Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-05-10 / 19. szám
Nagybánya, 1908. Május 10. — 19. szám. XXX T—v-* < ' ’l * * Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész CTátnos. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám a£ Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. A legújabb részvénytársaság. A nagybányai gyümölcsértékesitő részvény - társaság e hó 3-án megalakult, már t. i. annyiban, amennyiben a jelenvoltak ezt határozatilag kimondták a gazd. egyesület gyűlésén; a gazdákon most a sor és a pénzintézeteken, hogy részvényjegyzéseikkel csakugyan biztosítsák az életrevaló eszme megvalósulását. Régóta tervezik ezt a nagybányaiak, hiszen mindenki érzi, hogy ilyen nagy és hires gyümölcstermelő helyen igazán szükség volna ez irányban a szervezkedésre. Szövetkezeti alapon próbálták előbb létesíteni, az azonban nem bizonyult jó eszmének, mert a szövetkezet a pénzbeli alapra nézve nem nyújt kellő biztosítékot, amennyiben a tagok bármikor kiléphetnek. így született meg a részvénytársaság, melynek előnyös volta annyira szembeszökő, hogy fejtegetni szinte fölösleges. Az alakuló gyűlés kibocsátotta a felhívásokat, részvényeket lehet jegyezni Nagybánya város takarékpéaztáránál, a nagybányai részvénytakarékpénztárnál, a helybeli kereskedelmi banknál, a polgármesteri hivatalban és Molnár Antal gazd. egyesületi pénztárnoknál, mert hiszen a részvénytársaság magával a gazd. egyesülettel áll szoros kapcsolatban. Legjobban megvilágítja a legújabb részvény- társaság szervezetét maga az alapszabály, azért jónak látjuk itt bő kivonatban ismertetni. Célja a társaságnak a gyümölcstermelők gazd. érdekeinek előmozdítása, a gyümölcsterményeknek nyersen és feldolgozott állapotban vásárlása, további feldolgozása, értékesítése, ily áruknak nagyban és kis részletekben eladása s ilynemű eladások közvetítése. E cél elérésére raktárakat, fölszereléseket stb. létesít a vasúti állomás mellett. A vállalat állandó, ügykezelésének nyelve magyar, Alaptőke 120,000 K, vagyis 1200 drb 100 koronás részvény. Minden részvény 30 drb szelvénynyel lesz ellátva. A részvényre 10 H/o aláíráskor fizetendő, 30 % az alakuló közgyűlésig, a többi az igazgatóság felhívására havi 10%-os részletekben fizethető. Az egyes részvények meg nem oszthatók. A részvényes csak részvényének névértékéig felelős. A részvényes élvezi a jövedelem illető részletét és megkapja, mint termelő, az eladott gyümölcstermény árát. A társaság a megvett árut osztályozza és a kereskedelmi viszonyok szerint továbbítja, raktározza, feldolgozza, értékesíti. Hogy mit, miként, mennyiért vesz és ad, azt az igazgatóság állapítja meg, kosarakat, hordókat, dobozokat stb. a szövetkezet vesz és elád. A vételekre előleget is ad. Váltókat vesz, fogad és kölcsönt vehet. Eljárhat minden oly dologban, ami a részvényesek érdekét a gyümölcsészet terén előmozdítja. Kölcsön természetű hitelezéssel nem foglalkozik. A társaság ügyeit intézik a közgyűlés, az elnök, az igazgatóság, a felügyelő bizottság A legfőbb jogot a közgyűlés gyakorolja. Rendes közgyűlés évenkint egyszer van, rendkívüli a szükség szerint bármikor összehívható, ha az alaptőke Vio-ed részét képviselő részvényesek kívánják. Egy részvény után egy szavazat gyakorolható, 20 szavazatnál többre senki sem jogosult. A közgyűlés hatáskörébe tartozik az igazgatóság, elnök, felügyelő bizottság választása, a mérleg megállapítása, nyereség felosztás, car- telek kötése, az alaptőke leszállítása vagy fölemelése, feloszlás, alapszabályok módosítása. Elnök a gazd. egyesület mindenkori elnöke s ha ez bármi okból nem elnökölhetne, úgy 3 évenkint a közgyűlés választ elnököt. O gyakorolja a legfőbb felügyeled és ellenőrzést. Köteles a helyiségben megjelenni, az ügymenetet ellenőrizni, azt megvizsgálni, az igazgatósági ülésen részt vehet. Az igazgatóság áll az igazgatóból, nz al- igazgatóból és hat igazg. tagból. Üléseit a körülmények szerint osztja be. Felfogadja, elbocsátja a rendes alkalmazottakat. Gondoskodik a könyvek rendes vezetéséről. Az üzletágakat megállapítja, az ügyrendet, eljárásokat, előlegeket stb. Az igazgató a szövetkezet összes üzleti ügyeinek vezetője. Akadályoztatása esetén az aligazgató helyettesíti. Az igazgatónak vannak alárendelve a társaság tisztviselői. A felügyelő bizottság elnökből, 2 rendes és 2 póttagból áll s a szokásos hatáskörrel bir. Alkalmazottakat a szükséghez képest az igazgatóság fogad föl. Az üzleti év mindig ápril 30-án záródik. Felosztásnál 20% a tartalékalapé, 20% az igazgatóság, felügyelőbizottságp tisztikar közt osztatik föl és pedig 2 % az elnök, 5 % az igazgató, 2 % az aligazgató, 6 % az igazgatóság, 3 % a felügyelőség, 2 °/o a tisztviselők jutaléka. A fenmaradó többlet %-át a részvényesek közt osztják ki, Vs-át azon termelők közt, kik egyszersmind részvényesek. Ezek főbb vonásokban az alapszabályok. A 120 ezer korona épületekbe, fölszerelésekbe lesz fektetve s igy tulajdonképpen az alaptőke nem lesz forgótőke. A forgalomhoz szükséges pénzösszeget a helyi pénzintézetek nyújtják A gazdaközönség hálával tartozhatik a gazd. egyesületnek, hogy e társaság megalakításában fáradozik s hisszük és reméljük, hogy felfogja a maga igazi érdekét, nem hagyja az alkalmat elfutni, hanem jegyezni fogja a szükséges részvényeket. Erős támogatást várnak a helyi pénzintézetektől is, a részvénytakarékpénztár példát mutatott, mikor 200 részvényt jegyzett. Ha a közraktárt is lehet később létesíteni, ez a rezsire nézve igen kedvezően fog hatni. Helyeseljük az egész mozgalmat, csupán egy a kifogásunk s ez az, hogy a jegyzési határidőt nagyon is rövidnek tartjuk. Május 4-én bocsátották ki az aláírási iveket, sokan még 7-én sem kaptak belőlük s a határidő máj. io. Az ilyen dolognak érni kell, az egyik ember a másik után megy, megbeszélik, megvitatják a dolgokat, hiába nem tudja mindenki magát azonnal elhatározni, egy-két napig vajúdik, mig végre ő is belátja az előnyöket. A határidőt tehát okvetlen meg kell hosszabbítani legalább is nyolc nappal s ha 2—3 nap alatt, mint egy varázsütésre nem jegyzödik az 1200 részvény, ebből még nem szabad azt a következtetést levonni, hogy már most nem kell gyümölcsértékesitő társaság. De igenis kell, nagyon is szükséges, őszintén óhajtjuk, hogy mielőbb meg lehessen tartan a részvényesek közgyűlését. Azoknak, kik tartózkodva, félve fogadják az egészséges mozgalmat, elég legyen reá mutatnunk a Kecskeméten, Beregszászon stb. létező ilyen társaságokra, melyeknek működése valódi áldás az illető környékre nézve. Ősi örökségünk. — Két közlemény. Irta: Zempléni Árpád. — I Elszomorodom, valahányszor népköltészetünk és népzenénk, e mi legősibb örökségünk, elhagyott állapotára gondolok. Századokon át a szegény földnépe viskóiban és a faluvégi cigány-putrikban húzta meg magát. Szerelmes legények, nótás leányok mulatságul, bujdosó betyárok vigasztalásul, tanulatlan cigánybandák kenyérkeresetképen folyamodtak hozzá. Csodák- csodája, hogy még mindig szép és még mindig magyar ez a zene. Nagyon sok ős zenei-tehetség lehet a magyar népben, hogy ősi műveltségünk legszebb hagyatékát csak ennyire is meg tudta őrizni napjainkig. Valaha boldogabb világ járt a magyarfaju népek zenéjére. Szüksége volt rá az ősi sámán vallásnak, mely tánccal, zenével, énekkel tisztelte isteneit. Szükségük volt rá a jeles haditettek hőseinek, mert a kobzosok énekeiben élt a történelem. Atilla udvarában seregestül voltak ily énekesek, hogy mulattassák az aggokat, lelkesítsék az ifjakat, elsirassák az elesetteket. Chalons városában még 1615 körül is talált egy magyar kálvinista diák olyan francia zenészeket, a kik Atilláról s a katalauni ütközetről énekelve pengették magyarformáju kobzaikat, melyeket e trubadúrok egyenesen a hunnoktól örököltek, mint Sepsi Csombor Márton tiszteletes uramnak ők maguk beszélték vala. A magyarok első nagy áldomásán, Pusztaszeren, nagyszámú kobzos vett részt. Szent István király idejében a magyar népdal oly szép volt, hogy Szent Gellért püspök és kísérője, Walther fehérvári énektanitó egyszer egy egész éjszaka gyönyörködve hallgatták egy szolgálóleány nótázását, a ki a buzadarálás fáradságát »énekkel enyhítette«. Gellért püspök tudvalevőleg velencei olasz volt, tehát született zeneértö, kísérőjének meg hivatása volt a muzsika, ha tehát ezek szépnek találták, szép is volt az a nóta, »édes volt az a zen- gemény« csakugyan. Mátyás király udvarában a magyar hegedősök megint oly otthonosok voltak, akárcsak Etelénél vagy Árpádnál. Az ö koráról az is föl van jegyezve, hogy ur és paraszt egyformán beszélt, egyenlőképpen hangsúlyozott. Tehát bizonyára egyformán is énekelt és táncolt. A hegedősök dalait énekelte minden magyar, amint ők is viszont énekelték mindazt, amit a néptől kedvükre valót hallottak. Ezek a költő-énekesek a nép minden rétegéből származtak ; két mód volt a közsorsból följutásra: karddal vagy kobozzal kellett kitűnni. Ami kevés följegyzésünk van, az mind arra enged következtetni, hogy a hunnok és a magyarok népe körülbelül ugyauegy volt. A mondák, hagyományok pedig egyenesen a székelyeket jelölik meg a hunnok s a palócokat az avarok utódaiként. Mondáinkban pedig nagyon sok valóságos alap lehet, mert hiszen a kobzosok rendje volt a történelem ápolója Etele ismeretlen nevű énekeseitől kezdve Tinódi Sebestyénig mindenkor, Amint az énekes rendek lassankint szét- foszlottak, ki a harcokban elpusztult, ki meg a polgári kaszára-kapára adta fejét, dallamaik, verseik, meséik anyaga, már annyi-amennyi, a népre maradt. Hogy mi maradt meg és mi veszett el, azt majd csak alapos gyűjtés és lentatás fogja kideríteni. Két nagy, komoly nemzeti föladat, melyek közül a gyűjtés égetően sürgős. A régi regősök, kobzosok tipikus alakját a mai falusi nótafák-ban találhatjuk föl. Arany János A fain bolondjá ban örökített meg közülük egyet. Ez legény. A legtöbb nótázó azonban, úgy látszik, asszony és leány. Ezek jobban ráérnek, tehát ezek tartják fönn a régit és formálják az újat. összetanulgatják, átala- kitgatják a dalokat, verseket s olykor-olykoi komponálnak is hozzá. Régiekből gyúrnak újat, balladából lírát, lírából balladát, bundából szabnak ködment, hősi dalból Gacsáj Pestát. össze-vissza. Kábító, hogy mit és mennyit tudnak némely ilyen falusi nótás-neveze- tességek. Valóságos élő fonográfjai a legtarkább csin- talanságoknak s a legkomolyabb régiségeknek. Dalolnak a pogány király leányáról, aki talán valamelyik török szultáné volt, de valamelyik ázsiai kényuré is lehetett és dalolnak a környéken nemrégiben megölt postáslegényről, vagy egyéb nagy esetről. Daloljak Héró és Leánder történetét (Hallod-e, te király fia, Gyere hozzám guzsalyasba), melynek meséje tán a vezérek korában került hozzánk Konstantinápolyból vagy még előbb Ázsiában szedtek föl a kobzosok valahol, s dalolják a Marosi lányának talán ötven év előtti szerelmét a gulyással. Tudták a Szent-Iványi éneket, tudnak virágregéket, tehát nyilvánvalóan ősi pogány maradványokat s tudják Lányi Ernő és Szent- irmay java nótáit. Mint ahogy Shakespeare szerint a költő egy perc alatt égből pokolba s onnan a földre villan: úgy csaponganak ők dalaik szárnyán időben és térben korlátlanul. E nóták világában nincs múlt: tegnap és ma, Atilla és Árpád, száz év és ezer tökéletesen egy-egy idő, egy óriás méretű anakronizmussá átalakított örökkévaló — jelen ! S mind e tarkaságban, e látszólagos összevissza-
