Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-08-23 / 34. szám
Nagybánya, 1908. A 7 Mi tiu: ■*r,r Augusztus 28. — 84. szám. XXXIV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ZtVLZBOKTIBILE: INTIK ÜVEIIMIDElNr VASÁRNAP Előfizetési árak . Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. A képviselet figyelmébe. Nagybányát valóságos láz fogta el a haladásban. A köz és magán élet terén egyaránt élénk mozgást találunk mindenfelé. Talán túl sok is az, a mibe egyszerre belefogtunk. A csatornázás egy része készen van, a villámos világítást már szerelik, a vízvezetékben holnap utazik a mérnök Budapestre, hogy a végleges propo- zicziókat előterjeszsze, a mennyiben a minisztérium, mint notórius kerékkötő ismét akadályt gördített az ügy elé t. i. nem hagyta jóvá a vizdijakról alkotott szabályrendeletet. Az állami iskolák, mint nagyméretű kultúrpaloták meglepik az erre járó idegent, lesz már megfelelő, díszes hajléka a postának is, sőt a tulipános szállodának, ennek a felemás képű és rossz beosztású bérkaszárnyának is egyengetik az útját erősen, bár hagynának már föl vele s inkább valami árucsarnokot, meg színházat építenének a helyén, hagynák a vendéglőt magán vállalkozásnak, ha olyan pompásan kifizeti magát. Szóval az uj éra mindenre kiterjeszti figyelmét s ebben legelői jár az ö páratlan tevékenységével, gyors eszével és kezével a mi derék polgármesterünk. Egyről azonban eddig ő is megfeledkezett s ez volna a »nagybányai múzeum.« Méltóztassanak t. vezető uraim tudomásul venni, hogy a muzeum tárgyai már most nem térnek el a szűk bérhelyiségben, sok tárgy kiaknázatlanul hever, egész csoportokat még nem is vehetett át az egyesület s a könyvtár részére nincs kellő helyisége. Nem lehet szaporítani az egyes csoportokat, mert nincs hely. Mikor ez a jelszó, hogy nem gyűjtünk, mert úgyse férünk, az a muzeum jövőjére nézve bizony, nagy hátramaradást jelent, Pedig kulturális munkánk igy befejezetlen. Hol van még a vidék bányászatát feltüntető nagy mineralogiai gyűjtemény? Hol lesz a megígért és minden oldalról helyesléssel fogadott Schön- herr-szoba, melynek előre is tudjuk, gazdag gyűjteményre van kilátása? Valóban nagyon szomorú dolog volna, ha ennek a nagy műnek tova fejlesztését csupán helyiség-hiány miatt kellene megosztani. A sok életbevágó alkotás közül ne felejtsük hát el a múzeumot, melynek méltó hajlékot kell emelni. Válasszunk ki neki szép, célszerű helyet, addig, mig a rendelkezésre álló beltelkek a mai rohamos építkezés mellett mind be nem épülnek, aztán lépjünk érintkezésbe az állammal, adjon a város nehány ezer forintot amortizációs kölcsön utján a nemes czélra, a muzeum mostani bérösz- szege is fedezi egy nagyobb kölcsön kamatát és építsünk díszes, művészi hajlékot a nagy és szent czélnak. Bizony hamarább kellett volna ezt létesíteni, mint a szolgabirói lakot. Ez utóbbi nem a mi gondunk, hanem a vármegyéé, a muzeum azonban a mi édes gyermekünk, a kiről gondoskodni kedves kötelesség és igazi gyönyörűség. M. t. intéző körök, a lázas munka hevében ne méltóztassanak tehát megfeledkezni a múzeumról. Husnemüek árusításának ellenőrzése. A hús tiszta kezelése, helyes kiszolgálása, illetékes egyének által való megvizsgálása elsőrendű egészségügyi követelmény. Hogy úgy a kimérők, mint a közönség tájékozva legyenek ebben a dologban, a város hatósága kiadta és terjeszti a min. rendeletnek idevonatkozó részét. A földmivelésügyi miniszter 54300—908. sz. rendelkezésének idevonatkozó főbb pontjai a következők: Üzletek, vásárcsarnokok és fogyasztási piacok, ahol húst árusítanak, a husvizsgáló állandó felügyelete alá tartoznak. A mészárszékek és hentesüzletek falai és talaja vízhatlan és könyen mosható anyagból legyenek készítve. A meg nem felelő mészárszékek és hentesüzletek az"i881. évi VII. t.-c. 125. S-ában jelzet I. fokú állategészségügyi hatóság által kitűzendő záros határidő alatt át alakítandók. Emberi élelemre csak olyan állat húsa, vére, zsírja, zsigere árusítható, mely ezen szabályrendelet követelményei szerint vágatott le s vizsgáltatott meg és még nem romlott. A húst felfújni nem, tüdőket pedig csak tiszta fújtatóval szabad. (L. 61. §. 5. p.-ját.) A húst mindig tiszta, hűvös és száraz helyen kell tartani; azt a mészárszék elé az utcára kiakasztani vagy másként pornak, piszoknak kitenni nem szabad. A hús kivágásához szükséges asztalok, tőkék, kések, mérlegek, bárdok, nemkülönben a letakaráshoz használt teritők és az alkalmazottak kötényei mindig tiszták legyenek. A hús árusítója köteles azonnal jelentést tenni a husvizsgálónak, ha a hús feldarabolása közben abban bárminő rendellenességet talál. Minden mészárszékben és hentesüzletben a hús ára egyes fajok és lehetőleg testrészek szerint is külön e célra szolgáló táblán szembeötlő helyen jelzendő. Azokban a községekben és városokban, ahol nem a község vagy a város maga kizárólagos joggal méri ki a lóhust, lóhust csak az 1881. évi VII. t.-c. 125. § ában jelzett I. fokú állategészségügyi hatóság által adott s ugyanez által visszavonható engedély alapján szabad kimérni. Ily húst mindenkor csak külön e célra szolgáló mészárszékben szabad tartani vagy árusítani. Más állatnak húsát ilyen mészárszékben árusítani nem szabad. Lóhust árusító másnemű húst nem árusíthat és lóhust árusító helyiséget »Lóhus« felirattal feltűnően megjelölni köteles. Vendéglősök, korcsmárosok és kifőzök csak az imént említett I. fokú hatóságnak bármikor visszavonható engedélyével használhatnak fel üzletükbeij- lóhust, mely körülményt az elárusító helyiségbga.-fül feltűnő és mindenkitől érthető módon jelezni tartoznak. Három kilogrammnál többet feleknek egy napon adni nem szabad, kivéve a népkonyhákat s hasonló emberbaráti intézeteket, szegényházakat és fogházakat, melyek szüségletüket nagyobb mennyiségben is beszerezhetik. A mészáros csak olyan húst adhat el, minőt a vevő kér (tilos pl. juhhus helyett kecskehust, vese- pecsenye helyett rostélyost adni stb). Borjúhúsként rendszerint a 4 hét és 2 hónap közötti állat húsa mérhető ki. A két hónapos kort túlhaladott, de hat hónapnál még nem idősebb marha húsa is borjúhúsként mérhető ki, ha az állat kizárólag tejjel tápláltatott. Növendékmarbának tekinthető az állat két hónapos korától, illetőleg elválasztásától, mindaddig, mig teljes fejlettségét el nem éri, vagyis nyugoti fajta szarvasmarha két éves, magyar fajta három éves koráig; az ilyen korú marha húsa csak mint nö- vendékmarhahus árusítható a mészárszéken, ahol ezzel együtt még csak bivalyhus mérhető ki. Az ilyen mészárszékek kívül »Növendékmarha- hus«, illetőleg »Bivalyhus« felirattal látandók el és ott másféle húst árusítani nem szabad. Ahol növendékmarhahus-kimérés nincs, ily esetben a hús csak hatósági husszékből árusítható, habár az teljesen kifogástalannak is minősíthető. Velő, valamint a kisebb állatok veséje csak külön e czélra szolgáló tányéron árusítható. Hússal házalni tilos. Olyan városokban és községekben, hol nagyobb számú állatok vágatnak le közfogyasztásra, gondoskodni kell arról, hogy az emberi egészséget nem veszélyeztető, de csekélyebb értékű hús, az úgynevezett »nem mészárszékbe való« hús elárusitása céljából, lehetőleg a közvágóhídon, esetleg munkástelepen vagy más alkalmas helyen »hatósági hus- szék« állíttassák fel. Kis fogyasztó helyeken a rendes mészárszék is minősíthető időlegesen hatósági husszéknek, de ilyenkor benne az odautalt húson kívül más húst árusítani nem szabad. Hatósági husszékben, mely kívülről szembeötlő módon »Hatósági husszék« felírással látandó el, olyan hús árusítható, melyet a husvizsgáló a 81., 82. és 98. §-ok értelmében odautasitott. A ló meg a fazék. (Keleti mese.) Megkérdezték egyszer egy bölcs dervistől, hogy milyennek kell lenie a helyes cselekedetnek ? Azt felelte erre, hogy az az ember cselekedik helyesen, aki okosan végzi el a feladatát. — Okosság nélkül — úgymond — a lelkiismeretesség sem teheti helyessé az emberek cselekedeteit. Hogy jobban megértsétek a szavaimat, majd elmondok nektek egy mesét. Hallgassatok rám. Zabot vásárolt egy földmives a lova számára. Otthon egy nagy fazékba töltötte a zabot s visszatért a piacra, hogy mást is vásároljon még. Mialatt odajárt, a ló megsejtette, hogy miféle jó eledel van a fazékban. Nem is késlekedett sokáig, hozzálátott a falatozáshoz. Nagy buzgalmában egészen bedugta a fejét a fazékba és úgy rágcsálta a zabot. A földmives, amikor hazatért, nyomban észrevette a ló kapzsiságát. Haragjában felkapott egy husángot és ütni-verni kezdte a lovat, hogy elűzze a zab mellől. Nagy lett ám a rémülete, amikor észrevette, hogy a ló feje beleszorult a fazékba. A szegény állat hiában erőlködött, nem tudta kiszabadítani onnan a fejét. A földmives nagy sopánkodással rohant ki a házból s összecsőditette a szomszédait, hogy segítsenek a baján. A szomszédok azután mindent elkövettek, hogy kiszabadítsák a ló fejét a fazékból, de minden fáradozásuk hiábavaló volt. — Hívjuk ide az öreg Abbászt — mondotta most az egyik szomszéd. — Majd segít ő ezen a bajon, hiszen sok könyvet elolvasott életében. Elmentek azután az öreg Abbászhoz, elmondották neki a bajukat és segítséget kértek tőle. — Semmi sem könnyebb ennél — mondotta Abbász. Bízzátok rám a dolgot, Majd segítek én a bajon. Felült azután a tevéjére és elindult a földmives házához. Mikor a kapu elé ért, észrevette, hogy nem tud bejutni az udvarra a teve hátán. A kapu szűk volt s nem fért be rajta a teve. Gondolkodni kezdett most, hogy mit cselekedjen. Sok minden megfordult az eszében, csak az nem, hogy le kellene szállania a teve hátáról s gyalog szépen bemehetne a kapun az udvarra Ez nem jutott eszébe. Hosszas fejtörés után végre a homlokára ütött, mint akinek jó gondolat ötlött az eszébe. — Persze, persze! — kiáltotta most. — Le kell bontani a kaput s akkor majd bejuthat a tevém az udvarra. A földmives nem mert ellenkezni Abbászszal s kívánsága szerint csakugyan lebontotta a kaput. Abbász ezután behajtotta a tevéjét az udvarra s ott leszállt róla. — No, hol van az a ló? — kérdezte a földművestől. — Hadd segítsek a baján. A földmives oda vezette Abbászt a lóhoz, amelynek feje beleszorult a fazékba. — Itt van, ni 1 Abbász egy ideig gondolkodva nézett maga elé, majd igy szólt: — Mindjárt megszabadítom én ezt a lovat a fazéktól. Kihúzta ezután a nagykését az övéből és levágta a ló fejét. — No, látod — mondotta most a földmivesnek — most már megszabadult a ló a fazéktól. A földmives megvakarta a fejét, dörmögött valamit, de nem mert ellenkezni Abbászszal, akinek messze földön nagy volt a hire. Megszólalt most az egyik szomszéd: — Bölcs ember, hiszen a ló feje még most is benne van a fazékban! Abbász rábámult a szomszédra, majd nagyot kiáltott: — Igazad van, atyafi! A ló feje csakugyan benne van még a fazékban. No, de majd segítek én ezen a bajon is. Oda lépett ezután a fazékhoz és megrugta. A fazék összetört, s a ló feje kigurult belőle. Abbász most már felült a tevéjére s mint aki jól végezte a dolgát, megelégedetten tért haza. A szegény földmives ezalatt busán nézett, hol a ledöntött kapujára, hol a megölt lovára, hol az összetört fazekára. Nem panaszkodhatott, mert Abbász csakugyan eleget tett a kívánságának: kiszabadította a lova fejét a fazékból. Londesz Elek. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ijtelsöh&nyai-uíca 30. szám ala.. Üzleti hirdetések négyzetcentimélüfhivatalQs hirdetések díjszabás szerint.
