat­lan mesterét. Társadalmi életünkben sokáig betöl­tetlenül marad az ür, melyet maga után hagyott. Temetése szombaton d. e. 11 órakor ment végbe óriási részvét mellett A város egész intelli­genciája meghatottan kisérte a koszorúktól megra­kott koporsót utolsó útjára. Kartársai Molcsány Gábor erdőtanácsos vezetése mellett teljes számban résztvettek a temetésen. A család a gyászesetről a következő jelentést adta ki: uzv. Schönherr Antalné Csausz Anna úgy a maga,,mint leányai: Ilona, Szidi és férje: Hoff­mann Árpád, továbbá Csausz Gyula, Novákné Schönherr Leopoldina nevében is mélyen megren­dült szívvel tudatja, hogy szeretett fia, a jó testvér és rokon: Schönherr Sándor m. kir. erdőmérnök, a Calasanti bányatársulat igazgatója, Nagybánya város képviselőtestületének tagja folyó év május hó 13-án reggel 8 órakor, élte 42-ik évében váratlanul el­hunyt. Drága halottunkat május hó 15-én d. e. 11 órakor helyezzük örök nyugalomra. Az engesztelő szentmisét pedig 17-én d. e. 9 órakor fogjuk érette az Urnák bemutattatni. Nagybánya, 1909. május hó 13-án. Legyen örök békesség hamvai felett! A nagybányai m. kir. főerdőhivatal tisztikara az alábbi jelentésben emlékezik meg kedves halott­járól : A nagybányai m. kir. főerdőhivatal tisztikara megszomorodott szívvel tudatja, hogy felejthetetlen emlékű kartársuk: Schönherr Sándor m. kir. erdő­mérnök rövid szenvedés után, folyó hó 13 án reg­gel 8 órakor elhunyt. Nagybánya, 1009. május hó 13-án. Áldás emlékére! A Teleki társaság külön gyászjelentése a kö­vetkezőkép hangzik: Ä nagybányai Teleki Társaság mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett tagja, a jeles zeneművész: Schönherr Sándor 1909. évi má­jus hó 13-án hirtelen elhunyt. Nagybánya, 1909. évi május hó 13-án. Áldásunk lebegjen porai felett! A végzet rendelkezései megmásithatatlanok; ezért a ránk mért csapást megadással kell elvisel­nünk ! Pihenjen békében! A villámvilágitás szabályrendelete. II. Kész. 22. §. A városi hálózattól a fogyasztó telke határáig való csatlakozó vezetéket, nemkülönben innen a házi fővezetéket az áramóráig, ha ez a telek határán levő csatlakozó ponttól 50 méternél nincs távolabb, az elektromos mü saját költségén készíti el, nagyobb távolságnál a több anyag és munka költsége a fogyasztónak bemutatandó előzetes költ­ségvetés alapján felszámittatik. 23. §. Az elektromos mű a berendezések számára szükséges áramórákat díjmentesen szolgáltatja. ■ A csatlakozási főbiztositókat az elektromos mű adja és szereli fel a fogyasztás színhelyén. A szere­lési költségek, valamint anyagköltségeinek meg­térítése fejében a fogyasztó az áramszolgáltatás meg­kezdése előtt az áramóráért egyszersinindenkorra 10 koronát, a főbiztositókért pedig szintén 10 koronát tartozik fizetni az elektromos mű pénztárába. 24. §. Mig az áramóráknak állami hitelesítése életbe nem lép, valamely áramóra adatainak helyes­ségére vonatkozó vitás kérdés eldöntésére az elek­tromos műnek egyedül mérvadó ellenőrzó készüléké­vel való összehasonlítás szolgál és le- vagy felfelé 5°/0 átlagos eltérés megengedhetőnek vétetik a mérő maximális terhelése s ennek egyhuszada között. Ha a számláló le- vagy felfelé 5%-nál nagyobb eltérést mutat, vagy ha a mérő tárcsája terhelése nélkül is állandóan egy irányban forog, kijavítandó, vagy he­lyessel kicserélendő. Ez esetben, valamint ha az áram­óra bármily okból megállóit, a vitás hónapra az áramfogyasztás nagysága úgy határoztatik meg, hogy az előző és következő hónap fogyasztásának közép­értéke vétetik. Ha a számláló megvizsgálása a fogyasztó fél kívánságára történik és ha az átlagos eltérés le­vagy felfelé 5%-on alul marad, a vizsgálat fejében a fogyasztó a műnek 4 koronát tartozik fizetni. 25. §. A 22. és 23. §-okban megirt csatlakozó vezeték, áramórák és főólombiztositók az elektromos mű tulajdonát képezik és azokon bármely változ­tatást, vagy rongálást ejteni tilos. Ezek kijavítását a mű saját költségén végzi, kivéve, ha az mások hibá­jából vált szükségessé. 26. §. Ha az elektromos mű éjjel-nappal, meg­szakítás nélkül szolgáltat áramot, jogában van javí­tás, vagy más munkálat végzése céljából a nappali órákban az egész hálózatot, vagy annak egyes részeit szükség esetén kikapcsolni; az ilyen megszakítások lehetőleg egy nappal előbb a helyi lapok utján, vagy írásbeli értesítéssel a fogyasztók tudomására hozandók. 27. §• Ha valamely fogyasztó úgy használná az áramot, hogy azáltal az áramszolgáltatásban zavaro­kat idézne elő, a zavaró fogyasztás betiltható, esetleg az egész berendezés a hálózatból azonnal kikap­csolható. 28. §. A fogyasztott áram havonként utólagosan fizetendő. A számla alapján követelésbe hozott ösz- szegek a számla bemutatásakor kiegyenlitendők. Az elektromos műnek joga van egy-egy havi árambér biztosítására a fogyasztótól kamatnélküli biztosíték letételét is kívánni. A számlázott összegek elleni felszólamlások a számla bemutatásától számított 8 napon belül a mü üzemvezetőjénél érvényesíthetők; az ezen határidő lejárta után a számlaösszeg a fél részéről elfogadott­nak tekintetik. A felszólamlás által azonban a szám­lázott összeg kifizetése halasztást nem szenvedhet. III. Rész. Árszabás. 29. §. A magánosok számára szolgáló elektro­mos áramegység ára világítási célókra hektówatt- óránként száz Wattonként és óránként 6 (hat) fillér. A csekély áramfogyasztásu fémszálas izzólámpáknak 1909. Május 16. közhasználatúvá váltával a hektówattóránkénti egy­ségár 7 (hét) fillérre emelkedik. Ha valamely fogyasztó az elektromos áramot egy évben átlag 500 órán felül használná, az 500 órán túl eső résznek az ára hektówattóránként 5 (5) fillér. Az évi átlagos használati órák száma úgy álla- pittatik meg, hogy az óra által mutatott egé#z évi hektówattóra fogyasztás elosztatik az egész beren­dezésben foglalt áramfogyasztó készülékek, igy pl. lámpák, fűtőtestek egyidejű hektóvattokban mért áram fogyasztásával. 30. §. Olyan világítási berendezések, vagy vi­lágítási berendezések oly részei, melyek csak nap­pal, reggel 7-től este 4 óráig, vagy csak nyári idő­ben (április 1-től szeptember 15-ig) használnak ára­mot, árkedvezményben részesülnek; csak nappali időben használt áramért hektówattóránként 6 fillér, 500 órán túli átlagos évi fogyasztásnál pedig az 500 , órán túli évi fogyasztásért mindkét esetben hektó­wattóránként 4 fillér az egységár. Az átlagos hasz­nálati órák megállapítása a 29. § szerint történik. 31. § Az elektromos műnek jogában áll azon­ban a felekkel átalányszerződéseket kötni, avagy az etőző egységáraknál kedvezőbb egységárakat enge­délyezni. 32. §. Az elektromos áram ára motorok hajtá­sára, vagy más ipari célokra — tekintet nélkül a nap szakára, melyben használtatik — hektówatt­óránként 5 fillér, az esetre, ha az áram évi átlag 1000 órán túl vétetik igénybe, a többletfogyasztásért hektówattóránként 2 (kettő) fillér. Azon megszorítással azonban, hogy az áram az esti órákban a téli hónapokban, vagyis szeptember 15-től március 31-ig esti 4 órától reggeli 6 óráig, a nyári hónapokban pedig esti 7 órától reggeli 5 óráig ne használtassák, az áram ára hektówattóránként 2 (kettő) fillér, 1000 órán túl a többlet hektóvattórán- ként 1-5 fillér. Az évi átlagos használati órák száma úgy ál- lapittatik meg, hogy az áramóra mutatta évi összes fogyasztás hektówattórákban elosztatik a berende­zésekben alkalmazott összes motorok és egyéb ipari célokra szolgáló készülékeknek az elektromos.mű­től előre megállapított összes hektówattszükségle- tével. Az elektromos műnek joga van a korlátolt fogyasztás üzemi idejéről a helyszínén meggyőző­dést szerezni, esetleg önműködő kikapcsoló órákat alkalmazni. 33. §• Az elektromotorokat világitó gépek haj­tására vagy világitó akkumulátorokat töltő gépek hajtására használni nem szabad. Ha az ilyen eset mégis előfordulna, a motorok egész áramfogyasztását a világítási árszabás szerint kell megfizetni. Nagybánya város az ebben a szabályrendelet­ben foglalt összes jogait és kötelezettségeit az 1907. évi november hó 25-én kelt üzembérleti szerződés tartamára az 1—18., 22., 23., 25. és 31. §-okban fog­lalt jogokat és kötelezettségeket pedig az elektromos mű építésének tartamára is és pedig az első üzemév számlájára a Ganz-féle villamossági részvénytársaság budapesti cégre ruházza át. E cég azonban a 16. §-ban előirt felülvizsgálati dijakat nem tartozik fizetni. Az e szabályrendeletben többször említett elek­tromos mű pénztára alatt mindig a Ganz-féle rész­vénytársaságnak, mint bérlőnek pénztára értendő. A társaság a magánfogyasztók elleni igényeit hintókkal járnak, a minek szemlélése önnek rosszul esnék, önnek szegénynek kell lenni, anélkül, hogy el­rejthetné szegénységét. Gondolja ön, hogy ön ezt tü­relmesen el tudná viselni? Akármelyik no is osztja meg sorsomat, ha egy­általában akárki, célom, hogy mindent megtegyek, mi öt boldoggá és elégedetté tehetné; és egyáltalá­ban nincsen semmi, ami nagyobb boldogtalanságot okozna nekem, mintha elbuknám e kísérletben. Tudom, hogy sokkal boldogabb lennék önnel, mint ahogy va­gyok, feltéve, hogy önben semmiféle elégedetlenséget nem látok. Amit ön nekem mondott, lehet, hogy tréfa volt, vagy félreértés. Ha igen, felejtsük el; ha nem, nagyon szeretném, ha ön komolyan meggondolná, mielőtt vá­laszolna. Én határozottan a mellett maradok, amit Ír­tam, föltéve, hogy ön js akarja. Az én véleményem az, hogy ön ne tegye. Ön nem szokott hozzá a ne­hézségekhez és ezek szigorúbbak lehetnek, mint ahogy ön gondolná. Tudom, hogy ön mindenféle tárgyról helyesen tud gondolkozni és ha ön komolyan megfontolja, amit ir, a válasz megírása előtt, határozata mellett maradok. Igaz ragaszkodással A, Lincoln. E levelet azért közöltem teljesen, mert élénk be­pillantást nyújt Lincolnnak lelkivilágába: a csendes, szomorú, komoly Lincolnnak leikébe. Miss Owens visszautasította Lincolnt, a kire ez a nem várt csapás igen mély benyomást gyakorolt. Három évvel későbben azonban megösmerkedett egy másik leánynyal és azt el is jegyezte. Hanem sorsa itt is üldözte: az eljegyzés felbomlott. Erre azután Lincoln a következő szomorú leve­let irta egyik barátjának: »Én vagyok most a legszánandóbb lény a vilá­gon. Ha egyenlően szétosztanák azt, amit érzek, az összes emberek között, nem maradna egy vig arc sem a földön. Vájjon, jobb leszek-e, nem tudom; félek azonban, hogy nem. így azonban semmiféleképen sem maradhatok. Meg kell halnom, vagy pedig meg kell javulnom.« Későbben azonban kibékült Miss Foddal és fele­ségül is vette. Lincolnt fiatalabb korában háromszor választot­ták be Illinois állam képviselőházába; 37 éves korá­ban pedig országos képviselőnek, kongresszusi tagnak választották be Washingtonba. Lincoln egyáltalában nem volt »praktikus« poli­tikus. Nem azt nézte, mi után lázong a tömeg, vagy mit akarnak többi képviselő társai, hanem saját meg­győződése után haladt. Mindenkitől teljesen független volt és pillanatnyi érdekek vagy személyes célok el­érése helyett, mindig a közjót tartotta szem előtt. Mikor fiatalabb korában, Illinois állam képviselőháza egy javaslatot fogadott el, melyben elitélték a rab­szolgaellenes társaságokat, Lincoln nem elégedett meg azzal, hogy a javaslat ellen szavazott, hanem, mikor már a javaslatot elfogadták, társaival egy tiltakozó okmányt akart aláíratni, dicsérve és védve a rabszol­ga-ellenes társaságokat. Igaz ugyan, hogy csak egy társa merte aláírni a tiltakozást, de Lincolnak sike­rült az okmányt a jegyzőkönyvbe foglaltatni. Mikor későbben, washingtoni kongresszusi tag ko­rában, a mexicói háború kiütött, mikor egész Amerika lelkesedett az amerikai fegyverek győzelmes dicsősége felett, mikor mindeuki csak a harci hírekért égett, Lincoln volt az egyedüli, ki felállott a kongresszusban és a mexicói háborút szükségtelennek nyilvánította. Ehhez azután bátorság is kellett. De Lincoln meg volt győződve, hogy a mexicói háború csakis a szere- csen rabszolgaság növekedését jelentené és nem is engedte magát elhallgattatni, sem a zajongó tömeg tapsaitól, sem a dübörgő ágyuk bömbölésétől. Néhány évvel későbben, 1856-ban szenátornak jelölték, de mivel egyik ellenfele szintén a rabszolga­ság ellen tört lándzsát, Lincoln barátainak nagy meg­lepetésére, a választás előtt ellenfele javára visszalé­pett, ezáltal saját esélyeit tönkretéve. A népnek azonban tetszett Lincolnnak e bátor­sága és tántorithatlan meggyőződése és 1858-ban, a republikánusok öt jelölték szenátornak a demokrata Douglassal szemben. Douglas egyike volt a leghatal­masabb és legnépszerűbb demokrata vezéreknek. Ki­váló szónok, rendkívül ügyes vitázó. A demokraták igy is uralmon voltak. Douglas megválasztása tehát bizonyosra volt vehető. Lincolnt egyre figyelmeztették a barátai, hogy hízelegjen a népnek és még akkor talán meg is választják, de Lincoln nem engedte, hogy őt vezessék. Douglassal együtt utazta be Illinois álla­mot és ugyanazon gyűléseken beszélt két jelölt. Kép­zelhető, milyen mesteri vitákat rendezett a két ellen­jelölt. Lincoln azonban nem hizelgett a népnek, ha­nem ugyancsak nyíltan megmondotta, hogy itt baj van, az Unió igy nem állhat fenn tovább: vagy nem lesz rabszolgaság egy államban sem vagy pedig mind­egyikben lesz. Lincoln a népszerű szavazásban győzött is, mert vagy 4000 többséget kapott, de Illinois állam képviselői Douglast választották be szenátornak. Lin­colnnak azonban igy is nagy volt a győzelme, mert a viták folyamán ellenfelétől olyan állításokat hsikart ki, melyek lehetetlenné tették, hogy elnökké jelöljék, a mire pedig két év múlva Dougiasnek nagyon jó kilátásai voltak. 1860. novemberében az Unió választó-polgárai elnökké választották a kunyhóban született Lincoln Ábrahámot. Legnagyobb ellenfele Douglas volt, kit azonban több mint félmillió szavazattal legyőzött. Lin­coln megválasztása nagy riadalmat keltett az Unió déli részében. A Délen ugyanis szokásban volt néger rab­szolgák tartása, aminek Lincoln ellene volt. A déli államok tehát tiltakozni akarván Lincoln megválasz­tása ellen. 1860. novemberétől 1861. februárisáig egyen­ként szakadtak el az Uniótól, azon az alapon, hogy az Unió igy is, úgy is csak az egyes államok tetszé­sétől függ, melyet semmiféle szövetségi kormány nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom