Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-17 / 3. szám
\ fi, l Nagybánya, 1909. Január 17. — 3. szám. *9 J XXXV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE XvXZBGKTlEIl/EXTIXS: VA.sAh,:NUAGP Előfizetési Árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész János. Szerkesztősé ff és kiadóhivatal : Felsőhány ai-utca 20. szám ala„ Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szzrint. MEGHÍVÓ a Teleki Társaság 1909. évi január hó 17-én (vasárnap) d. e. 11 órakor a városháza közgyűlési termében tartandó 31 felolvasó ülésére. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Takács Ilus r. tag: Költemények. 3. Dr. Rencz János r. tag: Herzl »Altneuland« cimü cionista irányregényének ismertetése és méltatása. 4. Incze Lajos r. tag: Költemények. 5. Dr. Vass Gyula r. tag: Elbeszélés. 6. Zárszó. Vendégeket szívesen látunk. Révai Károly Fliesz Henrik elnök. titkár. ül levél a Jaiinp“ l. szerliesztíjéliez. Újévi hangulatának elolvasása közben igyekeztem t. szerkesztő urnák álláspontjára helyezkedni. De igyekezetemben meggátolt, az olvasás következtében körülöttem támadt sötétség. A népszerű álláspontról mindazonáltal lemaradni nem akarván, az annyira nélkülözött felvilágosításért a t. szerkesztő úrhoz fordulok, mert azt hiszem, hogy e célból ott kopogtatok a legilletékesebb helyen. Nagyon kérem tehát, szíveskedjék alábbi kérdéseimre egyszerűen, azaz úgy válaszolni, hogy azt minden olvasó megérthesse, Újévi hangulatának olvasása azt a gyanút ébresztette bennem, hogy létezik Nagybányán consortium, amely saját financiális érdekéből akadályoztatja az uj nagyszállónak felépítését. Hiszi-e, hogy létezik Nagybányán ily érdekszövetkezet ? A többször említett cikk szerint Stoll Béla »ha plusra van szüksége a kiadáshoz vagy adóssághoz hozzácsap egy csomó ezer reménybeli koronát.« Minthogy az ilyféle csalafintás számítások, illetve állítások könnyen elámitják az olvasót, én pedig sokadmagammal szeretnék világosan látni a dologban: kérem szíveskedjék kimutatni, hogy S. B. Karácsoni hangulatának a város vagyonára vonatkozó számtételei között hol rejtőzködnek a kérdéses helytelen számok? De egyúttal legyen szabad megjegyeznem hogy a nagyszálló, a városi takarékpénztár, meg az erdőgazdaság remélhető jövedelménél mutatkozó nézeteltérések fejtegetésére kiterjeszkednie fölösleges. Hiszen a nagyszálló tiszta jövedelméről már annyi mindenfélét »Uram bocsá!« napi egyszáz koronát hallottam emlegetni. A városi takarékpénztár jövedelmének csökkenését, az egyik ülés alkalmával maga a takarék-, pénztári igazgató hangsúlyozta; sajnosán kell konstatálnom, hogy a két hangulat közül a karácsoni áll közelebb az igazsághoz. Az erdőgazdaság várható jövedelméről, az 1907. és 1908. évi eredményeket összehasonlítva, csak azt mondhatjuk: — vederemo. Örömmel olvastam S. B. pessimistikus számításának azt a fényes cáfolatát, mely szerint a Magyar Jelzálog Hitelbank Nagybányának leköthető vagyonára 2,450.000 koronányi hitelt nyújt. Örömmel olvastam ezt azért, mivel azzal elvitázhatlanul bebizonyította és kimutatta, hogy Nagybánya leköthető vagyonának reális értéke nem 2,360.855, hanem 5—7 millió korona, mert kissebb értékű vagyonra-sem a Magyar Jelzálog Hitelbank, sem más pénzintézet 2,450.000 korona hitelt nem nyujhatna. S. B. erre nézve a pótadók lekötésének emlegetésével hozakodik elő. Azért kérem szíveskedjék felvilágosítani, hogy a Magyar Jelzálog Hitelbank tisztán a városi vagyon értékére nyujtotta-e a 2,450 000 koronányi hitelt, illetve, hogy mily nagy amaz összeg, amelyet a városi vagyon értékére engedélyezett? A pótadó lekötésének emlegetése nem ijesztő mumus-e? Nagyon időszerű lenne a csalafintaságok leplét lerántani. De a felsorolt számtételekkel kapcsolatos körülményeken kívül, más gyanús fellegek is környékezik t. szerkesztő urnák álláspontját. Az újévi hangulat szerint S. B. és társainak ama kívánalma, hogy a szálló bérletére még felépítése előtt pályázat hirdetessék, minden más egyébre vall, csak arra nem, hogy a szálló fölépítésének gáncsot vetni ne akarnának. És ugyanazon cikk más pontja szerint a szálló bérlete iránt már most évi 25.000 koronás ajánlatokkal érdeklődnek. Ha ez igy van, amit én feltétlen bizalmam mellett legkevésbbé sem vonok kétségbe, miért nem sietnek a kishitüeket megnyugtatni ? Mily szép dolog és eredmény lenne, ha S. B. és társai által kívánt pályázatra 25 — 30 ezer koronás ajánlatokat lehetne felmutatni! Továbbá arra nézve kérnék felvilágosítást, hogy Bálint és Jámbor műépítészeknek a budapesti zsűri Ítélete alapján pályadijjal jutalmazott tervét alaposan át kellett-e dolgozni? és hogy a szükséges átdolgozás mennyi időbe került ? És végül ki volt annak az oka, hogy az építési ügy évekig elhúzódott ? Az Újévi hangulat egyik olvasója. Városi közgyűlés. — Január lfi-án- — Rég nem volt a képviseletnek oly érdekesj nagyjelentőségű gyűlése, mint a mai. Nagyszabású hírlapi cikkek, röpiratok előzték meg s az érdeklődés annyira általánossá vált, hogy dacára annak a milliós kérdésnek, amit ott pengettek, mégis összegyűltek vagy hetvenen a városatyák. Napirend előtt dr. Makray polgármester Petky Gyulát parentálta el meleg hangon. Majd Révész János emlékezett meg a messinai szerencsétlenség áldozatáról s megható beszédben indítványozta, hogy a város 200 koronát küldjön segélyül a nemes célra. A képviselet ehez egyhangnlag hozzájárult. Nagyobb vita a 7. pontnál merült föl, midőn a nagyszálló tárgyalására került a sor. Legelsőnek Stoll Béla szólott a kérdéshez, aki nem járult az adhoc bizottság javaslatához. Nem fogadja el alaki szempontból, mert a pályázat nem a közgyűlés határozata szerint történt. Mert a differenciára alkudtak egyes vállalkozókkal. De nem fogadja el anyagi szempontból sem, mert az épület technikailig sok hibával bir, a színház berendezése nem helyes, a fűtés hibás, a szobák széttagoltak, tuldrága az épület stb. s a jövedelmezősége A csárda előtt. — Kép a régi jó időkből. — Irta : Lampérth Géza. ' Esik, esik . . . hull a hó, Sikongó szél hordja . . . Messze van még a falu, Nem látszik a tornya. Szegény utas mit tehet Ily czudar időbe ? — A csárdába betekint Sziverősitőre. Sárgát, Fakót kiköti S biztatja szép szóval: Jó szénával, abrakkal. Meleg istállóval. Meglátja bent a csárdás Bogárszemü lányát; . . . Befújhatja már a hó A Fakót, a Sárgát! Jaj! régi szép magyar nép ... — Irta: Eévész János. — Tehát Aranyos-Medgyes sem »aranyos« többé. Karácson hetében ötvenöt család búcsúzott el szülő- féldétöl, nyakába vette a vándortarisznyát és útnak indult Amerika felé. Az édes haza földjének vonzóereje nem volt elég erős, hogy visszatartsa őket, a karácsoni ünnep közel volta nem elég szent, hogy kicsiny templomukhoz épp most hűtelenekké ne legyenek. A kivándorlás visszatérő láza ismét ragályként terjed el a magyarok között és pedig nemcsak a mi megyénkben, de az egész országban. Nem rég Zemplénben jártam. Az őrmezei állomáson kellett vonatra szállnom, Az igénytelen épület előtt nagy tömeg tolongott, ködmönökkel, kendőkkel, batyukkal, kosarakkal fölszerelve, férfiak és nők egy- velgest lehettek vagy százan. Azt hittem zónás atyafiak, akki Ujhelybe mennek vásárra. Egyszer csak fütyült az érkező vonat, már látni lehetett amint fél- kilométer^ távolságból vágtatva rohan a gyönyörű vidéken Őrmező felé. Azt a jelenetet, ami erre következett, az én gyenge toliam képtelen leírni. Egymás nyakába borultak, csókolóztak, a földre vetették magukat, csókolták a földet, azután jajgattak, zokogtak, sírtak, csuklottak, a nők hajukat tépték, a férfiak ütötték az arcukat öklükkel. Sok koporsónál megfordultam, igen gyászos, nagyon szomorú temetéseken vettem részt, árvák, özvegyek, siralma nem egyszer lelkem mélyéig meghatott, de ily borzasztóan keserves, velötrázó siralomviharról fogalmam sem volt soha. A kapus felvilágosított, hogy ezek Amerikába mennek. Rémmesébe illő volt a vonat beérkezésének pillanata! Ezeknek az embereknek szivök van, ezek szeretik hazájokat, kis falujok ringó kalászait, családjokat, hitvesüket, gyermeküket, a lelkök szakad belé, hogy mennek — és mégis mennek. Ott voltam Washington szobrának leleplezésénél, beszéltem 300 magyarral, akik azért jöttek át a tengeren, hogy egy koszorút hozzanak Budapestre. Megkérdeztem tőlük: — Boldogok vagytok-é? Jobb-e ott nektek, mint erre minálunk f Azt mondták, hogy bizony más világ az ott, egészen más, idegen föld, nem a mi hazánk, azért vissza-vissza vágyik leikök az édes magyar haza földére. Mikor a Kálvin-téri templomban Szabó Aladár szép beszédét hallgatták I. Kor. XVI. 13. 14. alapján: »Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, úgy cselekedjetek, mint férfiak, legyetek erősek. Minden dolgaitok atyafiui szeretettel legyenek« s mikor Kalassay Sándor pittsburgi lelkész igazán meghatóan imádkozott, elmondta mélabus, csendes, mondhatnám szenvedő hangon, hogy azért jöttek át a tengeren, hogy még egyszer magyar földön imádkozzanak, sírtak a janké magyarok, mint a gyermekek — és mégis visszamentek. Mikor most dec. 9-én a Kárpáthia nevű hajó Fiúméból Newyorkba érkezett, 1300 fedélközi utast vitt magával, akik nélkülöztek, nyomorogtak, negyvenhárom gyermeket azonnal kórházba kellett szállítani ! És ezek a magyarok már egyszer nyomorogtak Amerikában, de azért tértek vissza, mert hallották, hogy most már uj elnök van, megindult a munka a gyárakban és a bányákban. Keserves, észbontó napokat láttak odaát nem rég az uj világban — és mégis visszamentek. Múlt év november havában összesen 41000 ember vándorolt be Amerikába. Magok a Fiúméból induló Cunard hajók 5076 bevándorlót tettek partra. Tudják, látják, hogy rabszolgakereskedést, embervadászatot űznek velők — és mégis mennek. Lap-unlc mai száma © old.a.1.
