Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-03-15 / 11. szám
1908. Március 15. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 11. szám. (2) Városi közgyűlés. — 1908. márc. 14-én. — Napi rend előtt Egly Mihály főjegyző megemlékezett arról, hogy holnap a nemzetnek nagy ünnepe van, 60 éves fordulója, a szabadság, testvériség és egyenlőség fényes hajnalának. Hosszabb beszédben fejtegette a hazafias eszméket, melyek kell, hogy minket össze tartsanak. A magvas szép beszéd után Révész János indítványozta, hogy az vétessék jegyzőkönyvbe, hadd legyen — úgymond — nyoma annak, hogy a képviselet 1848. márc. 15. hatvanéves fordulójáról megemlékezett. A közgyűlés ilyen értelemben határozott s a szónoknak köszönetét szavazott. 1. A vallás és közokt. minister az állami elemi iskolák építési szerződéseit jóváhagyta. Tudomásul szolgál. 2. A vármegye a vásárrendtartásra vonatkozó szabályrendeletet jóváhagyta. Tudomásul. Az ünnepnapra eső hetivásárokra nézve a gyűlés a tanácstól vár javaslatot. 3. A gazdasági telep bérlete fölött kötött szerződést a polgármester bemutatja. Tudomásul. 4. Polgármester a főgimnázium újjáépítése tárgyában azt javasolja, hogy építsen az állam uj és a modern kor igényeinek minden tekintetben megfelelő főgimnáziumot a Klastrom mezőn, melyhez a város 20000 négyzet méter telket adna 100000 K értékben s ezen felül az építkezéshez adjon 200000 koronát. Ennek fejeben a várost a minisztérium a 16000 K évi hozzájárulástól fölmentené s a régi rozzant épület, mely különben is a város tulajdonát képezi, természetesen visszaszállana a város használatába. A közgyűlés az életre való indítványt a leg- nagyobb melegséggel pártolja, hiszen a Klastrom mezőn eszményi gimnáziumot lehetne létesíteni, mig a mostani épületnek kibővítése elszükitené az udvart, a napot örökre száműzné onnan s megfelelő tulajdonképpen soha nem volna. A javaslat értelmében feliratot intéznek az illetékes miniszterhez. 5. A vízvezetéki ad hoc bizottság az általunk már ismertetett felsőbányái 16 kilometer tervezet mellett foglalt állást, de a miniszternek is eleget teendő, a további fúrásokat szintén eszközölteti. A közgyűlés átír a budapesti vizépitészeti igazgatósághoz, hogy a város a talajvízzel egyáltalában nem óhajtja a kérdést megoldani, hanem kizárólag a felsőbányái forrásvizekre alapítja a müvet. Egyidejűleg megkezdi a tárgyalást Felsőbánya városával, 6. A tüzoltótelep átadáshoz kiküldött bizottság javasolja, hogy a tüzoltótelep és felszerelései az önk. tűzoltó testületnek, addig is, mig a szabályzat jóváhagyása beérkezik adassanak át. A közgyűlés ehez hozzájárul. 7. Polgármester a Kossuth-utcára névé javasolja, hogy tekintettel az uj állami iskolára, a Kossuth-utcai csatorna-rész már most építtessék ki. A közgyűlés elfogadja a polgármester indítványát s a tervezet elkészítésével a mérnököt megbízza. 8. Az erdészeti bizottság javasolja, hogy annak megállapítására, adatott-e Salamon Mártonnak több fa, mint amennyi öt szerződés szeriut megillette, továbbá a bárca könyvek és szolgálati könyvek összehasonlítása végett, valamint helyszíni vizsgálat megej- tésére kéressenek ki a földmivelési minisztertől, mint szakértők Beyer Jenő és Gábor Sándor erdészek. A képviselet ez iránt fölterjesztést intéz a miniszterhez. 9. Sztán Sándorral kötött szerződést A közgyűlés jóváhagyta. 10. Goldstein Adolf terhére előirt 13G2 K 12 f. bérhátralékot a közgyűlés leírta. 11. A bérkocsi ipar gyakorlásáról alkotott szabály- rendelet módosítására nézve a jogügyi bizottság javasolja, hogy a napidij 8 koronáról 10 koronára s a vasúti dij 1 K 20 fillérről, 1 K GO fillérre emeltessék föl. Részletesebb átdolgozás végett kiadatik az ügy a szervező bizottságnak. 12. A jogügyi bizottság az üveggyárra nézve, mivel arról győződött meg, hogy a 48 holdnak 50 éves bérletére nézve sa 15000 m3. fa évi kiszolgáltatására vonatkozólag a vármegye jóváhagyási hatáskörrel nem bir s azt csak a belügyminiszter hagyhatja jóvá, a miniszter pedig a szerződésnek ezt a részét nem hagyta eddig jóvá, azt a javaslatot terjeszti be, miszerint a szerződést ezen részében való jóváhagyás céljából a főispán utján a belügyminiszterhez terjessze föl a közgyűlés. A képviselet a bérleti szerződést fölterjeszti a miniszterhez. 13. Singer Jakabné kéri a borpataki felsőborkut bérletét részére átengedni. A közgyűlés az ügyet kiadja a jogügyi bizottságnak. 14. Steirerer Ottó nagybányai illetőségét a közgyűlés el nem ismerte. Ezzel a gyűlés 12 órakor végett ért. . . . De jött Világos s Arad golgotája . . . Reánk szakadt a zsarnokság igája . . . Te száműzve: atyátlan árva leltünk; És visszanyerve végkép elvesztettünk . . . Nem foly többé a könynek olyan árja, Mint érted sirt el nemzeted, az árva. Nem lesz oly gyász, mert nem lesz oly halott, Minőt a sors Benned nekünk adott! . . . Atyánk! Ki ott állsz Isten trónja mellett, Őrizz, hogyha már meghódolnunk kelleti! A Te népednek végzete : alázat, Bár szive tőle vérzik, forrong, lázad; Lásd: szoborban sem áll fönn emléked! . . . De tartósabbat emelt szivébe néped, Mint a kohóknak érci ontanának, Mint márványföldje egész Karrarának ! Őh, bizz e népben, — mely bár nem a régi, De ha mégegyszer izenhetnél néki: Elmenne mind, mint akkor síkra szállott, S végkép kivívná a szent szabadságot! Kik pusztítják a kisipart? Manapság a kisiparosnak meghúzták a lélekharangot, pusztul az, vész, bármiként is iparkodjék önmagán segíteni, de még a kormány megfeszített ereje, mely meg akarja menteni az államnak a kis iparost, az is mind, mind hiába való igyekezet. A lélekharangot nem egy, de száz harangozó huzza, legnagyobbak ezek között a szociálisták, a gyár, azután a segédek, az adó és a drágaság, ezek morzsolják össze ezt a jobb sorsra érdemes osztályt, amelyből, ha valami különösebb fordulat nem áll elő, 10 — 20 év múlva csak a múzeumok fognak mutogatni egy-egy példányt az utókornak. Hej pedig a kisiparos kihaltával nagyon sok egyéni Ízléstől fog elesni a nagyközönség, mert a gyári munka soha nem fog tudni úgy alkalmazkodni, meg nem is akar, meg nem is szükséges neki, mint tudott a kisiparos. A gyár, a tőke az az ur, mely ólomsulylyal bénítja meg a kisipart, pedig az ő termelése nyomába se léphet a kisiparnak, de hát olcsóbb, tehát az kell. De mindennél jobban pusztítja a kisipart a szocializmus és a segédkérdés, igen a segédek, akiket az a kisiparos képezett ki, azok döfik tanitó- mesterök szivébe a kést, azok rohannak eszeveszetten neki munkaadóiknak, követelvén tőlük hallatlan munkabéreket, minél rövidebb munkaidőt. Hisz ebben ugyan a segédeknek teljesen igazuk van, mert hisz az emberi érzés mindig szabadságra vágyik és a semmittevés sok embernek legszebb álmait képezi. Csakhogy a természet mást parancsol, a természet örök törvényeit pedig megmásítani nem lehet, az embernek mindig futni kellett a betevő falat után, mikor még nem álltak fent emberi törvények, mikor még közös volt a földön minden, bizony • akkor is akárhányszor izzadni kellett az ősembernek, erősen, ha nem akart éhen veszni, hisz még vannak néptörzsek, melyek egységes családi életet élnek és nincs más vágyuk, csak a hideg ellen való védelem és a gyomor kielégítése. Ám ezeknek az embereknek is küzdeni, izzadni, szenvedni kell azért, ból. 80 esztendős, nagybányai születésű, közhonvéd volt, mint asztalos segédet sorozták be s mesterségét még most is folytatja, mert hát élni kell az embernek! 1849. márciusban állott mérték alá Nagykárolyban, amikor Nagybányáról 32 honvédet soroztak be. A 4-ik tüzér-századnál szolgált. Négy esztendőre eskették föl. Megfordult Nagyváradon, Aradon, Szent Mártonban stb., ott volt Világosnál is a fegyverletételnél. Mikor szükség volt rá, készített ágyutöltést, gránátot is. Csinálta azt, ami következett. Fésűs polgármester nagy pártfogója volt, úgy menekült meg a nagy harc után a zaklatástól és utólagos besorozás- tól. Négy élő gyermeke van, unokája, sőt dédunokája. Közvetlenül a zászló alatt ül lladini Hudoba Gusztáv, ny. kir. pénzügyi tanácsos, a ki 82 éves kora mellett friss egészségnek örvend s a hivatalba jár ma is mindennap. Illésfalván született, Zólyom megyében, Asbóth dandárénál hadnagy volt, megfordult Aradon, Makón, Lippán, Budán stb, 1848. őszén és a decemberi kegyetlen hidegben részt vett a Trencsén és Turóc megyékbe betört császári hadsereg és fölkelők ellen vívott harcokban. Azután Görgey hadseregének a felsőmegyéken való átvonulása után beosztották a beszterczebányai térparancsnoksághoz, a honnan junius havában húsz politikai és katonai fogolynak a haditörvényszék elé való kisérése és átadása után, 1849-ben a szegedi sáncoknál és a csatornázásnál vett részt. Innen folytonos visszavonulás mellett, fegyverét, mint fogoly, Világosnál letette s Aradon Teleki Sándor ezredes, Pankaldy főhadnagy és Vidacs huszárszázadossal a g. k. templomba és annak körülkerített udvarába iníernáltatott, utóbb a cs. k. huszárezredbe sorozták, honnan később nagy ügygyel-bajjal megmenekült. Nagybányán, mint kincstári hivatalnok telepedett meg évtizedek előtt s a kedves, müveit, előkelő főtisztviselőt egészen magunkénak tartjuk. A háta mögött áll a képen Tóth János, nagybányai születésű, 82 éves, közvitéz, bajtársa volt Nagy Sándornak, ő is a 4-dik tüzér századnál szolgált. Öten voltak együtt nagybányai fiuk, ma még ez a kettő él közülök. 1849-ben Nagykárolyban sorozták máj. 5-én. Hat hónapig szolgált. Nagyvárad, Arad, Temesvár, Lugos, Dobra stb. helyeken megfordult. A fegyverletétel után elfogták, sokfelé hurcolták, végre Szebenben sor alá állították. Nem kellett a németnek. Gyengélette. Hogy milyen jól ítélt, látszik abból is, hogy a mi kedves Tóth bátyánk még most is egészséges hatvan év múlva, mint a makk. Sok fegyvert gyártott, kovácsolt, ágyúgolyókat, gránátot készített, mint mondja még az aradi templomban is öntötték a golyókat. Különben 48 évig aranyász volt a bánya kincstárnál, 1891 óta ment nyugdíjba. 1850 ben házasodott ni3g először, most Március 15-ére. Kossuth. — Irta: Bállá Miklós. — Midőn fölöttünk elborult az égbolt, Kigyult egy csillag — nem lesz soha mása! — Jós próféták kiolvasták belőle: Megszületett a nemzet Messiása! S zarándokolva jártak bölcsőjéhez — Nem királyok — elárvult nemzetek, Testvérrabszolgák, kiket éjben élni Kárhoztatott siralmas végzetek . . . És évről-évre nőtt a glóriája, Besugározva a sötét eget. De hogy végre a nap is felragyogjon: Elűzte róla hát a felleget! Az volt a harc! a sötétség- s pokollal! Ádáz tusa — fenséges diadallal! A győzelmekből elég volt a kezdet: S egyeszerre máris derengeni kezdett. Ám folyt a harc, — s amikor azt izente, Hogy elfogyott, elhullt a regimentje: Csatára szállt agg, ifjú — bárha félholt, S kaszát ragadt, akinek kardja nem volt! És a rozsdás vas, aratva a rendet, Mind jobban-jobban tündökölni kezdett! S hogy a vértől homályosult a szablya: Beragyogta a szent Szabadság napja !
