Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-12-27 / 52. szám
1908. Deczember 25. Január 9-én lesz az iparos ifjúság téli lánc- vigalma. Minden jel arra mutat, hogy addig a villamos világítás készen lesz s ez lesz Nagybányán az első iái villámfény mellett. Az uj lakáspénzosztályok. A minisztérium rendeletileg intézkedett a tisztviselők, altisztek, szolgák lakpénzére nézve a városoknak uj osztályokba sorozása iránt. Nagybánya a III. osztályból a II-ikba lépett elő, 360—2700 korona lakpénzzel. Jövő évi országos vásárok. Nagybánya szabad királyi rend. tan. város területén 1909. évben tartandó külső' és belső országos vásárok határnapjai: I. Pál vásár Külső baromvásár január 25-én. Belső kirakodó vásár január 26—27-én. II. Oculi-vásár. Külső baromvásár márczius 15-én. Belső kirakodó vásár márczius 16—17-én. 111. Urnapi vásár. Külső baromvásár junius 14-én, Belső kirakodó vásár junius 15-16-án. IV. Szent'Istvánnapi vásár. Külső baromvásár augusztus 23-án. Belső kirakodó vásár augusztus 24—25-én. V. Szent-Mártonnapi vásár. Külső baromvásár november 15 én. Belső kirakodó vásár november 16—17-én. Minden országos vásár csak a kitüntetett napig tart, vagyis a belső vásár második napján véget ér. Nagybányán, 1908. évi október hó 15-én. Városi tanács. Dr. Makray Mihály polgármester. Egly Mihály főjegyző. Karácsonra és újévre szeretteinknek igaz örömet szerezhetünk egy kitünően sikerült Huszthy-féle fényképpel. Zongorahangolás. Riskó Alajos képesített hangszerkészítő és zongorahangoló elvállal mindenféle hang- szerjavitást és hangolást vidéken is. Ajánlja debreczeni üzletéből a legolcsóbb árért a legjobb minőségű mindenfélehangszereit. Előjegyzéseket Kovács Gyula könyv- kereskedő fogad el. A szegény vakok karácsonja. Nagy a földi nyomor, az emberek ezrei külöinböző körülmények között nyújtják felénk kezüket alamizsnát, segedelmet kérve. ' E számtalan szerencsétlenek között azonban legszá- nandóbbak azok, kik megfosztva a látás gyönyöreitől, még koldulni sem mehetnek látó embertársaik segedelme nélkül; pedig gyakran nemcsak a saját, de többtagú családjuk kenyeréért kellene könyörögniük, E vak embertársaink érdekében, kiknek száma hazánkban a 18000-ret meghaladja, fordul a Vakokat Gyá- molitó Orsz. Egylet a nagyközönséghez, hogy csak egy percig képzelje magát az örökös sötétségbe, mindenkorra megfosztva a természet szépségeinek szemlélésétől, bizonnyal segítségére lesz szegény vak embertársainknak. Most, a mikor a tél zordsága, úgy a szegény vakokra, mint azok kis gyermekeire, kétszeresen nehezedik, azt a kérelmet intézi a nemesszivü emberbarátokhoz, kegyeskedjenek adományukkal nagylelkűen hozzájárulni ahoz, hogy a szegény vakok közt tüzelő és élelmiszert oszthassunk szét, hogy a vak gyermekeket és a felnőtt vakok látó gyermekeiket felruházhassuk és ezen szegény teremtéseknek a közelgő szent karácson napján örömet szerezhessünk, A szenvedők nevében előterjesztett kérelmünkre adakozók küldjék adományaikat Budápest, VII., Hungária körut 16 szám alá. Egészségügy. A héten egy ragályos megbetegedést jelentettek: 51. Verdes Györgynél elhelyezve Kánya Mariska, 6 éves, telepi gyermek, hörkhurut. Dr. Gondos, dec 21. Születtek: 403 Dec. 14. Fáczki Pálnak «Mária«; 404., dec. 17. Verdes Györgynek »Mária« ; 405., dec. 21., Mike Jánosnak »István János«; 406., dec. 19. Beregszászi Kálmánnak »Gyula István«; 407 , dec. 19. Lupsa Ábrahámnak »Miklós«; 408, dec. 17., Rogozsán Istvánnak »Erzsébet Mária« nevű gyermeke. Meghaltak: 360., dec. 18, Rézműves Sándor g. kath., 16 éves, téglavető napszámos, morbusbrightben. 361., dec. 19. Skripecz János r. kath., 58 éves, nyug, bányamunkás, tüdőgümőben. 362., dec. 20. Korkálcsuk Mihály g. kath., 9 éves tanuló, bányamunkás gyermeke. szivburoklobban. 363., dec. 23. Erdélyi Mária r. kath. 11 hónapos, ácssegéd gyermeke, nehéz fogzás. 364., dec. 22. Sándor Mihály ref., 59 éves, nyug bányamunkás, tüdőgümőben. 365., dec. 23. Feifer Miklós r. kath., 18 napos, cseléd gyermeke, veleszületett] gyengeségben. Kihirdetés alatt állanak: Tirnomán János és Fejér Mária nagybányai; Hojkó Istvén és Tóth Juliánná nagybányai; Smilovics Manuska és Klein Borcsa nagybányai lakosok. Foulard selyem 1 K 30 fillértől 7 K 40 fillérig méterenkint blúzoknak és uszályos ruháknak való. — Bérmentve és vámmentesen házhoz szállítva gazdag minta választék posta fordultával. Henneberg selyemgyára Zürich. A királyleány szive. (Keleti mese.) Vplt egyszer egy hatalmas király, aki annyi aranyat és drágakövet halmozott össze a kincstárában, hogy esztendőkig sem lehetett volna megolvasni. De nem ez a sok kincs tette boldoggá, hanem a három szép leánya, akiket elhalmozott szeretetének minden gyöngédségével. A leányok is hasonló módon szerették az apjukat s mindig ott voltak körülötte, hogy meg- vidámitsák a lelkét. Történt egy napon, hogy a király meg akarta tudni : hogyan szeretik öt a leányai ? Megcirógatta gyöngéden az arcukét s rendre megkérdezte tőlük: ki-ki mennyire szereti öt. A legöregebb leányához fordult először : NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE . — Mondd csak, édes leányom, hogy szeretsz te engem ? — Úgy szeretlek mint a cukrot — felelte a leány. Az apának nagyon tetszett a felelet. Boldogan mosolygott. Úgy szereti őt a leánya, mint a cukrot — kell-e ennél nagyobb szeretet ? — Hát te hogy szeretsz engem, kedves gyermekem ? — Úgy szeretlek, mint az édes gyümölcsöt — felelte a leány. Az apának ez a felelet is nagyon tetszett. Hi- zelgett neki, hogy úgy szereti őt a leánya, mint az édes gyümölcsöt. Odafordult most a legfiatalabbik leányához s tőle is megkérdezte : — Hát te hogy szeretsz engem ? — Úgy szeretlek, mint a sót — felelte a leány. Az apa egyszerre komoran ráncolta össze a homlokát, nem volt Ínyére ez a felelet. Megsértődött a hiúságában. Nem tetszett neki, hogy leánya nem az édes gyümölcshöz és a még édesebb cukorhoz hasonlította a szeretetet, hanem a közönséges sóhoz. Komorsága hamarosan haraggá változott, mert nagyon indulatos volt a természete. — Eredj a szemem elöl, te rossz leány — kiáltotta a haragos apa. — Nem akarlak többé látni! A szegény leány elfutott az apja haragja elől. Nagy bánat lepte meg a lelkét s el akart bujdosni messzeföldre, ahol majd jobban megértik az ő szerető szivét Egyenesen az erdőbe futott és kisírta ott a bánatát. Ment, mendegélt azután a rengeteg erdőben, maga sem tudta, hogy hová, merre? Hét napig bolyongott igen nagy bánatában. Éjjelre valamelyik bokor alatt lehevert a fűbe, de alig kezdtek csipogni, csiripelni hajnalban a madarak, hirtelen talpra szökött és ment, mendegélt tovább. Ha megéhezett, jól lakott gyümölcscsel s ha megszomjazott, csak le kellett hajolnia valamelyik hüs forrás vizéhez. A hetedik napon egyszerre valami zaj ütötte meg a fülét. Hallgatózni kezdett. Lódobogást, csörgést hallott. Nagy rémület szállta meg s hirtelen elrejtőzött a bokrok között. Nemsokára egy daliás ifjú vágtatott feléje fehér paripáján; vadászok száguldottak a nyomában. A daliás ifjú észrevette a bokorban remegő királyleányt s leszállt a lováról és odament hozzá. — Ki vagy te ? — kérdezte a gyönyörű teremtéstől. — Talán az erdő tündére ? A királyleány remegve mondotta el most az ő nagy baját. A daliás lovag ragyogó szemmel nézett rá s gyönyörködve hallgatta a szavainak csengését. Majd igy szólt hozzá: — Én a szomszéd ország királya vagyok. Gyere velem a palotámba s feleségül foglak venni. Nagyon megörült ennek a szép királyleány, mert neki is megtetszett a daliás király. El is indultak nyomban és meg sein álltak a királyi palotáig. Ott azután nagy lakodalmat csaptak. Egy esztendő múlva a daliás király meghívta vendégéül a szomszéd ország királyát, szépséges feleségének apját. Nagy pompával fogadták a hatalmas vendéget s királyi házigazdája dúsan terített asztallal várta a palotájában. Lakomájához ült a vendég-király, de nagy meglepetésére csak édességeket talált az asztalon. Hozták végre a húst is, de ez sem ízlett neki, mert sótalan volt. Kereste a sót az asztalon, de hiába. Itt talán nem ismerik a sót — gondolta — s evett tovább nagy kelletlenséggel. Végre megelégelte az izetlen eledelt és félretolta a tányérját. Királyi házigazdája odafordult ekkor hozzá: — Talán nem Ízlik az étel? — Ha már meg kell mondanom az igazságot — felelte a vendég-király — bizony nekem nem Ízlik itt semmi. Csupa édesség van az asztalon, a hús pedig sótalan, — Ha csak ez a baj, nyomban segítek rajta! — mondotta a királyi házigazda. Intett ezután a mellette álló apródnak s a másik pillanatban ott volt a sótartó az asztalon. A vendég- király kapva-kapott a són s jól behintett vele egy darab húst. Újból hozzálátott azután az evéshez s közben folyton mondogatta : — Jaj, de jó! Jaj, de jó! Egyszerre megérintette valaki a vállát. Hátranézett s majdnem a torkán akadt a falat. Megpillantotta a legfiatalabbik leányát, aki mosolyogva kérdezte tőle : — Jó apám, megérted most már, hogy miért szeretlek én téged olyan nagyon, mint a sót. A király könnyezve ölelte keblére leányát s el sem eresztette sokáig, sokáig. Úgy sírtak mind a ketten a nagy örömtől. T , , Lomlesz Elek. A címeres ökör. — Krónikás adoma. — Meghalt a képviselő, újat kellett választani. Megindult a korteskedés. Miután szociálista világot élünk, Pestről a cucilislák látván, hogy ott pártjuk nem győzhet, egyet gondoltak, fel kell izgatni a választókat, hogy legalább borsot törjenek a függetlenségi párt orra alá, legelőbb egy tekintélyesebb gazdát kell felléptetni. A nagy falu fel is állt, felléptették a bírót. 52. szám. (5! Remekül ment a dolog, a függetlenségi jelölt úri embernek megüzente a nagy falu, hogy oda ne is menjen, mert vele szóba se állanak. Oda nem jó lesz menni. A Pestről leküldött függetlenségi nagy ember nem ijedt meg, beállít a jelölttel, a gazdák össze is gyűltek, hogy lehurrogják a beszélőt. Kezdi a beszédjét ilyenformán: — Kedves jó véreim ! Eljöttem Pestről, hogy felvilágosítsalak titeket s itt álljak a függetlenségi jelölt barátom mellett. — Nem kell! — Zúgott végig a gazdák tömege. — A biró uram a mi követünk! — Jól van jól, édes atyámfiai. Nem szólok én a jó biró uram ellen, aki magyar ember, tisztességes jó ember, talpig becsületes ember, hogy díszére válik kendteknek. De hát látják, kedves atyámfiai, ha egy ilyen becsületes ember Pestre jönne, a Házban rettentő nagy urak vannak, meg igen tanult, igen nagy eszü emberek, vele nem is törődnének, nem is beszélnének, amit ő restelne legjobban, meg titeket is bántana, hogy a ti büszkeségieket, ezt a jó biró uramat nem tüntetik ki s nem tőle kérnek tanácsot, ha az ország kereke elakad valami kátyúban. A gazdák kezdtek ümgetni. — Látják, kendtek, mint igen okos gazdák, ha jön a szántás ideje, előbb elgondolkoznak a szántóvető munkáról, amihez meg az országházbeliek nem értenek, gyönyörűen munkába állanak s a szép arany kalászok a bizonyság, hogy gyönyörű munkát csináltak. Előbb a földet meg kell szántani. Egy sincs itt kendtek között, aki tinót fogna be a szántáshoz, ugy-e? Hanem a szép címeres ökröt fogja be s igy szép munkát is végez. Az ország dolga nagy dolog ám, meg kell gondolni a dolgot, de nem tinó kell ám, hogy alapos munkát lássunk. A gazdák kezdtek helyeslőleg bólingatni, csak a jelölt nyelt nagyot, hogy miért is kell neki címeres ökörnek lenni. Az a legjobb, hogy a biró rögtön visszalépett a beszéd után s a függetlenségi jelölt győzött is, mert hát a címeres ökör imponált a gazdáknak. Dr. Dunay János. 6339—1908. tkvi. sz. Árverési hirdetményi kivonat. A nagybányi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy afnagybányai részvénytakarékpénztár kérelmére az önkéntes árverést a nagybányai 1615. száma tjkvben felvett 495. hrzi számú házastelekre 1202 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fentebb megjelölt ingatlan az 1909. évi január hó 1841c napján délelőtti 9 órakor a nagybányai kir. járásbíróság árverelő helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog de 2j3-adánál alacsonyabb árért nem. ^ Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 %-át, készpénzben, vagy az 1881. LX. t-czikk. 42. §-á- ban jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881: LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabáiyszerü elismervényt átszolgáltatni. A bánatpénz a V. n. 25. §-a értelmében kiegészítendő. Kelt Nagybányán, 1908. évi október hó 30. napján. A nagybányai kir. járásbíróság, mint tlkkönyvi hatóság.. Szenlpétery, kir. járásbiró. Meghívó a városháza tanácstermében 1909. január hó 10-én déleló'tt fél 11 órakor tartandó ipartestületi évzáró közgyűlésre, melyre az összes iparos tagtársak tisztelettel meghivatnak. Nagybányán, 1908. december 24. CSEPEY FERENC s. k. SÓLYOM FERENC s. k. ipartestületi elnök. ipartestületi jegyző. Tárgysorozat: , 1. Előljárósági jelentés az 1909. évi müküdésről. 2. A számvizsgálók jelentése, ezzel kapcsolatosan az 1908. évi zárszámadások jóváhagyása. 3. Az 1909. éyi költségélőirányzat megállapítása. 4. Elnökválasztás. 5. 10 rendes előljárósági és 10 póttag választása. 6. 3 számvizsgáló választása. 7. Az ipartestületi tagok által az alapszabály 11. §-a értelmében beterjesztett indítványok tárgyalása. Névjegyek, lakodalmi ésH eljegyzési értesítések, báli meghívók és táncrendek a legizlésesebb kivitelben, d jutányos árakon készülnek
