Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-03-15 / 11. szám
/ m Nagybánya, 1908. ; in. ^ ■\Március 15. 11. szám. XXXIV. évfolyam.-rNAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK NSIJNTIDEISr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész 0"ános. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányaí-utca 20. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzetcentiinéter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. MÁRCIUS 15. jgy szikra kellett csak s a lelkesedés megrázta a szírieket. Onnan visszaverődve végig járta az áldott rónaságot, hegy-völgyes helyeket szerte a hazában. Egy szikra kellett, hogy az emberiség iránt meleg szeretetet érzők megérlelt eszméje hóditó útját megkezdje. Csak i L egy villanás kellett, s a szabadságra megérett nemzet a szolgaságban sínylődök nagy tömegével a jogegyenlőségnek áldásait megfelezte. Á'wisMegosztotta nagylelküleg a jó testvér benső szeretetével, az igazságnak mélységét megértő nemes indulattal. Csak arra alkalmas nap f sj\ kellett, hogy az igazságnak egy uj korszakot bevezető ereje menyilatkozhassék, áthassa a népnek agyát s belemarkoljon milliók szivébe. Sí Márczius 15 volt az a nap. Örök emlékezetességü történelmi napunk. Egy korszaknak a megnyitója. Hirdetője a nemzet érettségének. Soha le nem rombolható emlékoszlopa a magyar nemzet nagyságának. Mig magyar lesz, mig Magyarország fennáll, mig az emberiségben a szabadságszeretet él, mindig emlékezetes nap marad. Tanulság lesz és marad mindenha a művelt emberiségnek!! Tavaszi verőfénynek rügyfakasztó napja márczius 15 jövel! Légy továbbra is ébresztője a szabadságot megértő és megérdemlő nemzetnek, mint voltál a múltban. Fényedet látni, erődet csodálni, érezni óhajtjuk. Úgy jöjj hozzánk, mint meteor. Villanásod, varázserőd ihlessen meg. Törjön ki, újuljon meg a lelkesedésünk tőled! Dördüljön meg az ég s derüljön fény hazánkra általad újra!! Úgy hass át bennünket, hogy az emberek testvériessége alatt ne a képmutatás, ne egymás kijátszani akarása legyen, hanem az emberek önzetlen szerelete. Légy érzésünknek tisztítója, gondolatunknak megtermékenyítője. Forraszd össze a különböző érzésű embereket úgy, amint összeforrasztottad akkor 60 évvel ezelőtt. Jövel márc. 15. Győzz meg bennünket újra és ismét arról, hogy az általános, örök igazságokért hevülő emberek miképp egyesülnek nagy munkára, feledve mindent, ami kicsinyes, ami hétköznapi. Győzd meg e nemzedéket arról, hogy az emberszeret, örökkön-örökké fenmaradt. igazság, amelyet gyakorolni mindenkinek kötelesség. Győzz meg arról, hogy a közjóért végzett munka nem teher és nem áldozat, hanem önmagunkat és másokat értékesebbé tévő és nemesilő kötelesség. Győzd meg a mai nemzedéket, hogy a hazaszeretet önzetlen munkásságot, lelkesedést és fáradságot nem ismerő buzgalmat kivan. Márc. 15 gyönyörű tanulságokat nyújt. Ezek egyike, hogy erőteljes nemzedék nagytetlekért s fenkölt eszmékért hevülni képes s kész. Az egész magyar társadalmat s igy mindenkit érdeklő tanulság ez. A másik pedig az, hogy az emberiség javát szolgáló nagy eszmék a tiszta lelkű és gondolkodású embereket egymáshoz fűzik. Képessé teszik az embert arra, hogy magasabb szempontból nézze az embertársakat az egész emberiséget; azokat az ideálokat,melyek az emberi haladásnak feltételei, megszeretteti. Emeli az emberiség iránt való rokonszenvünket s nemzetünknek megbecsülését mélyíti bennünk. Az emberiség iránt táplált jóindulat mellett fokozza a fajszeretetet. Lemondásra, áldozatkészségre, munkásságra lelkesít. A régi népek jelentőségteljes napja, márc. 15. Nemzeti ünnnepünk évfordulója, csakhogy megérkeztél. Bárcsak megérkezésed a szabadságban megújulást, a függetlenségben diadalt, a testvériességben összeforradást hozna a magyar hazában! Vajha milliókat úgy tudnál egyesileni, mint GO évvel ezelőtt! Ihlesd meg a lelkünk, reszkesse meg a levegőt újra a nagy eszméért való lelkesedés hazánkban! Egyesítsen a haza boldogságáért való munka s az a törekvés, »hogy rabok tovább nem leszünk!« Székely Árpád. A negyvennyolcas zászló alatt. Már csak ketten-hárman csoportosulnak alatta, de annál szorosabban simulnak hozzája az agg harcosok. Az utolsó honvédnek sírjára oda lehet tűzni majd a zászlót, nem lesz aki kövesse! Tíz év előtt, a félszázados forduló alkalmával még harminchétén ültek ugyanezen lobogó alatt: Nagy Sándor, Boltye Kosztán, Marosán Alexa, Bisztriczán Juon, Labdáczky Márton, Papp György, Kolba Mihály, Zegrán János, Miháli Ábrahám, Kozmucza Juon, Figuli Ignác, Fiam Márton, Baczay Károly, Makray Mihály, Labonczky Imre, Incze József, Molnár András, Jehota Jakab, Uudoba Gusztáv, Kovács Lőrinc, Apostol János, Beregszászy Sámuel, Sziberth Adolf, Monoki János, Madarász Péter, Argyelán Mihály, Brebán Vaszali) Dávid Gábor, Papp Vaszali, Papp Demeter, Petiik György, Kovács Péter, Joszip János, Siskovics István, Deák Károly és két névtelen, aki időközben meghalt s elfeledték. Harminchétén voltak a jubiláns képen s nehányan lehettek még azonkívül is. Most, 1848. márc. 15. hatvanéves emlékünnepe alkalmából Huszthy Mátyás fényképészszel az a gondolatunk támadt, hogy a még életben levő nagybányai honvédek arcképét megörökítjük. A honvédek szives készséggel pártolták az eszmét s ime bemutatjuk itt legszebb jubiláns emlékül a tisztes hadfiak kicsiny csoportját. Joszip János és Siskovics István nagybányai honvédek Budapesten élnek a men- házban. Nagy György ny. műszaki tanácsos, volt városi mérnök, 1848-as tüzérhadnagy a kép felvétele alkalmával beteg volt, nem hagyhatta el a házat s igy sajnálatunkra nincs a képen, Thaisz Péter, a ki 16 éves korában Kazinczy mellett szolgált a 121 zászlóaljban, mint őrmester, szintén nagybányai fiú, jelenleg budapesti lakos, de a többiek aztán mind láthatók itt. Szabad legyen őket bemutatnom a nagybányaiaknak, hátha nem ismerik úgy, amint megérdemlik. A nézőnek balkézfelől, de a valóságban a jobb szárnyon áll kalappal kezében Nagy Sándor, nem hiába viseli az egyik aradi vértanú és vitéz hadvezér nevét, de a harcban is ott igyekezett lenni mindig a jobb szárnyon s kivette részét a hazafias áldozat-
