Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-02-16 / 7. szám
(2) 7. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1908. Február 16. Az u. n. iskola vonatoknak hagyjunk békét, hiszen két gyermekért nem érdemes az egész nagy- közönség menetrendjét megzavarni. De meg nyáron, ha úgy reggel 6 óra tájban érkezik is ide az a felsőbányái vagy tótfalusi diák, a cinterem árnyas fái alatt tanulhatja egész kényelmesen a leckéjét. Fődolog pedig az, hogy ne ellenséges indulattal, de a közönség nagy érdekeinek szives és előzékeny figyelembe vételével csinálják az ilyen menetrendeket, mert amit az ember haragjában csinál, az soha sincsen jól megcsinálva. Hisoli i bili szili i Ilin is i itMtn. Irta : Szellemy Geyza. A 8-ik század óta a bányamunkás többé nem rabszolga, hanem szabad ember: az összes munkások közt a vezérlő szerepet viszi és gyorsan emelkedik tekintélyben és kiváltságos állásában. A bányamunkás akkor többnyire bányatulajdonos is volt és csak bizonyos százalékot fizetett részint a földtulajdonosnak, részint pedig az államnak. — A bányászok közti viszony minden államban a fejedelem által rendeztetett s ebből lassan kifejlődtek a kiváltságos királyi bányavárosok. Nagybánya város és bányászatának kir. oklevele 1230-ból származott s Erzsébet királyné — Nagy Lajos anyja — által is meg volt erősítve, ez azonban az egész levéltárral együtt tűzvész áldozata lett s igy ránk csak I. Lajos 1347. évről származó oklevele maradt. Ez az oklevél, mely Asszonypatakának és Zazar- bányának határait három mértföldnyire határozza meg, a helybeli bányászatra nézve következő nevezetesebb rendeleteket foglalja magában : A bányamüvelők bányáik föltámasztására szükséges vastagabb fákat a királyi erdőkben és a nemesek határaiban is vágathatják. A bányabirásko- dást egy minden esztendőben választandó bányamester a városi bíróval és esküdtekkel vezeti. — A bányabér (urbura) a királyt illeti, miért is ahhoz értő bányafelvigyázók (scansores) választandók, kik folyton felügyelnek a bányákra és a király jövedelmét gondozzák. Ha ezen felügyelők hütelenek, hivataluktól megfosztandók és megbüntetendök. A régi szokott bányatelekmérték örökké megtartandó. — A biró és esküdtek a kamarás gróf jogainak sérelme nélkül egy értelmes arany próbamestert (auri toctorum) válasszanak, akinek próbáival mind a közönség, mind pedig az idegenek megelégedjenek. A bányamivelök kiadván az ércekből a királyt illető részt, egyebekben szabadok legyenek és visszamaradt ércöket a bányafelvigyázók urburá- sok tőlük el nem vehetik, hogyha azonban a királyt illető részt eltitkolnák vagy csalárdul a király kárára a bányákat nem mivelnék, esetleg alattomban az érceket kivennék, az olyanok, mint a kir. felséghez hütelenek, másoknak például személyökben és vagyonúkban az urburás által megbüntetendök. . Azvn bányafelvigyázó, aki a törvénynek rendelkezésén kívül a bányamivelőkön erőszakoskodik, őket a bányamivelésben gátolja, vagy a királyt illető részt magának eltulajdonítja, személyében és vagyonában a király által megbüntettetik. A bányabértisztek a város tanácsában részt nem vehetnek, Ítéleteibe és egyéb dolgaiba nem avatkozhatnak. Angliában I-sö Eduard király a Corn- val számára bányarendeletet adott ki, mely szerint az ércből 13°/0-ot tart fenn. A bányászok ingyen kapják a vízeséseket, tüzelőket, építési helyet és legelőt; azonkívül a vámtól és adótól mentesek. A közönséges törvény rájuk nem vonatkozik, hanem a bányatörvényszék alá tartoznak, melynek elnöke a bányamester. — Ezek lopásnál első esetben 5 Schilling 4 Pencet fizetnek büntetésül és pedig az elsőt a királynak, a másodikat a bányamesternek. A 2-ik lopásnál fizetik a kétszerest a 3-iknál pedig kezök késsel döfendő kesesztül a vitla for- gantyujához, hogy ott maradjon függve, amig meghal, ha csak maga magát le nem vágja, mely esetben örökre el kell esküdnie a bányászattól. A bányamunkások egyesülhetnek közös munkára, közös haszonra. A bányamunkaszak kezdetén a vitla és kötél segítségével leeresztendök az akna mélységébe, a munkaszak végén kiemelendök. E czélból a kötél végén horgok legyenek, a melyekbe a munkások belépnek, mint a kengyelvasba, egyik karjukkal a kötelet — másikkal a szerszámot tartva. — A munka ideje reggel 4-töl 12-ig tartson. Az egyes bányamunkások csakhamar a fentebbi rendelet alapján egyesültek és társulatokká alakultak és vagy maguk mivelték a bányákat, vagy vállalkozóknak adták ki mivelésre. Az egyesek részüket rendesen természetben kapták, elosztozkodván a kiaknázott ércen, amint az még jelenleg is történik Verespatakon. Az ezekre vonatkozó rendelkezések szolgáltak alapul a különböző bányatörvényeknek. Első ilyen bányatörvény Szászországban 1489-ben adatott ki, melynek eredetije Drezdában látható. E szerint: al. A munkások hetenként 14 garast 3 fillért kapn ^k és rendesen kifizetendők. . A vizemeléshez szükséges pénz hetenként fizetendő. 3. A számvevő nemc.ak számadást csináljon, hanem a bányában is nézzen utána. 4. A vizemelőgépek duplán legyenek beépítve, hogy a javítás könnyen történhessék. 5. A bányamester és az esküdtek kell, hogy hetenként 2—3-szor járják be a bányát, különösen annak legmélyebb részeit és a viziaknát. A vájárok és a többi munkások mindjárt a harangozás után kell, hogy a bányába bemenjenek és hűen dolgozzanak mindaddig, amig a munkaszakasz tart, azaz ameddig a felőr a kiszállásra jelt nem ad. A szakmányadásnál a felör mellett ottan kell, hogy legyenek a bányamester és az esküdtek, akik a kőzetet kopogtassák meg és annak szilárdságát híven megvizsgálva, a szerint adják a szakmányt, mely mindig csak két ölre adható előre. A Schönfeld Schlackenwaldi bányarendelet 1517- ből származik Ezen rendelet szerint a munkások heti fizetése (10) tiz garasban állapíttatott meg. A munkaideje az első csoportnál reggel 4 órától déli 12 óráig, a másik csoportnál pedig déli 12 órától este 7-ig. Szombaton 10 órakor bérfizetés. A betegek és aggkoruak javára a társládába tesz minden munkás hetenként 1 fillért, a selmeczi bányakezelés szervezete 1515 bői származik ;e szabályzat szerint : Egy sáfár heti fizetése 1 frt 25 dénár, Egy bányaügyelö heti fizetése 1 frt — Szakmányos ércvájár » 70 dénár, Közönséges vájár » 65 dénár, Vájár segéd » 60 dénár, Vitlázó » 50 dénár. Ha valaki gazdát akar változtatni, 14 nappal előbb felmondja szolgálatát. A zúzó munkások és szerelők Szent Mihály naptól, Szent György napig reggel 5 órától d. u. 5 óráig és Szent Györgytől, Szent Mihály napig reggeli 4 órától esti 4 óráig kötelesek dolgozni. A munkások között háromféle vájár volt megkülönböztetve. A szakmányos érc vájárok (Lehenheuer) kik a termelt érc mennyisége után kaptak fizetést; azután napszámos ércvájárok (Lohnheuer) és kőfejtő vájárok, A vitlások, csillérek, takarítók, napszámban dolgoztak. A szakmáoyos ércvájárok csak 4 óráig dolgoztak egyfolyton a bányában, de naponként 2 munka- szakaszt kellett teljesíteniük; a többiek nyolc órai munkaszakaszt végeztek naponkint. A számadások rovásokkal végeztettek és csak 60 évvel későbben kezdődtek az Írásbeli feljegyzések. így rendeztettek mindenütt hivatalos utón a munkások bérei, melyek rövid időre megynyugtatták a munkásokat, szervezve lettek a segély- és társpéuz- tárak, a betegek és aggok segélyezésére, kórházak és iskolák. A munkások rendesen kapták előlegesen az élelmezési pénzt (kostgeld), későbben pedig el lettek látva olcsó gabonával és élelmi szerekkel, a mi a legújabb időkig tartott. Fejlődtek — m’nt különösen külföldön — kiterjedt bányász, kohász és gyári kolóniák összes humanitárius egészségügyi s társadalmi berendezésekkel a valódi nemes szocialismus értelmében. Már a régi kortól kezdve elfogadott szokás volt a bányamunkásoknál, hogy a mint észrevették, hogy valami irányban szükség van rájuk, követelték a bérük fölemelését s addig beszüntették a munkát. Ebből j fejlődtek a strájkok, melyeket a többi munkások is utánoztak, s ez lett az összes munkások fegyvere a kapitalizmus ellen. A harcz folytonosan nagyobbodott, a mi a gazdasági élet óriási emelkedésén kívül főleg annak tulajdonítható, hogy a francia forradalom alkalmával győztes polgárság a munkásosztálytól elvált, mely most már érdekeit kénytelen a középosztállyal szemben is érvényesíteni. A valódi munkásmozgalom a szoczialisztikus esz- : mék alapján nagyobb erővel csak a múlt század 2-ik felében tört ki, a mikor már erős szervezettel birt és kiváló vezérekkel rendelkezett és a küföld nagy tőkéje halomra szaporodván, a tőkések és munkások közti az ellentét élesebbé vált. Ez időben szervezi Lassale az általános munkás egyesületet és rövid diadalmas pályán a forradalmi eszmék és szónoklatok elragadó erejével beviszi a munkások körébe a forrongás mag- vát. A Schulze-Delitsch által hirdetett önsegély elvével szemben az államsegély elve emelkedik fölényre melynek érvényesítésére biztató kilátást nyújtott. A Bismark által behozott általános szavazati jog még jobban előmozdította a szociálista propagandát. Azonban Lassale agitációja még mindig ideális s a mi fő, nemzeti volt s csak a munkások javát tolta előre, utánna előtérbe lép Marx, a ki szervezi az inter- nationálét s megállapítja az egész világ munkásságának harcit nemcsak a jólét érdekében, de a hatalomért is. Evvel a szocialisztikus munkáskérdés politikai a! c'óvá vált, melynek harcoló hadserege az anarkhia. A bányamunkásoknak 1853. óta meghatszorozódott a fizetése. Németországban legnagyobb fizetés van a szénnél, 7 2 frank. Ezután legnagyobb a fizetés a sónál 4 5 frank és a fémbányáknál Mansfeldbeu 4 frank a 8 órás munkaszak után. Ehhez közzeledünk mi is Magyarországon. A bányászmunkások internacionális szakegyesülete, melynek elnöke Abrahám és titkára B. Pickare, 1.453,000 tagból áll, melyből 748 000 a Continensből való s igy többségben van. A szakegyletnek titkársága van Brüsszelben s ennek választmánya,'melynek tagjai nemzetek szerint választatnak, mindegyikből kettő. A magyar nemzet osztrákok által van képviselve. A munkások csak oly képviselő-jelöltekre szavazhatnak, a kik lekötelezik magukat, hogy az inter- nacionale határozatait pártolni fogják. Maga a radikális párt és a középosztály, mely némileg rokonszenvezett velők, megijedt tőlük s újabb időben Németországban vissza is szorították őket. Sőt az anarkhisták józanabb elemei is megijedtek, a mint ezt olvastuk Oroszország anarkhistáinak proklamáció- jában, mely következőleg szól: »A forradalmi mozgalmak züllésének ijjesztő jelenségei nap-nap ntán határozottabb alakot öltenek. Az erkölcsi és anyagi visszaélések egyre -szaporodnak.« »Ezrek tűnnek el abból a pénzből, a melyet nagy fáradsággal pártcélokra összegyűjtöttek, önző, haszontalan célokra. Nyíltan és titokban egyaránt féktelenül uralkodott a terrorizmus a párt vagyonának kezelésében. Odáig fajultak a dolgok, hogy a lodzi pártvezetöség ezekkel a banditákkal egyetértett és tetteiket a legnagyobb lelki nyugalomma szentesítette. Számos jeles párthivünk hagyta el táborunkat, hogy e haramia szervezettel ne azouosit- tassanak. A lodzi pártszervezet erkölcsileg olyan mélyre sülyedt, hogy már nem lehet megkülönböztetni, vájjon elvtársak-e, vagy közönséges haramiák. A mai nappal határoztuk el annak feloszlatását. Más választás nem maradt hátra. A lodzi pártszervezeteket tehát ezennel föloszlatjuk.« Azonban a szociálista anarkhizmus győzelmet csak késleltetni lehet, de megakadályozni nem, pedig ebből fog születni megint az ur és a rabszolga, lesznek megint bányászmunkások békókkal a lábukon, megbélyegezve homlokukon. Föld alatt, az örökös sötétségben fognak dolgozni ismét addig, a mig ostorcsapások alatt kilehelik lelkűket, nyomorult, elkinzott testükből. Vége. Az Uránia színház előadásai. Élvezetes, nem mindennapi szórakozásban lesz része szinházkedvelő közönségünknek február hó 22, 23. és 24 napjain, amikor a budapesti Uránia színház látogatja meg három előadásra városunkat. Molnár Viktor vallás- és közoktatásügyi miniszteri államtitkár, aki megalapítója és felvirágoztatója volt ennek a kiváló intézménynek, most fokozott mértékben óhajtja beállítani az Urániái a magyar kulturális érdekek szolgálatába s éppen ezért teljesen uj mintaszerű gépekkel s képekkel szerelte fel az Uránia vidéki előadásait. Valóságos diadal-ut volt az, amit a szinház a most lefolyt hónapokban az ország legnagyobb városaiban megtett. Az Uránia nálunk legkiválóbb müsordarabjait mutatja be. Az első napon Ráth István: *Az élet komédiája« cimü humoros müve kerül előadásra. Ráth, egyik legkiválóbb szerzője a színháznak, aki ebben a müvében remekelt. Ez az este, tanulságos volta mellett, a — kacagás estéje. A második napon a szenzációs »Rendnek muszáj lenni« cimü darab kerül színre. Ennek a műnek kettős érdekessége van. Egyrészt az, hogy telve van komikus mozgófényképekkel, másrészt ez a darab volt az, amely miatt még a képviselőházban is hangzott el interpellóció a közelmúltban. A harmadik estén Gequs és Székely : »Babona» cimü darabját adja elő az Uránia. A fővárosban óriási sikert ért el a hypnotizmus és spiritizmusról szóló részeivel. Kiváló érdekessége a darabnak az a mozgófény- kép, amely egy spiritiszta ülésen megjelent tulvilági szellemeket mutatja be. E darab s különösen mozgófényképei, amelyeknek egy része egyenesen az Uránia számára készült, oly nagy érdeklődést keltett a külföldön, hogy a darab bemutató előadására Berlinből és Bécsből 94-en jöttek el Budapestre. Az érdekes előadásokra jegyek előre válthatók Kovács Gyula könyvkereskedésében. Heti krónika. A polgármester zsebre vágott egy huszonhat pontból álló jegyzéket, felszaladt Budapestre, ott megfogadott egy automobilt s csütörtök óta még most is vizittel, hogyha bele nem betegedett. így változik a világ sorja; régente, ha egy éven át megégettetett a polgármester két-három boszorkányt, fölakasztatott nyolc-tiz szegénylegényt, akkor igen erélyes, érdemes és derék főtisztviselő volt, ma ez nem elég, főispánt, alispánt, pénzügyigazgatót, ministert, bíróságot, pénzintézeteket stb. mind nyilván kell tartania s mindenekfölött erélyesen cselekszik, ha egy vasúti kocsit állandóan készenlétben tart. Most jövünk rá, hogy nem is olyan irigylésre méltó állás ez és hogy talán mégis csak legjobb a virilisi pálya, az is a megyebeliek sorából, vagy pedig a magyar költőé. Zempléni sógor pl. 600 kemény forintot kapott egy költeményéért a legutóbbi Kisfaludy pályázaton. Ennyiért már jó magam is írnék szívesen egy verset, vagy akár kettőt is. De meg is itták rá rögvest a Sz János áldását a poéta lakomán, sőt Kozma Andor még az Ukkó poharát is fölemelte. Vígan kocintottak, hej pedig huszonegy költőnek keserű cseppek voltak annak a pohárnak az aljában, azoknak t. i. akik szintén pályáztak, de nem nyertek. Az mindegy, a Szt. János áldását azért meg kell inni. Egy paraszt ember egyszer hazafelé ballagott éjjel a komájától, ahol jól beszeszeltek s elesett
